Kedves Csaba, én azt gondolom, hogy jó, hogy elindulunk ebben az irányban, örülök neki, hogy ezt komolyan vetted. Maradjunk abban, hogy most nem leckemegoldásokat és csillagokat vadászunk, hanem dolgozunk egy ügyön, és ez egy fontos kérdés, hogy ne az legyen a cél, hogy egyből tíz pontosat dobjunk. Ami a képet illeti, jellegzetesnek gondolom azt a helyzetet, amit mutatsz. Van ebben egy várakozásteli helyzet, hogy vajon visszafordulsz-e, vajon hátranézel-e, és ez ad ennek egy feszültséget. A gondolat abszolút jó. A kivitelezésnél egyrészt problémám az, hogy nagyon szűkre van ez vágva, a hajszálaid eléggé beleütköznek a kép felső részébe, miközben ennek túl sok indoka nincs, hiszen itt inkább a gesztus az, ami fontos, és nem az, mint egy portrénál, hogy vághatunk is a fejtetőből, mert a tekintet kell, hogy elvigye a vállán. Itt ilyen nincsen, tehát itt a teljes formával kellene dolgozni. A másik a világítás. Ugye van egy kinti fényhelyzet, és ezt jól látod, és jól használod, talán egy kicsit túl is van világítva most a két karod, ugyanakkor nem ártott volna bentről, a szobából valami kis derítést adni, hogy az egésznek a plasztikussága, a térbelisége meglegyen. Most a középső része a testnek - nagyjából a gerincvonal -, már abszolút bebukik, és ettől, mivelhogy azt tanultuk, hogy a világosabb tónusok mindig közelebbinek mutatkoznak, ha ezt elképzeled úgy a fejet, mint például egy tojást, akkor a tojásnak nem a szélei vannak hozzánk közel, magyarán behorpad az egész. Még egy dolog, ami fontos, van két karod. Ebben a formában most olyan, mintha ezek csonkolva lennének valami baleset által, és ez nem biztos, hogy jó üzenet. Meg lehet fogni azt a korlátot, bele lehet kapaszkodni. Elhiszem, hogy te ebben a pózban szeretsz nézelődni, de van ebben valami rokkant érzet, és ez nem biztos, hogy jó. Természetesen előfordulhat majd a későbbi munkáknál, hogy egy fogyatékkal élő embert próbálunk lefényképezni, és ott szerepe lehet, de ott az egy teljesen más kérdés. Nagyjából ezeket tudom hozzátenni. Várom a folytatást. Addig ne csillagozzunk szerintem, mert itt most tényleg nem a csillaggyűjtés van, ameddig nem beszéltünk egyéb problémát át, és én azt kérném, ha egyetértesz, hogy mivel ezek önportrék, és viszonylag megismételhetőek, ha nem is pont ugyanazon a délelőttön, vagy fényviszonyban, hogy ne úgy ugorjunk tovább, hogy jó, ezt most megértettem, de nem ismétlek, hanem kérnék ismétlést is. Tehát ezt az erkélyen merengő szituációt tessék nekem megismételni, lássuk, hogy hogyan fordítod le magadban az itt elhangzottakat. (hegyi)