Bandi, ezt egyébként is tudjuk, csak a kamera állása teszi túlzóvá.:)
Ez egy nagyon jó irány, amit látok, Egon Schiele munkáit, önaktjait tudnám hozni példának, mint lehetséges esztétikai és kifejezésbeli vonalat. Megint elindul valami a háttérben az árnyékkal és az előtérben is van kapcsolódás (itt most kevésbé érzem problémásnak, mint a vágy képednél), jó ez a dekomponáltság, az hogy ellentétesen komponáltad a teret, mint ahogy az a klasszikus megoldásoknál szerepelne. Minden rendben volna, akkor, ha kezdtél volna valamit a modelled kezével. Így most a kezek furcsák. Olyan, mintha valami marionettbábu lenne, aminek leszakadtak a zsinórjai. Nem tudom, nekem ez így most nem jön össze, tehát így ne vágjunk. Valamilyen funkciója a karoknak mindig van. Mit csinál ő most ott a két kezével? Valami történik, de nem látom, hogy micsoda. Valamiért levágtad azt, hogy ő most ott kapaszkodik valamibe vagy fog valamit kezébe, vagy nem tudom… de ezt most valamiért lehagytad. Ez az egyik. A másik, hogy arra figyeljünk oda, hogy - lehet ez most napozástól is, bármi mástól - más színtónust hoz itt az arc, mint a test. Lehet, hogy ez most a világítás differenciájától van, de ezt itt érdemes utómunkában valamelyest rendbe hozni. Ott voltál az utómunka táborban, láttad - tessék alkalmazni azt, amit ott tanultunk! Ne csak nyersen küldjünk el egy képet, hanem tessék az utómunkával segíteni ezen! Most egy kicsit olyan, mintha külön életet élne a fej és a test. Szóval a gesztus jó, de a miért az akkor derül ki, amikor már valamilyen sztori is elindul, és itt most nem a szájbarágás a lényeg. Elég lehet csak a melle előtt karba tenni a kezét, vagy a feje mögé tenni, vagy elég a képhatárhoz közelíteni a karokkal, mintha tartanának egy képkeretet, kifeszíteni ezt a két kart - tehát sok minden lehet az irány, nem akarok neked ebben konkrét tanácsot adni. Neked kell ezt megtalálni, valamilyen közlést, információt át kell tudni adni és ehhez kellenek a karok. Ugyanis az aktnál, az emberábrázolásnál az a vágás szempontja, vagyis hogy vághatok-e és ha igen, hogyan, hogy mi a közlsé fő iránya. Ha a test tömege, akkor lehet torzó, akkor vágható kar vagy láb, mert a fő "mutatnivaló" az a test. Ha arányaiban összemérhető a test és a végtagok, ha elindul valami gesztus, akkor azt be kell fejezni, nem lehet csonkolni. Vagyis a test bármely része akkor hagyható le, ha nem vesz részt a közlésben. Még valamit a végére: a test is képes beszélni, ahogy az arc is, a testnek is vannak gesztusai, ahogy az arcnak is, ezek egymással ellen- vagy kölcsönhatásban vannak, de nem elválaszthatóak. Ezt én most visszaadom ismétlésre. (hegyi)
Zsolt, szerintem ha látszanak a kezek, akkor borul a kompozíció, elvész a groteszk-szürreális hatás, és ha még befelé is néz akkor ez csak egy konvencionális tucatfotó lesz.:)
Hát én mint instruált modell nem nagyon szólnék hozzá.
Annyit mindössze, hogy az irreálisan hosszú nyak az nem (csak) a kamera alsó helyzetéből adódik :)
Hát, csak nem a hiba leckébe érkezett - mondjuk én nem érzem ebben a hibának azt az erejét, ami indokolná a karok vágását, de hát leírtam, nem ismétlem magam. :)
Nem is tudom. Többnyire egyet értek a pedellussal, de most nagyon nem. Nekem épp az elkövetett "hibák" miatt tetszik ez a kép. Az irreálisan hosszú nyak (a kamera alsó helyzetéből adódik) , a levágott kezek, a képből kinéző modell ezek teszik számomra szürreálissá. Viszont mégis "egyben" van tartva ezzel a háromszög kompozícióval ...
Szerintem föltétlenül kísérletezzetek még ezzel az iránnyal, mert nagyon izgalmas. Röviden ennyi, és részemről 3 krumplivirág!!! :)
És, hogy az alkotó is szóljon valamit, ne csak a modell.
Köszi a hozzászólásokat és az ötleteket. Majd még próbálkozunk...
Hát igen, én egészen másképp látom ezt a képet, mert nem csak ott voltam a készítésénél hanem egyenest benne.
Hát sok mindennek hívtak már , de díszes betűnek még éppen nem.
Egyébkénk érdekes, hogy ha egy pici pillanatra el tudok vonatkoztatni, ( sosem teljesen ) akkor nekem is feltűnik az elvágyódás....
Hát csak így tovább. Minden érdekel, ki mit lát bele, benne.
Én nem látok itt sem drámát, sem táborlakót. Elvágyódást, sejtelmességet, olyan mennék is meg maradnék is érzetet kelt bennem a fotó. És éppen beszéltünk egy másik kép alatt a kaligráfiáról, lehet hogy azért, de mintha egy életre kelt díszes betű, vagy szó lenne Bandi: az egyenes kinyúló kar, és a görbe tartás miatt.
A védtelenség és a nyitottság is ott van, de a kiszolgáltatottság, vagy elesettség nekem nem. A hiányzó kezek hogy mit tartanak, tartanak-e, vagy támaszkodnak, vagy csak gesztikulálnak velük... Ez itt rejtély, de nem zavar, hogy nem tudom :) Nekem tetszik ez a fotó :)
Örvendek, h nem lett sértődés belőle. :)
A tábor-dolog, ha már említetted (neeem..ez most magyar billentyűzet)...hát igen. Az előző testrészletes is, meg ez is...pontosan ezt az (vagy legalábbis ilyetén) asszociációt fakasztja. Nálam. Főleg január 27-én...
Kényes mivolta miatt csak óvatosan (könnyen át lehet billenni - akár akaratlanul is - a bántó, (kegyelet)sértő oldalra - erre nem adnék tippeket inkább), de azért én még erőltetném a helyetekben ezt a dolgot. Óvatosan erőltetném... Mondok egy példát. Teszem azt marad ez a fal. De mondjuk ott ahol állsz, nem "felénk", hanem a fal felé fordulsz, bal kéz még mindig lent, a jobbal pedig épp egy újabb strigulát húzol a falra a többi mellé (a főbérlőtök előtt letagadom ötletszerzői mivoltom), kis fény csillan a szemen - és már remegnek is a térdek. :) :( Hát valahogy így.
El lehet vinni persze vidámabb dolgok felé is hangulatilag, de ha már ez a test adva van (;D), és már önmagától is mesél, adva van az irány.
De ha a sötét sűrű erdő helyett inkább a tisztást választanátok: a kis modell bábu - marionett - Pinocchio vonalon még mindig el lehet indulni.
:D
Hát Gergő, jó nagyot nevettem :D De tényleg. :)
Érdekes, hogy ha az ember tudja magáról mennyire sovány , de hogy ezt egy képen ilyen brutálisan valóságosan meglátni, na az a sokkoló.
Nekem például egy ilyen haláltábor-lakó jut eszembe erről a képről. Dokumentum jellegű ráadásul a fekete-fehér miatt. És mivel nem is mosolyog ez az ál-pinokkió így nem is túl vidám.
Valóban, legközelebb valami alkalmasabb vagy vadítóbb, felrázóbb, elütőbb hátteret is választhatnánk.
Egyébként tényleg érdekes lenne azt láti, hogy a jobb oldalon van a nagyobb űr, fordítva mint éppen a képen.
Hát igen, nehéz ingyen aktmodellt találni, főleg ilyen testtel :)
Szerintem szerecsésebb vágás lenne, ha Bandi amúgy is jobbra dőlő felső teste nem a képből kifelé vinné a nézőt. Bér a kezével próbálhatna visszakapaszkodni, ami egy jó irány is lehetne, ha látnám a kézfejét. Bár talán így van különleges hangulata a képnek. Mondom én ezeket kezdő amatőr szemmel. Szóval nem kell ám komolyan venni.
Gergő, próbáld meg a jobb alt + j kombinációt. Én hosszú évekig használtam angol billentyűzetet, így a gyakorlatilag már észre sem veszem, hogy nem a hagyományos helyen ütöm le azt a billentyűt
Pinokkió, hát ééélsz?
:D bocs, bocs, bocs, nem tudtam kihagyni.
Mindazonáltal szeretném egyből le is szögezni, h szerintem ez egy jó, érdekes irány, amerre mostanában próbálkozol, elég komoly mélységek rejlenek benne. És a kép is jó.
De szerintem ez inkább egy (drámai) akt. Annyira nem ismerem Bandit, lehet, h ez egy rá jellemző szituáció, meg az is lehet, h én értem félre a portré fogalmát...Viszont a lényeg az, hogy több történet kellene szerintem Bandink alá, melyet meglovagolhatna az mezitelen, szilaj felsőtestivel, lángszemit az éj sötét semmijébe fúrva. Kis tragédiaszilánkok, kimerevitett mozgás-és árnyszinhaz (igen, most már tényleg idegesit, hogy hol lehet a hosszú "i"), valami drapéria hátra a falra, vagy ablak előtt (engem még mindig kihoz a kép hangulatából ez a - habár anno Dörögdön szobafestő-segéd képesitést is szereztem, Kránicz Bandi bácsi nélkül meg nem mondom, h milyen - vakolat), aztán hajrá.
Drámai test, és még hagyja is magát (ingyen aktmodell) - ki kell használni. Ez egy ilyen világ... (Bocs Bandi!)
Kedves Feri, köszönöm a spéci krumplivirágokat. Majd még lesz variáció, remélem. Ami a kezeket illeti, azt hiszem, hogy Zsolttal értek egyet.