Középiskolás koromban jártunk szüretelni kötelező jelleggel, én nem ajánlom még most sem, hogy ilyen alföldi homoki borokat igyatok, mert mi akkor eléggé csúnyán csináltuk ezt a szőlőszedési munkát. Került abba minden, mert súlyra ment a verseny. Súlyra biztos megvoltunk, mert nyertünk, de minőséget nem garantálom. Érdekes maga a kép és a formai megoldások is tetszenek. Jók ezek a hordók, jó az, ahogy ez a térben elhelyezkedik, hozza is a hangulatot. Itt egyetlen problémám van: néhány olyan manifesztum is a képre kerül, ami nem biztos, hogy olyan nagyon esztétikus: a nájlon a földön, vagy a háttérben van valami kék technikai mütyür. Ezeket érdemes lett volna innen kivenni, és ezekkel a hordókkal kezdeni el csak játszani, hogy ezek mutassanak egy kompozíciót. Nem ártott volna, ha Tama is veszi a fáradtságot, és egy kicsit leguggol, hogy ne ilyen föntről le beállítást kapjunk. Azzal, hogy leguggolunk, tulajdonképpen magunk fölé emeljük a témát, tehát kiemeljük a környezetből is. Ez érzelmileg is ad egy ilyen emelkedett érzést. Nem árt ezzel egy kicsit még játszani. Itt az ősz, itt a szüret ideje, megérné ezt is ismételni. Ha Tama jár ilyen helyen, mivel jó a meglátás, csak kicsi javítgatás kell, ezeket a felesleges holmikat kiszedni, és a hordó méretéhez alakítani azt, hogy honnan is exponálok. Ha lehet, kérnék egy ismétlést, ha nem, akkor van egy csillag, de én inkább az ismétlés felé hajlok. (hegyi)