18. Portré, emberábrázolás

Örülök annak, hogy hagyod élni a modellt, és nem adtad hozzá a véleményedet, mert a modellnek megvan a belső világa, és ez akkor tud a felszínre jönni, ha a fotós adott pillanatban képes arra, hogy rögzítsen és hozzásegítse, a saját eszközeit használva kiemelje azokat az apró rezdüléseket, amelyek a modellnél létrejönnek. És ez most itt megtörtént. Nagy vitánk voltak a glamour kapcsán, és talán most tudom jól megfogalmazni, hogy mi a baj a glamourral. A valós érzelmek helyére behelyettesít egy elvárt érzelmi világot, és ezzel nem a modell kezd el mesélni, nem az ő rezgését kapom meg, hanem valami véleményt. Ha ezt a képet összehasonlítom a glamour képekkel, az benne a fantasztikus és erős, hogy hagyod azokat az apró rezgéseket megjelenni a képen Nagyon pártolnám, hogy ezt a vonalat erősítsük benned. A szemöldöknél, a homloknál, az arcnál, a szem alatt, a kuszasággal a hajnál, és ebből tud nagyon erősen kiemelkedni a tekintet és a száj. Ez az ereje ennek a képnek. Nagyon köszönöm, hogy ezt megmutattad nekünk, és örülök, hogy ez a kép elkészült. Megvan a leckemegoldás, de ez nem azt jelenti, hogy nem szeretnék több Zámbó portrét látni. Attól, hogy megvan a leckemegoldás, nincs lezárva, mondjuk úgy, hogy ez a kép megoldotta a leckét. (hegyi)
értékelés:    

Az ötlet, az tökéletesen rendben van. A beállítás is tulajdonképpen rendben van. De abszolút nem tudok mit kezdeni két dologgal: az egyik, hogy miért vágtad le a könyökét, a másik pedig az, hogy itt most nem tudom elfogadni, hogy miért vakuztál ekkorát. Ezt be kellett volna szépen világítani. Nem tudom, hogy ez valami szórakozóhely, vagy ez egy saját lakás, vagy egy kis szoba, hogy hol készült maga a kép, hogy kollégium vagy mifene. Lényeg a lényeg, hogy ha tudsz még odamenni dolgozni és fényképezni, akkor jó lenne hogy ha ezt megoldanád valahogy. Ehhez nem kell ám nagyon nagy dolog. Ha állványra teszed a gépet, vagy valamivel megtámasztod, kicsit hosszabbat tudsz exponálni egyrészt, másrészt pedig akkor elég akár két íróasztal lámpa is. Mert hogy most annyira tárgyiassá válik ez az egész, hogy olyan, mint hogy ha egy werkfotót látnék, egy filmből. De hát neked itt most nem valaminek az alátámasztását vagy dokumentálását kellene létrehoznod. A vaku, az dokumentatív. Az nem lírai. Ott nincs líra. Kivasalódik az egész. Ezt lehet használni portrézásra egyébként, de akkor, amikor egy gesztust akarok megmutatni, akkor nincs helye. Úgyhogy én ezt visszaadom ismétlésre. Mondom, az ötlet, az tökéletesen rendben van, maga ez a szerkezet is viszonylag, bár én azt mondom, hogy azt azért meg kéne próbálni, hogy valahogy olyan tükörrel játssz, ami kevésbé lesz ennyi szerelék, mert most ez is becsillog az egész, látod? És ettől túl nagy hangsúlyt, túl nagy szerepet kap a fém. Figyelj erre oda. Ismétlés. (hegyi)

Jó ez a geg, jó ez a sminkelés is, és az egésznek a szürrealitását az adja, hogy maszkszerű lesz ez az egész attól, hogy maga a ruha, a nyak és a nyaktól lefelé rész érintetlen marad, sőt, a haj is. Nézegetem ezt az egészet, várok egy klasszikus portrét, utána kapok egy ilyen geget. Nem vidám kép, ezt tegyük hozzá, és nem vidám megoldás. Nem csak a szürkéi miatt nem az, tudatosan a maszk is úgy van megfestve, tessék csak figyelni a szájat, a tekintetet, minden arra vezet minket, hogy van ebben egy szomorú bohóc gesztus. Amitől furcsa és különös, az az, hogy meghagytad civilnek a testet, nem egy tipikus bohócruhát látunk, ettől azt az első gesztusfelismerést, amit látunk, hogy ó, hát ez egy bábos, mímes helyzet, felülírja az, hogy akkor ő miért nincs beöltözve, meg a háttér is miért olyan szembesítő? Most akkor mi történt? Lehet, hogy ez nem egy vidám maszk? Lehet, hogy itt nem valami játékról van szó, nem egy gyerekeknek szóló helyzetről? Lehet, hogy ez egy korhatáros kép? Sok gondolat fölmerül. Az egyetlen dolog, ami engem technikájában zavar, az, hogy ez nekem lehetne kicsit nagyvonalúbb, több teret hagytam volna, legfőképp a jobb oldalon. Nyilván, ha ott meghagyom a vállat, akkor bal oldalon és fölül is igényel valamennyi teret. De így is egy nagyon erős portrét kaptunk. A miértre még nem kaptam választ, és erre nem ad választ a portré, elindít egy gondolatot, és azt mi kell befejezzük, ez nem baj, nem kötelező végig fogni a nézőnek a kezét, az idő majd igazolja, hogy ez mennyire volt érvényes kép. Ezeknél nincs más megfejtés, mint az, hogy kiállja-e az idő próbáját, de nagyon izgalmas. A három csillag megvan, leckemegoldásnak a technika miatt egy kicsit én még ezt visszafognám, de várom erre a leckére a többi képedet is, mert úgy látom, ez a feladatsor téged izgat. (hegyi)
értékelés:

Kapjuk itt Hannáról a képeket és örülök neki, hogy ez most egy ilyen viszonylag keresetlen és viszonylag egyszerű portré akar lenni. És ez egy jól sikerült portré egyébként. Van benne valóban némi kis divatfotós hangulat. Nekem egy kicsit szűk, tehát ha ez egy sapka divatfotó akarna lenni, azért fönt nagyon beszorítottad te ezt. Ettől függetlenül őszinte és jó. Ha mindkét oldalon bőven hagysz, az jót tesz neki, mert nagyvonalú és könnyed tud lenni és akkor az egészben van egy ilyen lazaság, egy ilyen csajos megközelítés. Azért én erre megadom a 3 csillagot, csak érdemes ezzel foglalkozni. (hegyi)
értékelés:

Olyan érzés a képet nézni, mintha egy film jelenetéből lenne kivágva ez a képkocka. Ez bizonyos szempontból jó, bizonyos szempontból elbizonytalanít egy kicsit. Ami miatt jó, az a keresetlensége, az egyszerűsége, és az, hogy a jellemrajzhoz a környezetet nagyon jól használja, nagyon jó bolyongani a háttérben, és nézegetni a kirakatot. Ami miatt nekem kicsit problémás a dolog az, hogy nem vagyok teljesen meggyőződve, hogy a legjobb pillanatában exponálódott el a gép. Ugyanis, miközben a test és az arc gesztusai már a helyükre kerültek, a kéz és a kéz gesztusai még nem. Nem tudok eltekinteni attól, hogy az egyik kéz, amelyik a cigarettát tartja olyan pillanatban maradt, ami nem engedi, hogy az arcot zavartalanul figyelhessem, márpedig az üzenet ott van. Ez nem azt jelenti, hogy a cigaretta ne legyen a képen, vagy, hogy a cigarettázás gesztusával volna baj, hanem inkább azt jelenti, hogy ha egy tizedmásodperccel később vagy korábban exponálunk, akkor nem takarjuk el a száját. Azért vacillálok egy kicsit, mert azt látom, hogy a körömlakk, és az általa létrehozott ritmus nagyon fontos. Ahhoz, hogy érvényes tanácsokat mondjunk, célszerűbb, ha valamelyest ismerjük a modellt, ebből a képből kiindulni kicsit bátor dolog, de ha megfigyelem azt, hogy valaki milyen tempóban dohányzik, akkor sikerülhet elkapni jól a személyt. Minden dohányosnak megvannak a jellemző gesztusai, a jellemző matatásai, sebessége, hogy pöckölgeti a dohányt, vagy a szájánál tartja a kezét, és csak bele-beleszív, vagy magával a dohányos kezével gesztikulál, vagy a másikkal, és ha ezeket az ember megfigyeli, akkor ezek a ritmusok nagyjából ugyanazokat a pályákat szokták leírni, és ebből már ki lehet indulni úgy, hogy na jó, akkor valamelyest ez behatárolható. Ha most épp ide teszi a kezét, akkor körülbelül egy másodperc múlva a keze már máshol lesz a képen. A kép erős, de attól fosztottál meg azzal, hogy a szája ki van takarva, hogy azt a technikát alkalmazva az üzenethez közelebb jussak, amikor azt mondom, hogy nézem a szemét, majd nézem a száját. A szeme ennek a nőnek szinte sírás közeli állapotban van, de nem lehet tudni, hogy ez valóban egy ilyen gesztus akar lenni, vagy pedig hideg van, és a tél kicsípte a szemét, vagy pedig valami más probléma lépett elő, vagy ő egy ilyen alkat. Talán a kis pulóver ujjába begyűrt zsebkendő lehet az, ami abban segíthet, hogy itt lehet, hogy mégiscsak egy érzelmileg felfokozott állapotról lehet szó. Én most erre megadom a három csillagot, de nem vagyok teljesen meggyőzve arról, hogy ez a legerősebb portréd, ennél erősebbet láttam már. (hegyi)
értékelés:

Köszöntöm Endrét a bolondok házában és társaságában, de a legjobb ebben a képben az, ahogy Tímea játszik a tükörrel a falon, a tükröződéssel a plafonon, mindebben Endre ezzel a mesterséges lazasággal, tényleg olyan, mint egy pocakmodell, zseniális. A kisgatyó, a polcra tett kalap, a törülköző az ablakkilincsen, és ezek a felhőcskés falfestések olyan szinten borzalmasak, hogy az már jó. Akár azt is mondhatnám, hogy Magritte szobája. Ha már ennyire bolondok vagyunk, és minden mozog, és mindenben dinamika van, akkor azzal a kalappal meg a polccal én még kezdtem volna valamit, lehet, hogy oda még egy derítés nem ártott volna, hogy ha már a képen van, akkor lássuk, hogy mi történik. Értem én, hogy bajos lett volna lepakolni róla a felesleges tárgyakat, de lehet, hogy nem ártott volna, mert akkor jelentést kapna a kalap, Endre mágikus kalapja. Jó kép, de ehhez kell az a kapcsolat, ami köztetek van. Nem mindenki engedi magát így fotózni, amellett, hogy ez Tímea zsenialitása, de Endre nyitottsága is kell hozzá, anélkül nem ment volna. Köszönöm. Timi, ne hagyj minket békében a képeiddel, egyre kíváncsibb vagyok arra, hogy hogyan oldod meg az első 3 leckét, hogyan látod magad magad. (hegyi)
értékelés:    

Kedves András, két problémám van. Az egyik az, hogy valamitől az egész egy szürke fátyolba megy át. Van itt egy olyan tanulónk is, akit úgy hívnak, hogy Gerlei Gábor, szerintem ő a te apád. Nem szemtelenségből mondom, hanem a túlélésért folytatott harc, úgy is mondhatnám, hogy evolúciós, tehát hogy ne kövesd apádat mindenben szolgaian. Apád a technikával küszködik, mert neki elvei vannak, az apád elvei alapvetően jó elvek, kivéve ezt. Ebben ne próbáld utánozni, igenis a technika is fontos lehet, és ne mondjuk azt, hogy ne kalibráljuk be a monitoromat, mert minek azt, azt se mondjuk, hogy nem használom a photoshopot, mert minek azt. Igenis, ezeket el kell sajátítani, fontos dolgok, merthogy egy sebészorvos sem az otthoni kenyérvágó késsel kezdi el a munkát, tőle is elvárjuk a minimális szakmaiságot, úgyhogy ezt tessék megcsinálni. Ennél a képnél egy szürke fátyolos valamit kapunk, ami miatt maga a spektrum, ami létrejön a bőrön, ez a szivárványszín viszonylag kevésbé tud élni. Inkább olyan hatása lett így, mintha a te barátod valami iskolai ünnepélyre készülve valami transzvesztita játékot próbálna előadni, és ehhez már a smink megvan. Nagyon egzotikus, de jelen pillanatban nem azt mutatja, amit te láttatni akarsz, hogy milyen érdekes, hogy megjelenik ez a fényjáték. Érdekes az, amit kitaláltál, de azt nem értem, hogy az, akiről készítetted ezt a portrét ő miért nem néz ide. Ha jól látom, ez valamilyen tornaterem lehet, de most nekem az élmény inkább az, hogy itt megragadtunk a technikánál. Portrénál a személyiség fontos. Lehet, hogy az ő személyisége ennyire színes, bár most inkább azt látom, hogy ő egy komoly fiú, és hajlandó volt téged elfogadni ebben a játékban, de nem látom azt, hogy túl sok köze lenne ehhez a sztorihoz. Ilyen elven másra is rávetülhetett volna ez, nem csak a legjobb barátodra, ebben érzek egy kis bizonytalanságot. Nem adom vissza ismétlésre, mert bizonyára nehéz lenne ezt újból megoldani, de tanulságos. Ez egy egy csillagos dolog, a megfigyelés jó, a kivitelezéssel nem értek egyet. (hegyi)
értékelés: