18. Portré, emberábrázolás

Mesemosoly

Mesemosoly

Egészen őrületes az, ahogy ez a technika itt létrejön, érdekes az, ahogy Mesevirággal ezeket a történeteket el tudod mesélni, ezek nagyon szuggesszívek. Nekem most az Addams Family jut eszembe, ott a kislány az, aki nagyon érdekes figura, ott minden túl van rajzolva, mert egy horror paródia, de ott van ez az élmény, hogy van egy nagyon karakteresen megrajzolt arc a hajjal, a sminkkel, és közben mégiscsak egy gyerekről van szó, aki a maga játékait játssza, de azért ott van benne a nem evilági utalás. Ennél a képnél is valami hasonlót érzek, hogy itt van egy kislány, és nem vagyok teljesen biztos benne, hogy a következő pillanatban mi fog történni, lehet, hogy valami csínytevésen töri a fejét. Amivel nem teljesen értek egyet, ez a kép jobb oldalán lévő sötétítés a másik szemnél. Ezt én nagyon erősnek tartom. A hajnál, a fülnél, az ingnél ez rendben van, itt én többet hagytam volna az arcból. Akkor nem lenne ennyire félszemű a dolog, olyan, mintha itt behorpadna a kép. Az egésznek egy furcsa hatást ad az, hogy ide beletakartál. Egy leheletnyit a másik oldalon az orcából visszavennék, mert ott nagyon elmegyünk a fehér felé. Ha megvan ez a kópia enélkül a maszkolás nélkül, akkor nézzük meg azt is, ahol legalább jelzésértékkel megvan ez az oldal. Nekem ez itt most hiányos. Ha ez megoldható, akkor próbáljunk egy javítást eszközölni. (hegyi)

Guests

Guests

Az ötlet tetszik, a kivitelezéssel van némi problémám, ugyanis ha mindezt úgy oldod meg, hogy a modelledre valami vörös vagy bordó blúzt adsz, de tulajdonképpen a színe majdnem mindegy is, csak ne mintásat és ne a feketéhez közelítőt, és a hátteret is világosabbra veszed kevéssé szűk kivágással, akkor egyből élni kezd a poén is a filmekkel, ráadásul nem érzi az ember azt, hogy be van zárva ebbe a dobozba a szereplőnk. Ha van elég filmtekercs, akkor ez akár aktban is elképzelhető lenne. Érdemes lenne ismételni, kipróbálni talán, amit mondok, hogy mit mutat, merre viszi el a mondanivalót. Azt is lehet, hogy minden sötét, de a szőke haj miatt nehezen lehet úgy bevilágítani, hogy a sejtelmes derengésből csak a filmcsíkok csillanjanak meg és a modell arca. A mintás ruhát azonban mindenképpen lecserélném. Ismétlés, és itt is mondom, hogy az első három lecke nagyon fontos lenne. (hegyi)

Háttal

Háttal

Régi fodrászüzletek kirakatában volt hasonló beállítású kettősportré, hogy jól lehessen látni, hogy az adott frizura hogy mutat elölről és hátulról egyaránt. A megfigyelés tehát jó, a kérdés, hogy ez volt-e a cél? Mert ha ettől a retró érzéstől eltekintek, akkor nem igazán értem, mi az, ami a háttal lévő Bandiban érdekes lehet így a haján kívül. Ha kevéssé háttal van, akkor talán félprofilból többet értünk, és jellegzetesebb lenne, de a tükörképet meg a polcrendszer veri szét most. A másik, ami nem eldönthető, hogy ez egy élethelyzet ábrázolása akar lenni, tehát szociografikus kép, mert akkor oké, hogy rendezetlen a környezet, bár nem érzem annyira jellegzetesnek amit mutat, viszont ha nem a helyzetábrázolás a fontos szempont, hanem az emberé, akkor meg a környezettel rá kéne segíteni arra, amit ki akarok emelni. (hegyi)

Profilból (ism.)

Profilból (ism.)

A könyököt kiküszöböltük, de a páciens meghótt. :) Vagyis: az előző képhez képest most azáltal, hogy valóban fekszik az áldozat, jószerivel ki is pukkadt a dinamika. A másik kérdés, ami most jobban érezhető kérdés, hogy mi a fontos, a portré, vagy az emberábrázolás? Mert ha csak portrét akarunk, mert az érdekel, ahogy mint egy kapcsos zárójel, söndörödik Bandi szakálla, akkor foglalkozzunk ezzel, de akkor nem nagyon fontos nekem ehhez a póló és a takaró. Ha fontos a jelenség is, az a teljesség, amit Bandi mutat képileg, akkor viszont a kis antenna hajait se vágjam le, és akkor érdemes meghagyni könyökig. A harmadik: Bandinak igen erős gigája van. Ez így profilból ha ennyire leszegi a fejét, olyanná teszi, mintha egy gyurmafej lenne, szóval ott nyaknál nem esztétikus, ahogy a gigájából tokaszalonka lesz. :) Ágnes, kérlek dogozz még Bandin. Nem könnyű, mert Bandi se mindig veszi komolyan, ha fényképezik, másrészt aki sokat van velünk és aki közel áll hozzánk, attól néha nehéz azt a szükséges távot tartani, hogy kritikusak legyünk a végeredménnyel. Ismétlést kérek. (hegyi)

Porté -J-

Porté -J-

"Bindzsi" nélkül.

Olvasva a kommenteket látom, másnál is elvitte a fókuszt a világítás. Arról van szó, hogy a figyelmet többféle módon tudjuk vezetni a képen. Élességgel - ami éles, arra figyelünk, azt keressük először. Formákkal, azaz kompozícióval - centrális, aranymetszéses elrendezés, ezeken a pontokon lévő képelemek kívánatosabbak a szemnek. Végül fényekkel - mindig az az első, amire a tekintetünket vetjük, ami a legvilágosabb részlet. Jelen esetben a kompozíció inkább nevezhető dekomponáltnak, az arc és a szemek jobb föntre kerültek, kifelé tekintenek a képből, a mélységélesség legalább 5.6-os blende lehet, tehát a fő motívum végig éles. Nem marad más, mint a fények, és ha megfigyeljük, érthető, miért a melleken időzik a szem, miért oda tér vissza, hiszen néhány fényértékkel világosabb, mint a test egyéb részei, az arc legalább 3 fényértékkel sötétebb. Persze, érthető ez, hiszen az autó ablakán a kinti fény így esik, de a kérdés az, hogy vajon a szerző is ezt szerette volna közölni, a melleket ilyen erősen kiemelni? Kipróbáltam, és azt kell mondjam, hogy az élfények mindenféleképp adnak hangsúlyt a testre is, de ha maszkolással ott picit visszafogunk, az arcnál kicsit kiemelünk, akkor helyrebillen az egyensúly. Ez a fénytani kérdés. Ami a képet illeti, hát... hogy is mondjam, közösségi oldalakon látni hasonlatos képeket, ahol mindenféle élethelyzet megörökítődik, utazás, buli, haverok, de nem azzal a koncentráltsággal, ahogy egy portrét elkészítünk, hanem inkább esetlegesen, ahogy adott szituáció engedi, ahogy a pillanatot elkapjuk. Ezek lehetnek az ismerősi körben sikeresek, mert jellemeznek és illusztrálnak történeteket, de a kívülálló mivel nincs érzelmi kötése, ezért nem tud mit kezdeni vele, mert a személyiségről nem elég fókuszáltan mesél. Jelen képen így, ahogy látjuk, a történet nem biztos, hogy apa és lánya kapcsolatáról mesél. Én ezt mindenképp ismételném. (hegyi)

Portré M

Portré M

A kommentároknál a technikáról már beszéltünk, a rádióadásban pedig a fejből kinövő cipőmasniról, itt most csak röviden ismétlem magunkat: egyrészt a részleges életlenítés, ami itt is fellelhető, szerintem csak másodlagosan a jpg tömörítés hibája, pontosabban a jpg hiba buktatja le azt, hogy körbe lett a lány rajzolva és ami a körön kívül került, az lett eléletlenítve. Ezt én nem tartom célravezetőnek, az élesség a valóságban nem körformában működik, hanem szeletben, erre érdemes lenne odafigyelni, hogy ha már manipulálok, akkor azt tegyem úgy, hogy vagy teljesen ellentmondjon a valóságnak, ne is akarjon hasonlítani rá, vagy próbálja azt megközelíteni. A másik a kompozíció. Én biztos lejjebb mentem volna a kamerával, hogy ne legyen ez a felfelé tekintő dolog, hanem egyenesen a szemembe nézhessen a modell, nekem az erősebb üzenet lenne. Ami a lábakat illeti, nem az a gond, hogy szerepelnek a képen, mert szerintem lehet olyan kép, amin a lábak is ott vannak, csak akkor ez legyen egy határozott döntés, hogy a lány kalimpál a lábaival. De ha félreérthető, ha hajmasinak is nézhető, akkor az nem jó. Tehát ne a fejből bújjon ki, hanem legyen határozott láb. Megérné majd alkalmasint, ha az időjárás már engedi, ismételni ezt a képet, mert a modell kitűnő. (hegyi)
értékelés:

Profilból

Profilból

Bandi.

Azt gondoltam és erről beszéltem a rádióadásban is, hogy a kép fekve készült, csak trükkösen meg lett fordítva. Bandinak egy olyan arcát mutatja, amit azok, akik csak a bulin találkoznak fele, nem láthatnak, hiszen Bandi életvidám, jókat és sokat beszélő társaság motorja típus, ez az elgondolkodós, merengős forma meg is lepheti azokat, akik találkoztak már vele. Ami formailag nekem szúrja a szemem, az Bandi könyöke, az az éles kiszögellés így agresszívvé teszi, tehát ellene dolgozik a merengésnek, miközben persze értem, hogy a hajába túr, de lehet hogy ezt valahogy úgy is meg lehetett volna oldani, hogy vagy más kéztartással, vagy más szögből legyen ez ábrázolva, kevésbé határozottan és elkülönülően. Amit nem értek és ami viszont magyarázatra szorul, hogy miért lett az állából ennyi vágva, mert a keze szépen meg van tartva formailag, és ha így van, akkor nem érzem indokoltnak, hogy a szakáll, az áll ne kerüljön ide. Ugyanez igaz a másik szemre is, vagyis vagy profilt adunk, és akkor nem indítjuk el a szemöldökkel a másik formát, vagy félprofilt, vagy lentebbről úgy, hogy az orr takarjon, most az ott egy nyitott forma lett. Mivel tudom, hogy megoldható, mert a modell nem szalad el (remélem), így kérnék ismétlést. (hegyi)

H.Á. portréja

H.Á. portréja

Beleolvastam a kommentekbe, hátha magyarázatát kapom a vágásnak, és itt most nem csak a szemre gondolok. Ugyanis a kép két fő elemmel dolgozik, az egyik a fej, a másik a kéz. Ezeket Tamás azzal is elkülöníti és fokozza a térhatást, hogy a kéz életlenben van tartva. Na jó, ez eddig rendben is van, csak a helyzet az, hogy a távolság a fej és a kéz között kívánná azt, hogy többet kapjunk a fejből, mert akármennyire is jellegzetes a cigarettázás, de azért a fejen van a hangsúly, ezt támasztja alá az élesség megválasztása is. Ezen kívül a tónusrend, ami fontos, és itt azt kell mondjam, hogy ha 1-2 értékkel sötétebb tónus lenne a kéz, akkor lehet, hogy az egész más egyensúlyt kaphatna. Lényeg az, hogy most ebben a formában a fej lenne, ami a tömeget helyrehúzza, és ezért nem indokolt a szembe vágni, azon kívül, hogy valóban fájdalmas érzés a szem vágása (Bunuel és az ő andalúz kutyája). Nem tudom, hogy a képből van-e tágabb verzió is, vagy már az exponálásnál vágott Tamás, ha van bővebb, szívesen látnám azt a verziót is. (hegyi)
értékelés:

Vali mesél

Vali mesél

Nem a környezet, nem a kutya, nem a mimika vagy a gesztus kérdéses nekem ebben a képben, mert ez mind következmény, mégpedig annak következménye, hogy hova teszem a kamerát. A képen ott van a kulcs, de most nem abba a zárba illesztettük, amit nyitna, magyarán, a két egymáson pihenő kéz a csúcspontja ennek a képnek, de most nem ez a lényeges, hanem a száj, a kimerevedett kutyus, a terítő és a háttér - azaz minden ez elé a gesztus elé tolakodik. Ha a két kézfej felől közelítek a szereplőhöz, máris értelmet nyer hogy mit keres ott a kutya, hogy mi a kapcsolat köztük, hogy mindaz, ami KÖZBEN történik, az csak a pillanat, mert az örök kötés az a két kéznél érezhető. Nem azt mondom, hogy csak a két kezet kellett volna exponálni, de azt gondolom, hogy ha nem a szokványos szemmagasságból (a modell tekintetében kicsit a szemmagasság felett) kattan el a gép, hanem mindaközben, hogy Vali mesél, megfigyelem, megkeresem azt a nyugalmi pontot (két kézfej), amihez képest felépítem a viszonyrendszerem, akkor ez már önmagában meg fogja szinte "ingyér" határozni azt, hogy hova állok, guggolok, honnan nézem, mit figyelek, és ehhez képest majd hova kerül a fej, mi lesz a háttérben, mi történik a képpel, és akkor egyértelművé lesz az üzenet is. Ismétlést kérek. (hegyi)

Szivárvány gyermek

Szivárvány gyermek

Nagyon jó ötlet, jó a megvalósítás is és a megfigyelés, a kompozíció is jól sikerült - egyetlen dolog, amit nem tudok, hogy ez a fénylő nyalóka vagy játékpálca vagy nem tudom mi, mekkora. Ugyanis ha hosszabb a világítós része, akkor én kihagynám a jobb oldali szemet takaró műanyag készülékrészt, helyette ha kézzel megfogja ezt a kütyüt Mese, akkor maga a kéz lehet az, ami takarja a szemet, tehát a titokzatosság megmarad, viszont egyrészt ez a műanyag cucc nem rontja a csodaélményt, másrészt a kéznek is lehet szerepe, mintha egy fénykard lenne, ami szerintem passzolna is a gesztussal. Mindettől függetlenül nekem ez 3 csillag, mert nagyon erős az üzenet, bátor, sőt, rizikós színhasználat mellett sem esünk bele a giccsbe, mert a száj és a szem olyan konkrét, olyan erős jelenlét, hogy mindent helyrebillent. (hegyi)
értékelés:

tükörkép

tükörkép

Nagyon zárt világ, amit itt látok. Nagyon zárt, bensőséges, de csak két irányba működő világ a kamera és a modell között, de nem tudom behelyettesíteni magam a kamerába, mint néző. Ez nem baj, csak mondom, mint tényt. Hogy ez a gesztus miatt van, vagy az instrukciók miatt, vagy a helyzet hozta ezt, nem tudom, de az az érzésem van, hogy mintha valahonnan, a hátatok mögül megfigyelném ezt az egész szituációt, ahogy anya és lánya járja a várost, és szavak nélkül kommunikálva, mint egy képregény, jönnek a naplóüzenetek, és ebben a világban nincs nagyon befogadás a külsőségekkel szemben. Itt vagyunk, sétáltunk, és ez kettőtökről szól. Ez nem baj, nagyon izgalmas, érdekes, kicsit hideg, kicsit furcsán érzi a néző magát ettől, hogy nem befogadva van, hanem mintha az asztalon felejtettek volna egy képeskönyvet, és belelapoztam volna, utána az ember gyorsan becsukja, mert érzi, hogy ez nem neki szólt, nem azért hagyták ott, hogy engem bevonjanak ebbe a történetbe. Ezt érzem ennél a képnél. Megvan a három csillag, nincs ezzel semmi probléma, csak megint a Bara segítségét kérném, hogy rosszul látom, jól látom? Most egy kicsit én vagyok bizonytalan, ebben kellene segítség. (hegyi)
értékelés:

Zsolt

Zsolt

Nehezen fogom én ezt a képet elemezni, mert ugye felismertem rajta magam, itt voltam, emlékszem a szituációra is, hogy itt viccelődtünk egymással. Ahogy a kommentárokat olvastam, az is felmerült, hogy én féltettem a kamerámat, meg hogy akár irigy is voltam, de hát Lacinak az én kamerámnál még egy fokkal jobb van, úgyhogy irigységről szó sincs. Persze az ember a saját munkaeszközével kritikus viszonyba is tud kerülni, tehát lehet, hogy ez is benne van. Most mit mondjak? Nem lehetne azt, hogy ezt valaki más elemzi le, és nem én? Nem lehetne egy ilyet kérni? Én most itt tényleg tétova vagyok, hogy mit mondjak, mert látom én kívülről a csávót, csak most mondjam azt, hogy ezt az öregedő pasit miért kellett így ábrázolni, hogy mit akar ő, mit nyúlkál itt felénk? Vagy mondjam azt, hogy lehetne éles a szeme, és nem a haja? Közben pedig a gesztusban benne van az is, hogy ez egy ellesett pillanat, egy dinamikus történet, és ez felülírja azt a problémát, ami technikailag esetleg jelen van. Jó az élességjáték, de hadd ne én elemezzem, könyörögve kérlek benneteket, elemezzen le már valaki. Gerlei, figyelj, elemezz le te! Azt mondom, hogy Gerlei Gábor lesz a képelemző. Lehet ilyet csinálni esetleg, nem tudom mi a véleményetek róla, hogy azokat a képeket, amiket én nem tudok leelemezni, avagy én magam készítettem, azokra felkérnék embereket időről időre, hogy kinek az elemzésére vagyok kíváncsi. Mit szóltok? (hegyi)

Sokáig csócsáltam ezt a képet, mert azt rögtön tudtam, hogy tetszik, de forgattam magamban, hogy miért. Aztán leginkább abban maradtam, hogy nekem ez a kép nagyon erős barokk asszociációkat hordoz, anélkül, hogy archaizálna. Sikerült Zsoltot egy viszonylag - már ugye a lehetőségekhez képest - előnyös szögből eltalálni, ez a kicsit előrebiccentett fej jól áll neki. Sőt, pont ez előrebiccentés miatt olyan hatást kelt, mintha fentről néznénk le rá. Maga az arc, a dudoraival, redőivel, valamelyest még színeivel is hozza a barokkban jellmező formákat, kidolgozottságot. Ugyanígy a barokk egy részében jellemző, a térbeliséget hangsúlyozó, a néző felé kinyúló végtagok jelenléte is hozza ezt a világot. Ugyanakkor a háttér, az ing, a kezek életlensége egy teljesen modern környezetet ad ennek. Abban nem vagyok biztos, hogy Zsoltról ez egy jó portré lenne, mert nekem ez a gesztus, a felfelé irányuló kinyújtott kezekkel, tekintettel inkább egy kérlelő, esdeklő figurát mutat, ami Zsoltra nem annyira jellemző (szerintem) de mint kép szerintem kiváló. Én adnék érte három csillagot. (Gerlei Gábor)
értékelés:

kalap

kalap

Érdekesek ezek a többszörös expozíciók. Ha jól látom, itt két képről van szó, és az egyiken van kalap, a másikon nincs, és ettől olyan sejtelmessé válik ez az egész. Egyetlen egy problémám van ezzel a képpel: a kéznek ez a felénk mutató gesztus most ebből a ritmusból kiszakít. Kicsit lágy is ez a ritmus, nem eléggé feszes az a gesztus, olyan csajosan úgy csinálok, mintha pisztoly lenne a kezem, de mégsem, rád is mutatok, de azért kicsit ernyedtek az ujjaim, tehát nem elég feszes maga az izomtónus. Ez problémám, egyébként az ötlet maga jó. A háttérben lévő fény megint olyan kérdés, hogy érdemes lett volna kiegyensúlyozni, vagy pedig valami ellenpontját kreálni annak a bal oldalon lévő sötét folttal megjelenő árnyékképnek, vagy pedig továbbvinni ezt a gondolatot, és bal oldal felé nyitni a képet, és meghagyni az árnyékot, mint egy harmadik szereplő. Ez az egyetlen indok, ami elfogadható lenne, hogy ott valamilyen árnyjátékban egy szellem kimászna ebből a képből, érdekes lenne. Dolgozz ezzel még Viki. (hegyi)
értékelés:

Tanulmány

Tanulmány

Nagyon kedves modellt találtál, nagyon jó a gesztus, amit ő mutat. Nem mondom azt, hogy érzelmileg a csúcsponton volna, szerintem ő itt már fáradt, valamivel fel kellett volna kelteni az érdeklődését, valamivel kellett volna inspirálni ahhoz, hogy több élet legyen ebben a gesztusban, de az irány jó. A világítással nem teljesen értek egyet. Ennél a portrénál az arc a lényeg. Most, ebben a helyzetben a nyakra túl sok fény jut. Most biztos megint azt fogod mondani, hogy a Hegyi szőröz. Belenézek a kamerába, megnézem ezt a sárga pólót a kis méhecskémen, és meglátom azt, hogy a nyakánál furcsán két gallérja lesz, akkor odamegyek, megigazítom. Ezt ő nem látja, csak te, oda lehet menni és ezt kiigazítani. Ugyanis az a nyakrész most ott idétlen. Abban sem vagyok biztos, hogy a jogginghoz jó a kalap. Persze lehet azt mondani, hogy ez egy színtanulmány is, ezt el tudom fogadni, hogy hogyan lehet a feketét élővé tenni egy háttérnél, de akkor mi a szerepe a modellnek, ha most a fekete a lényeg? Akkor tessék a kalappal dolgozni egy háttér előtt, akkor a modell nem fontos, akár lehet háttal is ez a modell. Tehát a tesztnél az is fontos, hogy valaki odaadta neked magát, tehát ezzel a bizalommal kell tudni élni. Akkor már tessék is erre is figyelemmel lenni, hogy hogyan van felöltöztetve. Nem vagyok abban biztos, hogy ez a sárga-fekete egy jó kontraszt, ugyanis ez a legdurvább kontraszt, erősebb kontraszt, mint a fekete-fehér. Ebben a helyzetben ez dinamika, de agresszió is, tehát van benne egy pici veszélyjelzés, egy kicsi feszültség, és ezt nem igazolja maga a kép, sem a gesztus, sem semmi nem nyúl ehhez hozzá, hogy miért is ez a megoldás. Még azt hozzátenném, hogy azt a fél ujjnyit, ami a kép tetejénél van, lehet, hogy az aljához hozzátettem volna. Viszont örülök annak, hogy Feri ezzel elkezd dolgozni, jó ez a miliő, itt lehet sok mindent csinálni, hajrá tovább, várom a folytatást, ne csak egy fellángolás legyen. Én erre most kettő csillagot adok, lehet ezen még javítani. (hegyi)
értékelés:

Regi Begi

Regi Begi

Az egyik megjegyzésem az, hogy a kép fölső részénél egy fél ujjnyival most többet kapunk, mint amennyit kellene. Nem tudom, hogy az a levegő rész mihez kell, miért kell tudnom nekem a modell feje fölött ellátnom. Erre nem látom a magyarázatot, mert ez gyengíti azt a belső dinamikát, ami a képhatáron belül létrejön. Kedves kép, tartózkodó, felénk fordul, tehát a kíváncsisága megvan, de van némi bizalmatlanság ebben a kartartásban, és a támasztott fejben is. A mosoly is egy kicsit olyan „előmelegített”, inkább a szem az, ami kiváncsibb és őszintébb velünk, mint a száj. Megint az a régi dumám jön elő, hogy ha letakarjuk a szemet mit látunk, ha letakarjuk a szájat, mit látunk. Nagyon érdekes megfejtést ad ez. Talán a világítás az, amivel nem nagyon tudok egyetérteni, én a hajra, a homlokra lényegesen kevesebb fényt adtam volna, ez még maszkolással utólag is megoldható. Ha a rétegeket figyeljük, akkor nagyon érdekes anatómiát hoz ez ki, mintha a homlok közelebb kerülne attól, hogy világosabb, mint ahol egyébként van. Erre érdemes lenne odafigyelni, egy kicsi utómunkát ez megérne. Ugyanez igaz erre a horgolt kardigánra is, hogy talán egy picit sok rajta a fény. Ezeket, ha 1-2 tónusértékkel hátrébb visszük, egyből jobban elkezd élni a fej, ha a kezeddel elkezded takarni ezt a fehér foltot a kép elején, már rögtön közelebb kerülünk a modellhez. (hegyi)
értékelés: