18. Portré, emberábrázolás

Szép ez, érzed nagyon a lírát, ha kell, a tónusok is, bár szokatlannak mondhatnánk, hogy nincs minden meg a terjedelemből, de nem is mindig kell. Minden rendben, és tényleg 3 csillag, de az a bot jobb oldalt fenn, az kár, hogy belóg, Nem retusálhatatlan, szóval menthető, de a következő szint, hogy ezekre a nüanszokra is kell figyelni. (hegyi)
értékelés:

Szeretem ezt a képet, mert valóban vidám, huncut szituáció, jól fogalmazod meg. Ha egy hangyányit elmozdulsz a kamerával jobbra, az előtérben lógó életlen madzag nem takar a szembe, jóllehet nagyobb mélységélességgel kevésbé ugrana ki ez a homályosság probléma. (hegyi)
értékelés:

A képnek van hangulata, ez kétségtelen, én azonban arra hívnám fel a figyelmed, hogy ha az nem egyértelmű a képből, hogy mi történik, akkor érdemes a látószöget úgy megkeresni, hogy az üzenet az általános felé mozduljon el. Mire is gondolok? Most az, hogy a gyerek valójában kavicsot szed, rajzol, vagy egy bogarat nézeget, nem derül ki. Ha lejjebb mégy a kamerával, még lejjebb ennél, akkor viszont nem is akarom tudni mindezt, mert nem lényeges, nem erre akarok figyelni, hogy mi történik, mert előtérbe kerül maga a hangulat, az autó is a gyerek szintjére kerül, szóval szerintem jobban működne. (hegyi)
értékelés:

Itt éppúgy, mind a másik báros képnél a környezet, a hangulat hiányzik. A kalap itt sokkal jobb, de nem tud természetes lenni a beállítás, a póz és így a modell sem, mert nincs, ami hangulatba hozza, így a néződre se tud ez átragadni. (hegyi)

Máté, itt is mondom, az emberfotózás még korai neked, előbb magad legyél az alanyod, aztán tárgyak, hogy a perspektíva, komponálás menjen, és csak ha már ezekkel tisztában vagy és biztosan használod, akkor keress modelleket. Ha már bele akartad a teljes ajtót komponálni és odaállítottad a modellt, akkor menj lejjebb. Most annyira fent vagy, hogy a perspektíva is így torzul, fentről. Nem instruáltad, vagy rosszul a modelled. A póz befagyott, kihívó akar lenni, de nem működik. A has, a ruha, ezek olyan eszközök, amiket nem használunk, mert annyira közhelyes. Szóval Máté, kezdjük az elején, és legyen türelmes, hogy nem akarsz rohanni előre. (hegyi)

Ugyanazt a fiatalembert látjuk, mint az előző képen, cigarettázik egy padon, és nagyon határozott a jelenléte. Ebben a helyzetben vacillálok azon, hogy mit mondjak a képre, mert alapvetően, mint kompozíció, rendben van, és az is, hogy hogyan ábrázolod őt. Minden oké, megvannak a kezei, a cigaretta is jó, hogy a világos háttér elé kerül, minden porcikája rendben van annak, ahogy őt mutatod. És mégis van benne valami, ami miatt nem tudok közel kerülni ehhez. Valószínű arról van szó, hogy nekem ez egy póznak tűnik. Hogy ő valójában milyen, nem tudom meg, mert vagy egy beállított helyzet, ez a fajta keménykedés a részéről, és akkor jó lenne ebből ironikusan egy kicsit kikacsintani, hogy oldjuk ezt az egészet, és ha nem is humorossá, de mindenképpen közelebbivé, szerethetőbbé tegyük őt, vagy pedig menjünk bele keményebben ebbe a szituációba, és még több manifesztummal ábrázoljuk azt, hogy itt egy valóban kemény csávóról van szó. Akkor legyen sáros, szakadt, agresszív, akkor ebből több kell. Ami még egy fontos dolog, hogy a szemüveg mind a két képen ott van. Ha ez napszemüveg reklám, akkor oké, ha portré, akkor viszont nem oké. Miért nem tudunk egymás szemébe nézni? Miért nem vagyunk egymáshoz őszinték? Ez is a póz érzetét erősíti bennem, és az nekem a portré műfajában inkább komikus, mint valódi. (hegyi)
értékelés: