Az első képem, ami kiállításon falra kerül január 16-tól.
A fotográfiában az emberábrázolást tartom magam számára a legfontosabb területnek, legyen szó portréról, önportréról vagy az ember környezetének bemutatásáról. A Madráka/Birdy című képemet 1992-ben készítettem analóg kamerával fekete-fehér filmre, amit kinagyítottam és utána kézzel Ilford Cibachrome festék segítségével színeztem ki. A modellemre egy átlátszó műanyag fóliát adtam, az arcára pedig élesztőt kentem, így értem el azt a hatást, ami a fejemben Alan Parker mozija óta jelen volt. Kerestem a tekintetet, ami az egyetlen kapaszkodó lehet két ember között a kommunikációban, amikor a szavak már nem elegendőek. Az eredeti vintage képből egyetlen példány létezik a kézi festés által válik megismételhetetlenné.
Hozzászólások
Köszönöm Csaba, jól esik, amit mondasz.
Biztosan lehet sokminden okosat is mondani errol a keprol, ami nekem igazan tetszik, en megis egy igen szubjektiv dolgot emlitenek. Szamomra az egyik erdekes tortenet a retegek minosegenek jateka, ahogy a viszonylag allando de megiscsak mulando bort illekonnya teszi a felrepedezes, viszont a kezi festes az elmulasnak ezt a pillanatat orokre rogziti, megvedi, visszahelyezi a vegtelen idobe.