18. Portré, emberábrázolás

Babett

Babett

Rögtön az elején leszögezem, hogy nekem ez a kép tetszik. És örülök annak, hogy valaki mer játszani a tónusokkal, a színekkel, a környezettel és az egészet meri felrúgni és a saját képére formálni. Azzal sincsen bajom, hogy a vakuval pofán villantottad itt a lányt, mert ettől van az egésznek egy ilyen riportszerű, vagy dokumentumszerű jellege. Mindegy, hogy ő hogyan mórikálja magát, mindegy, hogy milyen sminket használt, vagy hogyan tette ezt föl, vagy mennyire szépen csillogósra kihúzta a szemét, ettől még te ezzel a vakuval meg ezzel az egész beállítással, te ezt lemostad róla, letörölted és marad ő maga, rajzosan, karakteresen, keményen. És ez az, ami ebben a képben jól működik és őrület ez a háttérben lévő faliszőnyeg, ettől olyan furcsa érzése van az embernek, hogy itt most hova kerültünk? Van hiba, és ez a hiba a dupla pántosság, de hát ezzel nem tudunk mit csinálni. A csajoknak van valami ilyen kényszerképzete, abban a tekintetben, hogy mindenben biztosra mennek, hát ez olyan, mintha a hózentrógerhez még fölvennénk egy nadrágszíjat is. Lehet, hogy ez egy ilyen pasis meglátás, de szerintem ez egy fölösleges dolog. Miközben a kék a fülben megjelenik, mint fülbevaló, tehát a ritmus az visszahozza ezt az egészet, így ha akarom el tudom fogadni, hogy itt van egy ilyen háromszög és a két vállpánttal meg a fülbevalóval létrejön egy ilyen játék. Jó ez a larakroftos kis varkocs. Ami látszik a képen, az az, hogy azért őt meglepted ezzel a fényképezéssel, tehát gyönyörűek a szemei és nagyon szépen idefigyel és ránk néz, azért a száján meg az arcán a mimika azt mutatja, hogy van egy határozottsága annak, hogy most ő mit gondol arról, hogy te őt fényképezted, nem látom én ezt teljesen beleegyező mosolynak, de azért rendben van ez. Hogy ha azt mondom, hogy romkocsmák világa és a kétezres évek eleje, akkor ez megvan, akkor itt hozunk egy hangulatot. Én javaslom, hogy dolgozz még ilyen képekkel. Ne csak egy ilyen felvillanás legyen. Tessék ezt az irányt komolyan venni, kigyakorolni és akkor a gyakorlással megjön az, hogy ebből egy sajátos világ is kikerekedhet. Megvan a 3 csillag, a leckemegoldást azért nem rakom most be Rita, hogy további munkára sarkalljak, jó? Tehát meglenne az, de most még egy kicsit korainak érzem, hogy dobáljam neked a leckemegoldásokat is. De úgy veheted egyébként, hogy megvan, de most azért nem ikszelem itt ezt most be, mert tessék még portrékat küldeni. (hegyi)
értékelés:

Ani

Ani

Színes filmre készült portré. Ani is a Bacsó Béla utcában élt. A rugós műhely kirakata előtt fotóztam.

Olyan érzés a képet nézni, mintha egy film jelenetéből lenne kivágva ez a képkocka. Ez bizonyos szempontból jó, bizonyos szempontból elbizonytalanít egy kicsit. Ami miatt jó, az a keresetlensége, az egyszerűsége, és az, hogy a jellemrajzhoz a környezetet nagyon jól használja, nagyon jó bolyongani a háttérben, és nézegetni a kirakatot. Ami miatt nekem kicsit problémás a dolog az, hogy nem vagyok teljesen meggyőződve, hogy a legjobb pillanatában exponálódott el a gép. Ugyanis, miközben a test és az arc gesztusai már a helyükre kerültek, a kéz és a kéz gesztusai még nem. Nem tudok eltekinteni attól, hogy az egyik kéz, amelyik a cigarettát tartja olyan pillanatban maradt, ami nem engedi, hogy az arcot zavartalanul figyelhessem, márpedig az üzenet ott van. Ez nem azt jelenti, hogy a cigaretta ne legyen a képen, vagy, hogy a cigarettázás gesztusával volna baj, hanem inkább azt jelenti, hogy ha egy tizedmásodperccel később vagy korábban exponálunk, akkor nem takarjuk el a száját. Azért vacillálok egy kicsit, mert azt látom, hogy a körömlakk, és az általa létrehozott ritmus nagyon fontos. Ahhoz, hogy érvényes tanácsokat mondjunk, célszerűbb, ha valamelyest ismerjük a modellt, ebből a képből kiindulni kicsit bátor dolog, de ha megfigyelem azt, hogy valaki milyen tempóban dohányzik, akkor sikerülhet elkapni jól a személyt. Minden dohányosnak megvannak a jellemző gesztusai, a jellemző matatásai, sebessége, hogy pöckölgeti a dohányt, vagy a szájánál tartja a kezét, és csak bele-beleszív, vagy magával a dohányos kezével gesztikulál, vagy a másikkal, és ha ezeket az ember megfigyeli, akkor ezek a ritmusok nagyjából ugyanazokat a pályákat szokták leírni, és ebből már ki lehet indulni úgy, hogy na jó, akkor valamelyest ez behatárolható. Ha most épp ide teszi a kezét, akkor körülbelül egy másodperc múlva a keze már máshol lesz a képen. A kép erős, de attól fosztottál meg azzal, hogy a szája ki van takarva, hogy azt a technikát alkalmazva az üzenethez közelebb jussak, amikor azt mondom, hogy nézem a szemét, majd nézem a száját. A szeme ennek a nőnek szinte sírás közeli állapotban van, de nem lehet tudni, hogy ez valóban egy ilyen gesztus akar lenni, vagy pedig hideg van, és a tél kicsípte a szemét, vagy pedig valami más probléma lépett elő, vagy ő egy ilyen alkat. Talán a kis pulóver ujjába begyűrt zsebkendő lehet az, ami abban segíthet, hogy itt lehet, hogy mégiscsak egy érzelmileg felfokozott állapotról lehet szó. Én most erre megadom a három csillagot, de nem vagyok teljesen meggyőzve arról, hogy ez a legerősebb portréd, ennél erősebbet láttam már. (hegyi)
értékelés:

Cím nélkül

Cím nélkül

Ez a fotó digitális géppel készült egy szalagavató fotózása közben.

Nagyon jó ez a geg, attól, hogy egy pillanatfelvétel, miközben hordozza az esküvői fotó minden manifesztumát. Szépen túl van világítva, az egész a maga konkrétsága mellett is elindul a glamour felé, szerencsére azért nem jut el odáig, közben pedig egy teljesen hétköznapi helyzetet mutat, a menyasszony várja, hogy a leendő férje elvégezze a dolgát. Ezek az emberi irányok, ezektől vagyunk azok, akik. Ha én lennék a megrendelő egy ilyen esküvőnél, ha az én esküvőmről lenne szó, akkor ezeket biztos, hogy beválogatnám az albumba. Ha mint kívülálló nézem, érdekes a póz is, meg az egész, a várakozás, az arc, hogy mit fejez ki. Amikor nem figyelünk oda magunkra, akkor, amikor nem rendezzük szépen a vonásainkat, amikor nem szereplünk, az miről szól: feszültségről, unalomról, szembenállásról, a csípőre tett kéz is ilyen, van benne egy harciasság is. Nem tudom, hogy aztán mi lett ennek az esküvőnek a sorsa, én voltam már olyan esküvőn, ami két nap múlva felbontatott. Köszönöm, megvan a leckemegoldás. (hegyi)
értékelés:    

Endre Chesky Krumlovban

Endre Chesky Krumlovban

Filmre készült. A hostel ablakán dőlt be a szórt fény, a szemben lévő ház és a járda szolgált derítőlap gyanánt.

Köszöntöm Endrét a bolondok házában és társaságában, de a legjobb ebben a képben az, ahogy Tímea játszik a tükörrel a falon, a tükröződéssel a plafonon, mindebben Endre ezzel a mesterséges lazasággal, tényleg olyan, mint egy pocakmodell, zseniális. A kisgatyó, a polcra tett kalap, a törülköző az ablakkilincsen, és ezek a felhőcskés falfestések olyan szinten borzalmasak, hogy az már jó. Akár azt is mondhatnám, hogy Magritte szobája. Ha már ennyire bolondok vagyunk, és minden mozog, és mindenben dinamika van, akkor azzal a kalappal meg a polccal én még kezdtem volna valamit, lehet, hogy oda még egy derítés nem ártott volna, hogy ha már a képen van, akkor lássuk, hogy mi történik. Értem én, hogy bajos lett volna lepakolni róla a felesleges tárgyakat, de lehet, hogy nem ártott volna, mert akkor jelentést kapna a kalap, Endre mágikus kalapja. Jó kép, de ehhez kell az a kapcsolat, ami köztetek van. Nem mindenki engedi magát így fotózni, amellett, hogy ez Tímea zsenialitása, de Endre nyitottsága is kell hozzá, anélkül nem ment volna. Köszönöm. Timi, ne hagyj minket békében a képeiddel, egyre kíváncsibb vagyok arra, hogy hogyan oldod meg az első 3 leckét, hogyan látod magad magad. (hegyi)
értékelés:    

Zsolt

Zsolt

Ismerem ezt a fiút valahonnan, volt is ilyen film, amiben ő szerepelt, aztán valószínű, hogy valami alkholprobléma lehetett, bizonyára ez is közrejátszik abban, hogy Amerikából ő visszakerült Magyarországra, ahol mások a viszonyok, és valószínű, hogy ez is befolyásolhatta az egész helyzetet, hogy őbelőle már nem a híres filmszínészt látjuk, hanem a lepukkant hakapeszi gyógyegeret. A megfigyelés jó, azt nem tudom, hogy mennyire az élőhelyén kaptad le őt, vagy valami idegen környezetben, de mindenesetre jó ez a dolog. Kicsit van benne egy olyan szarógalambos póz, olyan, mintha ő most vagy felállna, vagy leülne valahonnan, és innen az emberben már a rosszfiú indul el, de a meglátás jó. Nem biztos, hogy könnyű dolgod van vele, úgyhogy nem te vagy az, aki a hunyó. Szerintem ez egy három csillagos portré, köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:

Szivárvány

Szivárvány

Ő egy nagyon kedves barátom valahogy mindig vidámabb a nap, ha találkozom vele. Úgy látszik a világ is értékeli a vidám embereket. (A szivárványt egyetlen törött üveglap okozta, de többé nem kaptam el soha azt a pillanatot amikor ilyen szögben süt a nap hogy létrejöjjön a szivárvány, de az is lehet hogy kicserélték a törött lapot.)

Kedves András, két problémám van. Az egyik az, hogy valamitől az egész egy szürke fátyolba megy át. Van itt egy olyan tanulónk is, akit úgy hívnak, hogy Gerlei Gábor, szerintem ő a te apád. Nem szemtelenségből mondom, hanem a túlélésért folytatott harc, úgy is mondhatnám, hogy evolúciós, tehát hogy ne kövesd apádat mindenben szolgaian. Apád a technikával küszködik, mert neki elvei vannak, az apád elvei alapvetően jó elvek, kivéve ezt. Ebben ne próbáld utánozni, igenis a technika is fontos lehet, és ne mondjuk azt, hogy ne kalibráljuk be a monitoromat, mert minek azt, azt se mondjuk, hogy nem használom a photoshopot, mert minek azt. Igenis, ezeket el kell sajátítani, fontos dolgok, merthogy egy sebészorvos sem az otthoni kenyérvágó késsel kezdi el a munkát, tőle is elvárjuk a minimális szakmaiságot, úgyhogy ezt tessék megcsinálni. Ennél a képnél egy szürke fátyolos valamit kapunk, ami miatt maga a spektrum, ami létrejön a bőrön, ez a szivárványszín viszonylag kevésbé tud élni. Inkább olyan hatása lett így, mintha a te barátod valami iskolai ünnepélyre készülve valami transzvesztita játékot próbálna előadni, és ehhez már a smink megvan. Nagyon egzotikus, de jelen pillanatban nem azt mutatja, amit te láttatni akarsz, hogy milyen érdekes, hogy megjelenik ez a fényjáték. Érdekes az, amit kitaláltál, de azt nem értem, hogy az, akiről készítetted ezt a portrét ő miért nem néz ide. Ha jól látom, ez valamilyen tornaterem lehet, de most nekem az élmény inkább az, hogy itt megragadtunk a technikánál. Portrénál a személyiség fontos. Lehet, hogy az ő személyisége ennyire színes, bár most inkább azt látom, hogy ő egy komoly fiú, és hajlandó volt téged elfogadni ebben a játékban, de nem látom azt, hogy túl sok köze lenne ehhez a sztorihoz. Ilyen elven másra is rávetülhetett volna ez, nem csak a legjobb barátodra, ebben érzek egy kis bizonytalanságot. Nem adom vissza ismétlésre, mert bizonyára nehéz lenne ezt újból megoldani, de tanulságos. Ez egy egy csillagos dolog, a megfigyelés jó, a kivitelezéssel nem értek egyet. (hegyi)
értékelés:

HOMO FOTOGRAFUSHegyi Zsolt-2012.09.20. 23:20Hegyi Zsolt-2012.09.20. 23:21

HOMO FOTOGRAFUS
HOMO FOTOGRAFUS
HOMO FOTOGRAFUS

Róma, 2011.04.10.

Hát, igen, a fotózó ember kiszakad a valóságból, észre sem veszi, hogy amíg ő keresi a fényeit, a komponálással van elfoglalva, addig aki látja, annak tökéletes humorforrás lehet. Kedves, mert nem akar bántó lenni, nem a ma szokásos kandikamerás attitűd, ettől válik mind az alkotó, mind a lencsevégre kapott fotós szerethetővé. (hegyi)
értékelés:    

Rolf

Rolf

'Rolls' Rolf Langhans, német performance-művész és jazz zenész.

Hát, Győző a figura valószínű ott a helyszínen valóban fura, különös és magával ragadó lehetett, de így, hogy fentről fotóztad, ráadásul a feje fölött hagytál indokolatlan teret, miközben lenn meg belevágtál, ez a kép nincs kész, vagyis abból, hogy ő egy performansz előadó, nem nagyon jön át, aminek át kéne. A csomagolás, az is fontos, nem csak a dokumentálás. (hegyi)

nero

nero

Jó ez a portré, szépek a fények, kifejező a helyzet is, de valamiért fölfelé hord a kezed. Itt is a helyzet hasonló, mint a tájképed esetén, hogy fenn nem nagyon indokolt a tér, miközben mellben meg erősen vágtál. Azért érdekes ez, mert hiába van közel a modell, hiába ugrik ki a háttérből, mégis elnézünk mellette, felette, keressük az okát fejben annak, miért így van ez komponálva, vagyis nyugtalan lett a kép. (hegyi)
értékelés:

a jósasszony

a jósasszony

Ezt a képet nem értem, miért készült el, Camilla, egy fogatlan idős asszonyt előnytelen grimasszal, amit a fogatlansága hoz létre, nem fényképezünk le, csak akkor, ha olyan erős a gesztus és a történet, ami indokolja ezt. A pénztárca, a képből kilógó gesztusok nem állnak össze történetté. (hegyi)

Vezérke 3.

Vezérke 3.

Hát, lehet, hogy nem fogsz szeretni azért, amit mondok, de ez egy rossz kép. Nem másért, mint azért, mert a szülő idétlen játéka ott és akkor elfogadható lehet, bár én nem vagyok annak híve, hogy gyereket, kutyát, macskát át- vagy beöltöztessünk a magunk kedvéért, de mondjuk ez magánügy. Az viszont, hogy erről fényképfelvétel szülessen, legfeljebb, csak, és kizárólag a házi fotóalbumban kaphat helyet, ezek publikációja ízlésben nem állja meg a helyét. Értem, hogy a szülő, a nagynéni vagy nagybácsi miért érzi ezt édesnek és aranyosnak, de én a gyerekkel érzek együtt. Ez a kép így ráadásul nem a gyereket mutatja, hanem egy törpét és ez is félreértésre ad okot. (hegyi)

Vezérke ismét

Vezérke ismét

Camilla, értem, mi vonzotta a tekinteted - Vezérke szeme. És minden másról nem vettél tudomást, elvarázsolt, Vezérke levett a lábadról, és nem vetted észre, hogy a szem mellett amúgy a kép szét van kaszabolva, és hogy végeredményben minden, ami a szemen kívül a képre került, mint egy szénakazal, olyan kusza. Ezen kívül Vezérke most tulajdonképpen valami asztma maszkon át lélegzik, vagy mi történt vele? Bocs, nem humorizálni akarok, de ez a kép arra példa, hogy egy pontot kiválasztva csak arra összpontosítunk, közben a kép nem áll össze, de a személyes érintettség okán kikapcsolódik a kritikai áramkör. Ilyen takarásokat, mint ami itt van, nem lehet indokolni. (hegyi)

Bandi

Bandi

Nem a mi Bandink. Egy másik Bandi.

Gábor, ha jól érzem, ez kb. egy normál objektívnek megfelelő optika lehet, esetleg picit nagylátószögbe hajlik, de javarészt tekinthető klasszikusnak is, amire javarészt igaz az, amit a nagy öregek mondanak, köztük Robert Capa: "Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel." Itt is ez a helyzet. Ha telét használsz, lehetsz távolságtartó a fizikai megjelenésedben, de a normál objektív szociálisan is más helyzetet hoz, vagyis közöd kell legyen a modellhez. Itt most olyan távol állsz, hogy benne van a gumicsizma, a ló pata, a fák, az út és minden - a kérdés az, hogy miért? Bandit akarod bemutatni, de az arca, ahol az érzelmek megjelennek, jó, ha huszadrészt megjelenik. Közel kell menni. Igen, abban van némi diszkomfort, de a fotográfia lényege, hoyg a varázslat akkor történik meg, ha elég közel vagy a modellhez, és ez nem kevésszer azt jelenti, hogy fizikailag kell közel menned. Itt most a távolságtartó megilletődöttség érződik, hogy ez az ember nyitott és adná magát, ha a vevő oldalon nem állnál ilyen távol. Ha közelebb lépsz, bekerülsz az aurájába, hatással lesztek egymásra, és ez át fog jönni a képeden. Amit látok a portréid esetében, hogy valamiért mindig távolabb állsz, mint az kéne, és ettől nincs impulzus, nincs kisülés. A ló csak illusztráció, bocsánat, de nem érdekes a patája, ahogy a bácsi csizmája sem, mert szociografikusan ez a helyzet érdektelen, közhelyes. A varázslat az arcban van. Ott születik, és ezt kell leképezni. (hegyi)

Anna néni

Anna néni

Gábor, ez egy szinte tökéletes kép, egyetlen megjegyzés, hogy a plafon már nem kell. Az ellentétesen futó vonalak mint a tűzhely, a tejhordók vissza fogják húzni azt, ami a perspektívával elfordult, a néni is picit áttette a súlypontját egyik lábára, szóval ez működne plafon nélkül, bár inkább zsáner, mint portré, mert a személyiségről a környezet többet mesél mint az arc, már csak a méretek okán is. Szépek a fények, azt a műanyag kűblit a kutyakajával én eltettem volna a tűzhelyről, mert az ott elviszi a figyelmet, de két csillag megvan. Benne van a harmadik is, de ahhoz pontosabbnak kell lenned. (hegyi)
értékelés:

Siráshatár

Siráshatár

A kép tévesen értelmezve került a portré leckébe, mert a modell személyiségéről, egyedi vonásairól semmit sem mesél. Jó esetben a zsáner - hiszen igyekszik jellemzően a síró gyereket ábrázolni; rosszabb esetben a giccs leckét oldja meg, emlékeztetnék Jeff Koons világára. Túlélesített, glamour effekt, miközben mindezzel tökéletesen sikerült hiteltelenné tenni azt, ami a történet kiinduló pontja, nevezetesen, hogy valami baja van a gyereknek, amiért sír. Ráadásul, ha már glamour és giccs, akkor tessen befejezni rendesen, akkor a bőrt is rendbe kell hozni, mert zavarba ejtő most, hogy a haj, a szemek fel vannak turbózva, a bőr meg közel a természeteshez, mintha nem lett volna idő befejezni az elkezdett habosítást. Attila, ezen mintha egyszer már túlléptünk volna. (hegyi)