Most nem vagyok abban a helyzetben, hogy lefordítsam a címet, nem is biztos, hogy szükséges. A megoldás nem rossz. Itt vannak nagyon izgalmas részletek. Például az a kanálcsepegtető részlet az esszcájgokkal és a kis kávéfőzővel egészen izgalmas lett, mint ahogy egyébként az a vágódeszka is a mosogatóba helyezve. Ez is egészen extra. Az nem árt, ha valami, amit éppen csinálunk, az átalakítás előtt is a helyén legyen. Ha ezt a képet megcsinálta színes fotográfiaként, gondolom akkor is fölkeltette a figyelmét az, hogy ez egy jó kiindulási alap lehet, és akkor elkezd ezzel foglalkozni. Ez azt jelenti, hogy ha kiragadok ebből egy részletet, mondjuk a tányért, a mosogatót, a vágódeszkát, ez önmagában izgalmas. Mindehhez képest egy teljesen másik kép a kanálszárító a kanalakkal, a kávéfőzővel. A kettő között nincsen párbeszéd. Az irány abszolút izgalmas, csak akkor azt kell tudnom mondani, hogy egyik irány az, hogy elkezdek foglalkozni a vágódeszkással, a másik irány az, hogy a kanálcsöpögtetővel kezdek el foglalkozni. Vagy, ha mindenféleképpen ehhez a kettőhöz ragaszkodom, akkor ezt a kettőt megpróbálom összekötni, akár azzal, hogy ezt a vágódeszkát picit eldöntöm a kanálcsöpögtető felé, és akkor a formák elkezdenek összekapcsolódni. Most valahogy ez kettő kép külön. Hozzám közelebb áll az a képi játék, amit az hozott volna létre, ha csak a mosogató van a vágódeszkával néhány tányérral és pohárral. A kép széléről lepakoltam volna a kávéfőzőt és minden egyebet, és a szárítónak a csíkozása még meglett volna. Az ötlet nem rossz, hajrá Tamás, kettő csillag. (hegyi)
értékelés: