18. Portré, emberábrázolás

Csak lazán

Csak lazán

Én ezt egy nagyon kedves képnek gondolom, mindazzal együtt, hogy a szociografikus hatása erősebb, mint a humora. Márpedig nyilvánvaló, hogy egyrészt a szereplőből, meg a címből is adódna az, hogy itt a humorra tegyünk még rá valamennyit, ami akkor történhetne meg, ha ebből az egészből lefelé, és jobb oldalra többet kapnánk. Tehát a Csak lazán-hoz az kell, hogy lássam azt a pulóvert átvetve a vállon, de ahhoz kell a hátból is, meg a karból sem ártana egy kicsit több. Most ez így, ebben a formában ezért nem száz százalékos megoldás. Úgyhogy 2 csillag, remélem, hogy van mód ezeket a képeket megismételni. (hegyi)
értékelés:

Mandur László 3.

Mandur László 3.

A harmadikból lesz az első, köszönöm Laci barátom türelmét, hogy újra kamerám elé ült és ez a portré elkészülhetett.

Hosszú évekig dolgoztam együtt Demeterrel, és ismerni vélem azt, hogy ő hogyan működik, mint fotográfus, és azt kell, hogy mondjam, hogy tökéletesen egyetértek a leirattal. A három portré közül ez az, ami azt a képi világot hordozza, ami Demeterre nagyon is jellemző. Egy szeretetteljes, emberi, humánus megközelítést kapunk, nem akar befolyásolni, nem akar gúnyt űzni, nem akar ráerősíteni, vagy feleslegesen takargatni, gyengíteni dolgokat. Nem akar direkt befolyásolni abban, hogy mit gondoljunk, vagy ránk erőltetni a saját attitűdjét a szereplővel kapcsolatban, egyszerűen a kompozícióval, a fényekkel, a tónusokkal és a pillanattal hoz létre egy olyan harmóniát, egy olyan egységet, ami nagyon trükkös. Ugyanis, ha megfigyeljük ezt a képet, azért egy nagyon finoman ki van mozgatva a tradícióból, a centrális megközelítésekből, ki van mozgatva az aranymetszésből, de mindenből pont annyira, és csak annyira, hogy dinamikát adjon a beállításnak. Azt gondolom, miközben nem szeretnék csillagokat osztogatni, de remélem, hogy azzal, hogy Demeter megoszt nálunk képeket, hogy felrak ide munkákat, nem csak megtisztel azzal, hogy nálunk közli először a képeit, hanem a többiek számára is iránymutatást ad. Amiatt viszont nagyon szomorú vagyok, hogy összesen kettő hozzászólás született a képhez. Hogy ez a bátortalanságotokból, vagy érdektelenségből fakad, azt nem tudom, remélem, hogy a csapat aktivizálni fogja majd magát. (hegyi)

Életkori sajátosság

Életkori sajátosság

Hogy néha gyerekesen viselkedik...

Tulajdonképpen ez egy aranyos kép, de megmondom, hogy mi a bajom vele. A gyereknek akkora feje van, hogy az valami őrület, és ez engem mindig egy kicsit riaszt, akárhányszor ránézek. Ez köszönhető annak is, hogy fél oldalra van fordítva a teste, annak is, hogy torzít az objektív, amit megválasztottál hozzá, és annak is, hogy honnan fotóztad. Ez nekem most egy fura, groteszk üggyé vált. Talán, ha kevésbé lenne szűkre vágva - megint azt mondom, hogy a környezettel kellene valamit kezdeni -, akkor egy kicsit szerethetőbb lenne. Főképp a baloldalnál vágtunk bele nagyon az oldalába a képnek. Az a helyzet, hogy rá lehet erősíteni ezekre az egyébként is meglévő méretkülönbségekre, hiszen minden gyereknek nagy a feje egy kicsit, mert a fej kevésbé hajlamos a méretnövekedésre, mint a test többi részei, tehát bizonyos életkorig ez eléggé jellemző. Ugyanakkor erre tessék akkor valósan ráerősíteni, az objektívet még inkább a nagy látószög felé elvinni, és akkor a nézőpontot is lehet egy kicsit felülről hozni, ő meg biztosan meg fogja csinálni ezt a gesztust neked újra, ha kéred. Ha pedig ezt az egészet az ellentétek akarnák elvinni, hogy ő itt ül teljesen illedelmesen, és közben vág egy ilyen grimaszt, akkor ehhez a grimaszhoz képest a test kevés, hogy az illedelmességet erősen tudja hordozni, ahhoz már túlságosan levágtad. Hát, nem tudom, nekem ez így most 1 csillag, és nem azért 1 csillag, mert rossz lenne, mert a világítás is rendben van, plasztikus, térbe van helyezve, szóval minden rendben lenne, itt az arányok azok, amik nekem igen erősen dolgoznak. (hegyi)
értékelés:

Álmok

Álmok

Talán a háttérben lévő dolgok azok, amik az álmokat lettek volna hivatottak ábrázolni, de megint azt mondom, hogy a vágás az, ami bizonytalanná teszi ezt a képet nekem. Ahhoz, hogy ez jól tudjon működni, többet kellene adni a nyak részből, ott kritikusnak érzem a vágást. Gyönyörű nyaka van ennek a hölgynek, ezt ki kell használni, és tudni kell ábrázolni, ott egy másfél ujjnyi legalább lemaradt. És ha ott már mozdítunk ezen az egészen, akkor ezt a feslő régióval is meg kell tenni, ott is kellene még valamennyit adni. Tehát most alul felül nekem ez szűk. De a gesztus, a tekintet, az egésznek a formai megjelenítése rendben van. Még egy dolgot hadd tegyek hozzá: ha megfigyeljük a fejet, akkor az a tónusrend lenne szerintem a követendő és üdvös, ami a homloknál és a szemeknél megtörténik, ami az arccsontnál, a nyaknál van, az már nekem fényben egy picit sok. Ott már elvesztettünk a tónusrendből annyit, hogy úgy kilökődik ebből a rendből ez az egész. Ha letakarod az ujjaddal az orr alatti részt, akkor látod, hogy maga a homlok és a szemek mennyire jól ritmizálnak az összes többi képelemmel, ugyanakkor az a rész, amit letakartál, túlságosan világos, egy-két tónusértékkel lehetne sötétebb. Az, hogy valamit keményre, lágyra, milyenre "hívunk", azaz mi az a tónusrend, amit alkalmazunk, különösen porté esetében nagyon fontos, a személyiséggel kell összehozni, ami nem jelenti, hogy ne lehetne ellentétes dolgokat alkalmazni, de azért jó, ha ennek oka, indoka van. (hegyi)
értékelés:

Glamour

Glamour

Nem akarom feszíteni a húrt glamour témában, szóval nem ez a szándékom a képpel.

Attilától sok, ebben a témában elképzelt fotót kaptunk már, és azt kell hogy mondjam, hogy ez, ebben a témakörben egy nagyon átgondolt üzenet. A hajjal, az egésznek a szín térben való megtartásával, ugyanakkor az egész egy nagyon meleg tónusú, kellemes barnás eredményt hoz, és ez mindenféleképp nyugalmat ad, miközben maga a kompozíció pont ezt a nyugalmat bontja meg ezzel az átlós elrendezéssel. Tulajdonképpen mindennel egyetértek a képen, talán annyi, amit megjegyeznék, és erről a portrézásnál többször beszéltünk már, hogy az objektív és a nézőpont megválasztása sok mindent befolyásol. Hogyha a tárgyakat úgy képzeljük el a térben, mintha lebegnének, akkor ezeket a mozgásokat tudjuk fejben koordinálni. Tehát, ha ezt az egészet egy kicsit hátrébb billentem, akkor valószínű, hogy egy olyan képet kapunk, ami megtartja az intimitását, megtartja az izgalmas elrendezését, megtartja a belső harmóniáját, ugyanakkor nagyobb szerepet kapna a mellkas, a nyak, ahol nagyon szép formák vannak, amik most szerintem méltánytalanul háttérben vannak tartva. Mindehhez képest a hajkorona, ami felépült a fejtetőn, ez a kontyszerű valami szerintem önmagában nagyon szép, de nem viszi el a vállán ezt a történetet - láthatóan Attila is érezte ezt, mert vágott a kontyból. Most a legnagyobb szerepet a homlok kapja, és a homlok most kevésbé izgalmas ennél a megoldásnál. A szemnél, a szájnál ott vannak a gesztusok, megint azt mondom, hogy ebben az átlós elrendezésben pontosan a kiegyensúlyozást, a helyrebillentést hordozó formák. És ne felejtkezzünk meg arról, amit egyébként a Demeter már írt a kommenteknél, hogy fontos szerepe van annak, hogy melyik testrésznek milyen hangsúlyt adunk. A smink számomra nem teljesen értelmezhetően tartalmazza ezeket a fehér pöttyöket, meg vonalakat, biztos van ennek szerepe, talán a fülbevalóval próbál ez valamilyen játékosságot összehozni, el tudom fogadni, bár ehhez azért kellene egy gyöngysor a nyakba, vagy valami kiegészítő, amire ez ritmizálni tud. De főképp az orron lévő jelzés eleve kiemeli az orr formáját, és erre most még rá is erősítettünk azzal, hogy a fej biccentve van, tehát, ha most megfigyeljük az arányokat, az orr a legnagyobb a fejen. Holott ez azért nem teljesen szerencsés, főleg egy nőnél, ha ekkora hangsúlyt helyezünk az orra, miközben a száj, ami a kommunikációnak elsődleges eszköze, és a szem, ami a másodlagos eszköze háttérbe szorul. Nekem az nem problémám, hogy nem néz a hölgy a kamerába, mert ezzel semmi baj nincs, megszokott ez a fajta beállítás, ráadásul azt mondom, hogy a tekintet viszonylag jó helyre megy a kép alsó sarkába, tehát ellensúlyba is hozza ezt az egészet. De még egyszer mondom, hogy az orr és a homlok szerepe túlzott most, és annyira előtérbe kerül a dolog, hogy a mellkas, a nyaknak az izmai, inai, amik izgalmasak lehetnének, azok itt most nekem kevésbé vannak jelen. 2 csillagra értékelem azért, mert a fejnél lévő problematika nekem erős, úgy érzem, ha nem a glamourba, és nem a divatba, hanem csak egy portréról beszélünk, akkor is egy megfontolandó, és szerintem megszívlelendő tanács, hogy figyeljünk arra, hogy az ember karakterének az egyes formai megjelenéseinek mekkora hangsúlyt adunk. Ha valakinek egy kicsit nagyobb orra van, azt inkább csökkentsük, mintsem ráerősítsünk. A hölgynek egyébként is egy hosszúkás fejformája van, így simán elbírná azt, hogy kicsit inkább az áll felől közelítsünk, persze, óvatosan, mert a nagyon felerősített áll forma az agresszióra kezd majd utalni, és az sem biztos, hogy helyes. (hegyi)
értékelés:

Virágok alatt

Virágok alatt

A nászutunk alatt készült ez a kép.

Az a helyzet, hogy ami ebben a képben nekem izgalmas, az tulajdonképpen a kép fele. Izgalmas a szemüveg, a benne tükröződő fotós, a hölgy hajába keveredő virág, izgalmas ez a nagy rózsaszín a felső előtérben, mellette ez a sárga, és nagyon izgalmas az, ahogy a háttérben az a két alak megjelenik. Aztán az egésznek ezt a fajta tulajdonképpeni szürrealitását, és transzcendens irányát agyonvágja a kép jobb oldalán ez a fül, meg ez a váll, meg ez a kar, meg ez a negyed fickó. Ő nem tudom, hogy minek van ott, miközben azt mondom, hogy simán vágható lenne a dolog, ezt a kétujjnyit le kell az egészből hántani, és csókolom, ennyi, megvan a kép. Azért az kérdés, hogy ezt te miért nem vágtad le? Annyira egyértelműen adja magát, a vágási pont tökéletesen megvan, mégpedig ott, ahol ez a kicsit sötétebb tónussal, mint egy ilyen cseppforma, belóg egy ilyen rész, vagyis ha fent nézed ezt a két sárga levelet, akkor nagyjából a kettő között van ez a pont. Igaz, így a hölgynek is belemetélsz a vállába, és akkor mi van? Hát, a válla engem annyira már nem izgat. Ez az egyik hozzáfűznivalóm. A másik az, hogy azért egy pici retus nem árt, és itt most kifejezetten az arcon való retusról beszélek. Az ajkak alatti terület az állnál igényelné azt, hogy utómunkában egy kicsit ezzel dolgozz, és retusáld ki azokat a piros pontokat. Ezt tudom hozzáfűzni, ez így most 2 csillag. (hegyi)
értékelés:

Németh Péter

Németh Péter

Németh Péter, a Népszava főszerkesztője - portré a 2013. augusztus 21-i Garázsmenet interjúhoz.

Mandur László 2.

Mandur László 2.

A helyszín hasonló, a beállítás változott, és ennek megfelelően változik a két kompozíció is. Én azt javaslom mindenkinek, hogy nézze meg a két képet egymás után, és ne a konkrétságot nézzétek ebben, hanem a kompozíciót, mert ez egy nagyon fontos dolog, hogy ez miképp van tömegelhelyezésében kidekázva, és hogyan tud ez az egész úgy működni, hogy tényleg, mint egy mérleghintára, vagy egy ilyen kétkarú mérlegre milyen nagyon finoman vannak rátéve ezek a súlyok. Akár a háttérben lévő fejforma, akár a könyvespolc, akár a függöny, akár magának a testnek a beállítása, ezek mind jól működnek. Fontos, és nagyszerű volt jelen lenni ennél a pillanatnál - láthattátok, hogy készültek erről werkfotók is -, az egészben az volt a felemelő, hogy mintha tegnap hagyta volna Demeter abba a fotózást, körülbelül ugyanabban a tempóban kezdte újra. Azt gondolom, hogy amiről ennél a képnél beszélni kell, vagy beszélni lehet, az maga az ábrázolás. A portré egyik fontos kritériumának, a jellemábrázolásnak a megfigyelése. Az, hogy milyen képet akarok erősíteni, hogy azt akarom erősíteni, hogy egy ismert emberről készítek egy olyan képet, ami aztán beleillik úgymond abba a sorba, ami a róla kialakult publikus kép, vagy valamilyen egészen extrém irányba elviszem, és azt mondom, hogy na, most akkor olyan helyzetet produkálok, amiből ő nagyon kilóg. Én ebben azt látom, és itt van a dolognak szerintem a követendő útja, hogy itt egyikről sincs szó. Egy megfigyelésről van szó, és arról, hogy valakit úgy ábrázoljak, ahogy azt az én belső érzelmeim diktálják, és nem megfelelni akarunk valaminek, hanem minél egyszerűbben, de mégis a portréfotó esszenciáit tartalmazó módon és minőségben készüljön el a kép. Nem az alkotói vízió minden áron való érvényre juttatása a cél, de az irányítás nincs átadva a modellnek sem, hanem a modell valóságához hangulatként adódik hozzá az alkotói elképzelés, nem tolakszik, inkább díszít, kontextust teremt. (hegyi)

Mandur László

Mandur László

Betegségem miatti hosszú kihagyás után első felvételem e Mandur Lászlóról készült portrém.

Hát, aki itt most komoly elemzést várt, az lehet, hogy csalódott lesz. Bár, lehet, hogy van ebben valami érdekes szituációs gyakorlat, hogy Demeter képét elemezzem. Azt azért elmondom, hogy nem vagyok tőle megijedve, mert leelemzem én, csak nem biztos, hogy ez méltó dolog lenne, merthogy a történet nem erről szól elsősorban. Van egy centrális kompozíciónk, ami nagyon finoman ki van billentve ebből a középpontból a test tömegével, és a tükröződéssel baloldalra, és ezt az egészet húzza vissza a könyvespolc, és ez a nagyon finom billegés az, ami ezt az egészet mozgásban tartja, és nem hagyja pihenni, miközben nem az volt a cél, hogy olyan dinamikát kölcsönözzön a képnek, ami túlmutat a szereplőn, tehát itt nincs ráerőltetve semmi blikkfang az egészre, hanem önmagában működik a dolog. Maga a helyzetfelismerés, hogy a tükröződés mit adhat, megint azt mondom, hogy zseniális. De nem a képet akarnám elemezni, hanem maga a szituáció fontos. Az, hogy valaki egy alkotói pályán úgy, hogy már nincsen külső kényszer, hogy nincs semmi olyan, ami azt mondatná, hogy de hát még ezt nem próbáltad, vagy azt nem próbáltad, hiszen 82 évről beszélünk, és ebből nagyjából 50 év a pályán telt - ebben a zsenialitás, és a nagyszerű dolog az, hogy valaki újrakezdi ezt az egészet, a saját kedvére, kedvtelésére, de nem engedve a maga által felállított normákból, szintekből. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos állomás. (hegyi)

Zsolt korláttal

Zsolt korláttal

A dörögdi kirándulás egyik képét látjuk, és azt kell, hogy mondjam, hogy miközben szembesítő erejű a testméreteket illetően a kép, mégis, mint modell, el kell, hogy fogadjam ezt. Jó ez az átló, jó a korlát, jó a megfigyelés, így ez számomra egy elfogadható kép. Azon gondolkodom, hogy egy dolgot mégis megemlítenék - ami tényleg már nüansznyi, viszont formailag fontos -, hogy a kép alsó részénél azt a 2 millimétert, ami a kocsi teteje, és az ajtónál lévő gumiszigetelés feketéje között van, meg a Látszótér felirat alatti kis fehér vonalat én levágnám. Nyugodtabb, határozottabb lenne tőle az egész. Túlfutottunk ezzel a 2-3 milliméterrel, és ez tényleg nem több ennél, de itt nem arról van szó, hogy nagyításban kinagyítottuk, és aztán majd a paszpartuzásnál letakarjuk, hanem itt ezt látja az, aki nézi, nincs mivel eltakarni a pontatlanságot. És ha arra oda tudtál figyelni, és ez nagyon fontos, hogy a kép felső sarkánál hogyan fut ki a korlát, és ez nagyon rendben ott van, akkor a kép alsó részét is hasonlóan pontosan kell megoldani. Ettől függetlenül megvan a 3 csillag és a leckemegoldás is, csak mondom, hogy erre azért érdemes odafigyelni. (hegyi)
értékelés:    

Arcocska

Arcocska

Ez egy jó tanulmány arra, hogy mit lehet elérni a világítással, és ez fontos. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a világos rész mindig közelebbinek, nagyobbnak hat, mint a sötétebb rész, és ennél az arcnál egészen jól megfigyelhető ez. Olyan, mintha az a szeme és arcfele, amelyik a fényt kapta, nagyobb lenne fizikailag, mint a másik oldal. Ezen úgy lehetne segíteni, hogy deríteni kellene a másik oldalról. Ez a derítés csak annyit jelentene, hogy rajzosabban jelenne meg a szem, és az arc felületéből is többet kapnánk, tehát több információ maradna, kisebb lenne a különbség, és ezáltal ez nem jelentkezne méretkülönbségként. Alul és felül egy kicsit szűknek érzem, főképp alul. (hegyi)
értékelés: