18. Portré, emberábrázolás

Tengernyi gondolat III.

Tengernyi gondolat III.

Nagyon jók a modelljeid, azzal nem tudok nagyon mit kezdeni, hogy most ennél a képnél miért innen fotóztál ahonnan. Nem eldöntött az, hogy ez egy teljesen oldalirányból készített portré akar lenni, vagy pedig egy olyan irányt kerestél, ami némi elforgatásból mutatja ezt a hölgyet. Én azt gondolom, hogy erre utal az is, hogy a haj hátrafésülődött a váll mögé, ez már eleve valamennyit nyit ezen a téren, elfordít a modellen, erre lehet, hogy érdemes lett volna még ráerősíteni, és talán a másik arcfélből is valamennyit adni. Ha az előretekintés lenne a fontos, és az, hogy ez egy teljesen oldalirányból készített profil legyen, akkor a másik oldali hajjal is valaminek kellett volna történni ahhoz, hogy az arcnak az éle a háttérrel egy jó ritmust tudjon adni. De ez a kisebbik problémám. A nagyobbik abban leledzik, hogy valamiért most a kép fölső részéhez hozzáadtál majdnem egy ujjnyit, ami viszont a kép aljából hiányzik. Ha még döntesz ezen a kamerán, akkor ez megoldódik, de akkor még erősebb lesz a fentről lefelé kommunikálás. A szemsík, ahonnan mi ezt az egészet nézzük így is feljebb van, mint a modell szemsíkja, tehát így is megvan egy leheletnyi ebből az alávetett helyzetből, de még egyszer mondom: nem nagyon tudom értelmezni a térelosztást a fej körül. Érdemes lenne azon gondolkodni (ez sokszor fordul elő hibaként), hogy a gyereket, a kiskutyát, az alacsonyabb embereket milyen magasságból fényképezünk. Erre azt tudom mondani, hogy ezt régen megoldotta a tüköraknás fényképezőgép, mert azt eleve lejjebb tettük, és ezért, ha megfigyelitek azokat a képeket, amiket ezekkel készítettünk, Rolleiflexszel vagy akár Hasselbladnak a tüköraknás verzióival, ez a probléma kevésbé van jelen. Személyesebbek is azok a képek, sokkal belsőségesebbek. Amióta a szemünkhöz emeljük a kamerát, azóta van ez problémaként, hogy függ a fotós magasságától az, hogy hova helyeződik ez a dolog. Én erre azt tudom mondani, hogy akkor roggyantani kell, nagyobb terpeszbe kell állni, szóval mindenképpen valamilyen megoldást kell keresni arra, hogy a szemmagasságunk ne vigyen túlságosan fölfelé minket. Kettő csillagot adok, de az irány tetszik, nagyon jó, hogy végre egyszerűsítünk. (hegyi)
értékelés:

Tengernyi gondolat II.

Tengernyi gondolat II.

Nagyon örülök, hogy érződik a hatása annak, hogy beszélgetünk a képeidről, már végre nem a színezett fotókat kapjuk, de van egy kis problémám, mégpedig az, hogy megint mintha bátortalan lennél abban, hogy egy gondolati irányt végigvigyél addig a határig, ahol az érvényesülni tud. Tónusrendjében, kompozíciójában ennek az egész képnek van egy olyan hatása, ami egy kicsit szomorkás, visszafogott, egy kicsit érzelmesebb, de nem biztos, hogy minden tekintetben vidámnak mondható kép, miközben egy kicsattanó kis gerberát mutatsz itt nekünk. Ez a virág nekem behoz olyan gyerekkori élményeket is, amikkel emlékszem, hogy játszottak a lányok, hogy „szeret, nem szeret szívből igazán”, és tépkedték egyre vadabbul ezeket a virágszirmokat, hogy mi jön ki vajon a végeredménynek. Nyilván ez azért is lehet érdekes ennél a képnél, mert a szereplő is ebben a korban van nagyjából. Itt most ez egy tökéletes virág mindenféle sérülés vagy hiány nélkül, és ez az, ami nekem ezt az egészet valahol olyan furcsán oldja meg, mert hiányolom belőle azt, ami az esendősége a dolognak. A másik megjegyzésem: nem tudom, hogy ez a ruhához tartozhat-e, vagy mi ez a csillogó valami, ami a válltól a mellrészig húzódó ív, valami ott van, de nem tudom, hogy mi. Szóval, miközben a gesztus abszolút arról beszél, amit én itt üzenetként látnék, tehát a szereplő is ezt a virágot nézi, viszont ez most túl tökéletes a virág szempontjából. Annak örülök, hogy nem a szereplőn van az élesség, ezekkel mind egyetértek, talán a rendezői jobb profil a fülnél és a járomívnél egy kicsit sok fényt kapott, abból, ha visszavennénk, már koncentráltabb lenne az üzenet. Azért tartom fontosnak ezt elmondani, mert a világítással lehet nyitni és csukni a téren, azon a képtéren, amit kijelölünk magunknak. Most itt, miközben a kommunikációnak koncentráltan a virág és a szereplő arca, szeme és tekintete között kellene mozognia, ezzel, hogy kinyitottuk mind a két irányba a képet, mert a másik vállnál is egy lényegesen világosabb fényfolt van, ezért az az erő tud gyengülni, amit ez a kép képviselhetne. (hegyi)
értékelés:

Igazi zöld és igazi kék

Igazi zöld és igazi kék

A Sexepil Hegyi Zolis eredeti formációja néhány koncert erejéig összeállt újra, a kép az A38-on készült. Mobillal, persze.

A kép láthatóan mobillal készült, azonban az így létrejött retrós tónus és színvilág tökéletesen illik a kép készítése közben vélhetően szóló újhullámos zenéhez, ami feltételezésem szerint egyben a címét is adja a képnek. Ezzel az eszköztárral is jól kifejezi azt az életérzést, ami ezeknek a zenekaroknak a rajongóiban él(t). A tudatosan használt technikai roncsolás ellenére rögtön érzi az ember, hogy a fotós nem először nyúlt fényképezőgéphez. Ugyan egy ilyen koncerthelyzetben mindig esetlegesek, kaotikusak a körülmények, a fényviszonyok is szélsőségesek, mégis ebből a helyzetből ki tudta hozni a lehető legtöbbet. A picit alsó nézőpontból fotózott kép miatt úgy látjuk az énekest, mint a rajongói a színpadon, így sokkal könnyebb belehelyezkednünk a koncerthangulatba. Ezt erősíti a vakító reflektorfény is. A fej közel az aranymetszés helyén, a mikrofonállvány pici ferdesége inkább bevisz a képbe, és pont függőlegesen már túl direkt és életszerűtlen lenne. Mindeközben egyébként milliméter pontosan arányosan osztja fel a képet - no meg az alkarok által alkotott háromszöget is, tehát nagyon tudatosan került elhelyezésre.
Igazi zöld és igazi kék
Az előtérben a kis tábla a lámpával is erős része a képi egyensúlynak, sőt segíti a képszél lezárását: szépen takarja a láb és a mikrofonállvány, bal szélen levő dobozok elvágását, így megszünteti az éles elvágások által okozott hiányérzet kialakulását. Ugyanakkor a lámpa iránya és formája miatt visszatereli a nézőt a képbe, hiszen a lámpabúra - jobb derék - jobb alkar lendületes íve éppen az arcra visz minket. A háttér is rafinált, és beszédes. A jobb alsó képsarokban jól megfér a modern cuccon (kék fény!) a retrósabb kinézetű technika (zöld fény!). Egyensúlyi szempontból is fontos, visszabillenti a képet a bal képfélen levő alak súlyától. A háttérben a dob szintén képi aranymetszésben, azaz képileg is szól a háttérben a ritmus, a zene, míg az előtérben az ének teszi ezt. Precízen komponált a reflektorok fénye is, hiszen az énekes és a jobb képszél közötti terület arányos helyéről jön az egyik fénye, a másik reflektor pedig egyfajta dicsfényt varázsol az előadó köré. A fénykévék legyezője is befelé koncentrálja a tekintetet. Az énekes bal alkarjának (rendezői jobbon) vonala szépen arányosan elosztja a képet: bal felén a múlt retróslámpabúrája, jobbra a fény és a technika uralja a hátteret. De a háttér más viszonylatban is szépen összhangban dolgozik az előtérrel. Az arc (ének) a dob (zene) és a reflektor (csillogás) is egy szép, lefelé mutató háromszög-formát alkot a képen, ami a kép legvilágosabb részét képező beégett fényháromszögben is visszaköszön (arányosan kisebben). A háromszögben pedig megtaláljuk a helyszínjelölést, ahol mindez otthonra lel: megtudjuk hogy az A38 hajón vagyunk.
   Amíg a 80-as években ezek az alternatív zenei stílusok a Fekete Lyukból szóltak hozzánk, addig a mai világban mennyivel másabb, mennyivel finomabb közegben is elfogadottá váltak. Változik a világ, de a zene örök. Zöld. A fény meg kék. (A Szabó Lászlóig vezető asszociációimat, mag az onnan jövő aktuális áthallásaimat már nem írom ide... :)
   Mellékes személyes megjegyzés: Ha jól sejtem a kompromisszum a jobb szélen levő doboz volt, ami teljesen mellékes, és minimális tényező, de a képról való kihelyezkedése esetén ha jól sejtem a fejbeli térrekonstrukcióm alapján) felborul a fent részletezett precíz kompozíciós rend. Max. a bal képfélen levő zöld pöttyöt venném ki, bár némileg rímel a címre, de inkább zavaró mint hangsúlyos.
   A kép tökéletesen hozza a zene lecke lényegét. Kivitele, kompozíciója is nagyon el van találva, pontosan kimért alkotás. Mindenképp jár hát rá a 3 csillag szerintem. (Nagy Zoltán A.)
értékelés:

Kockás rádióz

Kockás rádióz

Zsolt a vágással nem vagyok igazán kibékülve. Legalábbis nem szerencsés szerintem a homlok és a haj találkozásához ilyen közel vágni. Lent sem érzem jónak a kézfejek vágását. Igazából fentről vennék el egy kicsit és legalább ennyit adnék hozzá alul. Ezenkívül, nekem fontos egy portrénál a pontos élesség a szemen. Itt úgy érzem, kicsit elcsúszott a fókusz. Nem látom az exif adatokat, de úgy érzem kicsit közel voltál, picit kisebb látószög esetén párhuzamosabban állnak a szemtengelyek. Sajnos a modelled nem ismerem, épp ezért talán erősebben is figyelem, keresem az érzéseket, de nem hat rám igazán... Abban sem vagyok biztos, hogy rajta akar e Ő lenni ezen a képen. (Zámbó Attila)

Zsolt füstbe burkolódzott Szent Iván éjjelén

Zsolt füstbe burkolódzott Szent Iván éjjelén

Hát, ugye, khmm, szembesítő erejű a kép, én se leszek már fiatalabb, de dolgozom az ügyön, hogy legalább kevésbé legyek fejhús. Jó a megfigyelés és jó a geg, és a szerencse is a kezedre dolgozott, mert olyan ez az egész, mintha azon a füstkarikán ott átnéznék. Kis problémám a dologgal annyi, hogy az élesség alapvetően a kezemen van, miközben az a legkevésbé izgalmas ebben a játékban. Valahova oda raktam volna a mélységélességet, ahol a füst van, és egy kicsit nagyobb mélységélességgel dolgozva, a fejem is talán éles lenne. (hegyi)
értékelés:

Eszti

Eszti

Túlélő típus

Neked is mondom, Gábor, amíg a Portré lecke és az első kb. 20 lecke nincs meg, addig ne menjünk az ismétlő leckékre, hagyjuk azokat meg intakt módon, ezt visszatesszük a portréba. Én most kérdéseket fogok föltenni: vajon a hölgynek a hajával van-e valami probléma, amiért lehagytuk ennyire erősen? Esztétikailag neked gondot jelent-e a nyakláncnak a medálja, vagy sem? Mindezzel együtt ő most kivel kommunikál, mert mellénk néz, és ez olyan, mintha beállítottuk volna egy pózba, ő már ezt nem bírta, ezért elmosolyodta magát, de még mindig nem mer ide nézni, mert fél, hogy az unokája megszidja, hogy „de hát nagyi, megkértelek, hogy fél órát egy távolba néző, merengő pózt próbálj csinálni”. Ezek a kérdések vannak, Gábor, ezekre kellene választ adni. Ismétlés. (hegyi)

Ne menj el!

Izgalmas és érdekes, amit Attila kipróbált, de nem eldöntött az iránya és aránya annak, amit látunk. Az egyik irány, amit high key-nek nevezünk, ez a túlvilágított, fehér a fehérben, és nagyon minimális tónussal dolgozó képi világ, finom, nagyon sejtelmes és könnyed dolog. Ha ezt a világot akarom hozni a gyermeki ártatlansággal, ahhoz ez a ruha és a haj nagyon jól ritmizál. A másik irány, ami valamilyen drámát, még ha a gyerek életében, az ő viszonyrendszerében működő drámát is, de mindenféleképpen valami feszültséggel teli helyzetet akar hozni. A cím, a modell gesztusa és a kompozíció és a szem erre a drámaibb vonalra utal. Ha megnézzük, ki van billentve a középpontból az egész, tehát ez már magában hordozza a feszültséget, hogy várjuk a visszabillenést. A beharapott száj, a nagy, tágra nyílt szemek, az, hogy fentről lefelé fotózunk, amivel a kicsiséget erősítjük, és a cím is ezt az irányt hozza. Attila azonban meghozott egy döntést azzal, hogy a két szemet kivette abból a tónusrendből, amiben a kép egésze van. High key hatást kétféleképpen lehet létrehozni. Világítással, és/vagy utólagos manipulációval. Itt sejtésem szerint ez utóbbi történt. Ugyanakkor Attila nem elégedett meg azzal, amit a képen szereplő modell gesztusa sugároz, hanem ráerősített a tekintetre, és ez két dologra utalhat: az egyik, hogy nem bízunk a nézőben, hogy észreveszi-e azt, amit üzenni akarunk, a másik, hogy nem bízunk magunkban vagy a modellben, hogy elég erősre sikerült-e a beállításunk. Ezt nevezhetjük hatásvadásznak is, mert a kép manipulálásával a nézőt, annak érzelmeit primer módon próbálja úgymond erőszakkal befolyásolni avagy kiszolgálni. Azt szeretném kérni Attilától, hogy mielőtt exponál, tisztázza magában azt, hogy mi is az a gondolat, üzenet, amit közvetíteni akar, és utána ehhez ragaszkodjon. A kevesebb olykor több. Ne féljen, hogy attól, hogy a modellje egy kisgyerek, csak túlfinomított eszközöket szabad használnia. Ha ez netán abból adódik, hogy saját csemetéjét fotózza, akkor lehet, hogy az érzelmi kötődés okán egyelőre más gyerekmodelleket keresnék a helyében.    Még valamit: a 43-as lecke már ismétlése a leckéknek, tartsuk meg ezt arra az időre, amikor már az első körön túl vagyunk, amikor az első huszonegynéhány leckét megoldottuk, akkor térjünk vissza, mert ezek az ismétlő leckék arra lettek kitalálva, hogy új megközelítéseit keressük az előzőeknek. Átteszem a sima portré leckébe, és kérem Attilát, hogy gondolja végig az elmondottakat és ha megvan az eredeti, manipulációtól mentes képfile, akkor ossza azt meg velünk. (hegyi)

Mosoly

Mosoly

Zsoltnak:)...Hanna szokott mosolyogni is:)

Köszönet érte, hogy Hanna mosolygós arcát is megkaphattuk, ez eleve egy csillagot mindenképpen jelent, ezen felül az is jó, hogy szépen keretezi a hajzuhatag az arcot, jók a fények a hajon, viszont ami mellett nem lehet elmenni szó nélkül, az sajnos az utómunka hiánya. Most a háttér annyira világos, hogy ettől az arc már szinte bebukik, és a szem inkább a világos részeket figyeli, mint az arcot. Ha a helyszínen nincs mód akár egy fehér kartonnal, alufóliával vagy ruhával deríteni, akkor ezt az utómunkában kell korrigálni. (hegyi)
értékelés:

Tengernyi gondolat

Tengernyi gondolat

Kedves Attila, ez a kép erős érzelmeket mutat, jól összpontosít a modellre, egyetlen meglátásom, hogy a modell válla mögötti fény, ami a kép jobb oldalán látható, akár 2-3 fényértékkel is lehetne sötétebb, mert most azáltal, hogy világos tónust kapunk, megosztódik a figyelem a modell arca és a háttér között, onnan várunk valamit, és nem az arcra figyelünk. Ez is lehetne egy izgalmas út akár, hogy a feszültséget a háttérrel fokozzuk, de akkor egyrészt nagyobbat kell nyitni, másrészt formailag valaminek kell akkor ott történnie, és akkor értelmet nyer a világítás osztása. (hegyi)
értékelés:

bura

bura

Igen, itt van valami, ami létrejött, ami az előző buborékos képnél is létrejöhetett volna, ami nekem most egy jó geg. Én ezt a Humor leckébe teszem, ha megengeded, mert ez annyira nem nagy ügy, de jó meglátás, inkább a vicc része a jó, mint a kreativitása. Egy kicsit pontatlan itt is a világítás, a szem, ami a legfontosabb lenne, az most sötétben van, nyilván ezzel a helyszínen túl sok mindent nem lehet kezdeni, de utómunkában igen. A képnek az egyik fele lényegesen világosabb mint a másik, ezt is lehet korrigálni, tehát itt azért van utómunkában mit csinálni. Volt ilyen táborunk, ezen végig lehet gondolni, hogy mit kell csinálni, érdemes lenne ezzel foglalkozni. Tehát ez inkább humor, és kettő csillagot adok a kópia rendezetlensége miatt. (hegyi)
értékelés:

bubble

bubble

Amikor kigondoltuk a leckerendet, akkor arra gondoltunk, hogy a magas számú leckéket akkor kezdjük el csinálni, amikor már az elejével megvagyunk, és még az elején elég nagy hiányok és lyukak vannak. Én most ezt arra mondom, hogy ne ugráljunk egy ismétlő leckébe ennyire előre. Én most ezt átteszem a Portré leckébe, a 43-as leckéből a sima portréba, attól, még, hogy ez fekete-fehér, és hagyjuk meg ezeket az ismétlő leckéket arra az időre, amikor már a többi lecke megoldásra került, és az ismétlés van soron, mert az egy összegzés. Én nem érzem azt, hogy ez egy összegzése lenne bárminek is. Megint kapjuk ezt a kollázs-technikát ezzel a pitypanggal, nem teljesen értem, hogy ez miért kell erre a képre, nem nagyon látom magyarázatát. Persze, a gyerekkornak ez egy fontos növénye, nincs olyan gyerek, aki ne gyönyörködött volna benne, vagy ne fújkálta volna, sőt már láttam olyan videót is, ahol meggyújtják, és akkor másodpercek alatt leég. Én ezt gyerekkoromban nem próbáltam ki, ez nekem kimaradt, de minden esetre érdekes megközelítés. Ez a kép önmagában a buborékkal jó lett volna, annyit hozzátennék, hogy lehet, hogy ezt a buborékfújó berendezést valahogy ki kell gyakorolni, hogy hogy lehet kihagyni a képből: tehát megfújom a buborékot, földobom, és amikor megfelelő helyen van, akkor exponálok. Ugyanis ez így most egy kicsit olcsó megoldás, úgy értem, hogy odatartotta a szeméhez, de az igazi trüváj ott lenne, ha a buborék tényleg a levegőbe repülve kerülne valahová a képre. Nem nagyon látom itt a képszerkesztésben való értelmét a véletlennek. Ez itt egy egy csillagos portré. (hegyi)
értékelés:

véletlen

véletlen

A kép születése: legkisebb gyerekem buborékot fújt, és kért, hogy fotózzam le. Már ekkor belémvillant egy maya istenség képe - uhh, mintha hasonlítanának egymásra - és rögtön meg is kerestem, összeillesztettem a két képet, és ez lett belőle.

Jó a geg, jó az ötlet, és az egy fontos dolog, és ezt minden alkotó embernek el kell tudnia sajátítani, hogy a fejében az eddig látott képekből valami rendszert, raktárat hozzon létre, hogy alkalmasint ezek a képek be tudjanak villanni. Ennek a képnek valóban az az ereje, hogy össze tudta hozni Mariann a két képet és ettől mondhatni humorossá válik, miközben én elfogadom Humor leckére, a leckemegoldás is megvan, de azért ez a kép több, mint humor, túlmutat rajta. Ironikus, de én ezt abszolút kreatív dolognak tartom, amit itt látunk, még akkor is, ha valószínű, hogy egy kicsit kevésbé használtam volna ezt a falminta roncsolást ahhoz, hogy egy szintre hozzam a portrét magával ezzel a festménnyel. Lehet, hogy én egy kicsit nagyobb távolságot tartanék abban, hogy meglegyen mind a két képrésznek a saját világa, nem kötelezően érzem azt, hogy ezt össze kell mosni, de így is el tudom fogadni, nagyon jó a ritmusa ennek a munkának, nagyon tetszik. (hegyi)
értékelés:    

Kata lányom

A kép Kata lányom ötlete alapján készült. Egy barátomtól kaptam ajándékba az óriási nagyító lencsét, és ki akartuk próbálni, mire lehetne használni.

Zseniális. Így, ahogy van tökéletes a megoldás, nagyon jó az a geg, amit észrevett Mariann, még akkor is, ha az ötlet a Katáé volt. Kiváló humorforrás is, szürreális is, és portrének is abszolút megállja a helyét. Köszönöm szépen. (hegyi) értékelés:    

Szemében a horizont

Szemében a horizont

Attila, ez egy jó portré nem túl erős címmel, de ez nem nagyon lényeges, a kép jó, talán egy picit a sapkán erős a vignettálás effekt, de a kép jó pillanat. Annyi még talán, hogy valószínű hátizsák lehet, ami kiad hátul egy körformát, abba belevágnék, hogy ne vigye el a figyelmet ennyire, végül is ettől nem fog unalmassá válni a fotó szerkesztése, mert még mindig kimozdulva maradunk a centrumból. (hegyi)
értékelés:

cím nélkül

cím nélkül

Itt is mondom, hogy a Baraart borzalmas. Könyörgöm, ne! Ez a ráfirkálós dolog annyira amatőr, annyira lerontja az élményt... nem csak itt, mert a Hegyi szigorkodik, de én nem javaslom sehol. Tiszteljük meg a képet azzal, hogy nem firkálunk bele, főleg nem ilyen műkézírásos betűvel. Ha már írni kell, mert lehet olyan is, hogy kell, akkor valódi kópiára kézírással. Ami a képet illeti, olyan, mint egy kis ördögfióka, aki a tél tábornok mellett szolgál, vagy mint egy kis busó, szóval épp az a meghökkentő benne, hogy a modelled nem bukik le, nem mosolyog, az ember várná, hogy a gyerek csínye előbújjon, de nem és nem. Ettől erős. Az egy másik kérdés, hogy azért nyugtass meg, hogy Hannát nem csak szigorúnak fotózod, hanem felszabadult gyereknek is néha. :) (hegyi)
értékelés: