Kaptunk egy javítást az utómunkában az előző képre és nagyon örülök neki, hogy Attila foglalkozik ezzel a feladattal. Érdekes az eredmény abban a tekintetben, hogy miközben az arcot sikerült plasztikusabbá tenni és a hajnál lévő utómunka probléma is javításra került, hoztál egy döntést közben. Hogy ez mennyire volt tudatos, vagy mennyire véletlenül alakult így, nem tudom. Abból, ami egy meleg tónusú fekete, elvitted az egészet egy barnított irányba. Tehát egy kicsit a mesében érzem magam, hoztál is ajándékot meg nem is – tónusban az volt az igazi az előző képnél, sőt még az is nekem kicsit sok volt, tehát visszavettem volna abból a barnás tónusból és még kevesebbet adnék, hogy csak egy leheletnyi íze legyen ennek az egésznek és tényleg csak melegítsem azt a feketét és ne legyen konkretizálva a barna. Aztán ebből adódik az, hogy megint csak azt mondom, hogy még mindig kontrasztosabbnak tartom a fejet, mint amilyen kontrasztos a test. Nézzük meg azt, hogy a vállnál vagy a nyaknál milyen szépek a fények, mennyire plasztikus a bőr hatása, és ehhez képest még mindig azt mondom, hogy idealizált az arc. Tehát még mindig visszább vennék, ami az arcot illeti. Még mindig lehetne egy kicsit visszafogottabb az egész. Azért mondom ezt, mert ezek finomhangolások, hogy eljussunk arra a szintre, hogy ez az egész kiegyensúlyozottá válhasson, mert onnantól varázsütésre elkezd majd a modell mesélni. Ezt így az utómunkához hozzá tudnám tenni. Egy csillag mindenképpen jár az ismétlésért és én még várnék egy verziót, hogy mi a véleménye erről Attilának? (hegyi)
értékelés: