18. Portré, emberábrázolás

Arcocska

Arcocska

Ez egy jó tanulmány arra, hogy mit lehet elérni a világítással, és ez fontos. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a világos rész mindig közelebbinek, nagyobbnak hat, mint a sötétebb rész, és ennél az arcnál egészen jól megfigyelhető ez. Olyan, mintha az a szeme és arcfele, amelyik a fényt kapta, nagyobb lenne fizikailag, mint a másik oldal. Ezen úgy lehetne segíteni, hogy deríteni kellene a másik oldalról. Ez a derítés csak annyit jelentene, hogy rajzosabban jelenne meg a szem, és az arc felületéből is többet kapnánk, tehát több információ maradna, kisebb lenne a különbség, és ezáltal ez nem jelentkezne méretkülönbségként. Alul és felül egy kicsit szűknek érzem, főképp alul. (hegyi)
értékelés:

Kókusznyuszi

Kókusznyuszi

Kedves Zita, azt kérném, hogy az első három leckével dolgozzunk még, és utána kezdjünk el esetleg a portréval is foglalkozni majd. Én ezt nem tartom portrénak, de jó gyakorlatnak gondolom, hogy akár ezzel a kókuszdióval megszemélyesítünk szereplőket, és a világítást próbálgatjuk, hogy hogyan tudunk egy ilyen gömbformát plasztikussá tenni. Ha most ebből indulunk ki, akkor ha megfigyeled, van egy főfényünk, ami most bal fentről érkezik, ott túl is világítja ezt a tárgyat, így ott nagyon elvesznek a részletek, miközben fontos lenne, hogy megmaradjon ennek a plasztikussága, tehát kicsit soknak tartom ezt a főfényt. A jobb alsó rész pedig ennek az ellenoldala, ahol meg nagyon bebukik az egész, ott viszont egy kis derítéssel jó lett volna visszahozni. Nagyjából az átellenes részek vannak jól megvilágítva, tehát a bal alsó, és a jobb felső rész az, ami helyesen van fényben tartva, de a másik átlónak is rendben kellene lennie. A másik dolog, hogy ha már egy geget alkalmazok, és az ujjakat odateszem fülecskének, akkor miért nincsen a képen belül tartva, ahogy kérdés az is, hogy a gömb forma miért nincsen képhatáron belül tartva, miért van ebbe belevágva, miközben a másik oldalon meg nagyvonalúan hagyunk teret, ez sem egy elvarrt szál. Tanulmányként mindenféleképpen elfogadom, és jó ötletnek tartom. Ha megvan még ez a tárgy, akkor tessék ezzel dolgozni, kérnék akkor egy ismétlést, ha nincs, akkor akár egy másik tárggyal is, egy naranccsal, vagy bármi mással is létre lehet hozni. A lényeg az, hogy gyakoroljunk, erre szeretnélek kérni. (hegyi)
értékelés:

Vezér

Vezér

Az a helyzet, hogy ez egy nagyon furcsa portré. A gyerek portrék mindig szerethetőek, vagy legalábbis általában erre törekszik a kép készítője, és nagyjából ezek be is szoktak jönni. Itt is egy szerethető képet kapunk, miközben ez azért nem egy egyértelmű üzenet. Ha akarom, akkor a háttérben egy egészen drámai helyzet közeleg, ott valami gomolyog. Ő még itt nem tudja az előtérben, hogy mi vár rá, de a háttérben mi már látjuk, tehát van egy drámai feszültség a háttérrel. Aztán fel van öltöztetve ebbe a kiskabátba, kissapkába, mindezzel együtt rendkívül komoly és összeszedett fiatalemberről beszélünk. Emlékszünk arra, hogy ezek az öltözködések általában a szülők akaratáról szólnak, anya és apa kitalálja, hogy mi lesz nekünk a jó, mibe leszünk aranyosak, meg viccesek, meg minden, miközben nekünk is van egy viszonyunk ehhez az egészhez. És az az érdekes, hogy ennek a fiatalembernek a viszonya a környezethez, ehhez a ruhához, a sityakhoz olyan, hogy ő hagyja, hogy te ezzel szórakozzál, eltűri, elviseli, de nagyon nem vesz róla tudomást, mert megvan az ő saját belső világa. Nagyon-nagyon érdekes kép, nagyon érdekes portré ettől. (hegyi)
értékelés:    

Bolgár György

Bolgár György

Bolgár György újságíró - portré a 2013. július 23-i Garázsmenet interjúhoz.

Lány

Lány

Sorolom azokat a problémákat, amik felmerültek bennem. 1. Tónusproblémák: érdemes lenne ezt korrigálni, most valahogy az egész egy ily fátyolos helyzetbe került. 2. Képszerkesztés: mellnél nagyon szűkek vagyunk, a kézbe valahogy úgy vágtunk bele, hogy ott egy csonkolódás történik. Vagy szűkebb nézetet választunk, és akkor ez nem kérdés, vagy ha már távolságtartóbb bemutatást szeretnénk, akkor nem ártana, hogyha a kéznek is szerepe lehetne, és akkor értelmezhetőbbé válnának ezek a deszkadarabok is. 3. Világítás: én azt gondolom, hogy nem biztos, hogy a kezedre játszottak itt most a fények. Valamennyi derítés érezhető a képen, és ez jót tesz neki, de azért tegyük hozzá, hogy most ez nagyon lággyá tette az egészet, és hogyha megfigyeled, akkor az arc összehasonlítva a háttérrel sötétebb tónusban van, tehát a háttér olyan szinten van kivilágosítva, hogy mindehhez képest az arc már bántóan hátrébb kerül. Ha csak ezeket az első lépcsős problémákat veszem is érdemes lenne ismételni. Elhangzott az, hogy készítsünk önportrékat, és látom, hogy ezek jönnek is, és ez jó dolog. Nem árulok el nagy titkot, hogy miért kérem az önportrét mindenkitől elsőre. Azért, mert egyszerűbb dolog saját magunkkal dolgozni, még ha technikailag bonyolultabb is megoldani, mert a saját gondolatunkkal, a saját gesztusunkkal tisztában vagyunk, ahogy az érzelmi állapotunkkal is, ott nincs mellébeszélés, hogy jókedvem volt, de rosszkedvű lett a kép, vagy fordítva. Ez az egyik fontos momentum, a másik pedig az, hogy a saját esztétikánkat, és az azzal való kritikát egy az egyben tudjuk átadni egymásnak, tehát egy elemzésnél nem az lesz a kérdés, hogy most merjem-e mondani azt, hogy ennek a lánynak a haja ebben az állapotban nincs rendben. Ha ez önportré, akkor kevésbé nehéz ezt egy elemzésnél akár kimondani. Úgyhogy jó lenne, ha ezeket a portrézás dolgokat azért gyakorolnánk saját magunkon, mert szerintem nagyobb lépésekkel tudunk előre haladni. És ez most nem elsősorban neked szól, mert veled ezt már megbeszéltük, hanem a többieknek. Most nem ismétlést kérek, hanem azt, hogy tegyük egy kicsit félre, aztán majd térjünk vissza a portrézáshoz később. (hegyi)

Demeter és Bobby

Demeter és Bobby

Nyilvánvaló, hogy ez nem egy elkapott kép, a mester tudta hogy fényképezik. A kép színvilága mely egyszerű, tiszta színekre épül, jól közvetíti Demeter egyéniségét, amit mi munkáiból ismerünk. Nagyon jó a tömegelosztás, a barna üvegezett fal és a kék rácsozat megteremti a főszereplőnek a színpadot. A narancsos napsárga háttér pedig megadja hozzá azt a szeretetteljes hangulatot amit a kép készítője éreztetni akar velünk. A néhány belógó zöld ág és a kutya pedig a kertvárosi, családias hangulatot adja. A mester arcáról pedig azt olvasom le, jó fényképezzen, ha akar, de jó lett volna ha télen megcsinálja a székes képet, az igazán jó lehetett volna! Tehát, három csillag és megvan a lecke is. (Bojtár Tamás)
értékelés:       

Örömmel telve

Örömmel telve

Azt gondolom a cím tükrözi az alanyt, Istvánnal először találkoztam és egyáltalán nem ilyen folyton mosolygósnak képzeltem :). Jó volt látni Bp.-n végre egy olyan embert is, aki nem csak akkor mosolyog, ha jó hírt kap vagy viccet olvas. ;) (akinek nem inge...)

Kedves János, ez egy jó portré. Volt szerencsénk találkozni a modellel, kedves ember, kedélyes, és ez rákerült erre a képre. Egyetlen kérdés, hogy egy negyed-félujjnyival több kéne csuklónál, viszont a kabát hajtókáját én már lehet, hogy lehagytam volna. Talán ennyi, amit hozzátennék. A ritmus abszolút rendben van, és ezt egy jó portrénak gondolom. Köszönöm szépen! (hegyi)
értékelés:    

Hagyjál

Hagyjál

Talán a csend leckében férne el, bár lehet túl kézenfekvő lenne. Portrénak indult a Tilosos találkozón, de heves tiltakozás mutatkozott, így egy hagyjál már békén dolog alakult ki. Aminek egyébként simán van/lehet egy szomorkás felhangja is.

Kedves János, azt mondom, hogy ez a kép egy olyan kép, ami ebben a formában nekem nincs kész. Ennek a képnek egyetlen értelme volna, hogy elkészült, ha azokkal a ritmusokkal, amik létrejönnek a nadrágszárral, a karokkal, a hajjal, és itt most formai ritmusokról beszélek, azokkal foglalkoztál volna, észrevetted volna őket, és hagyod őket érvényesülni. Most ezekbe belevágtál, és mivelhogy csak ez az egy indoka lett volna ennek a képnek, így most emiatt nem nagyon érthető, hogy miért készült ez most el. Ugyanis portrénak abszolút nem portré. Ne felejtsük el azt, hogy ha valaki nem akarja, hogy lefényképezzük, akkor azt tiszteletben kell tartani, vagy legalábbis nem árt. Vagy készüljünk úgy, hogy otthagyjuk a gépet az állványon, próbáljuk őt ebből kimozdítani, hátha elfogadja a helyzetet, és akkor valami érdekeset tudunk mutatni, de önmagában az, hogy valaki nem akarja, hogy lefényképezzék, és ezt én lefényképezem, ez kevésbé működik. Egyetlen esetben működne, ha a formák rendben lennének, de akkor miért látunk el a modell mellett bal oldalon, miért van a másik könyökbe belevágva, a nadrágszár is el van vágva, szóval volna ezen mit molyolni, lehetne ebből akár egy izgalmas kép is, de így, most nem tudok vele mit kezdeni. (hegyi)

Kapucnis

Kapucnis

Nem érzem azt, hogy megfogtunk volna valami nagyon jellegzetes pillanatot, fényekben, tónusokban nincsen helyén a kép. Világításában is problémák vannak, mert az egyik arcfél túl van világítva, a másik kevésbé, ettől olyan, mintha bedagadt volna a feje, hadd ne menjek végig ezeken a jeleken. Nem előnyös kép. Valószínű, hogy a belső érzelmi viszonyrendszer az, ami elfeledteti veled azt, hogy itt egy optimális és objektív pillanatot kell megtalálni ahhoz, hogy a néző átérezze ugyanazt, amit te éreztél ott, azon a helyszínen. Most ez nem történik meg. Ha nekem nincs közöm ehhez a gyerekhez, márpedig, mint néző nincsen, mert nem ismerem, akkor nem tudok mit kezdeni a pontatlanságokkal. Sokadszor mondom, első három lecke, és ne menjünk addig más irányba! (hegyi)

István

István

Készült a Tilos Maratonon.

Mennyire más benyomást kelt ez a portré Istvánról, mint az ő önportréi! Ráadásul, a hozzászólásaiból én ezt vagyok hajlamos elhinni. De ez normális dolog amúgy. Olvastam egy kísérletről, amelybe egy-egy emberről készült portrékből kellett kiválasztani önmagának is és az ismerőseinek is a legjobbat. Különös módon az adott személy rendre a tükrözött képet választotta, a többiek pedig a róla készült simát. Mindenki azt, amit látni szokott, mert mivel egyikünk arca sem tökéletesen szimmetrikus, az ellentétes kép torznak tűnik. Érdekes, nem? De ez még mind semmi, szerintem nem is a szimmetriáról van csak szó. Hiszen ki a csuda szokta magát tükörben nézegetni széles jó kedvében, vagy dühében, vagy stb. stb.? Lehet ezért is mások az önportréink, mert a tükörből mindig csak egy épp belenéző kép néz vissza... (Hajgató Noémi)

Szabadban

Szabadban

A képpel kapcsolatban egyetlen egy komolyabb észrevételem van, és ez a tónusrend. Azokat a tónusokat hiányolom a képről, amik a hajnál és a szemüvegnél megjelennek, mondhatom úgy is, hogy nagyon szürkében van ez az egész tartva, tehát érdemes lenne a tónusokkal és fényekkel még egy kicsit játszani. Ha én készítettem volna el ezt a képet, akkor oldalirányban nagyobb helyet hagyok, ugyanis most nagyon szűkre van véve, a haj játékossága, mozgalmassága, mozgása, dinamikája beszorul a képhatárokon belülre. Érdemes lenne ezen elfilózni, hogy miért szabunk ennyire szűkre valamit? A kép egyébként kedves, és tulajdonképpen rendben van, a pillanat megragadása jó. Ami még eszembe jutott az az, hogy nagyon laposra van világítva. Ha megfigyeled, akkor most az állkapocs, az áll és a nyak annyira egy tónusban van, hogy anatómiailag nagyon furcsa helyzetet hoz, szinte alig emelkedik ki az áll ebből a tömegből, és ez nem biztos, hogy előnyös a modellre nézvést. Érdemes arra odafigyelni, hogy milyen fényviszonyokat teremtünk. Ugyanis, ha megfigyeled, akkor a nyaknál ezek az úgynevezett hajfények, vagy háttérfények jól működnek, de a kép előtere nem elég dinamikus. Csaba, hogy ez első három leckével kezdjünk el dolgozni! (hegyi)
értékelés:

Tigriskölyök

Tigriskölyök

Kedves Csaba, az a helyzet, hogy nem nagyon értem azt, hogy miért vágtál bele megint a modellbe. Levágtad a fület, de nemcsak azt, hanem ebből a rajzból is levágtál, nem értem. A grimasz jó. Színben egy kicsit helyrehoznám ezt az egészet, mert nagyon el van menve sárgába, egy kicsit beteges ez a színvilág most, függetlenül attól, hogy a tigrist akarja imitálni ez a sárga, de gondolom azért, hogy nem ebben a tónusban. A bőrtónusok felé kellene visszamenni, azt hiszem, hogy ezen lehetne mit módosítani. De itt a leginkább azzal van problémám, hogy olyan szinten vágtad szűkre, amit nem értek. Próbáljunk már meg Csaba egy kicsit komolyan venni valamit, mégpedig azt, hogy van egy első három leckénk, ezt sokadszor mondom el neked, csalinkászol össze-vissza a leckék között, de így nem lesz haladás. Ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni, mennyiségi kép kell, mert meg kell szerezni a rutint, de azért jó lenne, ha valamilyen csapásvonalat kitalálnánk magunknak, és abban mozognánk egészen addig, amíg azt nem mondjuk, hogy oké, akkor valamilyen készséget sikerült elsajátítanunk. Elsősorban itt a kompozícióról beszélek, azokkal vannak gondjaim. Az egy másik kérdés, hogy mennyire sikerül konkrétan megfogni egyéb történetet. Én azt gondolom, hogy ez most egy 1 csillagos portré. (hegyi)
értékelés: