18. Portré, emberábrázolás

Niki

Niki

Próbálkozom.

Az az érdekes ebben a képben, hogy ennél a képnél én abszolút jónak gondolom a vakut, fontos. Az előző képet, ahol pont a cselekvés miatt nem lesz jó, itt viszont attól, hogy dokumentatív lesz az egésznek a hatása, ettől egy olyan lenyomatot kapunk, ami akár egy kordokumentum is lehet és túlmutat a szereplőn. A problémám a képpel az, hogy jó lett volna belőle még kapni többet. Magyarán nagyon szűk most lefelé ez a kép. Oldalirányban örülök ennek a nagyvonalúságnak, hogy hagysz a faldíszből, az is jó, hogy kimozdítod a középpontból, ez ad egy minimális feszültséget az egésznek, de a kép alsó rétegeit, az alsó részét, a mellkast, a karokat, azokat kár, hogy eltüntetted. Kár, hogy levágtad. Nagyon fontos elem lenne. Legalább a sálat fejezzük be, szóval ott eltűnik a haj valahogy és aztán utána nem folytatódik semmi. Ettől olyan, mint hogy ha lemetszettél volna egy képről egy darabot. Hiányzik a folytatás. Tehát én azt mondom, hogy használd a vakut és bizonyos szituációkban teljesen rendben lévő a vakuzás. Egyébként majd megpróbálhatnád ezeket a képeket fekete-fehérben is, mert bár nagyon szép most az, hogy a tapétával hogyan ritmizál a haj, de azért az érdekes lenne, hogy ha egy kicsit a klasszikus fotográfia felé elmozdulnál. Viszont a testet így ne vágjuk. Én kérlek, hogy ha lehet, hogy próbáljunk most meg egy kicsit az első három leckéhez visszatérni. Még ott szerintem van mit dolgoznunk. És ezt visszaadnám ismétlésre. Nikivel dolgozz még úgy, hogy mutass. Tehát jó lenne, hogy ha ez a sál megjelenhetne, mert nagyon jó válasz a fal mintáira. Nagyon finom lenne ez az egész akkor, hogy ha többet kapnánk a testből. Kicsit nem is baj, hogy ha hátrébb mégy, mert akkor kevesebb lesz a vaku energiája, sejtelmesebb lesz az egész és ettől izgalmasabb, több teret tudsz hagyni az arcnak. Ismétlést kérek. (hegyi)

bájoló

bájoló

Az ötlet, az tökéletesen rendben van. A beállítás is tulajdonképpen rendben van. De abszolút nem tudok mit kezdeni két dologgal: az egyik, hogy miért vágtad le a könyökét, a másik pedig az, hogy itt most nem tudom elfogadni, hogy miért vakuztál ekkorát. Ezt be kellett volna szépen világítani. Nem tudom, hogy ez valami szórakozóhely, vagy ez egy saját lakás, vagy egy kis szoba, hogy hol készült maga a kép, hogy kollégium vagy mifene. Lényeg a lényeg, hogy ha tudsz még odamenni dolgozni és fényképezni, akkor jó lenne hogy ha ezt megoldanád valahogy. Ehhez nem kell ám nagyon nagy dolog. Ha állványra teszed a gépet, vagy valamivel megtámasztod, kicsit hosszabbat tudsz exponálni egyrészt, másrészt pedig akkor elég akár két íróasztal lámpa is. Mert hogy most annyira tárgyiassá válik ez az egész, hogy olyan, mint hogy ha egy werkfotót látnék, egy filmből. De hát neked itt most nem valaminek az alátámasztását vagy dokumentálását kellene létrehoznod. A vaku, az dokumentatív. Az nem lírai. Ott nincs líra. Kivasalódik az egész. Ezt lehet használni portrézásra egyébként, de akkor, amikor egy gesztust akarok megmutatni, akkor nincs helye. Úgyhogy én ezt visszaadom ismétlésre. Mondom, az ötlet, az tökéletesen rendben van, maga ez a szerkezet is viszonylag, bár én azt mondom, hogy azt azért meg kéne próbálni, hogy valahogy olyan tükörrel játssz, ami kevésbé lesz ennyi szerelék, mert most ez is becsillog az egész, látod? És ettől túl nagy hangsúlyt, túl nagy szerepet kap a fém. Figyelj erre oda. Ismétlés. (hegyi)

Dani

Dani

Van ennek az egésznek egy érdekes kelet-német hatása. Olyan, mintha anno ez valahol Kelet-Berlinben készült volna, ahol már ott van az űrkorszak, és ezek a buborékformájú telefonfülkék, miközben a kis ruhától meg az usánka sapkától megvan az egésznek egy szocio hangulata is. Ez a része érthető, amit nem nagyon értek az, hogy ő most kivel beszél, vagy mit akar, miért pont így lett ő megörökítve, miért pont ez a legfontosabb információ, amit meg kell tudnunk Daniról, hogy szeret és/vagy szokott telefonálni? Ez nekem a kérdés, nem biztos, hogy értem. A hangulat érződik, hogy a régmúlttal akarsz foglalkozni, tehát ez átjön, mert erről szól az is, hogy nem egy konkrét fekete-fehéret kapunk, hanem ezt a szépiához közelítő kicsit zöldesebb barnát. Ha a kép nem mondja el, hogy mit akar, akkor a néző sem biztos, hogy tudja. Ha ez egy képsorból valami, egy naplótöredék, akkor oké, de akkor hol van a többi kép? Ebből lehetne csinálni egy etűdöt, Dani egy napja, és akkor értem, hogy hogyan kerülünk most az utcára, és miért onnan telefonál. Nem is ismétlésre adom vissza, hanem végiggondolásra, hogy vajon a néző ezt tudja-e dekódolni, vagy ez csak neked üzenet? Ha csak neked, akkor ez egy családi albumba való kép, akkor ez máshogy nem működik. (hegyi)

Elf

Elf

Jó ez a geg, jó ez a sminkelés is, és az egésznek a szürrealitását az adja, hogy maszkszerű lesz ez az egész attól, hogy maga a ruha, a nyak és a nyaktól lefelé rész érintetlen marad, sőt, a haj is. Nézegetem ezt az egészet, várok egy klasszikus portrét, utána kapok egy ilyen geget. Nem vidám kép, ezt tegyük hozzá, és nem vidám megoldás. Nem csak a szürkéi miatt nem az, tudatosan a maszk is úgy van megfestve, tessék csak figyelni a szájat, a tekintetet, minden arra vezet minket, hogy van ebben egy szomorú bohóc gesztus. Amitől furcsa és különös, az az, hogy meghagytad civilnek a testet, nem egy tipikus bohócruhát látunk, ettől azt az első gesztusfelismerést, amit látunk, hogy ó, hát ez egy bábos, mímes helyzet, felülírja az, hogy akkor ő miért nincs beöltözve, meg a háttér is miért olyan szembesítő? Most akkor mi történt? Lehet, hogy ez nem egy vidám maszk? Lehet, hogy itt nem valami játékról van szó, nem egy gyerekeknek szóló helyzetről? Lehet, hogy ez egy korhatáros kép? Sok gondolat fölmerül. Az egyetlen dolog, ami engem technikájában zavar, az, hogy ez nekem lehetne kicsit nagyvonalúbb, több teret hagytam volna, legfőképp a jobb oldalon. Nyilván, ha ott meghagyom a vállat, akkor bal oldalon és fölül is igényel valamennyi teret. De így is egy nagyon erős portrét kaptunk. A miértre még nem kaptam választ, és erre nem ad választ a portré, elindít egy gondolatot, és azt mi kell befejezzük, ez nem baj, nem kötelező végig fogni a nézőnek a kezét, az idő majd igazolja, hogy ez mennyire volt érvényes kép. Ezeknél nincs más megfejtés, mint az, hogy kiállja-e az idő próbáját, de nagyon izgalmas. A három csillag megvan, leckemegoldásnak a technika miatt egy kicsit én még ezt visszafognám, de várom erre a leckére a többi képedet is, mert úgy látom, ez a feladatsor téged izgat. (hegyi)
értékelés:

Niki

Niki

Néhány képpel ezelőtt volt egy portréd, aminek a színvilága és a vaku használata is nagyon tetszett, és azt mondtam, hogy ez az irány jó lenne, itt most valami nagyon hasonlót látok. Amiben eltérés van, és ami miatt ez a kép nekem kevésbé erős, az a képkivágás. Miközben tökéletesen egyetértek azzal, hogy Nikinél a haj egy fontos szempont, hogy rajta legyen a képen, gyönyörű haja van, szépen libben, de ez a háttér nem éppen ezt a hajat szolgálja, hogy ezt kiemeljük. Hiába a gyönyörű szép hosszú haj, ha a vaku fénye kevés, és a háttér is nagyjából hasonló tónusrendben dolgozik, mint amiben a haj van. Ezt azért mondom el, mert ha eldöntjük azt, hogy mit szeretnénk ábrázolni, akkor az már magában meghozza azt a döntést, hogy milyen eszközzel, milyen képkivágásban, milyen háttér előtt hogy kell ezt megcsinálnunk. Ha az az elsődleges szempont, hogy ezt a hajat hogyan lehet jól ábrázolni, akkor egy más háttér előtt próbálom ezt lefényképezni. Összefoglalva tehát két irány körvonalazódik: az egyik az, amit az előző portrénál láttunk, hogy egy szűkebb képkivágás, egy klasszikus, arc közeli vágás, amiben nagyon erősen jelen tudnak lenni a gesztusok, a mimika, a személyiség. Ha ezt az irányt szeretnéd követni, akkor ez a vakus világítás nagyon alkalmas, hiszen erősen körberajzol, és kiragad a megszokott környezetünkből. Ha viszont a teljes alakos, vagy fél alakos portrékat próbáljuk megcsinálni, akkor ez a vakus megoldás lehet, hogy nem elégséges. Ha megfigyeled, ennek a képnek a hatása inkább olyan, mint a partifotók, ahol a modell nem nagyon számít rá, hogy őt le fogják fényképezni, és hirtelen kap az arcába egy vakut, de jó a buli, a hangulat, úgyhogy nagy baj nem lehet. Viszont az a baj, hogy ennél a megoldásnál, ekkora vakuteljesítménynél, ilyen fényviszonyok között inkább a hibák erősödnek föl, az, hogy körberajzolja a modellt az árnyék, az, hogy nagyon erős az orrnál jelentkező túlvilágítás is, és az orr mögött jelentkező árnyék is, az, hogy lényegében a fej és a mell rész emelődik ki, és a test többi része már a vaku teljesítmény csökkenése miatt sötétben marad. A hibák erősebbek lesznek, mint az erények, és ez azt is hozza, hogy a kép inkább talált kép lesz, mintsem tervezett munka eredménye. Azért, mert azt mondtam, hogy az előző képed egy nagyon jó irány, ezt neked kell eldöntened, hogy melyik irányt választanád. Az is egy érvényes dolog lehet, hogy a barátaimat, vagy azokat a hangulati helyzeteket ábrázolom, amikben részt veszünk, és a környezetből is többet adok, viszont ehhez technikailag is fel kell egy kicsit jobban készülni. Ha abból indulok ki, amit most látok, akkor lehet, hogy a technikai felszereltség nem elégséges ahhoz, hogy sötétben, rossz fényviszonyok között ezek a képek jól el tudjanak készülni. Nem tudom, hogy ez ma mennyire divat, régen voltak ú.n. körvakuk, amit az objektívre lehetett erősíteni. Azoknak javaslom ezt, akik szeretnének a vakuval dolgozni, nagyon érdekes hatású képeket lehet vele készíteni, mert lényegesen lecsökken az árnyékoknak a drasztikus jellege azáltal, hogy nem az objektív fölül fényelünk, hanem az tulajdonképpen az objektívből jön a fény, így a fénytorzítás kevésbé lesz jelen. Én most ezt a képet visszaadnám ismétlésre azért, mert többet szeretnék megtudni Nikiről. Az előző kép irányát tartanám fontosnak. (hegyi)

fashion

fashion

Kapjuk itt Hannáról a képeket és örülök neki, hogy ez most egy ilyen viszonylag keresetlen és viszonylag egyszerű portré akar lenni. És ez egy jól sikerült portré egyébként. Van benne valóban némi kis divatfotós hangulat. Nekem egy kicsit szűk, tehát ha ez egy sapka divatfotó akarna lenni, azért fönt nagyon beszorítottad te ezt. Ettől függetlenül őszinte és jó. Ha mindkét oldalon bőven hagysz, az jót tesz neki, mert nagyvonalú és könnyed tud lenni és akkor az egészben van egy ilyen lazaság, egy ilyen csajos megközelítés. Azért én erre megadom a 3 csillagot, csak érdemes ezzel foglalkozni. (hegyi)
értékelés:

Babett

Babett

Rögtön az elején leszögezem, hogy nekem ez a kép tetszik. És örülök annak, hogy valaki mer játszani a tónusokkal, a színekkel, a környezettel és az egészet meri felrúgni és a saját képére formálni. Azzal sincsen bajom, hogy a vakuval pofán villantottad itt a lányt, mert ettől van az egésznek egy ilyen riportszerű, vagy dokumentumszerű jellege. Mindegy, hogy ő hogyan mórikálja magát, mindegy, hogy milyen sminket használt, vagy hogyan tette ezt föl, vagy mennyire szépen csillogósra kihúzta a szemét, ettől még te ezzel a vakuval meg ezzel az egész beállítással, te ezt lemostad róla, letörölted és marad ő maga, rajzosan, karakteresen, keményen. És ez az, ami ebben a képben jól működik és őrület ez a háttérben lévő faliszőnyeg, ettől olyan furcsa érzése van az embernek, hogy itt most hova kerültünk? Van hiba, és ez a hiba a dupla pántosság, de hát ezzel nem tudunk mit csinálni. A csajoknak van valami ilyen kényszerképzete, abban a tekintetben, hogy mindenben biztosra mennek, hát ez olyan, mintha a hózentrógerhez még fölvennénk egy nadrágszíjat is. Lehet, hogy ez egy ilyen pasis meglátás, de szerintem ez egy fölösleges dolog. Miközben a kék a fülben megjelenik, mint fülbevaló, tehát a ritmus az visszahozza ezt az egészet, így ha akarom el tudom fogadni, hogy itt van egy ilyen háromszög és a két vállpánttal meg a fülbevalóval létrejön egy ilyen játék. Jó ez a larakroftos kis varkocs. Ami látszik a képen, az az, hogy azért őt meglepted ezzel a fényképezéssel, tehát gyönyörűek a szemei és nagyon szépen idefigyel és ránk néz, azért a száján meg az arcán a mimika azt mutatja, hogy van egy határozottsága annak, hogy most ő mit gondol arról, hogy te őt fényképezted, nem látom én ezt teljesen beleegyező mosolynak, de azért rendben van ez. Hogy ha azt mondom, hogy romkocsmák világa és a kétezres évek eleje, akkor ez megvan, akkor itt hozunk egy hangulatot. Én javaslom, hogy dolgozz még ilyen képekkel. Ne csak egy ilyen felvillanás legyen. Tessék ezt az irányt komolyan venni, kigyakorolni és akkor a gyakorlással megjön az, hogy ebből egy sajátos világ is kikerekedhet. Megvan a 3 csillag, a leckemegoldást azért nem rakom most be Rita, hogy további munkára sarkalljak, jó? Tehát meglenne az, de most még egy kicsit korainak érzem, hogy dobáljam neked a leckemegoldásokat is. De úgy veheted egyébként, hogy megvan, de most azért nem ikszelem itt ezt most be, mert tessék még portrékat küldeni. (hegyi)
értékelés:

Ani

Ani

Színes filmre készült portré. Ani is a Bacsó Béla utcában élt. A rugós műhely kirakata előtt fotóztam.

Olyan érzés a képet nézni, mintha egy film jelenetéből lenne kivágva ez a képkocka. Ez bizonyos szempontból jó, bizonyos szempontból elbizonytalanít egy kicsit. Ami miatt jó, az a keresetlensége, az egyszerűsége, és az, hogy a jellemrajzhoz a környezetet nagyon jól használja, nagyon jó bolyongani a háttérben, és nézegetni a kirakatot. Ami miatt nekem kicsit problémás a dolog az, hogy nem vagyok teljesen meggyőződve, hogy a legjobb pillanatában exponálódott el a gép. Ugyanis, miközben a test és az arc gesztusai már a helyükre kerültek, a kéz és a kéz gesztusai még nem. Nem tudok eltekinteni attól, hogy az egyik kéz, amelyik a cigarettát tartja olyan pillanatban maradt, ami nem engedi, hogy az arcot zavartalanul figyelhessem, márpedig az üzenet ott van. Ez nem azt jelenti, hogy a cigaretta ne legyen a képen, vagy, hogy a cigarettázás gesztusával volna baj, hanem inkább azt jelenti, hogy ha egy tizedmásodperccel később vagy korábban exponálunk, akkor nem takarjuk el a száját. Azért vacillálok egy kicsit, mert azt látom, hogy a körömlakk, és az általa létrehozott ritmus nagyon fontos. Ahhoz, hogy érvényes tanácsokat mondjunk, célszerűbb, ha valamelyest ismerjük a modellt, ebből a képből kiindulni kicsit bátor dolog, de ha megfigyelem azt, hogy valaki milyen tempóban dohányzik, akkor sikerülhet elkapni jól a személyt. Minden dohányosnak megvannak a jellemző gesztusai, a jellemző matatásai, sebessége, hogy pöckölgeti a dohányt, vagy a szájánál tartja a kezét, és csak bele-beleszív, vagy magával a dohányos kezével gesztikulál, vagy a másikkal, és ha ezeket az ember megfigyeli, akkor ezek a ritmusok nagyjából ugyanazokat a pályákat szokták leírni, és ebből már ki lehet indulni úgy, hogy na jó, akkor valamelyest ez behatárolható. Ha most épp ide teszi a kezét, akkor körülbelül egy másodperc múlva a keze már máshol lesz a képen. A kép erős, de attól fosztottál meg azzal, hogy a szája ki van takarva, hogy azt a technikát alkalmazva az üzenethez közelebb jussak, amikor azt mondom, hogy nézem a szemét, majd nézem a száját. A szeme ennek a nőnek szinte sírás közeli állapotban van, de nem lehet tudni, hogy ez valóban egy ilyen gesztus akar lenni, vagy pedig hideg van, és a tél kicsípte a szemét, vagy pedig valami más probléma lépett elő, vagy ő egy ilyen alkat. Talán a kis pulóver ujjába begyűrt zsebkendő lehet az, ami abban segíthet, hogy itt lehet, hogy mégiscsak egy érzelmileg felfokozott állapotról lehet szó. Én most erre megadom a három csillagot, de nem vagyok teljesen meggyőzve arról, hogy ez a legerősebb portréd, ennél erősebbet láttam már. (hegyi)
értékelés:

Cím nélkül

Cím nélkül

Ez a fotó digitális géppel készült egy szalagavató fotózása közben.

Nagyon jó ez a geg, attól, hogy egy pillanatfelvétel, miközben hordozza az esküvői fotó minden manifesztumát. Szépen túl van világítva, az egész a maga konkrétsága mellett is elindul a glamour felé, szerencsére azért nem jut el odáig, közben pedig egy teljesen hétköznapi helyzetet mutat, a menyasszony várja, hogy a leendő férje elvégezze a dolgát. Ezek az emberi irányok, ezektől vagyunk azok, akik. Ha én lennék a megrendelő egy ilyen esküvőnél, ha az én esküvőmről lenne szó, akkor ezeket biztos, hogy beválogatnám az albumba. Ha mint kívülálló nézem, érdekes a póz is, meg az egész, a várakozás, az arc, hogy mit fejez ki. Amikor nem figyelünk oda magunkra, akkor, amikor nem rendezzük szépen a vonásainkat, amikor nem szereplünk, az miről szól: feszültségről, unalomról, szembenállásról, a csípőre tett kéz is ilyen, van benne egy harciasság is. Nem tudom, hogy aztán mi lett ennek az esküvőnek a sorsa, én voltam már olyan esküvőn, ami két nap múlva felbontatott. Köszönöm, megvan a leckemegoldás. (hegyi)
értékelés:    

Endre Chesky Krumlovban

Endre Chesky Krumlovban

Filmre készült. A hostel ablakán dőlt be a szórt fény, a szemben lévő ház és a járda szolgált derítőlap gyanánt.

Köszöntöm Endrét a bolondok házában és társaságában, de a legjobb ebben a képben az, ahogy Tímea játszik a tükörrel a falon, a tükröződéssel a plafonon, mindebben Endre ezzel a mesterséges lazasággal, tényleg olyan, mint egy pocakmodell, zseniális. A kisgatyó, a polcra tett kalap, a törülköző az ablakkilincsen, és ezek a felhőcskés falfestések olyan szinten borzalmasak, hogy az már jó. Akár azt is mondhatnám, hogy Magritte szobája. Ha már ennyire bolondok vagyunk, és minden mozog, és mindenben dinamika van, akkor azzal a kalappal meg a polccal én még kezdtem volna valamit, lehet, hogy oda még egy derítés nem ártott volna, hogy ha már a képen van, akkor lássuk, hogy mi történik. Értem én, hogy bajos lett volna lepakolni róla a felesleges tárgyakat, de lehet, hogy nem ártott volna, mert akkor jelentést kapna a kalap, Endre mágikus kalapja. Jó kép, de ehhez kell az a kapcsolat, ami köztetek van. Nem mindenki engedi magát így fotózni, amellett, hogy ez Tímea zsenialitása, de Endre nyitottsága is kell hozzá, anélkül nem ment volna. Köszönöm. Timi, ne hagyj minket békében a képeiddel, egyre kíváncsibb vagyok arra, hogy hogyan oldod meg az első 3 leckét, hogyan látod magad magad. (hegyi)
értékelés:    

Zsolt

Zsolt

Ismerem ezt a fiút valahonnan, volt is ilyen film, amiben ő szerepelt, aztán valószínű, hogy valami alkholprobléma lehetett, bizonyára ez is közrejátszik abban, hogy Amerikából ő visszakerült Magyarországra, ahol mások a viszonyok, és valószínű, hogy ez is befolyásolhatta az egész helyzetet, hogy őbelőle már nem a híres filmszínészt látjuk, hanem a lepukkant hakapeszi gyógyegeret. A megfigyelés jó, azt nem tudom, hogy mennyire az élőhelyén kaptad le őt, vagy valami idegen környezetben, de mindenesetre jó ez a dolog. Kicsit van benne egy olyan szarógalambos póz, olyan, mintha ő most vagy felállna, vagy leülne valahonnan, és innen az emberben már a rosszfiú indul el, de a meglátás jó. Nem biztos, hogy könnyű dolgod van vele, úgyhogy nem te vagy az, aki a hunyó. Szerintem ez egy három csillagos portré, köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:

Szivárvány

Szivárvány

Ő egy nagyon kedves barátom valahogy mindig vidámabb a nap, ha találkozom vele. Úgy látszik a világ is értékeli a vidám embereket. (A szivárványt egyetlen törött üveglap okozta, de többé nem kaptam el soha azt a pillanatot amikor ilyen szögben süt a nap hogy létrejöjjön a szivárvány, de az is lehet hogy kicserélték a törött lapot.)

Kedves András, két problémám van. Az egyik az, hogy valamitől az egész egy szürke fátyolba megy át. Van itt egy olyan tanulónk is, akit úgy hívnak, hogy Gerlei Gábor, szerintem ő a te apád. Nem szemtelenségből mondom, hanem a túlélésért folytatott harc, úgy is mondhatnám, hogy evolúciós, tehát hogy ne kövesd apádat mindenben szolgaian. Apád a technikával küszködik, mert neki elvei vannak, az apád elvei alapvetően jó elvek, kivéve ezt. Ebben ne próbáld utánozni, igenis a technika is fontos lehet, és ne mondjuk azt, hogy ne kalibráljuk be a monitoromat, mert minek azt, azt se mondjuk, hogy nem használom a photoshopot, mert minek azt. Igenis, ezeket el kell sajátítani, fontos dolgok, merthogy egy sebészorvos sem az otthoni kenyérvágó késsel kezdi el a munkát, tőle is elvárjuk a minimális szakmaiságot, úgyhogy ezt tessék megcsinálni. Ennél a képnél egy szürke fátyolos valamit kapunk, ami miatt maga a spektrum, ami létrejön a bőrön, ez a szivárványszín viszonylag kevésbé tud élni. Inkább olyan hatása lett így, mintha a te barátod valami iskolai ünnepélyre készülve valami transzvesztita játékot próbálna előadni, és ehhez már a smink megvan. Nagyon egzotikus, de jelen pillanatban nem azt mutatja, amit te láttatni akarsz, hogy milyen érdekes, hogy megjelenik ez a fényjáték. Érdekes az, amit kitaláltál, de azt nem értem, hogy az, akiről készítetted ezt a portrét ő miért nem néz ide. Ha jól látom, ez valamilyen tornaterem lehet, de most nekem az élmény inkább az, hogy itt megragadtunk a technikánál. Portrénál a személyiség fontos. Lehet, hogy az ő személyisége ennyire színes, bár most inkább azt látom, hogy ő egy komoly fiú, és hajlandó volt téged elfogadni ebben a játékban, de nem látom azt, hogy túl sok köze lenne ehhez a sztorihoz. Ilyen elven másra is rávetülhetett volna ez, nem csak a legjobb barátodra, ebben érzek egy kis bizonytalanságot. Nem adom vissza ismétlésre, mert bizonyára nehéz lenne ezt újból megoldani, de tanulságos. Ez egy egy csillagos dolog, a megfigyelés jó, a kivitelezéssel nem értek egyet. (hegyi)
értékelés:

HOMO FOTOGRAFUSHegyi Zsolt-2012.09.20. 23:20Hegyi Zsolt-2012.09.20. 23:21

HOMO FOTOGRAFUS
HOMO FOTOGRAFUS
HOMO FOTOGRAFUS

Róma, 2011.04.10.

Hát, igen, a fotózó ember kiszakad a valóságból, észre sem veszi, hogy amíg ő keresi a fényeit, a komponálással van elfoglalva, addig aki látja, annak tökéletes humorforrás lehet. Kedves, mert nem akar bántó lenni, nem a ma szokásos kandikamerás attitűd, ettől válik mind az alkotó, mind a lencsevégre kapott fotós szerethetővé. (hegyi)
értékelés:    

Rolf

Rolf

'Rolls' Rolf Langhans, német performance-művész és jazz zenész.

Hát, Győző a figura valószínű ott a helyszínen valóban fura, különös és magával ragadó lehetett, de így, hogy fentről fotóztad, ráadásul a feje fölött hagytál indokolatlan teret, miközben lenn meg belevágtál, ez a kép nincs kész, vagyis abból, hogy ő egy performansz előadó, nem nagyon jön át, aminek át kéne. A csomagolás, az is fontos, nem csak a dokumentálás. (hegyi)

nero

nero

Jó ez a portré, szépek a fények, kifejező a helyzet is, de valamiért fölfelé hord a kezed. Itt is a helyzet hasonló, mint a tájképed esetén, hogy fenn nem nagyon indokolt a tér, miközben mellben meg erősen vágtál. Azért érdekes ez, mert hiába van közel a modell, hiába ugrik ki a háttérből, mégis elnézünk mellette, felette, keressük az okát fejben annak, miért így van ez komponálva, vagyis nyugtalan lett a kép. (hegyi)
értékelés: