Ezzel a képpel az a helyzet, hogy maga az elosztás egy jó ritmusú elosztása a tárgyaknak, de hogy miért ebben a képarányban van ez megjelenítve, nem nagyon értem. Sőt tovább megyek, maga a képarány az, ami elrontja ezt az egészet, azért mert nem hagytál elég teret annak, hogy ez az egész kimozogja magát. Olyan szinten szűkre van ez fönt és lent vágva, mintha egy emlékkönyvbe akarnánk beleragasztani egy képet, hogy minél kevesebb helyet foglaljon. Megvan a fő motívum, a többi az nem érdekes. Holott pedig pontosan a főmotívum maga csak a téma felvetése és úgymond a kivitelezés az, hogy ezt a főmotívumot hogyan helyezzük el az adott térben. Tehát a teret mindenféleképpen meg kell rajzolni és itt most nem érzem azt,hogy ez határozott döntés lenne. Azt is hozzáteszem, hogy az is izgalmas lenne, ha az előterünk lenne kiemelve, az is ha a háttér, de valamivel el kellene kezdeni foglalkozni. Ami a tárgyi világot illeti, a jobb oldali mécses az, ami nekem ebből kilóg, a többi egyszerű és puritán dolog, az túl van díszítve ezekkel a vonalakkal. Én most azt gondolom, hogy ő az, aki a kakukktojás. Azt javasolnám, hogy a klasszikus csendélet megközelítést próbálgassuk. (hegyi)
értékelés:
Milyen érdekes, hogy a képen most a gyertyák felett, majd a kép fele lett meghagyva térnek, azt gondolná az ember, hogy elég és nem. Azt érzem, hogy ez esetben - ahogy Zsolt is mondta, fent vagy lent még kell a hely - ha meghagyod a 2:3 arányt, akkor ez teljesül is, és azért nem lesz majd üres érzet, mert akár a fenti, akár a lenti rész marad meg, olyan tónus játék lesz, amit most mintegy elvágva maradt. Így teret is nyersz, a képed is befejezettebb lesz. Legalábbis ezt érzem.
üdv,p.