18. Portré, emberábrázolás

Tamás, megrendítő erejű képet készítettél, szembesítő látni, hogy ennyire ökör vagyok. Köszönet a képekért és a hajért is. Naná, hogy 3 csillag. Merne kevesebb lenni? Mi lenne a fejemmel akkor? (hegyi)
értékelés:

Valószínű, hogy egy olyan helyzetben készülhetett ez a kép, ami egy baráti, személyes viszonyrendszer története, a gesztus mindenféleképpen erre utal – azért lehetne ezt egy kicsit csiszolni arányaiban. Annyira a szélére szorítottad a modellt, hogy attól függetlenül, hogy van egy nagy sötét tömeg a lombokkal, ami lehetne akár ennek párhuzama is, de a lomboknál jobb oldalon hagytál teret, legalább annyit kellene itt a bal oldalon is a fejnél, nagyon szűkre van ez így vágva. Vicces a fordítva felvett póló, jó ez a pipa, tulajdonképpen a gesztus is jó, bár azért azt hozzáteszem, hogy a modelled kifordul ebből a sztoriból, tehát ő azért nem annyira partner veled, de mindenféleképpen az irány maga jó. Miközben ott a mosoly, miközben van humor, megmarad távolságtartónak a kép. Ez azért érdekes, mert minden eszközt megragadtál, ami csak lehetséges ahhoz, hogy ebből egy dinamikus, emberközeli helyzetet hozzál létre, de mintha a modelled ezt nem vette volna 100%-ig komolyan. Ez jön nekem ebből le. Lehet, hogy egy kicsi időt kellett volna neki adni ahhoz, hogy valóban a tiéd legyen a modell. Van ez így, hogy az ember próbálkozik egy portréval és történik valami, aztán elkészül a kép és érzi, hogy ez még mindig nem az igazi. Szóval, hogy még mindig nem fogtam meg, hogy ki is ő valójában és meséljen nekem. Én azt mondom, hogy ezt ne add fel, próbálj meg még időt adni ennek az egésznek - és aztán van az a helyzet, amikor akár amiatt, hogy túl közeli az ismeretség vagy a barátság, nem vesz komolyan a modell „ne viccelj már ezzel a kamerával, haggyámá' Ferikém, jó most itt elpoénkodok neked”. De azt hiszem Feri, neked nem kell ezt elmesélni, mert te is ilyen vagy, téged sem egyszerű lefényképezni, mert egyből elkezdesz grimaszolni. Hát, mint a halat a pecások, kell még egy kicsit fárasztani. Vagy lehet, hogy te voltál zavarban a modellel, és nem merted instruálni, kivárni? Azért vagyok gondban, mert ha most azt mondom rá, hogy 2 csillag, azzal nem biztos, hogy elmondtam azt, amit gondolok, mert egyébként ez egy 2 csillagos portré. Szívem szerint azt mondom, hogy ismétlés. Úgyhogy most azt mondom, hogy megkapod a 2 csillagot és ismétlés. Ha lehet ilyet. (hegyi)
értékelés:

Hát Attila, most bajban vagyok ennél a képnél. Azért, mert megint belecsúszunk ebbe a glamouros játékba egyrészt (ez az utómunka, ezen lehet változtatni), másrészt van olyan része is a képnek, amit nem értek. Mi történt itt a kislány hajával? Olyan, mintha felakasztottuk volna egy zsinegre a hajánál fogva és ő ott lógna. Nem értem, hogy ott mi történt. Lehet, hogy ez valami fodrászati megoldás, de ebben a vágásban, ahogy a fejtetőnél így vágtál, érthetetlenné válik, hogy milyen hajtincs az ami belóg. Közben látszik, hogy itt elől húzódik is ez a haj (meg lett kötve stb.), mindenesetre ott valami nem teljesen stimmel. Még valami, hogy itt a főszereplő eltakarja az egyik szemét és ez egy jó játék, jó gesztus, ugyanakkor nekem kérdéses az, hogy ha már az egyik ujjánál kikukucskálnak a hajszálak és ezt a viccet elkezdtük, akkor a többi ujjához is valamilyen kapcsolódást ki lehetett volna találni. Így olyan, mintha ott az egy tincs lenne olyan furcsán odatéve. Még egy dolog. A ruha tónusai. Nem tudom, hogy ez egy fehér vagy világoskék ruha lehetett, de egy biztos, hogy tónusban most vetekszik az arccal. Ha megfigyeled és elkezdesz takarni és letakarod nagyjából azt a részt, ami a ruha, akkor egyből elkezd élni a gesztus, egyből mesélni kezd a szem, tehát minden fókusz oda vonzódik. Most ezzel a világos tónussal versenyre kel a két dolog, és innentől kezdve elkezdek a szememmel le-föl járni, a szem, a kéz, aztán lemegyek a ruhára, akkor megint onnan vissza – ott nincs sok minden amit nézegessek, akkor megint lemegyek, tehát nyugtalanná válik az egész. A felkészülésnél lehet készülni azzal, hogy legyen egy másik ruha, hogy lehessen változtatni. De ha ez nem működik, akkor a világítással, takarással kevesebb fényt engedünk a ruhára, vagy az utómunkában lehet maszkolni. Egyébként maga a gesztus jó, csak ügyeljünk arra, hogy érthető legyen ami a képen mi történik. Most ezzel a vágással furcsa az egész, groteszk, nem tudom visszakódolni. Én azt gondolom, hogy mivel a kép egy része javítható, úgy nagyjából a két csillag körül vagyunk. (hegyi)
értékelés:

Érdekes az a kísérlet, amit mutatsz, mert nyilvánvaló az ember saját bőréből nem tud, vagy nem biztos, hogy ki akar vetkőzni, és érzelmileg van egy megközelítése ennek a képnek, ami mondhatóan nagyon zámbós. Ez nem baj, itt az a kérdés, hogy hova tesszük utána a hangsúlyt, tehát a személyes ismertetőjegyeinket miként finomítjuk. Egyrészt van a képpel egy elég nagy problémám: az én kalibrált monitoromon a kép jobb oldalán lévő hajrész, ami az arcot keretezi valamilyen utómunkának az áldozata lett, gondolom részletet szerettél volna belecsempészni, és ettől látszik ez az utómunka egy fényudvar szintjén, és az erőteljesebb zajosodás szintjén is. Ezt érdemes lenne visszaállítani. Abban tanulságos ez, hogy a fénnyel esetleg kellett volna valamit játszani, hogy jobban elváljon a háttértől a haj, de ezt utólag lehet, hogy nem lehet könnyen megoldani. Hatásos a tekintet, a smink, a kalap is. Egyébként szerintem a kalap menti meg ezt a képet attól, hogy túl édes legyen, a kalapnak van egy játékossága is, ami jó. Tulajdonképpen minden rendben, és tökéletes, csak amit már egyszer mondtam neked, (ami lehet, hogy rosszkor, rossz pillanatban kapott el téged, ezért nem érte el a célját), hogy arra figyelj, hogy egy képen belül nem lehet különbséget tenni abban, hogy mondjuk engem a vállon megcsillanó fény és a bőr pórusai izgatnak, és ezt szépen meg is hozom a képen, ugyanakkor ezzel teljesen ellentmondásban egy erősen korlátozott tónusrendben dolgozó, a hibákat kiküszöbölő, kisimított és tökéletesített arctónust választok. Mondok ehhez egy párhuzamot: műtermi fotózást csináltunk, elkezdtünk sminkelni, nagyon erősen sminkeltünk azért, hogy a fekete-fehér fotónál majd erős kontrasztokat kapjunk, és elfelejtettük a mellkasi részt is színben ehhez a tónushoz beállítani, ettől az egész olyan lett, mint egy maszk. A fej rendben volt, volt a fejnek egyfajta közlése, és a test nem követte ezt. A műtermi munkáknál láthatod ezt a képet, Ákosról készült fotóról beszélek. Ettől még groteszk hatása lett az egésznek, amire persze rá lehet erősíteni, és ezt meg is próbáltuk tenni, ettől függetlenül a hiba ott van. Itt is ezt érzem, hogy olyan, mintha volna a test, aminek van egyfajta tónusrendje, struktúrája, és erre, mintha ezt a fejet külön rávágtad volna egy másik képről. Teljesen külön életet él a fej fényben is, tónusban is, és struktúrában is. Ezt érdemes lenne megnézni, hogy mit lehet vele kezdeni, mert nagyon más a kettő, amiről most beszélnek. Ez az, amivel én most nem tudok mit kezdeni. Lehet, hogy az utómunkánál el kellene kezdeni visszafelé lépegetni, és megnézni, hogy hol van ez a különbség. Ha már a nyers képnél ott van, tehát világítástechnikai kérdésnél maradt ez rendezetlen, akkor ott kell valamit ezen majd javítani, de utómunkában a világítás egy-két blendeértékét is lehet korrigálni. Máshogy mondva: olyan, mintha lenne egy indián lány, akinek a testét kikölcsönözzük egy pesti szépség fejéhez. A másik dolog a tónus színezés. Ez nem szépia, adtál egy meleg tónust ennek, de én ebből egy picit visszább vennék, nem baj az, hogy van egy meleg tónusa, ez papírnagyításnál is megvan, az Ilfordnak gyönyörű meleg tónusai vannak, de annál ne menjünk tovább, mint amit a papírtónusoknál kapunk. Itt ebből egy picit visszavéve megmaradna a húsa az egésznek, nem érezném azt, hogy elkezdenénk időben visszafele lépegetni, miközben megkapnánk azt a pluszt, amit a meleg tónus ad. Ez a két dolog van. Ezt én most két csillagos megoldásnak gondolom, azért, mert ezek az utómunka kérdések fölmerültek, ezekre érdemes majd válaszokat keresni, másrészt, ha van mód, akkor szívesen megnéznék ebből egy olyan kópiát, amin ez a javítás megtörténhetne. (hegyi)
értékelés:

Határozott a döntés abban, hogy úgy alakítottál ki egy viszonyrendszert, hogy a hajból indulsz el és a haj éles. Ami megadja az egésznek a meditativ jellegét, az a mimika, az a gesztus amit a modell mutat, ami egy távolságtartó gesztussá válik, miközben nagyon határozott a jelenléte, hiszen a legvilágosabb pont az arc. Egyetlenegy dologra hívnám fel a figyelmedet utómunka szempontjából, a drapériára. Nem tudom, hogy ez egy törölköző vagy lepedő vagy valami ruhadarab, de az a drapéria, ami a kép aljában ilyen „V” formában összefut, az most nekem valahogy ezt az egészet túlerősíti azzal, hogy világos tónusban marad. Tehát ugyanarra a szintre jut, mint az arc. Ha a két oldalsó részét a kép itt aljánál letakarod a kezeddel és úgy nézed az egészet, rögtön elkezd az arc élni. Tehát erre kéne odafigyelni, hogy ezt egy kicsit érdemes lenne visszább hozni. Ez utómunkában megoldható. Egyébként egy nagyon-nagyon érzékeny portré. (hegyi)
értékelés: