Ez kevesebb, mint fele a teljes anyagnak, és igen, a terv az volt, hogy minél többféle arcot, helyzetet mutassak meg, a személyiségből is. Ami behatárolt, az a helyszín, de ott is igyekeztem előnnyé fordítani azt, hogy ennyire szétszabdalt a tér és ennyi belógó biszbasz van. Tehát nincs történet, nincs másról szó itt, mint alkalmazott műfajnál, mint hogy adott helyzetből a lehető legtöbbféle felhasználásra alkalmas kép készüljön úgy, hogy a személyiséggel és karakterrel passzoljon - tehát ne kényszerítsek olyat rá a modellre, ami alapvetően tőle idegen, vagy nincs benne. Csak mind az 50 képet nem akartam kitenni. :)

Ahogy végignézem képeket, az az érzésem, hogy alapvetően egy kemény fickót mutatsz be, az ő egyik életterében, az edzőteremben. A fények, a kidolgozás - viszonylag kemény, karcos ff - mind ezt támasztja alá, és jól is működik.
Azonban van a sorozatban néhány kép ami véleményem szerint nagyon kilóg a sorból. Ezek a képek fentről számolva a 6., 12., 14., és a 17.
A 12. képen egy olyan mozdulatot látok amit egy érzéki női akton szokhattam meg, ahogy a meztelen női testről csúszik lefele a törölköző. Aztán a 14.-en a mackó felülről esetlenné válik, nem az a megszokott keménység látszik ami a sorozat legtöbb képén. A 6, és 17. kép pedig kicsit az én területem, a glamour :)
Szóval, nem tudom mennyire szándékos ez a durva kontraszt, mennyire nem, engem bizonytalanná tesz.

Jók lettek a képek,de igazán csak az 1. és a 7. kép ami megfogott... but nice work...

Hát, én elmondtam István, hogy mi a stájsz - portfólió, közös megbeszélés tárgya, mi a téma, mi fér bele, mi nem. Teljesen más, ha kedvtelésből önmegvalósítok, vagy ha felkérésre igyekszem megtalálni azt, amit a modell látni szeretne, amit mutatni szeretne, és itt az eredmény az, ha a modell azt mondja, hogy igen, ezt szerettem volna látni és láttatni. A képfeliratra is elmondtam. :) Hidd el, egy cseppet sem lettem elfogadóbb a felirat ügyben, a jövőben éppúgy leverem a kezeiteket, ha ráfirkáltok. Kivétel, ha csinálsz egy mappát valakinek, aminél ő kifejezetten ragaszkodik hozzá, mert így érzi a dolgot biztonságban, ami kivétel erősíti a szabályt.

Zsolt, a munkád szép, modelled szimpatikusan mutatod be, de biztos vagyok abban is, hogy nem az ajnározásra vagy kíváncsi. A képek elkészítése egy valami dolog, ami fontos, a bemutatása egy másik, amely másként fontos :) Szerintem egy itteni portré leckébe ez így sok! Valami ilyesmit értettem eddig. És szóval mi van a képfeliratokkal is? :)))

A képek mint írtam, baráti felkérésre születtek. A helyszín egy edzőterem, itt jegyezzük meg, életemben először voltam edzőteremben. Sok gép, sok tükör, jól felszerelt terem. Az alap az a szalag és nyeremény maci, no meg maga a "maciság", avagy mitől maci valaki, ennek a kultúrkörnek egyfajta megjelenítése. Ennél sokkal több instrukció nem volt, tegyük hozzá, hogy a modell erőemelő, tehát a környezet ezért (is) volt adott. Cirka 50 kép lett, ez kevesebb, mint a fele, szűkíteni éppúgy lehetett volna, mint bővíteni. Nevezzük nevén: ez egyfajta divatfotózási irány, instruált, helyzetbe hozott modellel, annyival több, hogy nem kitalált a történet, tehát a modell valóban e díj nyerteseként egy évig képviseli az országot. Ami a név és copyright elhelyezését illeti, a modell kifejezett kérése volt, csak így járult hozzá a közléshez, amit elfogadtam. Alkalmazott műfaj, ezzel jár(hat).

Vannak a sorozatban olyan fotók, amelyek nagyon tetszenek - pl az elejéről 2. - és vannak amelyek csak simán tetszenek, van olyan is, amely kevésbé. Valahogy van egy vékony hártya, hogy a játékkal együtt melyik igazán hiteles (pl a macikkal is az), és melyik már kevésbé. És szerintem egy picit válogatnod kellett volna, mert most ennyiben sok, elveszik a modelled a sok kép között (vagy legalább sorszámoztad volna, mert így beszélni is nehezebb róluk, ki sem tudom számolni melyik fotó az amelyik ott középtájon :)

No és mi a helyzet a képfeliratokkal? (Ne gyere azzal, hogy nem látszik, egy csomónál nagyon feltűnő :)

Az Amerika kapitányos nagyon üt:)