18. Portré, emberábrázolás

Portékat próbálgatok.

Dinamikus a kompozíció, amit beállítottál, attól válik izgalmassá, hogy a gitár és a jobb oldali feketeség billegteti ide-oda az egészet, és mivel a modell nem egy nyugalmas középponti helyet foglal el, így ez adja a mozgást. Amire figyelni kell, az a világítás, mert most az arc és a váll ing fénye nagyjából ugyanabban a fényterjedelemben mozog, és így elvonja a váll a figyelmet és a fókuszt az arcról. Ha van egy ilyen megfigyelés, akkor a lámpa elé érdemes egy kartont tenni takarásnak és azt mozgatva megfigyelni, mi változik azzal, ha itt-ott csökkentjük a fényt. A másik, hogy a vetett árnyék nem mindig jól adja magát, itt most a modell nekünk jobb oldalán az orrnál alakul ki egy amorf forma, ami még nem lenne önmagában zavaró, de eg a hajon is folytatódik és egy furcsa vágást ad ott, ahol a sötét és világosabb rész találkozik. Ilyenkor vagy egy másik lámpával, vagy egy visszaverő felülettel derítünk, és ezzel érjük el azt, hogy ez a kontraszt csökkenjen, vagy a modell fejének tengelyben történő mozgatása, forgatása is adhat jó eredményt. Ezzel együtt a kép kifejező, jó portré, talán a gitárt lehetett volna még 4-5 centit emelni és akkor az is hangsúlyt kap. Mindenféleképpen gyakorolj, csinálj még portrékat, mert a meglátásod jó. (hegyi)
értékelés:

Egy nagyon bensőséges, finom képet kaptunk Marianntól, és nagyon jó lenne, ha tovább dolgozna a modellel, mert nagyon sokrétű az az irány, ami kihozható, elmesélhető általa. A kompozícióval nem értek egyet. Igen, az egy szabály, hogy amerre néz a modell, arra többet hagyunk - de nem betonba öntött szabály. Ha ezt a szabályt követjük, akkor (és ebben segít, ha hunyorítunk) tömegként képzeljük el, folthatásként a modell formáját, és ehhez a tömeghez kell, mint egy cukrászdában, a mérlegünkön hozzámérlegelni azt a másik tömeget, ami ezt egyensúlyba hozza. Tehát ha a tekintet irányára vonatkozó szabályt be szeretnénk tartani, akkor vagy a bal oldalból egy picit vágunk, vagy a jobb oldalhoz még teszünk, hogy valóban legyen tere a tekintetnek és a testforma tömegét egyensúlyba hozzuk. De van egy másik irány is, a dekomponálás, aminél ez a szabály megfordítható, és akár a modell nekünk jobb vállánál már vágható lenne a kép. Mit hoz ez? Egy olyan dinamikát, ami a lírai beállítást kontrasztba hozza a kompozícióval, és ez egy feszültséget ébreszt a nézőben, hogy mi az, amit nem mutat meg a fényképész, mit nézhet a modell. Érdemes ezzel kísérletezni, és szeretném, ha Mariann ismételne. Mége egy megjegyzés a végére: a fények. Egy picit lehet határozottabb a kontraszt, vagy, és ez megint egy másik irány, a lírát erősítendő lehet lágyabb a fény - ez megint alkotói döntés, hogy melyik irányba szeretné a nézőt elvinni. (hegyi)

Szépek a fényválasztások, jó a fekete-fehér forma. A szűken tartott beállítással is azonosulok és jól választod ki a modellel való pillanatnyi viszonyt. A modell tud rólad és kommunikál. Még talán a monumentalitást is el lehet fogadni az alulnézettel. Mégis azt kell mondanom, hogy a kamerát talán valamerre mozgatni kellett volna, mert sejtésem szerint a célod az lehetett, ne naturalisztikus, hanem valamelyest " idealizált", szeretetteli emléket kapjunk tőled a modellről. Ez most a beállítás miatt kiemeli az orrot és ez nem segít. Jó a keresésed, javaslom ismételj! (szőke)
értékelés:

Egész jó a beállítás, örülök neki. Azt az egy kis tojáshéjat vagy nem tudom mi lehetett az, azt le lehetett volna törölni, mert ettől bár dokumentumszerű az itt látható üzenet, de ugyanakkor a fehér odavonzza a tekintetet állandóan, elterelve a szemekről. Nagyon jó a fotós és a modell viszonya. Egy picit az élességet kellett volna megnézni, hogy hova helyezzem el, vagy ha már azt mondom, hogy a szemnél döntök és ott van, akkor valamivel, egy egészen parányi – mondjuk akár az objektívemen keresztül – tükrözést meg kellett volna oldani a szemnél. (szőke)
értékelés:

Fontos ezen a képen a gesztus, az arc, fontos az a belső szobai környezet, ahol nagyon jellemző a számomra ismeretlen személy kéztartása is. Jó a megfigyelés ilyen értelemben és szeretem ezt a képet. Bár itt is a háttérben a hajkorona fölött megjelenik egy kép, de nem a kép lényeges ebben, hiszen nem lehet teljesen azonosítani, hanem a kép fényértéke, ami kicsit most olyan, minthogyha a hajnak vagy a fejformának lenne egy fénytani meghosszabbítása. Tehát egy nagyon picit az egészen távol lévő falfelületet sötétebbre lehetne hagyni vagy esetleg az a képet – vagy ha volt ebből egy sorozatkép – akkor azt esetleg le lehetne venni vagy olyan beállítást is megnézni, ahol ez nem közvetlenül a fej mögött látszik. Bár akkor viszont elveszítenénk ezt az egész élményt, a felénk tekintő személy bemutatkozását. Ugyanakkor a fekete ing, vagy sötét ruha az stabilizálja az egész képet, egy nagyon-nagyon parányi részletgazdagságot örömmel vennék, merthogy ha a textíliák részleteit láthatnánk, az emberi test, a vállak, a kar, a kar kapcsolódása fölerősödhetne, és nem lenne ilyen kivágásszerű az összedörzsölt vagy esetleg imára utaló kéz. Tehát egy pici részletet én a sötét ruhába megpróbálnék belevinni, ha lehetne ismételni ezt a képet, de nagyon szeretem. (szőke)
értékelés: