Ez eléggé erősen el van dőlve, részben ez a háttérnek is köszönhető, az ott meghúzódó domboknak, de azért ezek a villanyoszlopok sem függőlegesek. Miért nem, nem nagyon értem. És ugyanígy nem értem a képkivágást sem, mert ha ilyen nagyvonalú vagy a felső régiót illetően, akkor oldalt miért vagy ennyire szigorú? Bizony, itt nagyon fontos mozgások lettek oldalt levágva. Valószínű, hogy ez a kép nem álló képként állja meg a helyét. Ez egy fekvő kép lenne, de legalábbis négyzetes. Ezt visszaadom, jó? (hegyi)

Hát, igen, valószínű, hogy rád figyel, csak ebből mindent levágtál, ami a környezetben érdekes lehet, és annyira körbeollóztad ezt a képet, hogy így már lemaradt a gesztus. El kéne vinnie az ő tekintetének ezt az egészet. Az látszik, hogy két lámpával dolgoztál minimum, lehet, hogy ez egy kicsit sok is ahhoz, hogy izgalmassá váljon, kicsit túl van világítva a homlok. Lehet, ha egy keveset lefelé mozdítod ezeket a lámpákat, akkor izgalmasabb képet kapunk. Szóval, kellene még ezzel egy kicsit játszani. Másrészt a környezetnek azért van szerepe. Nem elég, vagy ritka, amikor elviszi a képet a vállán az, hogy ennyire közelre megyünk. Ott valaminek történnie kell, akkor beszéltesd, hozd valamilyen szituációba, hogy valamilyen jellegzetes gesztus megtörténjen, mosolyodjon el, csodálkozzon el, tehát, hogy fel tudjak fedezni valamit. Mert a figyelem önmagában kevés. Utalnék Rodin: A gondolkodó–ra, ő sem másként oldotta ezt meg, mert azért rendesen használja a gesztusrendszert is. Visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Jó tónusokkal készített kép, filozófiai értelemben is és formailag is átgondolt munka, köszönet érte. Elfogadom a világosabb tónusok felé való eltolódást is, bár azt kell mondjam, hogy talán jót tett volna neki, ha visszább húzod mindezt a közép felé, természetesen ügyelve, hogy a férfikéz ne dögöljön be tónusban, mert akkor kevéssé lenne "édes" a gondolatiság megfogalmazása. Még egy megjegyzés a végére: azt is érdemes lenne kipróbálni, hogy mindezt közelebbről, részletet mutatva komponálod, mert bár így ez egy tiszta kompozíció, de izgalmasabb lenne, ha nem lennének ekkora üres terek - és ha már filozófia, az üres térnek is jelentése van, akár értelmezhetem úgy is, hogy ez a három tagú család a környezetéből kiszakítva, elvágva éli az életét, társas magányban. De a megoldás jó irányba visz, úgyhogy a három csillag mindenképpen megillet. (hegyi)
értékelés:

Csaba, egyre jobban haladunk a képi megoldásban, és én most felmentelek ennek a leckének a további gyűrésétől. Majd visszatérünk még erre, de azt gondolom, hogy ebből ennél sokkal több nem hozható jól ki. Azon érdemes elgondolkodnod, és ez a te döntéseden múlik, hogy az elő-, a közép-, vagy a háttér a fontos. Háttérnek vehetjük az eget, középtérnek a házat, előtérnek a figurát, és ezeket egymásról valahogy le kell választani. Igen ám, ez most meg is történik, viszonylag jól, merthogy három elkülöníthető tónustartományt kapunk, de biztos vagy abban, hogy ez a sorrend? Mert itt most valami egészen fordított ügyet látok, az ég és a felhők azok, amik a legközelebb jönnek hozzánk, a középtér marad nagyjából a helyén, és az előtérben lévő figura megy hátra. Ettől az ember egy kicsit furcsán érzi magát, hogy megfordult a tónusrendbeli sorrendünk, és ez olyan érdekes, mert hiába plasztikus az egész, meg hiába van térbelisége, hogyha ennek a sorrendjét úgymond felcseréled. Nem baj ez, nem azt mondtam, hogy ez hibás, csak furcsa, és ennek indokokat kell találni, hogy ezt a néző értse, és ne érezze magát kellemetlenül. Vagy érezze magát kellemetlenül, ha ez a célunk, tehát, ha szorongatni akarjuk a nézőt, akkor az is érvényes lehet, csak akkor olyan történetnek kell itt elindulnia, amiből a végén valami bűneset történik, vagy ki tudja, hogy mit lehet még ebből kihozni. Mindenesetre van ennek egy kis félelemkeltő hatása, de nem baj ez, megvan a 3 csillag és a leckemegoldás. Haladjunk tovább! (hegyi)
értékelés:    

Köszönöm, hogy megismételted a képet! Mindenféleképpen jobb lett a hatása, és azt mondom, hogy akkor ezt most tessék még egy kicsit továbbgondolni. Az ismétlést elfogadom, megvan rá az 1 csillag, de dolgozzunk még ezzel az üzenettel. Fontolgasd, hogy mi az, ami még rákerülhet erre a képre, miről mesélünk, miért fordítunk hátat, miért karba font kézzel nézünk azon kívül, hogy kényelmes, de ha kényelmes, akkor miért nem érzem ezt a kényelmességet a képen? Ezeken érdemes lenne elgondolkodni. (hegyi)
értékelés:

Kedves Csaba, én azt gondolom, hogy jó, hogy elindulunk ebben az irányban, örülök neki, hogy ezt komolyan vetted. Maradjunk abban, hogy most nem leckemegoldásokat és csillagokat vadászunk, hanem dolgozunk egy ügyön, és ez egy fontos kérdés, hogy ne az legyen a cél, hogy egyből tíz pontosat dobjunk. Ami a képet illeti, jellegzetesnek gondolom azt a helyzetet, amit mutatsz. Van ebben egy várakozásteli helyzet, hogy vajon visszafordulsz-e, vajon hátranézel-e, és ez ad ennek egy feszültséget. A gondolat abszolút jó. A kivitelezésnél egyrészt problémám az, hogy nagyon szűkre van ez vágva, a hajszálaid eléggé beleütköznek a kép felső részébe, miközben ennek túl sok indoka nincs, hiszen itt inkább a gesztus az, ami fontos, és nem az, mint egy portrénál, hogy vághatunk is a fejtetőből, mert a tekintet kell, hogy elvigye a vállán. Itt ilyen nincsen, tehát itt a teljes formával kellene dolgozni. A másik a világítás. Ugye van egy kinti fényhelyzet, és ezt jól látod, és jól használod, talán egy kicsit túl is van világítva most a két karod, ugyanakkor nem ártott volna bentről, a szobából valami kis derítést adni, hogy az egésznek a plasztikussága, a térbelisége meglegyen. Most a középső része a testnek - nagyjából a gerincvonal -, már abszolút bebukik, és ettől, mivelhogy azt tanultuk, hogy a világosabb tónusok mindig közelebbinek mutatkoznak, ha ezt elképzeled úgy a fejet, mint például egy tojást, akkor a tojásnak nem a szélei vannak hozzánk közel, magyarán behorpad az egész. Még egy dolog, ami fontos, van két karod. Ebben a formában most olyan, mintha ezek csonkolva lennének valami baleset által, és ez nem biztos, hogy jó üzenet. Meg lehet fogni azt a korlátot, bele lehet kapaszkodni. Elhiszem, hogy te ebben a pózban szeretsz nézelődni, de van ebben valami rokkant érzet, és ez nem biztos, hogy jó. Természetesen előfordulhat majd a későbbi munkáknál, hogy egy fogyatékkal élő embert próbálunk lefényképezni, és ott szerepe lehet, de ott az egy teljesen más kérdés. Nagyjából ezeket tudom hozzátenni. Várom a folytatást. Addig ne csillagozzunk szerintem, mert itt most tényleg nem a csillaggyűjtés van, ameddig nem beszéltünk egyéb problémát át, és én azt kérném, ha egyetértesz, hogy mivel ezek önportrék, és viszonylag megismételhetőek, ha nem is pont ugyanazon a délelőttön, vagy fényviszonyban, hogy ne úgy ugorjunk tovább, hogy jó, ezt most megértettem, de nem ismétlek, hanem kérnék ismétlést is. Tehát ezt az erkélyen merengő szituációt tessék nekem megismételni, lássuk, hogy hogyan fordítod le magadban az itt elhangzottakat. (hegyi)

Ezt a képet abszolút elfogadom, egy jó ritmus, egy jó megoldás. Engem, amit a kommenteknél olvastam, hogy de a világítás milyen, és hogy a hátsó sorokban tulajdonképpen már barna bőrű embereket látunk, nem zavar különösebben, mert értem, hogy miért történik ez, nyilvánvaló, hogy más a fényviszony az első sorban, és a következőben. Ugyanakkor a gesztus viszont erős. Mondjuk ha a szaturációt visszább tudod venni, akkor ez kevésbé lesz kritikus. Talán azt a zöld fickót érdemes lett volna levágni, mert ő ehhez a csoporthoz már nem tartozik hozzá, még akkor is, ha a lányba is bele kell vágnunk. A pillanatot jól megragadtad, sokféle, színes, mindazzal együtt, hogy egyenruhában vannak a szereplők, de látszik az, hogy kinek mit jelent ez a gesztus, és mennyire másképp szabadulnak el az érzelmek, úgyhogy én azt gondolom, hogy ez egy abszolút rendben lévő üzenet. Már csak azért is, mert nem kell sokat dumálni hozzá. (hegyi)
értékelés: