Érdekes az a kísérlet, amit mutatsz, mert nyilvánvaló az ember saját bőréből nem tud, vagy nem biztos, hogy ki akar vetkőzni, és érzelmileg van egy megközelítése ennek a képnek, ami mondhatóan nagyon zámbós. Ez nem baj, itt az a kérdés, hogy hova tesszük utána a hangsúlyt, tehát a személyes ismertetőjegyeinket miként finomítjuk. Egyrészt van a képpel egy elég nagy problémám: az én kalibrált monitoromon a kép jobb oldalán lévő hajrész, ami az arcot keretezi valamilyen utómunkának az áldozata lett, gondolom részletet szerettél volna belecsempészni, és ettől látszik ez az utómunka egy fényudvar szintjén, és az erőteljesebb zajosodás szintjén is. Ezt érdemes lenne visszaállítani. Abban tanulságos ez, hogy a fénnyel esetleg kellett volna valamit játszani, hogy jobban elváljon a háttértől a haj, de ezt utólag lehet, hogy nem lehet könnyen megoldani. Hatásos a tekintet, a smink, a kalap is. Egyébként szerintem a kalap menti meg ezt a képet attól, hogy túl édes legyen, a kalapnak van egy játékossága is, ami jó. Tulajdonképpen minden rendben, és tökéletes, csak amit már egyszer mondtam neked, (ami lehet, hogy rosszkor, rossz pillanatban kapott el téged, ezért nem érte el a célját), hogy arra figyelj, hogy egy képen belül nem lehet különbséget tenni abban, hogy mondjuk engem a vállon megcsillanó fény és a bőr pórusai izgatnak, és ezt szépen meg is hozom a képen, ugyanakkor ezzel teljesen ellentmondásban egy erősen korlátozott tónusrendben dolgozó, a hibákat kiküszöbölő, kisimított és tökéletesített arctónust választok. Mondok ehhez egy párhuzamot: műtermi fotózást csináltunk, elkezdtünk sminkelni, nagyon erősen sminkeltünk azért, hogy a fekete-fehér fotónál majd erős kontrasztokat kapjunk, és elfelejtettük a mellkasi részt is színben ehhez a tónushoz beállítani, ettől az egész olyan lett, mint egy maszk. A fej rendben volt, volt a fejnek egyfajta közlése, és a test nem követte ezt. A műtermi munkáknál láthatod ezt a képet, Ákosról készült fotóról beszélek. Ettől még groteszk hatása lett az egésznek, amire persze rá lehet erősíteni, és ezt meg is próbáltuk tenni, ettől függetlenül a hiba ott van. Itt is ezt érzem, hogy olyan, mintha volna a test, aminek van egyfajta tónusrendje, struktúrája, és erre, mintha ezt a fejet külön rávágtad volna egy másik képről. Teljesen külön életet él a fej fényben is, tónusban is, és struktúrában is. Ezt érdemes lenne megnézni, hogy mit lehet vele kezdeni, mert nagyon más a kettő, amiről most beszélnek. Ez az, amivel én most nem tudok mit kezdeni. Lehet, hogy az utómunkánál el kellene kezdeni visszafelé lépegetni, és megnézni, hogy hol van ez a különbség. Ha már a nyers képnél ott van, tehát világítástechnikai kérdésnél maradt ez rendezetlen, akkor ott kell valamit ezen majd javítani, de utómunkában a világítás egy-két blendeértékét is lehet korrigálni. Máshogy mondva: olyan, mintha lenne egy indián lány, akinek a testét kikölcsönözzük egy pesti szépség fejéhez. A másik dolog a tónus színezés. Ez nem szépia, adtál egy meleg tónust ennek, de én ebből egy picit visszább vennék, nem baj az, hogy van egy meleg tónusa, ez papírnagyításnál is megvan, az Ilfordnak gyönyörű meleg tónusai vannak, de annál ne menjünk tovább, mint amit a papírtónusoknál kapunk. Itt ebből egy picit visszavéve megmaradna a húsa az egésznek, nem érezném azt, hogy elkezdenénk időben visszafele lépegetni, miközben megkapnánk azt a pluszt, amit a meleg tónus ad. Ez a két dolog van. Ezt én most két csillagos megoldásnak gondolom, azért, mert ezek az utómunka kérdések fölmerültek, ezekre érdemes majd válaszokat keresni, másrészt, ha van mód, akkor szívesen megnéznék ebből egy olyan kópiát, amin ez a javítás megtörténhetne. (hegyi)
értékelés: