Zsuzsi

Rosszalkodni fogok, mert ez a kép nem portrénak készült. A kép az aktfotó táborban készült. Portré lett belőle, de tulajdonképpen a helyzet az akkori az aktfotós helyzetnek abban az adott pillanatban való megkerüléséről van szó. Akkor az volt a feladat, hogy aktot fotózzunk és a Mariann portrét készített. Ha most ezt úgy próbálom venni, minthogyha most érkezne és nem tudnám ennek a képnek az előéletét és nem tudnám azt, hogy itt tulajdonképpen a sublótból lett ez a kép elővéve, akkor azt mondanám, hogy igen, ez egy nem rossz portré. Ugyanakkor, az aktfotó táborunk után volt egy világítós táborunk, ahol a Mariann ott volt, és ha a világítós táborban tanultakat figyelembe vesszük, akkor a derítésnél lehetne egy picit azért segíteni ezen, hogy a nekünk jobb oldalra eső szembe is egy picit több élet kerüljön, több fény és ezáltal több élet. Másrészt pedig van egy homlok ezen a képen és ez a homlok nagyon nagy fénnyel van megvilágítva és ettől a néző tekintete az folyamatosan a homlok és a szem és az orr, és a homlok és a szem és az orr és aztán egy picit a száj, aztán megint a homlok, a szem, az orr, a homlok, a szem, az orr között mozog, Nem tudunk megnyugodni, nem találunk egy nyugvó pontot, mivel a világításnál egyféle fényértékkel lett ez a modell bevilágítva. Tehát azt tudom mondani, hogy ha egy ennyire szuggesszív portét készítünk, ennyire szűkre vágva, akkor nagyon is fontos az, hogy a fényekkel milyen játékot hozunk létre ahhoz, hogy kiemeljünk valamit, ami nekünk fontos. Itt most látunk egy arcot, és ennél az arcnál nem tudom eldönteni, hogy a Mariannak a modell szeme volt a fontos, a orr íve volt a fontos, a száj, a száj gesztusa volt fontos, mi az, ami ebben tulajdonképpen a prímet elviszi. Ezen kívül pedig azt gondolom, hogy egy picit talán – mivelhogy látunk egy kart, egy karnak a vonalát – én úgy érzem, hogy szűkre van vágva alul, nekem. Ez kompozícióban egy kérdés. Tehát én azt gondolom, hogy ezek megfontolandó gondolatok lehetnek. Én visszaadnám ezt a leckét ismétlése Mariannak, azért mert én szeretném, hogyha most, a mostani tapasztalatai alapján készítene egy portrét, és mivel ez a 34-es lecke egy magas számú lecke, én szeretném hogyha ez a portré olyan személyről készülhetne, akit esetleg nem ismerünk, hogy a bemutatás jellege is erős lehessen ennek a képnek, vagy ennek a házi feladat megoldásnak. (szőke-hegyi)

Hozzászólások

Köszönöm az értékelést. Vettem. Jegyeztem. Ismétlem.

Értelek GG, nincs semmi baj. Értem. Elfogadom. :) Köszönöm a hozzászólást.

Nekem ez a kép naryon tetszik, csak úgy érzem, hogy ez a képkivágás olyan hatást kelt, ami valószínűleg nem az alkotó szándékainak felel meg. A gesztus, a fények, az arckifejezés hatásával ellentétesnek érzem azt a beszorítottságot, amit a szűk keret, és a kép alján keresztbe futó kar kelt.
Remélem Mariann érti, hogy ezt nem azért írom ide, hogy bántsam, hanem hogy valahonnan megtudhassa milyen hatást kelt bennem ez a kép.
És persze ez nem csak a képről szól, hanem a képről és rólam, ezért mondom, hogy szerintem.

Tenyleg nem azert, hogy Ollokezu Gabort vedjem, de hat itt epp az ellenkezojet mondta...:)

Gábor, te mindenkinek azt mondod csak, hogy kellene belőle vágni. Könyörgöm, élvezd a képeket úgy, ahogy az alkotók beküldték.
De egyébként nem veszekedés képpen írtam, ne haragudj rám.

Ó mily csodás e kép,
E női arc be szép,
Szája, szeme, orra,
Mintha márványból volna.

Orra, szája, szeme
Babonáz, sohse játsz vele,

Orra, szeme, szája
Elvakít, sohse nézz rája.

:)))

Szépek a fények.
Szerintem ha a karját behoztad a képbe, akkor kellett volna valamit kezdeni vele. Így csak takarja a nyakat, de nem tud megjelenni önálló funkcióval, mert ahoz túl szűkre van vágva.
Szerintem.

Új hozzászólás