Bájoló

Bájoló

Határozott a döntés abban, hogy úgy alakítottál ki egy viszonyrendszert, hogy a hajból indulsz el és a haj éles. Ami megadja az egésznek a meditativ jellegét, az a mimika, az a gesztus amit a modell mutat, ami egy távolságtartó gesztussá válik, miközben nagyon határozott a jelenléte, hiszen a legvilágosabb pont az arc. Egyetlenegy dologra hívnám fel a figyelmedet utómunka szempontjából, a drapériára. Nem tudom, hogy ez egy törölköző vagy lepedő vagy valami ruhadarab, de az a drapéria, ami a kép aljában ilyen „V” formában összefut, az most nekem valahogy ezt az egészet túlerősíti azzal, hogy világos tónusban marad. Tehát ugyanarra a szintre jut, mint az arc. Ha a két oldalsó részét a kép itt aljánál letakarod a kezeddel és úgy nézed az egészet, rögtön elkezd az arc élni. Tehát erre kéne odafigyelni, hogy ezt egy kicsit érdemes lenne visszább hozni. Ez utómunkában megoldható. Egyébként egy nagyon-nagyon érzékeny portré. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

54
Értékelem!

Köszönöm Zsolt az elemzést! A későbbi munkák során megpróbálom haszonsítani a hallottakat :)

52
Értékelem!

Köszönöm szépen a gondolatokat, megtisztelő hogy megnéztétek a képet! :)

54
Értékelem!

Érdekes kép. Nekem az élesség egyfajta védőfalat, buborékot emel az alany és közém.
Az elbájolást valahogy én mindig szemmelverésként képzelem, azaz elég érdekes ez a burokba zárás... De tény, hogy valamiképp hat az emberre, de inkább úgy, hogy felkelti az érdeklődést, hogy ki lehet a burok mögött? Inkább tűnik az alany segítségre várónak, mintsem bájoló boszorkának.

Apró technikai(?) komment: a jobb felső sarok nagyon kivisz a hangulatból. Ha vágod szűk lesz, de tán' nem ördögtől való egy kis fejkendő-igazítás.

36
Értékelem!

Ez nekem tetszik. Gondolom tudatos a mélységélesség kiválasztása, ettől lesz amolyan titokzatos a kép.

Új hozzászólás