Nagyvárosi lány

Nikon d 3300 f5.3 1/320 iso 100
A kép Budapesten a Szabadság téren készült. A múltszázad eleji díszes villanyoszlop és a természet zöldjéből előbukkanó épület, alatta a teraszos kávézóval egyből komponálásra késztetett. Pest a legjobb hely portrézásra véleményem szerint, viszont korán sem könnyű. Annyi minden van hogy valami, vagy valaki mindig belelóg, szóval folyamatosan koncentrálni kell vagy utó munkálni. Próbáltam ezekhez mérten viszonylag jó kompozíciót találni. A lány lábfeje nincs a képen, de ezt direkt van így. Szerettem volna egy kis sejtelmességet belevinni ami a női természetet hangsúlyozza ki.

Ami rögtön szembeötlik, a színvilág. Nekem nagyon furcsa érzetem támad ettől a kékes-zöldes beütéstől, amit ez hordoz, mint fekete-fehér kép. Olyan, mintha valamit el akarnál nekem adni, és ez egy csomagolás lenne, mert nem vagy biztos abban, hogy önmagában a kép működik. Ennél jobban kell magadban bízz. Ami még fontos: talán ez a kép fekvőben izgalmasabb lenne, ugyanis ahhoz, hogy ez valóban egy nagyvárosi lány érzetet keltsen, ahhoz nekem több kellene a környezetből. Nem állóban fotóznám ezt, hanem fekvőben, és akkor az ő megjelenése ebben a térben jobban értelmezhető lenne. Ez most olyan nekem, mintha ez egy elrontott portré, csak közben a modellt hirtelen a nagymamája felhívta, hogy vigyen haza a piacról fél kiló krumplit. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

0
Értékelem!

Igazad van! :) Nekem az is jólesik ha ti véleményeztek. Bármilyen tanácsot, gondolatot szívesen fogadok. Lesz onportrem csak sajnos jelenleg most kezdtem mellékesbe fotózni. Remélem egyszer ebből tudok rendesen élni. Mindenképen számít az a "szemüvegem " amin keresztül én látom a világot. Kihívás az onportre szóval jöhet. Kapkodni nem fogok de a héten teszek fel. :)

0
Értékelem!

Alapvetően nem kritikaként írom, majd Zsolt értékel, mi többiek hozzászólunk.
Amit írsz, hogy azt tanította a fotográfia, hogy "nem számítasz", mint fotós, ez összetett dolog.
De vannak az önfotóknak okai, ami miatt itt szóba kerül: bemutatkozás a többieknek. Ezen nincs mit nagyon magyarázni :)
A másik, hogy van amikor önmagadat modellként használhatod. Ilyenkor nem magad adod oda, hogy portré készüljön rólad,, hanem az elképzelt témához illeszkedő szereplőt, modellt kell alakítani, mert nincs rá modelled, vagy macerás lenne megoldani mással, stb... Erről sokat beszélünk (beszél Zsolt) itt a Téren amúgy, biztosan fogod olvasni még Te is.
Persze ennek egy speciális esete, amikor önvallomás jelleggel készítesz fotót magadról, ez is lehet, de ez tényleg egyéni, hogy ki mennyire tud és akar így megnyílni, ilyet nem is szoktuk itt erőltetni.

Egy másik kérdés a fotós stílusjegyei. (Ez is annak a kérdése, hogy számít-e a fotós) Mert az alkotói folyamatokban igen, ez fontos szerintem, de ez jellemzően sok munkával alakul ki . Persze van, amikor ez nem szerencsés - útlevél, egészségügyi, ipari stb alkalmazott fotográfia :))) de már egy porténál, vagy akár esküvői fotónál is az egyéni stílus inkább előny, mint hátrány - szerintem.

0
Értékelem!

Köszönöm a kritikát. :) Magamat nem szeretem fotózni pont ezt tanította meg nekem a fotózás hogy nem én számítok. De mivel feladat ezért nekilátok. :) érdekes hogy a feketefehérre nem raktam szűrőt. Lightroomban benyomtam hogy B&W és ennyi. Aztán megtetszett hogy ilyen kékes és nem zavart. Volt már ilyen többször.

1
Értékelem!

Szia, üdv a Téren! Tetszik, hogy van egy természetes, elkapott hatása a fotónak, miközben a kézmozdulatból nekem az jön le, hogy tudja a lány, hogy fotózzák. Viszont ez a kékes elszínezés itt szerintem nem indokolt, sima fekete-fehérben jobb lenne. Önportré is jön majd? :)

Új hozzászólás