18. Portré, emberábrázolás

« első
‹ előző
…
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28

Angyal

Hannáról már nem egy arcképet küldött Bara és az az izgalmas ezekben a képekben, hogy mindig más arcát tudja mutatni, mindig más szerepben tűnik fel. Olyan ez a kép is, minthogyha egy kép kiragadott kockája lenne. Jók azok az ívek, amik a háttérben keretbe foglalják ezt a helyzetet és az is jó, hogy ebben a keretezésben nem egy centrális kompozíciót látunk, ez adja meg a dinamizmusát ennek a képnek, hogy kilóg a modell ebből a szabályrendszerből. Ami egy picit még nekem segítene, az talán az, hogyha egy picit még többet kapnék a testből. Most a kép vágása nem teljesen erős a kép alsó részén. Ha egy picit lejjebb döntöm a kamerát, vagy még lejjebb megyek, akkor ez a fajta dinamizmus még erősebb tud lenni. Merthogy most a kép fölső részén egy ujjnyi rész van, ami igazából nem túl sokat ad hozzá a képhez, ez az ujjnyi rész nekem viszont lentről hiányzik ahhoz, hogy ez a történet igazán mozgalmas legyen. (hegyi)
értékelés:

Eme

Portékat próbálgatok.

Dinamikus a kompozíció, amit beállítottál, attól válik izgalmassá, hogy a gitár és a jobb oldali feketeség billegteti ide-oda az egészet, és mivel a modell nem egy nyugalmas középponti helyet foglal el, így ez adja a mozgást. Amire figyelni kell, az a világítás, mert most az arc és a váll ing fénye nagyjából ugyanabban a fényterjedelemben mozog, és így elvonja a váll a figyelmet és a fókuszt az arcról. Ha van egy ilyen megfigyelés, akkor a lámpa elé érdemes egy kartont tenni takarásnak és azt mozgatva megfigyelni, mi változik azzal, ha itt-ott csökkentjük a fényt. A másik, hogy a vetett árnyék nem mindig jól adja magát, itt most a modell nekünk jobb oldalán az orrnál alakul ki egy amorf forma, ami még nem lenne önmagában zavaró, de eg a hajon is folytatódik és egy furcsa vágást ad ott, ahol a sötét és világosabb rész találkozik. Ilyenkor vagy egy másik lámpával, vagy egy visszaverő felülettel derítünk, és ezzel érjük el azt, hogy ez a kontraszt csökkenjen, vagy a modell fejének tengelyben történő mozgatása, forgatása is adhat jó eredményt. Ezzel együtt a kép kifejező, jó portré, talán a gitárt lehetett volna még 4-5 centit emelni és akkor az is hangsúlyt kap. Mindenféleképpen gyakorolj, csinálj még portrékat, mert a meglátásod jó. (hegyi)
értékelés:

majdnem portré

portré "arc nélkül"

Béla munkái közül kiemelkedő ez a kép, amit beküldött a portré leckére - akár filmplakátként is megállná a helyét valami rettegős mozihoz. Jó az a fényjáték, amit Béla észrevett, az elrendezéssel is egyetértünk, mert ez a formátum, a fekvő kép ad igazi dinamikát ennek a formajátéknak. Egyetlen, ami finomítható lenne, az az, hogy a kép most sötétben tartott részeinél a portré arcformáihoz itt-ott nem ártana picit még hozzátenni, finom fényekkel még játszani egy kicsit. Nem tudom, hogy van-e lehetősége Bélának a folytatásra ezzel a modellel, de ha nem vele, mással, mindenesetre érdemes lenne játszani a fényekkel, hogy a formák miképp tudnak úgy sötétben maradni, hogy ne ugyanazt a fényértéket kapják mindenütt, mint ami a háttéré. Várnánk tehát a folytatást, ismétlést. (hegyi)
értékelés:

Zsófi reggel

Egy nagyon bensőséges, finom képet kaptunk Marianntól, és nagyon jó lenne, ha tovább dolgozna a modellel, mert nagyon sokrétű az az irány, ami kihozható, elmesélhető általa. A kompozícióval nem értek egyet. Igen, az egy szabály, hogy amerre néz a modell, arra többet hagyunk - de nem betonba öntött szabály. Ha ezt a szabályt követjük, akkor (és ebben segít, ha hunyorítunk) tömegként képzeljük el, folthatásként a modell formáját, és ehhez a tömeghez kell, mint egy cukrászdában, a mérlegünkön hozzámérlegelni azt a másik tömeget, ami ezt egyensúlyba hozza. Tehát ha a tekintet irányára vonatkozó szabályt be szeretnénk tartani, akkor vagy a bal oldalból egy picit vágunk, vagy a jobb oldalhoz még teszünk, hogy valóban legyen tere a tekintetnek és a testforma tömegét egyensúlyba hozzuk. De van egy másik irány is, a dekomponálás, aminél ez a szabály megfordítható, és akár a modell nekünk jobb vállánál már vágható lenne a kép. Mit hoz ez? Egy olyan dinamikát, ami a lírai beállítást kontrasztba hozza a kompozícióval, és ez egy feszültséget ébreszt a nézőben, hogy mi az, amit nem mutat meg a fényképész, mit nézhet a modell. Érdemes ezzel kísérletezni, és szeretném, ha Mariann ismételne. Mége egy megjegyzés a végére: a fények. Egy picit lehet határozottabb a kontraszt, vagy, és ez megint egy másik irány, a lírát erősítendő lehet lágyabb a fény - ez megint alkotói döntés, hogy melyik irányba szeretné a nézőt elvinni. (hegyi)

pocahontas

Egy nagyon finom, kevés eszközzel dolgozó portrét látunk, ahol a fő hangsúly a szemeken van, az arc a sötét háttérből nagyon szépen emelődik ki, a gesztussal és a formával is egyet lehet érteni. Talán ha centrális a kompozíció, egy icipicit a fényekkel még lehetett volna játszani, de így is nagyon kifejező, szép munka. (hegyi)
értékelés:

Zsu

Szépek a fényválasztások, jó a fekete-fehér forma. A szűken tartott beállítással is azonosulok és jól választod ki a modellel való pillanatnyi viszonyt. A modell tud rólad és kommunikál. Még talán a monumentalitást is el lehet fogadni az alulnézettel. Mégis azt kell mondanom, hogy a kamerát talán valamerre mozgatni kellett volna, mert sejtésem szerint a célod az lehetett, ne naturalisztikus, hanem valamelyest " idealizált", szeretetteli emléket kapjunk tőled a modellről. Ez most a beállítás miatt kiemeli az orrot és ez nem segít. Jó a keresésed, javaslom ismételj! (szőke)
értékelés:

Bella

Bellissima

Nagyon jó, hogy a színek nem csábítottak el, gombok fénye, csíkos póló, hajfogó.
A fekete-fehér miatt összefoglaló higgadt a fotográfia, jó a kamerába nézés, szoros az alkotó-modell viszony. Azt kell kimondani, hogy a modell tökéletes "alany" helyzetben van. Amivel problémám van az nem a szándék, nem a kiválasztás (ezek most jók), hanem a kompozíció. Lehetne jobbra buktatni mindent, csak nincs képi indoklása (tárgy az előtérben stb.), mindenféleképpen hagyni kellett volna jobbról levegőt és a képed tökéletes. Házifeladat további gyakorlása! (szőke)
értékelés:

Düh

Egész jó a beállítás, örülök neki. Azt az egy kis tojáshéjat vagy nem tudom mi lehetett az, azt le lehetett volna törölni, mert ettől bár dokumentumszerű az itt látható üzenet, de ugyanakkor a fehér odavonzza a tekintetet állandóan, elterelve a szemekről. Nagyon jó a fotós és a modell viszonya. Egy picit az élességet kellett volna megnézni, hogy hova helyezzem el, vagy ha már azt mondom, hogy a szemnél döntök és ott van, akkor valamivel, egy egészen parányi – mondjuk akár az objektívemen keresztül – tükrözést meg kellett volna oldani a szemnél. (szőke)
értékelés:

hermanito (2)

(háttérzaj nélkül)

Azt köszönöm, hogy szűkíti a gondolkodásmódját Camilla, hogy a modelljével többet foglalkozik és az előző képhez képest sok minden összeszedettebb. Most mégis, szinte magammal vitázva azt mondom, hogy valószínűleg a modellel készült előző képnél, talán a gesztus miatt volt valami olyan plusz apróság, amitől nagyon sajátos a kép. És itt ez a pici íz, fűszer ez pedig elveszik és egy korrekt, egy tiszteletteli, de távolságtartó kép jön létre. És továbbra is azt mondom, hogy a fekete ruhával valamit kezdeni kellene, hogy a részletei, ha már kompozícióban használjuk, érzékelhetőek legyenek. Azt viszont nagyon fontosnak tartom, hogy dolgozik a portré feladaton, úgyhogy a kettő disznót szeretném megadni éppen azért, hogy továbbra is ezzel a házi feladattal legyen – hogy is mondjam – kedve még a továbbiakban is munkálkodni. (szőke)
értékelés:

hermanito

Fontos ezen a képen a gesztus, az arc, fontos az a belső szobai környezet, ahol nagyon jellemző a számomra ismeretlen személy kéztartása is. Jó a megfigyelés ilyen értelemben és szeretem ezt a képet. Bár itt is a háttérben a hajkorona fölött megjelenik egy kép, de nem a kép lényeges ebben, hiszen nem lehet teljesen azonosítani, hanem a kép fényértéke, ami kicsit most olyan, minthogyha a hajnak vagy a fejformának lenne egy fénytani meghosszabbítása. Tehát egy nagyon picit az egészen távol lévő falfelületet sötétebbre lehetne hagyni vagy esetleg az a képet – vagy ha volt ebből egy sorozatkép – akkor azt esetleg le lehetne venni vagy olyan beállítást is megnézni, ahol ez nem közvetlenül a fej mögött látszik. Bár akkor viszont elveszítenénk ezt az egész élményt, a felénk tekintő személy bemutatkozását. Ugyanakkor a fekete ing, vagy sötét ruha az stabilizálja az egész képet, egy nagyon-nagyon parányi részletgazdagságot örömmel vennék, merthogy ha a textíliák részleteit láthatnánk, az emberi test, a vállak, a kar, a kar kapcsolódása fölerősödhetne, és nem lenne ilyen kivágásszerű az összedörzsölt vagy esetleg imára utaló kéz. Tehát egy pici részletet én a sötét ruhába megpróbálnék belevinni, ha lehetne ismételni ezt a képet, de nagyon szeretem. (szőke)
értékelés:

Zsuzsi

Rosszalkodni fogok, mert ez a kép nem portrénak készült. A kép az aktfotó táborban készült. Portré lett belőle, de tulajdonképpen a helyzet az akkori az aktfotós helyzetnek abban az adott pillanatban való megkerüléséről van szó. Akkor az volt a feladat, hogy aktot fotózzunk és a Mariann portrét készített. Ha most ezt úgy próbálom venni, minthogyha most érkezne és nem tudnám ennek a képnek az előéletét és nem tudnám azt, hogy itt tulajdonképpen a sublótból lett ez a kép elővéve, akkor azt mondanám, hogy igen, ez egy nem rossz portré. Ugyanakkor, az aktfotó táborunk után volt egy világítós táborunk, ahol a Mariann ott volt, és ha a világítós táborban tanultakat figyelembe vesszük, akkor a derítésnél lehetne egy picit azért segíteni ezen, hogy a nekünk jobb oldalra eső szembe is egy picit több élet kerüljön, több fény és ezáltal több élet. Másrészt pedig van egy homlok ezen a képen és ez a homlok nagyon nagy fénnyel van megvilágítva és ettől a néző tekintete az folyamatosan a homlok és a szem és az orr, és a homlok és a szem és az orr és aztán egy picit a száj, aztán megint a homlok, a szem, az orr, a homlok, a szem, az orr között mozog, Nem tudunk megnyugodni, nem találunk egy nyugvó pontot, mivel a világításnál egyféle fényértékkel lett ez a modell bevilágítva. Tehát azt tudom mondani, hogy ha egy ennyire szuggesszív portét készítünk, ennyire szűkre vágva, akkor nagyon is fontos az, hogy a fényekkel milyen játékot hozunk létre ahhoz, hogy kiemeljünk valamit, ami nekünk fontos. Itt most látunk egy arcot, és ennél az arcnál nem tudom eldönteni, hogy a Mariannak a modell szeme volt a fontos, a orr íve volt a fontos, a száj, a száj gesztusa volt fontos, mi az, ami ebben tulajdonképpen a prímet elviszi. Ezen kívül pedig azt gondolom, hogy egy picit talán – mivelhogy látunk egy kart, egy karnak a vonalát – én úgy érzem, hogy szűkre van vágva alul, nekem. Ez kompozícióban egy kérdés. Tehát én azt gondolom, hogy ezek megfontolandó gondolatok lehetnek. Én visszaadnám ezt a leckét ismétlése Mariannak, azért mert én szeretném, hogyha most, a mostani tapasztalatai alapján készítene egy portrét, és mivel ez a 34-es lecke egy magas számú lecke, én szeretném hogyha ez a portré olyan személyről készülhetne, akit esetleg nem ismerünk, hogy a bemutatás jellege is erős lehessen ennek a képnek, vagy ennek a házi feladat megoldásnak. (szőke-hegyi)

Itt nem az önportréra gondolunk, hanem egy kiválasztott személy bemutatására, portréjára. Arckép, képmás, a fényképezés egyik legelterjedtebb ága. Tárgya szoros értelemben véve a fej szemből vagy profilból. A portré az emberi jellem és érzelmek megjelenítésével fejezi ki mondanivalóját. E cél érdekében felhasználhatjuk a fejformát, a fej- és testtartást, az arcvonásokat, az arc felépítését, a mozdulatokat és a környezetet is. Egy portré elkészítése nem azonos azzal, hogy valaki elé odatartjuk a fényképezőgép optikáját és kattintunk egyet. Nagyon fontos szerepe van a megfigyelésnek, annak, hogy úgymond felkészült legyél abból, ki is áll a kamerád elé, már amennyiben erre lehetőség adódik. Érdemes figyelni a technikára is, a fényviszonyok megfigyelésére, derítésre, esetleg vaku használatra. A megfelelő rekeszérték kiválasztása a mélységélességet határozza meg, ezzel emelhetjük ki a témát a háttérből, vagy hangsúlyt adhatunk a tárgyi környezetnek, egyben vezetjük is általa a néző tekintetét a képen belül.

Amikor másokat fotózunk, filmezünk, fontos, hogy az elkészült munkát megmutassuk a modellnek, és beleegyezését kérjük a megjelenéshez. Ez védi az alkotót éppúgy, mint a modellt. Az oldalról letölthető (doc és pdf) Hozzájárulói Nyilatkozatot érdemes két példányban kinyomtatni, és a modellel aláíratni.

Kattints ide a feltöltéshez!