18. Portré, emberábrázolás

gésa

gésa

Fú, Bara, de kár azért a táskáért, vagy mi a fene az, ami belóg itt jobb alul... kiváló megfigyelés, nagyon jó kép lenne, csak így most ezzel az életlen, kusza formával ellene dolgozol a fő motívumnak. Nem tudom, hogy ő ismerősöd-e, vagy megtalálható-e még, mert érdemes lenne vele dolgoznod, jól érzed, mi a lényeg, miben van az izgalom ebben a világban, a kockás, a csipke, a haj ritmusa kiváló. Ha van mód, jó lenne ismételni kevésbé talányosan zaklató környezetben. Ha nincs, akkor két csillag. (hegyi)
értékelés:

ESZTER

ESZTER

Budapest, 2008.10.03.

Sándor, megérkeztünk! Ez a legerősebb kép a három közül, itt minden együtt van, a lány a macskával, a lány gesztusa, ahogy figyeli a macskát, mintha egy lakásszínház előadásán lennénk valami Ionescu darabban. Jók a kád szélén hagyott tárgyak is, a borotva ritmusválasza a szoknyára, a kupakok rendje, szóval azt kell mondjam, hogy ez az a világ, így, portréban, amiben én el tudnék merülni, élvezettel nézegetnék Sándor-portrékat még ebben a gesztusban. (hegyi)
értékelés:    

KATA

KATA

Budapest, 2008.10.08.

Ez a kép akkor is zseniális lenne, ha nem ismételnéd lenn a napernyőt, de így, hogy ott visszahozod ezt a ritmust, olyan őrület felé viszed el, ami nagyon erős hangulatot ad, ráadásul javarészt ellensúlyozza a kuplerájt a lécekkel - bár, bevallom, nekem azzal sincs bajom, ettől lesz életszagú az egész, hogy mint egy szürreális jelenés, ebben a gyönyörű ruhában itt áll ez a nő, szemérmesen mosolyogva, mint egy mesefigura, Mary Poppins unokahúgaként. Talán emelnék 10-15%-ot a szaturáción, hogy mindez még erőteljesebb legyen. (hegyi)
értékelés:

ANNA

ANNA

Budapest, 2008.09.18.

Sándor, ez egy nagyon izgalmas játék, szinte mindennel egyetértek, olyan így a modelled, mintha a békakirálylány ülne a birodalmában, tetszik. Amivel most nem értek egyet, az a kamera beállítása. Ugyanis fenn most olyan laza minden, annyi felesleges elemet látunk, miközben alul a székláb meg nem csak torzul, de szűk is a tere, hogy az az érzésem, hogy a kép felső részéből vághatnánk, avagy ha a kamera lejjebb billen egy picikét, akkor ez megoldódna. Én beáldoznám a fal és mennyezet találkozásánál lévő dísz ívét, és kb. a két oszlop tetejéhez tenném a felső képhatárt, mert most a jobb oldalon lévő lámpasor, az oszlopon lévő riasztószerelékek a fenti nyugalmat így is szétszabdalják. De meg kell jegyezzem, hogy zseniális, ahogy a modelljeid bíznak benned, ez nagyon fontos, ez a bizalom süt át a képeiden. (hegyi)
értékelés:

Endre

Endre

Endrét ismerve ez egy jó és hiteles portré abban a tekintetben, hogy Endre valóban a mi házi polihisztorunk, aki tényleg egyszerre tud balanszírozni a kamerával a kezében, közben pipázni és még mesél is valami hihetetlen történetet, szóval jellemző a kép. Annyiban lehetett volna talán egyszerűsíteni a néző számára, hogy vagy érthetőbbre világítani az, amit még a kezében tart a kamerán kívül is, vagy megkérni, hogy ugyan már tegye le egy kép erejéig. Amit hiányolok, az Endre emblematikus Columbo-stílusú kabátja, amit képes nyáron is hordani. És még valami: nem nagyon értem most azt a nagyvonalúságot, ahogy jobbra és balra a teret kezeled. Készül az új címlapja a Látszótérnek és egy véletlen folytán ez a kép az egyik mintakép, amit ott nagyban négyzetesre vágva mutat a gép, és be kell valljam, hogy így most ezt a verziót látva nem értem, miért kellett neked a két oldalon ez a nagy levegő. Ennek akkor lenne szerepe, ha egyrészt kevésbé vignettáltad volna be a képet, másrészt a pipafüst még erősebb lenne és elúszna balra, bele a sötét ajtórésbe. De így nem érzem szükségét. (hegyi)
értékelés:

Glamour

Glamour

Attila, a kép jó alapanyaggal dolgozik, a környezet is jó, és a modell is úgy érzem, rád hangolódott. Néhány dolog problematikus nekem. Egyrészt a karnál valami fura meszelődés, jpg tónusátmenet probléma lépett fel, ez tippem szerint abból adódhat, hogy az eredeti túl világos volt, és azt szoftveresen próbáltad sötétíteni, de ahol nincs infó, oda a szoftver se tud mit kitalálni. Javaslom a takarást ilyen esetben exponálás előtt, hogy a túl sok fényt kapó részeket visszább tudd venni tónusban, és akkor nem kell ezt macerálni PS-ben. A másik a fej mögül beverődő fény esete, aminél nekem most a karakteresség is kilágyul, bizonytalan lesz, és így a haj kontúrja elveszik. A legvégső pedig a képkivágás, ami bal oldalon most bizonytalan végeredményt ad, olyan, mintha kidőlne a képből a modelled. Emellett még egy megjegyzés, a sminkről: ez a szemfestési mód nekem a hetvenes évek Ez a divat újságját juttatja eszembe, nagyon erős, kontúros, ez ellene dolgozik annak a lágyító glamour hatásnak, amit szerettél volna elérni. A modell instruálásához nem csak a mozdulat beállítása kell, hanem a kiegészítőké, ékszereké, ruháé, és a sminké is, ebbe nyugodtan lehet a fotós határozott, hiszen a modell nem látja a végeredményt, ami majd a képen kialakul mondjuk egy FF transzpozíció által. Én azt gondolom, hogy jó a modelled, tehát érdemes lenne ezt a gesztust megismételni, már amennyiben egyetértesz a leírottakkal. (hegyi)

Vezerke

Vezerke

Nagyon szépek a fényviszonyok, nyugalmas helyzetet látunk, erénye a képnek, hogy ezt át tudja adni. Ami viszont több odafigyelést igényel, az az, hogy az arcon most olyan erős, határozott árnyék jelenik meg a bal oldalon, ami kemény és szétvágja a fejet. A barnítás borzalmát már eleget írtam, jó lenne száműzni, mert geil, ráadásul félre is visz, hiszen ad egy olyan érzetet is, ami nem az életről, nem a vitalitásról üzen, hanem egy dekadens, még azt is mondhatom, "halálosan" múltidéző hatás, vagyis a néző kétségek között van, hogy vajon ez a kisember meghalt, azért ez a barna világ? Ha van mód, dolgozz még a modelleddel, mert az alap meglátás jó. Ismétlés. (hegyi)

Üvegfúvó mester portréja

Üvegfúvó mester portréja

Egy üvegfúvó mester tartott bemutatót itt Révfülöpön.

Attila, ez egy jó zsánerkép, nagyon jó a férfi karaktere, érdemes lenne kérni tőle névjegyet és meglátogatni a műhelyében, egyrészt valódi zsánereket készíteni vele, de akár portrézni is jó lenne. Nyilván a helyzet és a helyszín erősen behatárolta, mit lehet és hogyan lehet, ezért írom, hogy ha van mód, érdemes lenne vele dolgoznod még rendezett, rendezhető körülmények között. (hegyi)
értékelés:

Crystallize

Crystallize

Erről a képről a Kék lagúna című ha jól emlékszem ifjúsági szerelmes film jut eszembe, valahogy korban is oda húz ez a tónusvilág. Érzékeny megfigyelés, de amit már mondtam, bátortalannak érzem a vágást. Az egy dolog, hogy így ebben a formában is zavaró nekem a fürdőruha pántja, és korántsem arra gondolok, hogy ezt aktban kellene megcsinálni, mert nagyon kényes korú a szereplő, már nem gyerek, hogy elmenjen a meztelenség, mint természetes életforma, viszont nem elég felnőtt, hogy saját maga dönthessen efelől. Viszont egy tágabb vágásnál épp ez a picit félreérthető irány lenne egyértelműen helyre téve, és ha a környezet is klappol, akkor ezzel a tónussal igen finom, érzékeny egész alakos, vagy ehhez közeli képeket lehetne készíteni. Ha ilyen szűk a vágás, akkor kifejezőbbnek kell lennie az arcnak. (hegyi)
értékelés:

Angelo magyaráz

Angelo magyaráz

Egy fotós találkozón készült kép Balatonfüreden.

Jó a gesztus, amit elkaptál, nem ismerem a szereplőt, de mégis átjön, hogy hatással van a környezetére. Szerencsésebb lett volna ha már ennyi szereplő veszi körül, több teret hagyni, hogy a mélységélesség "válassza ki" őt az emberek közül, de ne legyen ennyi félbevágott fej, mert így ez most olyan hatású, mintha mondjuk az első űrhajóst fotóztad volna lesből, mielőtt a nagy kavarodás elsodorná. Ha tágabb a kép, a szituáció is értelmezhetőbb lehetne. (hegyi)
értékelés:

Agnette

Agnette

Újra egy édesített portré :) (Zsolt kérte, hogy ne a saját gyerekeimről küldjek képet)

Ami erénye ennek a képnek, hogy nagyon jók, határozottak a tónusai, ami azért fontos, mert erősíti a hölgy jelenlétét, ad egy hangulati pluszt, hogy nem valami régi korba akarunk visszamenni, hanem erős jelenlétet adsz a tónusok által. Érdekes a haj takarása, spontán, de mégis jól megfigyelt személyiségjegy. Amit én másképp csináltam volna, egyrészt a kép alján ha már a pulcsi ujja így vágja a kezet, akkor lefelé egy picit több jobb lenne, de ami a fontosabb kérdés, hogy stílusban maradjunk. A nyalóka. Ehhez a hajhoz, ez stílusidegen elem, és miközben az tökéletesen helyénvaló, hogy valamit csináltatsz a kezével, és ez lehet édesség, de egy hagyományos fagyinál messzebb nem mennék. Ez gyerekkorom kedvenc nyalókája, és például jó ellenpont lehet egy színes portrénál mondjuk egy ilyen mogorva mackónál, mint én, de ennél a modellnél nem érzem a kapcsolódást, ettől civil lesz a sztori, mintha forgatási szünetben lested volna meg. (hegyi)
értékelés:

Szuggesszió

Szuggesszió

A fiatal JEANNE D'ARC

Beszélgettünk a kommentároknál a képről, és itt most nem is akarnék arra visszatérni, csak a kérdésre, mi van ezzel a képpel, ami miatt nem az működik, amit szeretnél. Minden kép a valóság imitációja. Konvertált dimenziók, befagyott idő, torzuló perspektívák, redukált színek, azaz a valóság tükröztetése. Jobb-rosszabb tükrök által. Ha kigyengítjük az üzenetet, ha a formának alárendeljük, akkor érzelmek helyett érzelgés, mélység helyett a smink, a maszk rétegeit kapjuk. Azt írtad, hogy te a képet más célközönségnek lőtted eddig be. Szerintem, és ez erősen szubjektív meglátás, a közönséggel egyetlen esetben kell foglalkozni, akkor, ha alkalmazott fotót csinálunk, azaz reklámot, divatot. De még akkor is fennáll a veszélye, hogy ha nagyon erősen rágondolunk a közönségre, a "célcsoportra", akkor csak itt, belterjes piacon lesz eladható a termék, úgymond vidékre, kis szódával. Ennél a képnél adva van egy gesztus. Alapvetően az, hogy mit gondolunk egy lánygyerek ilyen arckifejezéséről, mondjuk úgy, nagy szórásban határozható csak meg, van akinek egy szuggesztív lesz, van, akinek szomorú, van, akinek csinált, nem sorolom. Ahhoz, hogy a néző azzal azonosuljon, amit mondani akarok, nekem kell megtalálni a formai megfelelőjét a gondolatnak. Itt most adva van egy fekvő kép egy szoros, szűk portréval, színes, szélesvásznú történet - csak a háttérben nem történik semmi, úgymond a végtelen feketébe oldódik a haj, tehát az, ami a lázadó, a zaklatott nő képe, az kimosódik, semmivé foszlik. Mi marad? Egy kislány, aki apa kedvéért szigorúan néz. Színház. Ebben a formában a 4:3 vagy a négyzetes közeli szűk vágás segíthet, mert levágod a semmit a háttérből, azaz felhangosítod azt a kifejezést, amit felfedezni véltél, amire Jeanne d'Arc jött példának a leiratban. Ennyit a vágásról. Egyébiránt Attila, nem hiszek neked. Ez egy kislány, aki maximum rosszkedvű, mert nem mentek délután moziba, ennyi és nem több, ahhoz, hogy több lehessen, neked kéne többet vállalnod abból, hogy elvonatkoztatsz a saját gyereked élménytől, és azoktól a sztereotípiáktól, amik azt mondatják veled, hogy mit szabad és mit nem szabad egy gyerekkel. (hegyi)

Meg kell zabálni!

Meg kell zabálni!

Szeretném bebizonyítani, hogy a high-key nem kell, hogy boszorkányüldözés tárgya legyen, és azt is, hogy a high-key nem egyenlő a cukormázzal...

Olvastam a leiratot, hogy ez egy bizonyító erejű kép a high key technikát illetően, biztos van, akinek igen, azt el tudom fogadni, de szerintem zsákutca gyerekeknél használni ezt a technikát, ez egy olyan irány, ami tényleg a Mosolyalbum Fotószövetkezetnek a termékpalettáján lehet egy ilyen vonal, de én ezt, mint képzőművészeti irány, nem nagyon tartom erősnek. Azt is gondolom, hogy ha eltekintek attól, hogy itt most mi történt és mennyire vasaltad ki még a mimikai ráncokat is az arcról, mindehhez képest, az a tekintet, amit kapunk - bocsánatot kérek - rémisztő, ijesztő. Az a baj, hogy zavarba hozol, mint nézőt, mert van egy cukormázas porcelánvilág, és közben van egy nagyon konkrét és nagyon érdekesen vádló tekintet. Akkor ezzel nekem mit kellene kezdeni, ezt én most hova tegyem? A harmadik probléma pedig a kiságy. Nem vagyok benne biztos, hogy valóban ez egy olyan optimális helyzet, amit le kell fényképezni. Ebből is lehet mit továbblépni, és én ezt tartanám inkább annak az iránynak, ami vállalható, attól még, hogy ott van az a kiságy deszka, ezt lehet ábrázolni és kapaszkodhat bele a kisgyerek, ettől még az, hogy ő ezt éppen rágja, ez egy szükséges rossz. Ezen mi jól tudunk szórakozni, hogy milyen aranyos, mert nincs nekünk tétje, neki viszont igen, mert fáj a foga. Nem tudom, hogy érthető-e, hogy mi ezzel a bajom, hogy valami olyat ábrázolunk, ami a valóságban egészen mást jelent, mint amit mi most képileg létrehoztunk. A képaláírásra csak annyit, hogy a high key valóban nem azonos a cukormázzal, de az ilyetén használata a kép tárgya okán válik negédessé. (hegyi)

Korlátozott szabadság

Korlátozott szabadság

Érdekes ez az irány ezzel a képpel, mert most két dolog vitatkozik bennem: az egyik a haj játéka a szélben, ami nagyon szép és izgalmas, a másik pedig az arc. Most lehet, hogy egy nagyon drasztikus dolgot mondok: ez a kép számomra akkor lenne érdekes, ha félbevágnánk az arcot az orrnál, és csak az arc egyik felét mutatnánk, és elvállalnánk azt, hogy minket itt a haj érdekelt. Titokzatosabb is lenne az egész, jót is tenne a képnek, mert azon kívül, hogy most részedről nem eldöntött, hogy mire figyeljek, mert a szemet nem vezeted, ettől a néződ is bizonytalan, de ez egy dolog. A másik dolog az, hogy annyi forma van bekapcsolva: a haj, az arc, a sál, a kis kabát, ezért nekem ez egy kicsit "zajos", miközben, ha megfigyeled, ebben a képben az egyediség és a megismételhetetlen az inkább a haj. Én arra tenném a voksomat, hogy érdemes lenne ezzel még dolgozni úgy, hogy ezt végiggondolod, mert a világítás kettéviszi a figyelmet a kompozícióban, egyrészt figyelnék az arcra, de ahhoz túl izgalmas az, ami a hajnál történik, miközben az arc gesztusai is jók. Ha én lennék te, akkor én ezt az arcot kettévágnám, a hajnál lényegesen nagyobb teret hagynék, és akkor valóban egy olyan kép jöhetne létre, ami a nézőnek is emlékezetes marad, és egyértelmű lesz számára, hogy miért. Azért mondtam neked néhány képpel ezelőtt, hogy jó lenne elgondolkodnod azon, hogy valóban a saját gyerekeidet akarod-e fotózni, mert jelen pillanatban úgy érzem, hogy befolyásol az apai büszkeség, az apai érzelem, az az attitűd, hogy a lányaidról van szó, ezért lényegesen kevésbé mersz kritikus, őszinte vagy keresetlen lenni a képeiden. Ezek fontosak lennének. Miközben gyönyörű a haj, szívem szerint én ezt visszaadnám ismétlésre. (hegyi)

Tengernyi gondolat III.

Tengernyi gondolat III.

Nagyon jók a modelljeid, azzal nem tudok nagyon mit kezdeni, hogy most ennél a képnél miért innen fotóztál ahonnan. Nem eldöntött az, hogy ez egy teljesen oldalirányból készített portré akar lenni, vagy pedig egy olyan irányt kerestél, ami némi elforgatásból mutatja ezt a hölgyet. Én azt gondolom, hogy erre utal az is, hogy a haj hátrafésülődött a váll mögé, ez már eleve valamennyit nyit ezen a téren, elfordít a modellen, erre lehet, hogy érdemes lett volna még ráerősíteni, és talán a másik arcfélből is valamennyit adni. Ha az előretekintés lenne a fontos, és az, hogy ez egy teljesen oldalirányból készített profil legyen, akkor a másik oldali hajjal is valaminek kellett volna történni ahhoz, hogy az arcnak az éle a háttérrel egy jó ritmust tudjon adni. De ez a kisebbik problémám. A nagyobbik abban leledzik, hogy valamiért most a kép fölső részéhez hozzáadtál majdnem egy ujjnyit, ami viszont a kép aljából hiányzik. Ha még döntesz ezen a kamerán, akkor ez megoldódik, de akkor még erősebb lesz a fentről lefelé kommunikálás. A szemsík, ahonnan mi ezt az egészet nézzük így is feljebb van, mint a modell szemsíkja, tehát így is megvan egy leheletnyi ebből az alávetett helyzetből, de még egyszer mondom: nem nagyon tudom értelmezni a térelosztást a fej körül. Érdemes lenne azon gondolkodni (ez sokszor fordul elő hibaként), hogy a gyereket, a kiskutyát, az alacsonyabb embereket milyen magasságból fényképezünk. Erre azt tudom mondani, hogy ezt régen megoldotta a tüköraknás fényképezőgép, mert azt eleve lejjebb tettük, és ezért, ha megfigyelitek azokat a képeket, amiket ezekkel készítettünk, Rolleiflexszel vagy akár Hasselbladnak a tüköraknás verzióival, ez a probléma kevésbé van jelen. Személyesebbek is azok a képek, sokkal belsőségesebbek. Amióta a szemünkhöz emeljük a kamerát, azóta van ez problémaként, hogy függ a fotós magasságától az, hogy hova helyeződik ez a dolog. Én erre azt tudom mondani, hogy akkor roggyantani kell, nagyobb terpeszbe kell állni, szóval mindenképpen valamilyen megoldást kell keresni arra, hogy a szemmagasságunk ne vigyen túlságosan fölfelé minket. Kettő csillagot adok, de az irány tetszik, nagyon jó, hogy végre egyszerűsítünk. (hegyi)
értékelés: