Hívőkre várva, Hegyi Zsolt-2013.05.24. 11:51, Hegyi Zsolt-2013.05.24. 11:51

Hívőkre várva
Hívőkre várva
Hívőkre várva

Köszönöm még egyszer a lehetőséget. Szóval, Vallások c. pályázatra fejenként max. 3 képet lehet beadni. Semmilyen megkötés, formai előírás nincs. Az én három képem ezek lennének. Minden véleménynek örülök, szívesen olvasnám! Jöhet hideg, meleg!!! Köszönöm előre is!

Lebuktak

Lebuktak

Ha már mindenáron ezekkel a madarakkal akarunk viccelődni, akkor ez már inkább humoros, és ezt a képet inkább el tudom fogadni ebbe a leckébe, de azért ez is elég primer. Megint azt mondom, hogy keressük már egy kicsit azt az áttételességet, amitől 2 percnél tovább tart az örömünk. Egyszer megnézem ezt a képet, konstatálom, hogy tényleg vicces, ahogy a feneküket mutatják, de ez azért nem egy térdcsapkodós vicc. Nem annyira erős. (hegyi)
értékelés:

Körmenet

Körmenet

Örülök, hogy Csaba nem adja fel a küzdelmet a humor leckével. Ez nekem még mindig nem a humor kérdésköre, nem nagyon látom, hogy ebben mi a vicces, de biztos van benne valami, csak lehet, hogy előttem van még ez az ajtó zárva, ezt el tudom képzelni. De nekem ez most inkább egy természetfotó, vagy egy jól megfogott pillanat. A kép maga egy jó ritmus, és ráadásul ezekkel a kecses madarakkal ez a nagyon szögletes, erős, tört fa jól ellenpontoz, kicsit szűknek érzem a teret, de minden más rendben van. Abban maradtunk a képelemzéseknél, hogy ha a lecke maga nem oldódik meg, akkor maximum 1 csillagot tudok adni. Nem tudom áttenni másik leckébe, mert hova tegyem át? Te ezt nagyon ebben akarod tartani, hát legyen, csak legyen valamilyen magyarázat hozzá, azon kívül, hogy odateszed, hogy körmenet. Már most melyik körmenetre tetszik gondolni? Szóval, nem tudom, hogy a kép humornál kell-e a nézőt ennyire tornáztatni? (hegyi)

Fáklyával előre!

Fáklyával előre!

Csaba, megint azt mondom, hogy keressük a sajátságost, az egyedit. Elfogadom ezt az ünnepi kapcsolást, mert valóban a tavasz - bár úgy tűnik, mintha ma ezt el kéne felejtenünk, vagy el kéne titkolnunk -, mégiscsak a felszabadulás ünnepe, akár tetszik, akár nem. Ha ezt figyelembe vesszük, akkor érthető, hogy miért ezt a szobor részletet mutatod. Kimetszettünk valamiből egy darabot, ami fontos, de elvesztettük a tökéletes környezeti kapcsolódását, ezért ez így grafikai munkává redukálódott, és nincs meg az a kötődés, és kapocs a világhoz, ami miatt ez fotográfiaként tudna működni. A fotónak azért van egy ilyen szerepe, nem lehet teljesen elvonni. Vagy hát, ha elvontunk mindent a környezetből, akkor ezzel a kisollós kimetszéssel a hangulatot is nagyon lecsökkentjük. (hegyi)
értékelés:

Meseautó

Meseautó

A kérdés az, hogy ez kinek ünnep? A sofőrnek, a nőnek, vagy neked - és mitől? A meseautót értem, és az egy jó megközelítés, bár ha a helyzet kedvezőbb, akkor esetleg párhuzamosan haladva vele, egy hosszabb expozíciós időt választva nem lenne ennyire megfagyott ez az egész, mintha ők ott csak állnának, és nem történne semmi, márpedig a meseautónak az a lényege, hogy az ember azért suhanjon vele. Ami nekem ebben a képben kérdéses, az az, hogy azon túl, hogy látunk rajta egy nagyon érdekes autót – már, hát ez a mostani világban érdekes, mert egyre kevesebb ilyen öreg kocsit láthatunk, és ráadásul ez nem csak felújítva van, hanem funkciójában is vissza van helyezve, sofőrrel, és gondolom, városnézési opció -, de ezen kívül mi az, amit még el tudunk mondani, vagy mutatni? Felteheted a kérdést, hogy kell-e? Én azt mondom, hogy igen, mert mondjuk azon a délutánon, amikor ez az autó körbejárt a városban, és annak nevezetesebb pontjait megmutatta ennek a turista hölgynek, abban az időintervallumban gondolom, készült erről az autóról legalább 26 felvétel. És a tiédnek kell a legjobbnak lennie, és ezt csakis egyetlen helyzetben tudod megtenni, ha egyrészt gyorsan reagálsz, mert a kedvedért nem fognak megállni pózolni, másrészt, ha ezt az egészet végiggondolod, hogy mi az, ami miatt neked fontos, mert az fogja a nézőt is bevonzani a képbe. Ha csak az a fontos, hogy jé, láttam egy ilyen régi autót, akkor arra meg azt mondom, hogy azt egy old timer show –n is meg lehet csinálni, és ott még optimálisabb körülményeket is találsz. Mindenféleképpen ott érzem a továbblépési és kitörési lehetőséget, hogy ha magával az utcával, mint tereppel kezd el az ember foglalkozni, és gondolkozni, akkor ott az első és legfontosabb kérdés nem a technika, hanem az, hogy mi a közöm nekem ehhez, mit akarok én ettől? Miért csinálom? Ez fontos! Sose felejtsd szem elől ezt a kérdést, hogy miért? Az ünnepet nem nagyon értem. A kompozíció egy jó statikus kompozíció, érdekes, ahogy ez a ferde vonal, mint oszlop, vagy mint híd elem kicsit bolondít ezen, erre megadnék 1 csillagot, mindazzal együtt, hogy az ünnephez való kötődését a kép maga nem magyarázza. Ez bekerülhetett volna több másik leckébe is. (hegyi)
értékelés:

Díszőrség

Díszőrség

Csaba, ahhoz, hogy kimozdulj a turistafotó komfortjából, az kell, hogy keresd azt, ami ebben a nagy térben téged érdekel. Kényelmes szemmagasságból exponáltál, gyakorlatilag az esemény megvan, de hogy mi ebben, ami téged vonz, hogy mi közünk ehhez nézőknek, hogy mit akarsz általa elmondani az amiatt nem jön át, mert távol vagy. Nem kell minden, nem kell a teljes ház, a sok katona, a macskakő és minden egyéb, ez egy sokkal szubjektívebb kivágatban talán működhet, de megint azt mondom, amit korábbi képeidnél, hogy keresd az egyedit. Mitől ünnep ez? Add át nekünk az érzést, hogy mitől az. (hegyi)

Deszkás

Deszkás

Egy szóval: szűk. Attól, hogy ennyire levágtad a környezetet, ettől az egész mozgásnak az irányultsága nem világos. Honnan haladunk merre? Erre azért érdemes odafigyelni egy ilyen ötletnél. Másrészt pedig maga a szituáció rendben van, csak nem nagyon tudom, hogy ebből a nézőpontból volt-e ez a legjobban lefotózható. Most halad valamerre, de becsapós a dolog, mert olyan, mintha azt érezném, hogy ő, ahogy most leérkezik a földre, már neki is fog menni annak a falnak, miközben valószínű, hogy azért volt itt távolság elég. (hegyi)
értékelés:

Üldözött

Üldözött

A leckebesorolással megint nem tudok mit kezdeni, még azt mondom, hogy ha a természetfotóba küldjük, akkor lehet, hogy ez egy más megközelítés. Jó a pillanat megragadása, ezt jól csináltad. Megint az a bajom, hogy szűkek vagyunk. Hogy ezt még pontosabban megfogalmazzam: vagy még közelebb kell menni, és akár egy nagyobb telével ténylegesen csak annyit mutatni, ami a harcnak a lényege, és a környezetet maximálisan lehagyni, vagy nem árt, hogy ha ebből a fodrozódásból, hullámokból is valamennyit még kapunk. Most a kettő között vagyunk, és nekem ez így egy kicsit billeg. Ettől függetlenül a dolog rendben van. Megkapja a 3 csillagot, azzal együtt, hogy a leckebesorolással nem értek egyet. (hegyi)
értékelés:

Menekülés

Menekülés

Az utómunkához lenne némi javaslatom. Ha egy picit emelsz a kontraszton, akkor azok a csapásnyomok, amik a vízben vannak, azok hatásosabbak és erősebbek lesznek. Igaz, hogy valamennyit veszítünk a madarakból, a részleteikből, de nem is vagyok benne 100%-ig biztos, hogy ezekre a részletekre olyan nagyon szükség van most. Több madarat látunk akcióban, tehát itt az akció a fontosabb. Jó a ritmus, és jó az ötlet, viszont arról nem vagyok meggyőzve, hogy ez miért pont a mozgás leckébe készült. Persze, mozognak, de azért ennél egy kicsit próbáljunk meg elvontabbnak lenni. A kép ebben a formában nekem 2 csillagos, legfőképp azért, mert érdemes lett volna egy picit többet befogni abból, ami vízen, a vízzel történik. Nem egy könnyű dolog egy ilyen fotót elkészíteni, hogy pont akkor exponáljak, amikor valami akció történik, de a kép végeredménye szempontjából, hogy mekkora a befektetett munka, az nem oszt, és nem szoroz. (hegyi)
értékelés:

Éjféli expressz

Éjféli expressz

Nos, ez egy jó megoldás erre a leckére, abszolút jó a kompozíciója is, és a tömegelhelyezés is a helyén van. Jók a színek, ritmusos és dinamikus. Jó az, ahogy a töltésnek a köveit a vonat megvilágíthatta, és ezzel a hosszabb expozícióval ez is élni tud, és teret tudott kapni. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:    

Irány a part

Irány a part

A tömegelhelyezés rendben van, a formákkal sincs baj, és a képhatár is érthető és érzékelhető mindazzal együtt, hogy egy nagyon hajszálnyit a horizontunk dől. De azt szeretném megkérdezni megint, mint a kettővel ezelőtti képednél is, hogy elég egyedinek gondolod-e ezt a képet, mint szituációt? Kiderül-e, hogy kik a szereplők, mit csinálnak a parton, miért mennek ők itt most, mi az a táska, és miért van a férfinek a vállán még a gyereken kívül? Mert most egy csomó olyan képelem van, főképp azáltal, hogy háttal vannak nekünk, ami kérdéseket vet fel. Elfogadom, hogy nem csak a szemből fényképezett képek az érvényesek, sőt, nagyon izgalmas lehet az egy történet szempontjából, hogy gyalogolunk bele a végtelenbe, de akkor történjen meg ez! Ahhoz a környezet, az időjárás és a fényképezés időpontja jelen pillanatban szerintem nem alkalmas, hogy ezt a fajta kicsit melankolikus, drámai szituációt hordozza, hogy a nagy semmibe gyalogol be apa a gyerekkel. Pedig ennek esetleg lehetne húzása. Szóval ezt most ugyanoda sorolom, mint az előző képeket, hogy gondolkodjuk el azon egy kicsit, hogy azon kívül, hogy bekerül egy családi albumba, mivel tudjuk egyedivé tenni a képet. Abban szeretnék neked segíteni, hogy ezen a lépcsőfokon fel tudj lépni, mert utána kinyílik majd a világ. Ezt a kérdést sose téveszd szem elől, hogy keresd az egyediséget, gyere ki a komfortzónából! (hegyi)

Fejjel lefelé

Fejjel lefelé

Azt hiszem, hogy egyelőre még nem biztos, hogy egy nyelvet beszélünk a humort illetően. Én ezt nem tartom viccesnek, kényszeredett a dolog, fotóban sincs megoldva. Ha már ezt a képet veszem, akkor ehhez lényegesen közelebb kell menni, úgy, hogy a farmer két szára legyen a képhatár, a cipő talpa legyen a kép alja. Semmilyen szükség nincs az előtérre, és oldalt sem a lyukakra, és hogyha ezt most fejben nagyjából körbevágod, látod, hogy mi fog majd működni, és mi az, ami hiányzik. Hiányzik a felső tömeg. Nem nagyon értem, hogy miért innen lett ez lefotózva. Ami a humor részét illeti, hát, az, hogy egy gyerek megpróbál kézen állni, nem érzem, hogy különösebben erős geg lenne, még akkor sem, ha mondjuk a tesója lógatja őt fejjel lefelé, mert az meg nem derül ki. Szeretném, ha erre nem csak egy szavas választ kapnék, hanem elkezdenénk kommunikálni, hogy ezt hogyan csináljuk. (hegyi)

Lány

Lány

Látunk itt egy fiatal lányt, akinek még nincsenek ráncai, és valószínűleg kevés bőrhibával rendelkezik, mégis gyanítom, hogy került erre valamilyen effekt, és én ezt túlzásnak érzem. Olyan, mintha be lenne kenve az egész bőr púderrel, és ebben az életkorban ez szerintem nem szükséges, mint ahogy a rúzs sem. Ez nekem esztétikai kérdés, hogy vajon van-e ezeknek a dolgoknak szerepe. Aztán vegyük azt, hogy van egy képhatárunk, és ez a képhatár belevág a hajba és a masniba, a magasra emelt haj miatt a haj tetejébe is vágunk, talán ez lenne egyébként a legkevésbé problémás, sőt, azt mondom, hogy még egy ujjnyit szükséges lenne vágni ahhoz, hogy ez az egész tömeg feljebb kerüljön. Nem véletlen az első három lecke, és ezt most elég határozottan mondom, hogy mielőtt elkezdünk portrézni, és idegeneket bevonni ebbe a munkába, jó, ha magunkon gyakorlunk, mert kevesebb kérdést vet fel az elemzés. Ne értsetek félre, itt nem az a kérdés, hogy nekem segítetek-e ezzel, mert én szívesen leelemzem a portrét is, de kevesebbet tudok róla mondani a modell iránti tiszteletből, mint ami egyébként talán szükséges lenne. Tehát, ha oktatási szempontból vesszük ezt a dolgot, akkor meg kell szerezni azt a biztonságot, hogy azt a pillanatot úgy rögzítem, ahogy szeretném, és ehhez jó, ha magunk vagyunk a modellek. Ezt a portrét nem tartom szerencsésnek. Nagyon korrekt a dolog, vagy az szeretne lenni, de mindezzel együtt a személyiségből semmit nem tudok meg, és azt kell, hogy mondjam, hogy egy közhelyes pillanatot látunk. Ha bemegyünk bármelyik fotószalonba, kb. hasonló képet fognak csinálni, enyhén profilból, hogy meglegyen a füle, kicsit biccentett fejjel, hogy a toka ne látszódjon, tehát ez egy teljesen klasszikus beállítás, ami nem baj, de ez a beállítás nem azok közé tartozik, amiket egy tizenéves lánynál alkalmazni kell. Benne sokkal több a vitalitás ennél, ez látszik a szemén, de ezt a helyzetet most belefagyasztottad egy ilyen cukormázas dologba. (hegyi)

Az első motoros túra

Az első motoros túra

Csaba, minden formai kérdés előtt az jelentkezik, hogy mi az, amit lefényképezünk, mennyire egyedi. Milliárd pillanat és hatás ér minket naponta, és azt gondolom, hogy ki kell tudni ragadni ebből azt az egyet, ami az adott szituációt magas fokon jellemzi. Én nem érzem ezt a képet eléggé egyedinek. Ezt most úgy mondom, hogy tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy egy családi albumban ennek a képnek mi lenne a szerepe, de tovább kellene lépni a családi album fotóknál. Azért mondom ezt, mert ahogy a legós képnél elkezdtünk egy munkát, azt a többi képednél is fontos lenne, hogy magad megcsináld, hogy átmenj rendezőbe. A szereplő itt nem néz ránk, egy utcán vagyunk, egy fél autó belóg, egy kis kerítés is, a horizont sem teljesen vízszintes, a fényviszonyok sem szerencsések. Készült egy kép, mert aranyos a kisfiú, és meg szerettük volna örökíteni. Gonosz leszek, mert azt mondom, hogy ezeket a képeket a családi albumban sem sokszor nézzük meg. Egyszer megmutatjuk, azután feledésbe merül, főképp azért, mert egyre ritkább az, hogy a képeket kinyomtassuk, a winchesteren őrizzük a múltat, csak gyűlik-gyűlik a sok kép, és elsodorják a régi képeket az újak. Ha végiggondolod, hogy mi lenne akkor, ha egy régebbi korban élnénk, amikor még nem volt digitális technika, akkor kérdés az, hogy csinálnál-e erről a képről nagyítást? Betennéd-e egy albumba, van-e annyira jelentős ez a pillanat? Merthogy az, amit a címben leírsz, hogy ez az első motoros út, nem jelenik meg ezen a képen. Nyilván ennek az egésznek van egy dramaturgiája, hogy mi történik egy ilyen helyzetben, van kétségbeesés a gyerek részéről is, a szülő részéről is, van felszabadult öröm, amikor az első métereket sikerül egyedül megtenni, tehát ez mind-mind történet, és megfogalmazható lenne képileg, de itt ez nem történik meg. Ez egy statikus kép. Gondold végig, hogy hogyan tudnád ezeket egyedivé tenni. (hegyi)