Az a helyzet, hogy ez egy jó ritmus lenne, ha nem csak a formai megfigyelés jött volna létre, hanem mindezt technikában is megoldottad volna. Ha most megnézzük, két portrét látunk. A háttérben van valami szobor, vagy jelenés, és az előtérben van egy szereplőnk. Az előtérben lévő alak abszolút szürke és lapos, tulajdonképpen teljesen egybemostad a testnek a formáit, tehát azt, amit világítással ki kellett volna emelni, azt nem tetted meg, míg a háttér túl van világítva, ott plasztikusabb a helyzet, de valahol a kettő között van mind a kettő tekintetében az igazság. Ezért nem tud létrejönni a kohézió a képen belül, mert, bár egy képen szerepel mind a két modell, de mégis azt érzem, hogy nincs közük egymáshoz. Ezt azért érzem, mert ahhoz, hogy közük legyen, te tudnád a legtöbb lépést megtenni azzal, hogy ezt fényben, tónusban, világításban és kontrasztban megoldod. Most ez egy jó tanulmány, amennyiben megoldható, kérnék egy ismétlést, ha ez annyira a pillanat műve volt, hogy újból már nem átélhető, akkor a következőkre nézvést még akár azt is el tudnám képzelni, hogy valahogy lemodellezed ezt a szituációt, a háttérben akárkit beállíthatsz, ami modellként szerepelhet. Egyébként bármi más szoborhoz el lehetne menni ezt megismételni. Kérlek keresd meg azt, ami formailag és világításban össze fogja neked ezt rendezni. Ismétlés. (hegyi)