18. Portré, emberábrázolás

Virágok alatt

Virágok alatt

A nászutunk alatt készült ez a kép.

Az a helyzet, hogy ami ebben a képben nekem izgalmas, az tulajdonképpen a kép fele. Izgalmas a szemüveg, a benne tükröződő fotós, a hölgy hajába keveredő virág, izgalmas ez a nagy rózsaszín a felső előtérben, mellette ez a sárga, és nagyon izgalmas az, ahogy a háttérben az a két alak megjelenik. Aztán az egésznek ezt a fajta tulajdonképpeni szürrealitását, és transzcendens irányát agyonvágja a kép jobb oldalán ez a fül, meg ez a váll, meg ez a kar, meg ez a negyed fickó. Ő nem tudom, hogy minek van ott, miközben azt mondom, hogy simán vágható lenne a dolog, ezt a kétujjnyit le kell az egészből hántani, és csókolom, ennyi, megvan a kép. Azért az kérdés, hogy ezt te miért nem vágtad le? Annyira egyértelműen adja magát, a vágási pont tökéletesen megvan, mégpedig ott, ahol ez a kicsit sötétebb tónussal, mint egy ilyen cseppforma, belóg egy ilyen rész, vagyis ha fent nézed ezt a két sárga levelet, akkor nagyjából a kettő között van ez a pont. Igaz, így a hölgynek is belemetélsz a vállába, és akkor mi van? Hát, a válla engem annyira már nem izgat. Ez az egyik hozzáfűznivalóm. A másik az, hogy azért egy pici retus nem árt, és itt most kifejezetten az arcon való retusról beszélek. Az ajkak alatti terület az állnál igényelné azt, hogy utómunkában egy kicsit ezzel dolgozz, és retusáld ki azokat a piros pontokat. Ezt tudom hozzáfűzni, ez így most 2 csillag. (hegyi)
értékelés:

Németh Péter

Németh Péter

Németh Péter, a Népszava főszerkesztője - portré a 2013. augusztus 21-i Garázsmenet interjúhoz.

Mandur László 2.

Mandur László 2.

A helyszín hasonló, a beállítás változott, és ennek megfelelően változik a két kompozíció is. Én azt javaslom mindenkinek, hogy nézze meg a két képet egymás után, és ne a konkrétságot nézzétek ebben, hanem a kompozíciót, mert ez egy nagyon fontos dolog, hogy ez miképp van tömegelhelyezésében kidekázva, és hogyan tud ez az egész úgy működni, hogy tényleg, mint egy mérleghintára, vagy egy ilyen kétkarú mérlegre milyen nagyon finoman vannak rátéve ezek a súlyok. Akár a háttérben lévő fejforma, akár a könyvespolc, akár a függöny, akár magának a testnek a beállítása, ezek mind jól működnek. Fontos, és nagyszerű volt jelen lenni ennél a pillanatnál - láthattátok, hogy készültek erről werkfotók is -, az egészben az volt a felemelő, hogy mintha tegnap hagyta volna Demeter abba a fotózást, körülbelül ugyanabban a tempóban kezdte újra. Azt gondolom, hogy amiről ennél a képnél beszélni kell, vagy beszélni lehet, az maga az ábrázolás. A portré egyik fontos kritériumának, a jellemábrázolásnak a megfigyelése. Az, hogy milyen képet akarok erősíteni, hogy azt akarom erősíteni, hogy egy ismert emberről készítek egy olyan képet, ami aztán beleillik úgymond abba a sorba, ami a róla kialakult publikus kép, vagy valamilyen egészen extrém irányba elviszem, és azt mondom, hogy na, most akkor olyan helyzetet produkálok, amiből ő nagyon kilóg. Én ebben azt látom, és itt van a dolognak szerintem a követendő útja, hogy itt egyikről sincs szó. Egy megfigyelésről van szó, és arról, hogy valakit úgy ábrázoljak, ahogy azt az én belső érzelmeim diktálják, és nem megfelelni akarunk valaminek, hanem minél egyszerűbben, de mégis a portréfotó esszenciáit tartalmazó módon és minőségben készüljön el a kép. Nem az alkotói vízió minden áron való érvényre juttatása a cél, de az irányítás nincs átadva a modellnek sem, hanem a modell valóságához hangulatként adódik hozzá az alkotói elképzelés, nem tolakszik, inkább díszít, kontextust teremt. (hegyi)

Mandur László

Mandur László

Betegségem miatti hosszú kihagyás után első felvételem e Mandur Lászlóról készült portrém.

Hát, aki itt most komoly elemzést várt, az lehet, hogy csalódott lesz. Bár, lehet, hogy van ebben valami érdekes szituációs gyakorlat, hogy Demeter képét elemezzem. Azt azért elmondom, hogy nem vagyok tőle megijedve, mert leelemzem én, csak nem biztos, hogy ez méltó dolog lenne, merthogy a történet nem erről szól elsősorban. Van egy centrális kompozíciónk, ami nagyon finoman ki van billentve ebből a középpontból a test tömegével, és a tükröződéssel baloldalra, és ezt az egészet húzza vissza a könyvespolc, és ez a nagyon finom billegés az, ami ezt az egészet mozgásban tartja, és nem hagyja pihenni, miközben nem az volt a cél, hogy olyan dinamikát kölcsönözzön a képnek, ami túlmutat a szereplőn, tehát itt nincs ráerőltetve semmi blikkfang az egészre, hanem önmagában működik a dolog. Maga a helyzetfelismerés, hogy a tükröződés mit adhat, megint azt mondom, hogy zseniális. De nem a képet akarnám elemezni, hanem maga a szituáció fontos. Az, hogy valaki egy alkotói pályán úgy, hogy már nincsen külső kényszer, hogy nincs semmi olyan, ami azt mondatná, hogy de hát még ezt nem próbáltad, vagy azt nem próbáltad, hiszen 82 évről beszélünk, és ebből nagyjából 50 év a pályán telt - ebben a zsenialitás, és a nagyszerű dolog az, hogy valaki újrakezdi ezt az egészet, a saját kedvére, kedvtelésére, de nem engedve a maga által felállított normákból, szintekből. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos állomás. (hegyi)

Zsolt korláttal

Zsolt korláttal

A dörögdi kirándulás egyik képét látjuk, és azt kell, hogy mondjam, hogy miközben szembesítő erejű a testméreteket illetően a kép, mégis, mint modell, el kell, hogy fogadjam ezt. Jó ez az átló, jó a korlát, jó a megfigyelés, így ez számomra egy elfogadható kép. Azon gondolkodom, hogy egy dolgot mégis megemlítenék - ami tényleg már nüansznyi, viszont formailag fontos -, hogy a kép alsó részénél azt a 2 millimétert, ami a kocsi teteje, és az ajtónál lévő gumiszigetelés feketéje között van, meg a Látszótér felirat alatti kis fehér vonalat én levágnám. Nyugodtabb, határozottabb lenne tőle az egész. Túlfutottunk ezzel a 2-3 milliméterrel, és ez tényleg nem több ennél, de itt nem arról van szó, hogy nagyításban kinagyítottuk, és aztán majd a paszpartuzásnál letakarjuk, hanem itt ezt látja az, aki nézi, nincs mivel eltakarni a pontatlanságot. És ha arra oda tudtál figyelni, és ez nagyon fontos, hogy a kép felső sarkánál hogyan fut ki a korlát, és ez nagyon rendben ott van, akkor a kép alsó részét is hasonlóan pontosan kell megoldani. Ettől függetlenül megvan a 3 csillag és a leckemegoldás is, csak mondom, hogy erre azért érdemes odafigyelni. (hegyi)
értékelés:    

Arcocska

Arcocska

Ez egy jó tanulmány arra, hogy mit lehet elérni a világítással, és ez fontos. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a világos rész mindig közelebbinek, nagyobbnak hat, mint a sötétebb rész, és ennél az arcnál egészen jól megfigyelhető ez. Olyan, mintha az a szeme és arcfele, amelyik a fényt kapta, nagyobb lenne fizikailag, mint a másik oldal. Ezen úgy lehetne segíteni, hogy deríteni kellene a másik oldalról. Ez a derítés csak annyit jelentene, hogy rajzosabban jelenne meg a szem, és az arc felületéből is többet kapnánk, tehát több információ maradna, kisebb lenne a különbség, és ezáltal ez nem jelentkezne méretkülönbségként. Alul és felül egy kicsit szűknek érzem, főképp alul. (hegyi)
értékelés:

Kókusznyuszi

Kókusznyuszi

Kedves Zita, azt kérném, hogy az első három leckével dolgozzunk még, és utána kezdjünk el esetleg a portréval is foglalkozni majd. Én ezt nem tartom portrénak, de jó gyakorlatnak gondolom, hogy akár ezzel a kókuszdióval megszemélyesítünk szereplőket, és a világítást próbálgatjuk, hogy hogyan tudunk egy ilyen gömbformát plasztikussá tenni. Ha most ebből indulunk ki, akkor ha megfigyeled, van egy főfényünk, ami most bal fentről érkezik, ott túl is világítja ezt a tárgyat, így ott nagyon elvesznek a részletek, miközben fontos lenne, hogy megmaradjon ennek a plasztikussága, tehát kicsit soknak tartom ezt a főfényt. A jobb alsó rész pedig ennek az ellenoldala, ahol meg nagyon bebukik az egész, ott viszont egy kis derítéssel jó lett volna visszahozni. Nagyjából az átellenes részek vannak jól megvilágítva, tehát a bal alsó, és a jobb felső rész az, ami helyesen van fényben tartva, de a másik átlónak is rendben kellene lennie. A másik dolog, hogy ha már egy geget alkalmazok, és az ujjakat odateszem fülecskének, akkor miért nincsen a képen belül tartva, ahogy kérdés az is, hogy a gömb forma miért nincsen képhatáron belül tartva, miért van ebbe belevágva, miközben a másik oldalon meg nagyvonalúan hagyunk teret, ez sem egy elvarrt szál. Tanulmányként mindenféleképpen elfogadom, és jó ötletnek tartom. Ha megvan még ez a tárgy, akkor tessék ezzel dolgozni, kérnék akkor egy ismétlést, ha nincs, akkor akár egy másik tárggyal is, egy naranccsal, vagy bármi mással is létre lehet hozni. A lényeg az, hogy gyakoroljunk, erre szeretnélek kérni. (hegyi)
értékelés:

Vezér

Vezér

Az a helyzet, hogy ez egy nagyon furcsa portré. A gyerek portrék mindig szerethetőek, vagy legalábbis általában erre törekszik a kép készítője, és nagyjából ezek be is szoktak jönni. Itt is egy szerethető képet kapunk, miközben ez azért nem egy egyértelmű üzenet. Ha akarom, akkor a háttérben egy egészen drámai helyzet közeleg, ott valami gomolyog. Ő még itt nem tudja az előtérben, hogy mi vár rá, de a háttérben mi már látjuk, tehát van egy drámai feszültség a háttérrel. Aztán fel van öltöztetve ebbe a kiskabátba, kissapkába, mindezzel együtt rendkívül komoly és összeszedett fiatalemberről beszélünk. Emlékszünk arra, hogy ezek az öltözködések általában a szülők akaratáról szólnak, anya és apa kitalálja, hogy mi lesz nekünk a jó, mibe leszünk aranyosak, meg viccesek, meg minden, miközben nekünk is van egy viszonyunk ehhez az egészhez. És az az érdekes, hogy ennek a fiatalembernek a viszonya a környezethez, ehhez a ruhához, a sityakhoz olyan, hogy ő hagyja, hogy te ezzel szórakozzál, eltűri, elviseli, de nagyon nem vesz róla tudomást, mert megvan az ő saját belső világa. Nagyon-nagyon érdekes kép, nagyon érdekes portré ettől. (hegyi)
értékelés:    

Bolgár György

Bolgár György

Bolgár György újságíró - portré a 2013. július 23-i Garázsmenet interjúhoz.

Lány

Lány

Sorolom azokat a problémákat, amik felmerültek bennem. 1. Tónusproblémák: érdemes lenne ezt korrigálni, most valahogy az egész egy ily fátyolos helyzetbe került. 2. Képszerkesztés: mellnél nagyon szűkek vagyunk, a kézbe valahogy úgy vágtunk bele, hogy ott egy csonkolódás történik. Vagy szűkebb nézetet választunk, és akkor ez nem kérdés, vagy ha már távolságtartóbb bemutatást szeretnénk, akkor nem ártana, hogyha a kéznek is szerepe lehetne, és akkor értelmezhetőbbé válnának ezek a deszkadarabok is. 3. Világítás: én azt gondolom, hogy nem biztos, hogy a kezedre játszottak itt most a fények. Valamennyi derítés érezhető a képen, és ez jót tesz neki, de azért tegyük hozzá, hogy most ez nagyon lággyá tette az egészet, és hogyha megfigyeled, akkor az arc összehasonlítva a háttérrel sötétebb tónusban van, tehát a háttér olyan szinten van kivilágosítva, hogy mindehhez képest az arc már bántóan hátrébb kerül. Ha csak ezeket az első lépcsős problémákat veszem is érdemes lenne ismételni. Elhangzott az, hogy készítsünk önportrékat, és látom, hogy ezek jönnek is, és ez jó dolog. Nem árulok el nagy titkot, hogy miért kérem az önportrét mindenkitől elsőre. Azért, mert egyszerűbb dolog saját magunkkal dolgozni, még ha technikailag bonyolultabb is megoldani, mert a saját gondolatunkkal, a saját gesztusunkkal tisztában vagyunk, ahogy az érzelmi állapotunkkal is, ott nincs mellébeszélés, hogy jókedvem volt, de rosszkedvű lett a kép, vagy fordítva. Ez az egyik fontos momentum, a másik pedig az, hogy a saját esztétikánkat, és az azzal való kritikát egy az egyben tudjuk átadni egymásnak, tehát egy elemzésnél nem az lesz a kérdés, hogy most merjem-e mondani azt, hogy ennek a lánynak a haja ebben az állapotban nincs rendben. Ha ez önportré, akkor kevésbé nehéz ezt egy elemzésnél akár kimondani. Úgyhogy jó lenne, ha ezeket a portrézás dolgokat azért gyakorolnánk saját magunkon, mert szerintem nagyobb lépésekkel tudunk előre haladni. És ez most nem elsősorban neked szól, mert veled ezt már megbeszéltük, hanem a többieknek. Most nem ismétlést kérek, hanem azt, hogy tegyük egy kicsit félre, aztán majd térjünk vissza a portrézáshoz később. (hegyi)

Demeter és Bobby

Demeter és Bobby

Nyilvánvaló, hogy ez nem egy elkapott kép, a mester tudta hogy fényképezik. A kép színvilága mely egyszerű, tiszta színekre épül, jól közvetíti Demeter egyéniségét, amit mi munkáiból ismerünk. Nagyon jó a tömegelosztás, a barna üvegezett fal és a kék rácsozat megteremti a főszereplőnek a színpadot. A narancsos napsárga háttér pedig megadja hozzá azt a szeretetteljes hangulatot amit a kép készítője éreztetni akar velünk. A néhány belógó zöld ág és a kutya pedig a kertvárosi, családias hangulatot adja. A mester arcáról pedig azt olvasom le, jó fényképezzen, ha akar, de jó lett volna ha télen megcsinálja a székes képet, az igazán jó lehetett volna! Tehát, három csillag és megvan a lecke is. (Bojtár Tamás)
értékelés:       

Örömmel telve

Örömmel telve

Azt gondolom a cím tükrözi az alanyt, Istvánnal először találkoztam és egyáltalán nem ilyen folyton mosolygósnak képzeltem :). Jó volt látni Bp.-n végre egy olyan embert is, aki nem csak akkor mosolyog, ha jó hírt kap vagy viccet olvas. ;) (akinek nem inge...)

Kedves János, ez egy jó portré. Volt szerencsénk találkozni a modellel, kedves ember, kedélyes, és ez rákerült erre a képre. Egyetlen kérdés, hogy egy negyed-félujjnyival több kéne csuklónál, viszont a kabát hajtókáját én már lehet, hogy lehagytam volna. Talán ennyi, amit hozzátennék. A ritmus abszolút rendben van, és ezt egy jó portrénak gondolom. Köszönöm szépen! (hegyi)
értékelés: