18. Portré, emberábrázolás

Ha már meglenne a zártosztály, ott ennél bővebben, és talán keresetlenebbül fejteném ki azt , hogy ezek miért rossz portrék, legyen elég most annyi, hogy nem tetted szerethetővé a modellt. A másik beküldött képedhez is itt írok, ott is van probléma. Mert az el kell döntened, hogy portrézol vagy szociófotót készítesz, mert a kettő nagyon nem ugyanaz. (hegyi)

Ez egy hangulatos kettős portré, jó pillanatot találtál, őszinték a modelljeid. egy ujjnyit a jobb oldalból én lehagynék, hogy ne legyen ennyire centrális a beállítás, mert a tömegelhelyezés és a formák igénylik ezt az oldalirányú kimozdítást. (hegyi)
értékelés:

Fura, hogy hogyan tudtad elérni, hogy a hatvanas évek világát megidézd, de sikerült, nem tudom, hogy ez cél is volt-e, de megvan. Ami nekem bajos, hogy a lenti vágás nem szerencsés, nincs befejezve a mondat, a két lány a pohárral és az intelemmel oké, de a balról lévő lány néz valamit a képhatáron kívül és emiatt kivisz a képből. (hegyi)
értékelés:

Volt már ennek egy előzménye kb 2 éve.
Bálint

Akkor, amikor absztrahálsz, elég a lézerfény, de ha történetet mesélsz, akkor kell a környezet is valamennyire, enélkül a dolog lebeg, súlytalanul. A fiad és a telefon értelmez, a lézer díszít és magyaráz, de kellene a realitásból is valami, hogy ne legyen ennyire elrugaszkodott, mert így ott a veszélye, hogy a stockfotók se hús se hal világába essünk. (hegyi)
értékelés:

Gábor, ez egy szép portré, jó a beállítása is, és megvan a hasonlóság is, a párhuzam, de az isten szerelmére, miért nem utómunkázol? Csak egy kis színkorrekció és máris rendben van, ezt a sárgás zöldes tónust kéne csak róla levenni. (hegyi)

Drága barátom, idén lenne 60 éves, a Töredékek című kiállításomon az ő portréja is szerepel.

Akkor ezt most felraktam fekete-fehérben is. Tudom, a keze. :(

Igen, hát ha lenn több lenne, nem lenne vele hiba, mert van kisugárzása a modellednek. Én azt mondom, hogy amíg nem rögzül be a komponálás, addig jó, ha az ember kicsit túltervezi a képkivágást, azaz hagy minden irányban valamivel többet, hogy legyen mód vágással korrigálni. Ettől még két csillag megvan! (hegyi)
értékelés:

Varga Tamás barátom megkért, hogy lefotózhat-e egy projektje keretében, kollódiumot készített, és épp az élességet ellenőrzi.

Bistei Bence rádiósunk

Gyula barátom vizitációja két nappal születésnapja előtt.

Demeter fotóját elemezni nem egy könnyű dolog nekem, a személyes érintettség okán sem. Kedvelem ezt a képet, legfőképpen a modell és a háttérben lévő szobor játéka miatt. Bevallom férfiasan, de ezt mondtam Demeternek is a készítéskor, hogy szűknek érzem picit a dolgot a nyaknál, ott többet adtam volna. Viszont az, ami a Demeter képeinél, portréinál mindig jellemző, az ebben a képben is benne van, ő nagyon bátran használja a gesztusokat, kicsit mindig furcsa az a pillanat, amit ö lefotóz, elsőre nem mindig érthető, hogy most miért nem egy nyugalmas pillanatot fotózott erről az emberről, hiszen valószínű, hogy nem mindig ilyen nagy tág szemekkel nézett ő, és érdekes, hogy miért ezek a pillanatok azok, amik a Demetert érdeklik, valószínű ennek az az oka, hogy ezek jobban fennmaradnak, mint az átlagos, nyugalmas pillanatok. Kevésbé eresztenek elsőre közel modellhez, kell keresni kulcsot a megoldáshoz, de pont ez a keresés az, ami a képernyőhöz ragasztja a nézőt. (hegyi)