Az irány jó. Mármint nem a tolás iránya, hanem azé, amit keresel. Hiszen a fotó szerepjáték is. A helyszín rendben van. A szereplő viszont civil marad. Kérdezheted, hogy baj ez? Hiszen rólam szól, hát én ez vagyok. Igen, nyilván nem csak akkor működik egy geg, ha mondjuk bőgatyásan öltözöl be, de az is kérdés, hogy a civilségnek mi az autentikus megfogalmazása. Nem könnyű ezt elsőre eltalálni. Hiszen mi is most a helyzet? Adva van egy szalmabálahegy, amit mint Sziszüphosz modern gyermeke, el akarsz tolni. De biztos, hogy ehhez a mackófelső és a halászgatya a jó ábrázolás? Abban jó a keresés, hogy a szalmához képest ellenpontozni kell, azaz színben valami olyat kell keresni, ami eltér attól a világtól, de ez a ruházat nekem most elveszi ennek az egésznek az erejét. A másik kérdés hogy ebben az arányrendszerben a figura elég dinamikus-e. Úgy gondolom, hogy részint jó irány lehet az is, ha kicsit oldalról mutatod be ezt, de az is, ha akár fentről, akár lentről. Mind mást üzenne, de kimozdítaná a statikusságból az egészet. Nagyon távolról van ez most befogva, emiatt nem érvényesül, nem kerül felszínre az erőfeszítés. Csak a nagy bála, ami nem elég. Ráadásul, a kérdésre sem ad választ, hogy miért szalma? Mit akar ez szimbolizálni? Hogy a könnyű feladat is tornyosulhat magasra? Vagy olyan parafrázist, ami a humor felé vinné ezt el? Nem egyértelmű. Úgyhogy az irány tehát jó, de ezekre a kérdésekre meg kell magadban keresd a választ és valami mellé oda kell tenni a magad X jelét, hogy a néző is abba az irányba tudjon elindulni. (hegyi)
értékelés: