18. Portré, emberábrázolás

portré "arc nélkül"

Béla munkái közül kiemelkedő ez a kép, amit beküldött a portré leckére - akár filmplakátként is megállná a helyét valami rettegős mozihoz. Jó az a fényjáték, amit Béla észrevett, az elrendezéssel is egyetértünk, mert ez a formátum, a fekvő kép ad igazi dinamikát ennek a formajátéknak. Egyetlen, ami finomítható lenne, az az, hogy a kép most sötétben tartott részeinél a portré arcformáihoz itt-ott nem ártana picit még hozzátenni, finom fényekkel még játszani egy kicsit. Nem tudom, hogy van-e lehetősége Bélának a folytatásra ezzel a modellel, de ha nem vele, mással, mindenesetre érdemes lenne játszani a fényekkel, hogy a formák miképp tudnak úgy sötétben maradni, hogy ne ugyanazt a fényértéket kapják mindenütt, mint ami a háttéré. Várnánk tehát a folytatást, ismétlést. (hegyi)
értékelés:

Egy nagyon finom, kevés eszközzel dolgozó portrét látunk, ahol a fő hangsúly a szemeken van, az arc a sötét háttérből nagyon szépen emelődik ki, a gesztussal és a formával is egyet lehet érteni. Talán ha centrális a kompozíció, egy icipicit a fényekkel még lehetett volna játszani, de így is nagyon kifejező, szép munka. (hegyi)
értékelés:

Bellissima

Nagyon jó, hogy a színek nem csábítottak el, gombok fénye, csíkos póló, hajfogó.
A fekete-fehér miatt összefoglaló higgadt a fotográfia, jó a kamerába nézés, szoros az alkotó-modell viszony. Azt kell kimondani, hogy a modell tökéletes "alany" helyzetben van. Amivel problémám van az nem a szándék, nem a kiválasztás (ezek most jók), hanem a kompozíció. Lehetne jobbra buktatni mindent, csak nincs képi indoklása (tárgy az előtérben stb.), mindenféleképpen hagyni kellett volna jobbról levegőt és a képed tökéletes. Házifeladat további gyakorlása! (szőke)
értékelés:

(háttérzaj nélkül)

Azt köszönöm, hogy szűkíti a gondolkodásmódját Camilla, hogy a modelljével többet foglalkozik és az előző képhez képest sok minden összeszedettebb. Most mégis, szinte magammal vitázva azt mondom, hogy valószínűleg a modellel készült előző képnél, talán a gesztus miatt volt valami olyan plusz apróság, amitől nagyon sajátos a kép. És itt ez a pici íz, fűszer ez pedig elveszik és egy korrekt, egy tiszteletteli, de távolságtartó kép jön létre. És továbbra is azt mondom, hogy a fekete ruhával valamit kezdeni kellene, hogy a részletei, ha már kompozícióban használjuk, érzékelhetőek legyenek. Azt viszont nagyon fontosnak tartom, hogy dolgozik a portré feladaton, úgyhogy a kettő disznót szeretném megadni éppen azért, hogy továbbra is ezzel a házi feladattal legyen – hogy is mondjam – kedve még a továbbiakban is munkálkodni. (szőke)
értékelés:

Rosszalkodni fogok, mert ez a kép nem portrénak készült. A kép az aktfotó táborban készült. Portré lett belőle, de tulajdonképpen a helyzet az akkori az aktfotós helyzetnek abban az adott pillanatban való megkerüléséről van szó. Akkor az volt a feladat, hogy aktot fotózzunk és a Mariann portrét készített. Ha most ezt úgy próbálom venni, minthogyha most érkezne és nem tudnám ennek a képnek az előéletét és nem tudnám azt, hogy itt tulajdonképpen a sublótból lett ez a kép elővéve, akkor azt mondanám, hogy igen, ez egy nem rossz portré. Ugyanakkor, az aktfotó táborunk után volt egy világítós táborunk, ahol a Mariann ott volt, és ha a világítós táborban tanultakat figyelembe vesszük, akkor a derítésnél lehetne egy picit azért segíteni ezen, hogy a nekünk jobb oldalra eső szembe is egy picit több élet kerüljön, több fény és ezáltal több élet. Másrészt pedig van egy homlok ezen a képen és ez a homlok nagyon nagy fénnyel van megvilágítva és ettől a néző tekintete az folyamatosan a homlok és a szem és az orr, és a homlok és a szem és az orr és aztán egy picit a száj, aztán megint a homlok, a szem, az orr, a homlok, a szem, az orr között mozog, Nem tudunk megnyugodni, nem találunk egy nyugvó pontot, mivel a világításnál egyféle fényértékkel lett ez a modell bevilágítva. Tehát azt tudom mondani, hogy ha egy ennyire szuggesszív portét készítünk, ennyire szűkre vágva, akkor nagyon is fontos az, hogy a fényekkel milyen játékot hozunk létre ahhoz, hogy kiemeljünk valamit, ami nekünk fontos. Itt most látunk egy arcot, és ennél az arcnál nem tudom eldönteni, hogy a Mariannak a modell szeme volt a fontos, a orr íve volt a fontos, a száj, a száj gesztusa volt fontos, mi az, ami ebben tulajdonképpen a prímet elviszi. Ezen kívül pedig azt gondolom, hogy egy picit talán – mivelhogy látunk egy kart, egy karnak a vonalát – én úgy érzem, hogy szűkre van vágva alul, nekem. Ez kompozícióban egy kérdés. Tehát én azt gondolom, hogy ezek megfontolandó gondolatok lehetnek. Én visszaadnám ezt a leckét ismétlése Mariannak, azért mert én szeretném, hogyha most, a mostani tapasztalatai alapján készítene egy portrét, és mivel ez a 34-es lecke egy magas számú lecke, én szeretném hogyha ez a portré olyan személyről készülhetne, akit esetleg nem ismerünk, hogy a bemutatás jellege is erős lehessen ennek a képnek, vagy ennek a házi feladat megoldásnak. (szőke-hegyi)