18. Portré, emberábrázolás

HavasHanna

Nagyon dinamikus, nagyon izgalmas és nagyon huncut ez a játék, amit itt létrehoz Bara és nem csak azáltal, hogy ez a kukucskálás létrejön a kesztyűvel, hanem a színek összeválogatásával, a formákkal. Olyan majdnem, mint egy plakát. Tehát én el tudnám képzelni valamilyen gyerekeknek szóló kézkrém vagy valamilyen szépségipari holmi reklámjaként, tehát nagyon erős ez a kép. Nagyon erősek a színek és nagyon dinamikus ez az egész történet. Egyetlenegy pici kis dolog van, ami engem zavar, mégpedig az, hogy én biztos, hogy szemhez valamilyen módon egy pici fény odacsaltam volna, vagy egy kis zsebtükörrel vagy sztaniolpapírral vagy valamit megpróbáltam volna, hogy oda valamilyen fény visszaverődjön. Nekem ott most fényértékben egy picit kevés, ami a szemnél marad. Tehát pontosan ez a kukucskálást kéne egy kicsit erősíteni, mert most a kép jobb és bal szélén lévő fehérség olyan szinten uralja ezt az egész helyzetet, hogy ehhez képest nagyon becsukódik ez a középső rész, tehát ott egy pici fény még kéne, de nagyon kedvelem ezt a képet. Szigorú vagyok és ezért a kis fényproblémáért 2 csillag. (hegyi)
értékelés:

Angyal

Hannáról már nem egy arcképet küldött Bara és az az izgalmas ezekben a képekben, hogy mindig más arcát tudja mutatni, mindig más szerepben tűnik fel. Olyan ez a kép is, minthogyha egy kép kiragadott kockája lenne. Jók azok az ívek, amik a háttérben keretbe foglalják ezt a helyzetet és az is jó, hogy ebben a keretezésben nem egy centrális kompozíciót látunk, ez adja meg a dinamizmusát ennek a képnek, hogy kilóg a modell ebből a szabályrendszerből. Ami egy picit még nekem segítene, az talán az, hogyha egy picit még többet kapnék a testből. Most a kép vágása nem teljesen erős a kép alsó részén. Ha egy picit lejjebb döntöm a kamerát, vagy még lejjebb megyek, akkor ez a fajta dinamizmus még erősebb tud lenni. Merthogy most a kép fölső részén egy ujjnyi rész van, ami igazából nem túl sokat ad hozzá a képhez, ez az ujjnyi rész nekem viszont lentről hiányzik ahhoz, hogy ez a történet igazán mozgalmas legyen. (hegyi)
értékelés:

Eme

Portékat próbálgatok.

Dinamikus a kompozíció, amit beállítottál, attól válik izgalmassá, hogy a gitár és a jobb oldali feketeség billegteti ide-oda az egészet, és mivel a modell nem egy nyugalmas középponti helyet foglal el, így ez adja a mozgást. Amire figyelni kell, az a világítás, mert most az arc és a váll ing fénye nagyjából ugyanabban a fényterjedelemben mozog, és így elvonja a váll a figyelmet és a fókuszt az arcról. Ha van egy ilyen megfigyelés, akkor a lámpa elé érdemes egy kartont tenni takarásnak és azt mozgatva megfigyelni, mi változik azzal, ha itt-ott csökkentjük a fényt. A másik, hogy a vetett árnyék nem mindig jól adja magát, itt most a modell nekünk jobb oldalán az orrnál alakul ki egy amorf forma, ami még nem lenne önmagában zavaró, de eg a hajon is folytatódik és egy furcsa vágást ad ott, ahol a sötét és világosabb rész találkozik. Ilyenkor vagy egy másik lámpával, vagy egy visszaverő felülettel derítünk, és ezzel érjük el azt, hogy ez a kontraszt csökkenjen, vagy a modell fejének tengelyben történő mozgatása, forgatása is adhat jó eredményt. Ezzel együtt a kép kifejező, jó portré, talán a gitárt lehetett volna még 4-5 centit emelni és akkor az is hangsúlyt kap. Mindenféleképpen gyakorolj, csinálj még portrékat, mert a meglátásod jó. (hegyi)
értékelés:

majdnem portré

portré "arc nélkül"

Béla munkái közül kiemelkedő ez a kép, amit beküldött a portré leckére - akár filmplakátként is megállná a helyét valami rettegős mozihoz. Jó az a fényjáték, amit Béla észrevett, az elrendezéssel is egyetértünk, mert ez a formátum, a fekvő kép ad igazi dinamikát ennek a formajátéknak. Egyetlen, ami finomítható lenne, az az, hogy a kép most sötétben tartott részeinél a portré arcformáihoz itt-ott nem ártana picit még hozzátenni, finom fényekkel még játszani egy kicsit. Nem tudom, hogy van-e lehetősége Bélának a folytatásra ezzel a modellel, de ha nem vele, mással, mindenesetre érdemes lenne játszani a fényekkel, hogy a formák miképp tudnak úgy sötétben maradni, hogy ne ugyanazt a fényértéket kapják mindenütt, mint ami a háttéré. Várnánk tehát a folytatást, ismétlést. (hegyi)
értékelés:

Zsófi reggel

Egy nagyon bensőséges, finom képet kaptunk Marianntól, és nagyon jó lenne, ha tovább dolgozna a modellel, mert nagyon sokrétű az az irány, ami kihozható, elmesélhető általa. A kompozícióval nem értek egyet. Igen, az egy szabály, hogy amerre néz a modell, arra többet hagyunk - de nem betonba öntött szabály. Ha ezt a szabályt követjük, akkor (és ebben segít, ha hunyorítunk) tömegként képzeljük el, folthatásként a modell formáját, és ehhez a tömeghez kell, mint egy cukrászdában, a mérlegünkön hozzámérlegelni azt a másik tömeget, ami ezt egyensúlyba hozza. Tehát ha a tekintet irányára vonatkozó szabályt be szeretnénk tartani, akkor vagy a bal oldalból egy picit vágunk, vagy a jobb oldalhoz még teszünk, hogy valóban legyen tere a tekintetnek és a testforma tömegét egyensúlyba hozzuk. De van egy másik irány is, a dekomponálás, aminél ez a szabály megfordítható, és akár a modell nekünk jobb vállánál már vágható lenne a kép. Mit hoz ez? Egy olyan dinamikát, ami a lírai beállítást kontrasztba hozza a kompozícióval, és ez egy feszültséget ébreszt a nézőben, hogy mi az, amit nem mutat meg a fényképész, mit nézhet a modell. Érdemes ezzel kísérletezni, és szeretném, ha Mariann ismételne. Mége egy megjegyzés a végére: a fények. Egy picit lehet határozottabb a kontraszt, vagy, és ez megint egy másik irány, a lírát erősítendő lehet lágyabb a fény - ez megint alkotói döntés, hogy melyik irányba szeretné a nézőt elvinni. (hegyi)

pocahontas

Egy nagyon finom, kevés eszközzel dolgozó portrét látunk, ahol a fő hangsúly a szemeken van, az arc a sötét háttérből nagyon szépen emelődik ki, a gesztussal és a formával is egyet lehet érteni. Talán ha centrális a kompozíció, egy icipicit a fényekkel még lehetett volna játszani, de így is nagyon kifejező, szép munka. (hegyi)
értékelés:

Zsu

Szépek a fényválasztások, jó a fekete-fehér forma. A szűken tartott beállítással is azonosulok és jól választod ki a modellel való pillanatnyi viszonyt. A modell tud rólad és kommunikál. Még talán a monumentalitást is el lehet fogadni az alulnézettel. Mégis azt kell mondanom, hogy a kamerát talán valamerre mozgatni kellett volna, mert sejtésem szerint a célod az lehetett, ne naturalisztikus, hanem valamelyest " idealizált", szeretetteli emléket kapjunk tőled a modellről. Ez most a beállítás miatt kiemeli az orrot és ez nem segít. Jó a keresésed, javaslom ismételj! (szőke)
értékelés:

Bella

Bellissima

Nagyon jó, hogy a színek nem csábítottak el, gombok fénye, csíkos póló, hajfogó.
A fekete-fehér miatt összefoglaló higgadt a fotográfia, jó a kamerába nézés, szoros az alkotó-modell viszony. Azt kell kimondani, hogy a modell tökéletes "alany" helyzetben van. Amivel problémám van az nem a szándék, nem a kiválasztás (ezek most jók), hanem a kompozíció. Lehetne jobbra buktatni mindent, csak nincs képi indoklása (tárgy az előtérben stb.), mindenféleképpen hagyni kellett volna jobbról levegőt és a képed tökéletes. Házifeladat további gyakorlása! (szőke)
értékelés:

Düh

Egész jó a beállítás, örülök neki. Azt az egy kis tojáshéjat vagy nem tudom mi lehetett az, azt le lehetett volna törölni, mert ettől bár dokumentumszerű az itt látható üzenet, de ugyanakkor a fehér odavonzza a tekintetet állandóan, elterelve a szemekről. Nagyon jó a fotós és a modell viszonya. Egy picit az élességet kellett volna megnézni, hogy hova helyezzem el, vagy ha már azt mondom, hogy a szemnél döntök és ott van, akkor valamivel, egy egészen parányi – mondjuk akár az objektívemen keresztül – tükrözést meg kellett volna oldani a szemnél. (szőke)
értékelés:

hermanito (2)

(háttérzaj nélkül)

Azt köszönöm, hogy szűkíti a gondolkodásmódját Camilla, hogy a modelljével többet foglalkozik és az előző képhez képest sok minden összeszedettebb. Most mégis, szinte magammal vitázva azt mondom, hogy valószínűleg a modellel készült előző képnél, talán a gesztus miatt volt valami olyan plusz apróság, amitől nagyon sajátos a kép. És itt ez a pici íz, fűszer ez pedig elveszik és egy korrekt, egy tiszteletteli, de távolságtartó kép jön létre. És továbbra is azt mondom, hogy a fekete ruhával valamit kezdeni kellene, hogy a részletei, ha már kompozícióban használjuk, érzékelhetőek legyenek. Azt viszont nagyon fontosnak tartom, hogy dolgozik a portré feladaton, úgyhogy a kettő disznót szeretném megadni éppen azért, hogy továbbra is ezzel a házi feladattal legyen – hogy is mondjam – kedve még a továbbiakban is munkálkodni. (szőke)
értékelés:

hermanito

Fontos ezen a képen a gesztus, az arc, fontos az a belső szobai környezet, ahol nagyon jellemző a számomra ismeretlen személy kéztartása is. Jó a megfigyelés ilyen értelemben és szeretem ezt a képet. Bár itt is a háttérben a hajkorona fölött megjelenik egy kép, de nem a kép lényeges ebben, hiszen nem lehet teljesen azonosítani, hanem a kép fényértéke, ami kicsit most olyan, minthogyha a hajnak vagy a fejformának lenne egy fénytani meghosszabbítása. Tehát egy nagyon picit az egészen távol lévő falfelületet sötétebbre lehetne hagyni vagy esetleg az a képet – vagy ha volt ebből egy sorozatkép – akkor azt esetleg le lehetne venni vagy olyan beállítást is megnézni, ahol ez nem közvetlenül a fej mögött látszik. Bár akkor viszont elveszítenénk ezt az egész élményt, a felénk tekintő személy bemutatkozását. Ugyanakkor a fekete ing, vagy sötét ruha az stabilizálja az egész képet, egy nagyon-nagyon parányi részletgazdagságot örömmel vennék, merthogy ha a textíliák részleteit láthatnánk, az emberi test, a vállak, a kar, a kar kapcsolódása fölerősödhetne, és nem lenne ilyen kivágásszerű az összedörzsölt vagy esetleg imára utaló kéz. Tehát egy pici részletet én a sötét ruhába megpróbálnék belevinni, ha lehetne ismételni ezt a képet, de nagyon szeretem. (szőke)
értékelés:

Zsuzsi

Rosszalkodni fogok, mert ez a kép nem portrénak készült. A kép az aktfotó táborban készült. Portré lett belőle, de tulajdonképpen a helyzet az akkori az aktfotós helyzetnek abban az adott pillanatban való megkerüléséről van szó. Akkor az volt a feladat, hogy aktot fotózzunk és a Mariann portrét készített. Ha most ezt úgy próbálom venni, minthogyha most érkezne és nem tudnám ennek a képnek az előéletét és nem tudnám azt, hogy itt tulajdonképpen a sublótból lett ez a kép elővéve, akkor azt mondanám, hogy igen, ez egy nem rossz portré. Ugyanakkor, az aktfotó táborunk után volt egy világítós táborunk, ahol a Mariann ott volt, és ha a világítós táborban tanultakat figyelembe vesszük, akkor a derítésnél lehetne egy picit azért segíteni ezen, hogy a nekünk jobb oldalra eső szembe is egy picit több élet kerüljön, több fény és ezáltal több élet. Másrészt pedig van egy homlok ezen a képen és ez a homlok nagyon nagy fénnyel van megvilágítva és ettől a néző tekintete az folyamatosan a homlok és a szem és az orr, és a homlok és a szem és az orr és aztán egy picit a száj, aztán megint a homlok, a szem, az orr, a homlok, a szem, az orr között mozog, Nem tudunk megnyugodni, nem találunk egy nyugvó pontot, mivel a világításnál egyféle fényértékkel lett ez a modell bevilágítva. Tehát azt tudom mondani, hogy ha egy ennyire szuggesszív portét készítünk, ennyire szűkre vágva, akkor nagyon is fontos az, hogy a fényekkel milyen játékot hozunk létre ahhoz, hogy kiemeljünk valamit, ami nekünk fontos. Itt most látunk egy arcot, és ennél az arcnál nem tudom eldönteni, hogy a Mariannak a modell szeme volt a fontos, a orr íve volt a fontos, a száj, a száj gesztusa volt fontos, mi az, ami ebben tulajdonképpen a prímet elviszi. Ezen kívül pedig azt gondolom, hogy egy picit talán – mivelhogy látunk egy kart, egy karnak a vonalát – én úgy érzem, hogy szűkre van vágva alul, nekem. Ez kompozícióban egy kérdés. Tehát én azt gondolom, hogy ezek megfontolandó gondolatok lehetnek. Én visszaadnám ezt a leckét ismétlése Mariannak, azért mert én szeretném, hogyha most, a mostani tapasztalatai alapján készítene egy portrét, és mivel ez a 34-es lecke egy magas számú lecke, én szeretném hogyha ez a portré olyan személyről készülhetne, akit esetleg nem ismerünk, hogy a bemutatás jellege is erős lehessen ennek a képnek, vagy ennek a házi feladat megoldásnak. (szőke-hegyi)

18. Portré, emberábrázolás

Itt nem az önportréra gondolunk, hanem egy kiválasztott személy bemutatására, portréjára. Arckép, képmás, a fényképezés egyik legelterjedtebb ága. Tárgya szoros értelemben véve a fej szemből vagy profilból. A portré az emberi jellem és érzelmek megjelenítésével fejezi ki mondanivalóját. E cél érdekében felhasználhatjuk a fejformát, a fej- és testtartást, az arcvonásokat, az arc felépítését, a mozdulatokat és a környezetet is. Egy portré elkészítése nem azonos azzal, hogy valaki elé odatartjuk a fényképezőgép optikáját és kattintunk egyet. Nagyon fontos szerepe van a megfigyelésnek, annak, hogy úgymond felkészült legyél abból, ki is áll a kamerád elé, már amennyiben erre lehetőség adódik. Érdemes figyelni a technikára is, a fényviszonyok megfigyelésére, derítésre, esetleg vaku használatra. A megfelelő rekeszérték kiválasztása a mélységélességet határozza meg, ezzel emelhetjük ki a témát a háttérből, vagy hangsúlyt adhatunk a tárgyi környezetnek, egyben vezetjük is általa a néző tekintetét a képen belül.

Amikor másokat fotózunk, filmezünk, fontos, hogy az elkészült munkát megmutassuk a modellnek, és beleegyezését kérjük a megjelenéshez. Ez védi az alkotót éppúgy, mint a modellt. Az oldalról letölthető (doc és pdf) Hozzájárulói Nyilatkozatot érdemes két példányban kinyomtatni, és a modellel aláíratni.

Kattints ide a feltöltéshez!