Anya Prágában.

Egy nagyon vidám, és életerőt sugárzó portrét kapunk. Irigylem Vikit, hogy ilyen édesanyja van. Ez a kép azt sugallja, hogy nagyon is baráti viszony van közöttük, és nem egy szigorú, felülről kommunikáló asszonyt mutat a kép, hanem egy olyan csajt, aki barátnőszinten van a lányával. Ez szerintem nagyon fontos dolog. A képpel vitatkoznék: ez az elkapott pillanat egy fontos dolog, és nem minden ismételhető meg, ennek a képnek ez az ereje, és az a mosoly, a tekintet mindenért kárpótol. Kárpótol azért, hogy annak a Volvonak benne van a kereke, azért, hogy mell fölött sikerült vágnunk, pedig a has könyékig jó lett volna lejutni, legfőképp azért, hogy ne fuldokoljon a modell, mint egy vízbe eső alak. Van még két másik szereplőnk is, aki legalább a mélységélességgel ki lett küszöbölve, de a kép fölső részében üres tereink vannak. Annyit lehetett volna biccenteni a kamerán, hogy ez rendbe kerüljön. Én itt most szőrözök, miközben a pillanat megragadásában tökéletesen ott van Viki. Most már csak annyit kell dolgozni, ez nem olyan sok, csak gyakorlás kérdése, hogy a pillanat megragadása ugyanakkor történjen, mint a komponálás. Fontos, hogy ugyanaz a rutin jöjjön be az emberbe, hogy oké, a pillanat megvan, de már rutinból, tapasztalatból, akár éjjel 2-kor felkeltve is, odaállítom a kamerát ahova kell. Ez nem fog másképp menni, csak gyakorlással, úgyhogy Viki, hajrá, tessék édesanyádat is, meg mást is bombázni ezekkel a fotókkal, hogy megérezd azt, hogy hova kell őt rakni önkéntelenül is a keresőbe. A pillanat elkapásában megvan a három csillag, a kompozíció miatt visszaadnám ismétlésre, ezért kettő csillag. (hegyi)
értékelés: