Tamás részt vett ezen az eseményen, és nagyon örülök annak, hogy tudósított képben a többieknek, ráadásul mondhatni ez egy szubjektív riport, mert nem csak az eseményről, a konkrét tárlatvezetésről szól, hanem annak előkészületeit is rögzítette a kamera. A képsor a nézőpont kiválasztásával ritmizál, olyan meglátásokat mutat, melyek a dokumentarista megközelítésen túlmutatnak, legyen szó akár az üvegvitrinen keresztül készített fotóról, vagy azokról a képekről, amelyek a hallgatóságot mutatják. Ezeknek a képeknek a közös jellemzője az, hogy erősen dekomponált képekről beszélünk, de a szerző nem merült ebbe bele olyan szinten, hogy megtalálva ezt a technikai játékot, és belefeledkezve ebbe figyelmen kívül hagyná a tudósító kötelességét, mert ugyanakkor olyan plánokat is használ, amelyekben jól lehet látni azt, hogy kik voltak a résztvevők, milyen helyzetben voltak jelen, a képeket is lehet látni, amelyekről beszélgettünk. Megengedi magának az alkotó azt, hogy itt-ott kikacsintson ebből a didaktikus közlési formából. Én nagyon köszönöm Tamásnak ezt a beszámolót, hogy megörökítette ezt a helyzetet, és arra szeretném felhívni a figyelmét a jövőre nézvést, hogy az nem baj, ha ilyen kompozíciós játékokat játszik, de azért fontos lenne, hogy például ha Bach Vikit nézzük az egyik képen, ebben a dekompozícióban mi az, amit megtartunk, mint térformáló elem, és mi az, amit elhagyunk. A testrészek levágásának nem nagyon látom itt most indokát. Ocztos Pistinél is ezt a kompozíciós elhelyezést látom, ezzel én vitatkoznék, a jövőben erre oda kellene figyelni, de a három csillag mindenképpen megvan. Várom Tamástól a fotókat, nagyon aktív ő a rádióban, de szeretném, ha a szakköri munkában is részt venne. Van szép fényképezőgépe, tessék csinálni a leckéket. (hegyi)
értékelés:

Én ezt a képet nagyon szeretem, és látod, Tamás, itt a lényeg. Valamit szerettél volna közölni, és amit láttál, az rád is erős hatást gyakorolt. Ezért nem voltál rest, és leguggoltál a fűbe. Ezt kellett volna a hordóknál is megtenni. Itt most mondok nektek egy összefüggést: mindig, amikor modellel dolgozunk, akkor a modell a fontos, és ilyen szempontból a hordó ugyanolyan modell mint a két gyerek ezen a képen. Amiről mesélni szeretnék az a modell. És ilyen értelemben nincs különbség aközött, hogy az egy élő személy, vagy egy tárgy, vagy egy természeti jelenség, ez teljesen mindegy. Nekem azt a valamit kell kiemelnem a környezetéből, és mint üzenet, elküldenem a nézők felé. Itt ez most nagyon jól működik, nagyon kedvelem azt is, ahol ez most megvalósult, ez az enyhén lejtős utcafront felé nyitott terület, azokkal a szőlőtőkékkel. Nagyon jó ez a földgömb strandlabda, és az, hogy érződik ezen az egészen, amikor egy olyan szituáció van, amikor a gyerekek belekomolyodnak egy játékba. Vannak ilyen szituációk, amikor azt veszi észre az ember, hogy félre van dobva a fakocka, most itt látszik, hogy a labda is mellékes, hogy ott van, és hirtelen elindul egy erős kommunikáció a két gyerek között. Ezt is nagyon értékelem ezen a képen. Megvan a három csillag, nagyon szeretem ezt. Következő lépcső, Tamás, az, hogy a barátságot a saját értelmezésünkben, saját magunkon szűrjük át. (hegyi)
értékelés:

Középiskolás koromban jártunk szüretelni kötelező jelleggel, én nem ajánlom még most sem, hogy ilyen alföldi homoki borokat igyatok, mert mi akkor eléggé csúnyán csináltuk ezt a szőlőszedési munkát. Került abba minden, mert súlyra ment a verseny. Súlyra biztos megvoltunk, mert nyertünk, de minőséget nem garantálom. Érdekes maga a kép és a formai megoldások is tetszenek. Jók ezek a hordók, jó az, ahogy ez a térben elhelyezkedik, hozza is a hangulatot. Itt egyetlen problémám van: néhány olyan manifesztum is a képre kerül, ami nem biztos, hogy olyan nagyon esztétikus: a nájlon a földön, vagy a háttérben van valami kék technikai mütyür. Ezeket érdemes lett volna innen kivenni, és ezekkel a hordókkal kezdeni el csak játszani, hogy ezek mutassanak egy kompozíciót. Nem ártott volna, ha Tama is veszi a fáradtságot, és egy kicsit leguggol, hogy ne ilyen föntről le beállítást kapjunk. Azzal, hogy leguggolunk, tulajdonképpen magunk fölé emeljük a témát, tehát kiemeljük a környezetből is. Ez érzelmileg is ad egy ilyen emelkedett érzést. Nem árt ezzel egy kicsit még játszani. Itt az ősz, itt a szüret ideje, megérné ezt is ismételni. Ha Tama jár ilyen helyen, mivel jó a meglátás, csak kicsi javítgatás kell, ezeket a felesleges holmikat kiszedni, és a hordó méretéhez alakítani azt, hogy honnan is exponálok. Ha lehet, kérnék egy ismétlést, ha nem, akkor van egy csillag, de én inkább az ismétlés felé hajlok. (hegyi)

Tamás egy picit pontosítsa a leckeleírásokat magában, mert az első lecke arról szól, hogy valamilyen testrészünk szerepeljen a képen. Én itt most bogarásztam ezt a kőpillért meg a macikát is, meg figyeltem, kerestem, de nem nagyon látom rajta Tamásnak semmilyen darabját, úgyhogy ez nagyon átvitt értelmű lecketeljesítés. Kedvelem azt, hogy fekete-fehérrel dolgozik Tamás. A tömegelhelyezésre szeretném felhívni a figyelmét. A kép fő motívuma a mackó, ennek egyetlen dolog mond ellent: a háttér. A háttérben van egy szoborcsoport, vagy valamilyen szökőkútszerű képződmény, és jó lett volna, ha ki van ebből a központi dologból billentve ez a kis kőtömb a macival. Ha egy kicsit bal oldal felé elmozdul ez a tömeg, akkor a jobb oldali tömeggel kezd egyensúlyba kerülni. Aranyos kép egyébként, biztos van egy olyan történeti szál, amit ki kéne itt fejteni, ennek várnám a folytatását. Erre adok egy csillagot bárorításként, de az első leckét tessék úgy megcsinálni, ahogy a leckébe le van írva. (hegyi)
értékelés: