18. Portré, emberábrázolás

Az olvasó

Mi latszoteresek tudjuk, hogy az olvaso nehezen fenykepezheto, objektiv latvanyara a szomszed szobaban teremt halaszthatatlan tennivalot, vagy hasonlo eszkozokkel probal lathatatlanna valni. A fotos minden bizonnyal rejtekhelyrol fotozhatott, mert sarokba szoritottsagot nem lehet erezni a kepen. Sot, hatarozott nyugalmat araszt annak minden reszlete. A hatterben es a kontosben benne van az otthon, a kompozicioban az egyes kepelemek kiegyensulyozottak, nem billegunk semerre, kozepen a talpan allo szabalyos haromszoget alkoto modell, az arcon a nyilt tekintet es a felmosoly. Szoval amennyire ritka ez a pillanat, annyira jol sikerult megfogalmazni azt, ami a cimben szerepel. Mindezekkel egyutt alul szuknek erzem, es ha most azt mondanad, hogy dehat pillanatkep, meg hogy az arc szamit, es az elobb irtam, hogy milyen rejtozkodo a modell, akkor en meg arra azt mondanam, hogy annak a fontos haromszognek resze a bal kez es ezer a lehetoseg, ha nincs tobb a kockan, akkor meg lehet ismetelni. Az olvasonak meg uzenem, hogy az elso oldalt, hogy melyik nyomdaban szedtek kinek a muvezetese alatt, azt senki nem olvassa. :) Viszont a lapozasra turelmetlenul varo gyakorlott keztartas remek. (bobák csaba)

Demeter Katinál

Demeter Katinál

Műcsarnok, 2016, Demeter Baricz Kati képei előtt

Felso keretek? Hmm, lehet. De lehet, hogy nem kar ertuk, hadd higgyuk, hogy folytatodhatnak a kepek felfele meg egy-ket sorral. Akkor mar inkabb a jobb oldal vonja magara a figyelmet, ahol van egy extra oszlop, vagy inkabb hianyzik egy kep, a bal szelso onarckep (ugye jol tudom?) parja. Ha igazam van, es az elhelyezes ennyire tudatos, akkor kulon elismeres Zsoltnak, hogy tiszteletben tartotta azt az ures helyet, mint a kepcsoport reszet. Erdekes osszevetni a Telek Balazs portreinal keszult keppel. Egyreszt ugye sokkal nyitottabb a kozeg, erositve a vilagos exponalassal, es fokepp a nezohoz fordulo, vele kommunikalo modellel. A modellel, aki modellje ennek a kepnek, de modellje Baricz Katinak is, egy gyerek a sorban, aki szerepet kapott egy kepkeretben es gyermekkent jatszik a kereten kivul. Kedves kep ez nekem, eros osszhangban van a ket alkoto kozotti, a latszoteren tobb helyen megfigyelheto viszonnyal. (bobák csaba)

Psota Irén (1929-2016)

Drága Irén, nagyon szeretlek, nagyon fogsz hiányozni.

Nyilván Demeter képét nem fogom Demeternek elemezni, viszont saját okulásra néhány fontos dologra felhívnám a figyelmet. Egyrészt a modellre jellemző manifesztumok: kalap, szemüveg jelenléte az egy bensőséges érzetet, Psota igen ritkán jelent meg ezek nélkül. Másrészt a mutatóujj a szem előtt épp annyira zavaró, hogy ne hagyjon csak úgy elmenni a kép mellett, berögzüljön, egyedivé tegyen, ráadásul a jelzése is fontos, hiszen épp azáltal indul el a mese a képben, hogy így van módunk azon merengeni, vajon felhívás a felemelt mutatóujj valami vita hevében, vagy csak megigazította a kalapot, és sosem lehetünk biztosak benne, hogy mi is történt, de ez a gesztus mozgásban tartja a képet, nem csak az adott pillanat születik meg általa a képen, hanem bemozdulunk a következő pillanatba is általa. (hegyi)

Kislány

Noémi, az a helyzet, hogy itt a történés nem nagyon tud lekötni, mivel túl profilba van állítva a modell, és a fények az ellenfényben csak addig jutnak, hogy adnak egy alap hátteret és hajfényt, de az arc már sötétben maradt. Ha a sziluett izgalmas és a háttér nem ennyire kusza, ez jól is mutathatna, de így most megmarad a világítási hibánál. (hegyi)

Mi volt? Mi lesz?

Mi volt? Mi lesz?

A portrékról már volt szó a HetiHegyiben, de fogok még rá időt szentelni, mert azt hiszem, hogy van egy fontos kérdés, amit meg kell beszélnünk. Ez pedig az, amikor hozzánk közel álló emberről készítünk fényképet, főképpen, ha a gyerekünkről van szó, akkor ez nagyon nehéz kérdéssé válik, pontosan attól, hogy nem tudunk kellő távolságtartással lenni a téma iránt. Magyarán elragadnak azok az érzelmek, amik nem biztos, hogy a kép javát szolgálják. A kép, amit beküldtél, az egy nagyon érdekes és izgalmas helyzetet mutat és maga a témafelvetés az abszolút jó, mert egy olyan helyzetet ábrázolsz, ahol a szereplőd az ablakon kinéz és mereng, de tulajdonképpen attól válik általánossá a közlés, hogy nem mutatsz semmi konkrétat abból, hogy mit néz. Az ablak, az csak egy jelzés és ettől mi nézők bármit beleképzelhetünk, hogy min is mereng a lány a képen. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a néző keres valamiféle kapaszkodót, el szeretne indulni ebben a történetben valamilyen irány felé és ebben csak a képi jelek segíthetik. Több ilyen képi jel is felfedezhető ezen a képen, viszont nem 100%-ig biztos, hogy a néződ számára egyértelmű iránymutatás lehet. Az egyik az maga a kép olvasata, tehát, hogy a modell jobbról bal irány felé néz. Azt hiszem, ezt már mondtam korábbi elemzésnél is, hogy ez a múltba révedést mutatja. Tehát a történet az úgy néz ki, hogy ha egy időtengelyt ábrázolsz, akkor baloldalra esik a múlt és a jobb oldal felé esik a jövő. Valószínű, hogy ez a fajta meglátás a matematikából is jöhet, mindenesetre, ha a képet olvassuk, akkor ez egy szempont. Tehát ez azt jelent, hogy ha ezt elfogadjuk, akkor kimondhatjuk, hogy a szereplőd valamit a múltban keres, azon mereng, valami megtörtént eseményen. Az is egyértelmű, hogy ez nem egy törvényszerűen vidám történet, nincsen mosoly, nincsen semmi olyan pozitív sugallat, ami afelé vinne minket, hogy ez egy örömteli helyzet. Nem azt mondom, hogy szomorú, de mindenképpen melankolikus üzenet. Amiért azt mondtam, hogy fontos kérdés az amikor modellel dolgozunk és főleg nehezített pálya az, ha a modell rokonunk, barátunk, ismerősünk vagy családtagunk, mert egy portrénál mindig fontos kérdés ,hogy mit is akarunk a modellel kezdeni. Vagyis az, hogy ki akarunk-e belőle hozni valami maximális pozitív üzenetet vagy a személyiségéről akarunk beszélni, és ha nem egyértelműen egy irányba mutatnak ezek a jelek, akkor tulajdonképpen ez a kérdés nyitott marad. Szóval adva van egy nagyon szép lány - és itt most nem csak erről a képről fogok beszélni, hanem általánosságban a képekről, amiket mutatsz róla - és valamiért ezt a lányt te mindig beteszed egy melankolikus, szomorú helyzetbe és ezt keresem, ennek az indokát vagy ennek a miértjét, hogy vajon mi lehet az az ok, amiért te őt így szeretnéd viszont látni, mi az, amiért nem engeded őt még az életkorának megfelelő helyzetbe sem, abba, hogy ő nyitottan és vidáman nézzen a jövőbe. Mondhatod, hogy ez egy furcsa okoskodás, mégis azt gondolom, hogy van ebben kérdés és erről jó lenne, ha majd beszélgetnénk itt a kommentekben, hogy te mit gondolsz erről. (hegyi)

Próba

Próba

Rég jártam erre, szeretném kijelenteni, embereket nem tudok fotózni....

Elveszett ember, hol jártál eddig? Örülök neki, hogy újból itt vagy! Bár ez a kép nem tökéletes, leginkább az utómunkája miatt nem, de mégis látok benne előrelépést. Jó lenne, ha előkerülnél és elkezdenénk megint a képekkel foglalkozni, hátha most nagyobb sikerrel tudunk haladni. Ami miatt azt mondom, hogy ez most nem teljesen tökéletes, az a vakuzás, nem kellett volna ennyire pofán világítani a testvéredet, de mindezt leszámítva, ha egy picit az egészet világosabbra hoznád, akkor tökéletes ritmusban működne a háttérrel ez a kép. Köszönöm. (hegyi)

Wéber Tamás

Wéber Tamás

Wéber Tamás autocross versenyző a Látszótér Rádióban. A vele készült két órás beszélgetés itt hallgatható meg: 1. óra és 2. óra.

Radios helyzetet mutat a kep, amit jelez a mikrofon persze, de Tamas pozicioja is, nyitott, figyelmes, beszed - nem is beszed, beszelgetes - kozben elkapott pillanat. A kidolgozas eros strukturakat hoz, amik jot tesznek a hajnak es a borostanak, kisse furcsan erositik a hatteret, ami igy jobban nyujtja a kepet fuggolegesen, de az inget a kelletenel hangsulyosabba teszik. Igen, azt latom, hogy a mikrofonra nezek szinte azonnal az arcrol, onnan az ingre es ott ragad a tekintetem. Mikozben maga a portre jol mutat, az elhelyezest is furcsallom, a kep bal harmadaban nincs semmi informacio, jobb oldalon pedig a torzs es a bal kar talan kerne meg egy kis szabad levegot. Szoval ugyanezt a helyzetet megneznem egy masik inggel es kicsit jobbra forditott kameraval.(bobák csaba)

Kis hölgy

Kis hölgy

Hát Jánosom, a kis hölgynek ez a képe, mint portré, nem működik. Azért nem, mert egy ellenfényes képet mutatsz, amit elfelejtettél deríteni. Ebből kifolyólag a kép bebukik, és pont az a rész, ami a portré lényege lenne, hogy az arcát lássuk, az alig-alig értékelhető. Szépen el van lágyítva, az egész nagyon kis puha, hogy ennyire szűk mélységélességgel dolgozol. Én nem vagyok barátja az ilyen nagy mélységélesség eltorzításnak, de érthető akkor, ha a háttérben kupleráj van, és ott látom, hogy van, mert ott valami van a kis hölgynek az arca előtt, de nagyon úgy néz ki, hogy ő nem nagyon akarta ezt a fotózást, el is fordul tőlünk. Ez nem lenne baj, ha értékelhető lenne a tónusrend. Most azt mondom, hogy János, ezt visszaadom ismétlésre, gondold végig, gondolom, a kis hölgy még megvan, úgyhogy tessék őt lefotózni portréban. Dolgozz vele. (hegyi)

Sensei

Sensei

Zoécska, majd amiket csinálsz, azokat próbáld meg besorolni valami leckébe, jó? Tehát ne úszd meg azzal, hogy berakod a Szabadgyakorlatba mindet, mert akkor mi a francnak vannak a leckék? Kezdd el nézegetni a leckéket, jó? Ezt most én átrakom a Portré leckébe, mert ez az a barátodról. Tudod miért nem jó ez a kép? Azért, mert lusta voltál ahhoz, hogy a kamerádnak a nézőpontját meggondold, hogy hova teszed. Érvényes lett volna az is, hogy ha magasról fotózod, és akkor egy ilyen furcsa bábúszerű hatása lett volna, de én inkább azt mondom, hogy ezt még lejjebbről kellett volna fotózni. Tudod miért? Mert ez így civil. Ennek a fiúnak nem a szépen lassan hátracsúszó homloka a jelentős, hanem maga a személyiség, a figura. Ahhoz, hogy működjön az, hogy nem néz a kamerába, az kell, hogy valami történjen, hogy valahová nézzen. Szoktam mondani, hogy a múlt a bal oldalon van, a jövő a jobb oldalon. Ő most tulajdonképpen, ha akarom, akkor visszanéz, legalábbis innen nézve, visszanéz a múlt felé, aminek lehet ilyen jelentése, ha akarom, de ahhoz meg nem elég feszes az egész. Ezt visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Mama

Mama

Ezért a képért nem tudlak megdicsérni, Viki, azért nem, mert nüanszon bukik el, és ez viszont olyan, hogy ha ebből készült mondjuk 10-12 kocka, akkor sajnálattal erről a kockáról lemondtam volna, és kerestem volna egy olyat aminél a szereplő jobban van elhelyezve. És itt most nem is az a helyzet, hogy mennyire komponálunk ellenében a szokásosnak a füst megjelenése miatt, mert a füst és a fény szépen van megmutatva, de nem tudom nem észrevenni azt, hogy a kamerád fölfelé elmozdult. A szereplő fölött felesleges tér van, egy ujjnyi legalább, és az nagyon hiányzik a kéznél. Annyira bánatos dolog az, hogy a vállnál-kéznél, mellnél ilyen furcsán, ilyen rosszul vágtad meg ezt a képet. Semmi más baj nincs, mint, hogy magát a képmezőt lefelé el kellene mozdítani, és akkor máris működne a dolog. Ez sajnos hiba. (hegyi)

Viki

Viki

Örülök annak, hogy visszataláltál hozzánk, Attila, ha még csak rövid időre is, és remélem, hogy ez az idő hosszabbodni fog. Sok vitánk volt már a képekkel, főképp a glamourral kapcsolatban, és annak örülök, hogy ebben a képben ez már nincs jelen. Valahol utolérted magad, vagy párhuzamba kerültél saját magaddal, legalábbis eljutottál arra a szintre nálam (nyilván ez egy szubjektív gondolat), hogy azon a szinten vagy, ami ahhoz kell, hogy őszinte legyen a képed. Amikor a glamourt annyit ostoroztam a képeiden, ezeket a nagyon elmaszatolt tónusokat, formákat, akkor tulajdonképpen mindig az őszinteség volt az, amit én célkeresztbe vettem. Ez nem attól van, hogy te magad ne lennél őszinte, hanem a saját belső bizonytalanságunkat vetítjük ki. Ez a kép egy nagyon nagy előrelépés ebben az értelemben, mert hagytad, hogy a haja olyan legyen, amilyen, hagytad, hogy az egészen legyen egy esendőség, ugyanakkor konkrét és határozott elképzelésed volt arról, hogy mit csinálsz. Lehet ezzel nem egyetérteni, de nekem egy kicsit a dolog elcsúszott, tehát ha már a tömegelhelyezést nézem, akkor én még néznék ebből a hajból a jobb oldalon, és inkább a bal oldalból nyugodtabban lehagynék egy ujjnyit, azt hozzárakhatnám a jobb oldalhoz, de a lényeg az, hogy van miről beszélni, mert ez egy tiszta fogalmazás. Nem tudom mennyire vagyok érthető, beszéljünk erről Attila, gyere vissza. (hegyi)