18. Portré, emberábrázolás

Azért tartom ezt a képet nagyon fontosnak, mert van szerencsém ismerni nem csak a fotográfust, hanem a modellt is, és egy nagyon jó pillanatot sikerült megragadnia Demeternek, és képpé formálnia. Jelen voltam, és túl sok tökölődés a kép készítésénél nem volt. Demeternek van egy belső előképe, amit úgymond a kamera által megrajzol, és ezt láthatjuk itt a képen, miközben minden nagyon laza, és könnyed, átlátunk a modell mögött a háttérben a világítással egy új teret nyit, és ez előtér–háttér tekintetében dinamikusan mozgatja a fantáziánkat és a tekintetünket is, de közben a modell szeme mindig visszahúz, és mindig magával ragad, és nem hagy túl soká kalandozni. Tehát attól izgalmas nekem ez a kép, hogy a tekintet nagyon határozott, és az egész játékosság, ami a háttérben történik, vagy ezzel a csíkos pulcsival, vagy a kandalló belógó formáival, mind-mind annak ágyaz meg, hogy ez a fajta határozott jelenlét erősen rögzülhessen a nézőben. Ha ez egy homogén egyszerű szituációban lenne, akkor lehet, hogy sokkal kevésbé lenne hatásos, mert nem lenne dinamikai ellenpontja a képen. Ezt gondolom, hogy ez, ami itt ennél a képnél nagyon fontos. (hegyi)

Azt kell mondjam, hogy végre megérkeztünk. Egy olyan portrét sikerült készítened, ami minden tekintetben megfelel a portrékészítés elvárásainak, szépek a fények, jó a beállítás, hiteles, és abszolút értelmezhető a személyisége a modellnek. Úgy gondolom, hogy ez az a szint, amire vártam nálad hosszú ideje. Nincs túlszépítve, nincs túlmagyarázva, jók a fények a háttérben, a hajon, a térbeliség is rendben van. Talán utómunkával annyit javítanék, hogy a fül tónusát kb. egy-két fényértékkel sötétebbre tenném, mert most a fül nagyon "kiabál". Érdemes lenne megfigyelned és rögzítened magadban ezt az érzelmi állapotot, ahogy ezt a képet készítetted. Ezt kell a további munkáikban is előhívni, legyen szó akár portréról, akár csendéletről, akár tárgyfotózásról. Amit eddig hiányoltam, az itt helyre került: van szíve a modellednek, története, érzelmi kötődésed van hozzá, és ez sokkal fontosabb a technikánál. A jövőben ez legyen az alap a munkáidnál. (hegyi)
értékelés:    

Utómunka! Utómunka! Utómunka! Nem tudok mást mondani. A két szem olyan szinten elveszik most a sok lógó között, hogy nekem ez most egy nagyon jó lehetőség kevésbé jó megoldása, és ezen azért lehetne valamennyit segíteni utómunkában. Egyrészt a kép jobb felső részénél az eget, amin úgy túllátunk, azt legalább 2-3 tónusértékkel vissza kellene venni ahhoz, hogy ne az vigye el a pálmát, vagy ne ott akarjak elnézni mellette, hogy ott mi fog történni mellette. A kép felső részére is igaz ez, hogy valamennyit vissza kellene venni ebből a fejfedőből is, magából a V formát mutató pénzérmékből készített nyakláncszerű valaminél, ott megint túl vagyunk világítva. Próbáld meg, hogy letakarod ezt a két részt a kezeddel a monitoron, és már jobban tudok fókuszálni a szemre. És utómunkában egy kicsit hozni kellene a szemre fényt. Ennyit tudok hozzátenni, ez így most egy nyers megoldás, nem tudom, hogy mennyit dolgoztál rajta utómunkában, de még lenne vele meló. (hegyi)
értékelés:

Demetert nem nagyon szeretném elemezni a szó klasszikus értelmében, de engedjétek meg, hogy néhány gondolatot hozzáfűzzek. Egyrészt nagyon örülök annak, hogy Demeter újból nekiállt fotózni, és ráadásul ezek a portrék, amiket látok tőle, és van szerencsém jelen lenni, annyiban érdekesek, hogy mintegy arcképcsarnok egyrészt felhívják a figyelmet kortársakra, másrészt számomra mindig az az érdekes ebben, hogy Demeter milyen döntést hoz a környezetet illetően, hogy hogyan próbál egy leheletnyi információval többet adni annál, mintsem amit esetleg látunk a képen, és ez a leheletnyi információ elárul valamit a személyiségből. Úgy is mondhatnám, hogy Béla egy reneszánsz ember számomra, és ez nem csak a haja miatt van, és ez a fajta megközelítés ezzel a természet közeliséggel, ami a háttérrel most létrejön, szerintem pont ez az a leheletnyi plusz, ami jót tesz ennek a képnek. Közvetlen, de mégis izgalmas tud lenni attól, hogy nem egy nagyon erősen kontroll alatt tartott kép, hagyta élni a modellt, ráadásul az által, hogy levetette vele a pólóját, helyzetbe hozta, és kihozta őt a komfortzónájából. Ez azért fontos, mert egy alkotó embert látunk a képen, aki ha nem is fotográfus, de a saját tapasztalatából tisztában van azzal, hogy Demeter valószínű, hogy mit lát, és mit gondol róla, és milyen képet mutathat, és mindezt ezzel tudta Demeter úgy megbolondítani, hogy ne egy szerepléssé váljon a fotó. Úgyhogy én ebben a tekintetben nagyon érdekesnek tartom. (hegyi)

Az ötlet, a gondolat kiváló, és sokunk számára meglepő is, hogy egy vonalkód szkennerrel miket lehet varázsolni, de egyben tanulmány is a kép, ugyanis azt gondolom, hogy ha van rá mód, érdemes lenne a tapasztalatok alapján pontosítani a portrét. Hiszen ha tudjuk, hogyan rajzol a szkenner, akkor eldönthető, hogy mire akarjuk kifuttatni az üzenetet, a személyiség mely aspektusát kívánjuk kidomborítani. Bezárni egy kockába? Hullámokkal keretezni? És ha ez megvan, kérdés marad még a modell gesztusa, hiszen nem mindegy, hogy ő épp mit csinál, mert hát mégis csak ő a főszereplő. Integet, rajzol, olvas, varázsol? Végül örök kérdés, mit üzen az öltözet. A feliratos póló reklámoz is, ezt is lehet az üzenet szolgálatába állítani. Tehát összefoglalva ezek kohéziója az, ami jó portrévé nemesítheti ezt a tanulmányt. A konklúzióm, hogy megvan a 3 csillag és kérek egy ismétlést, ha lehet. (hegyi)
értékelés:

Én itt sok mindent indokolatlannak érzek. Egyrészt mit keres ez a lány a mezőn ebben a csizmában? Mi ez a borzalmas hippi nadrág? Honnan kerül a fény az arcra? Szóval valahogy azt kell eldönteni egy képnél, ami embert ábrázol, hogy mi az a sztori, az az érzelmi megközelítés, amit általa meg akarsz mutatni. Mert ha nincs ilyen, akkor a fotóbeállítás tökölődése miatt a modell elkezd unatkozni, és ez rajta lesz a képen. Ezen felül érdemes határozottnak lenni, hogy a helyszín és sztori fedésben legyen a ruhával - vagy ha viccet akarunk, akkor lehet ez ellenpontozva is, akár drámai is lehet mondjuk egy nagyestélyi a mezőn, de az ilyen szerelések ledobják magukról a környezetet, és kilóg a lóláb, hogy nem természetes közegben lett lekapva a modell. (hegyi)