Látunk itt egy fiatal lányt, akinek még nincsenek ráncai, és valószínűleg kevés bőrhibával rendelkezik, mégis gyanítom, hogy került erre valamilyen effekt, és én ezt túlzásnak érzem. Olyan, mintha be lenne kenve az egész bőr púderrel, és ebben az életkorban ez szerintem nem szükséges, mint ahogy a rúzs sem. Ez nekem esztétikai kérdés, hogy vajon van-e ezeknek a dolgoknak szerepe. Aztán vegyük azt, hogy van egy képhatárunk, és ez a képhatár belevág a hajba és a masniba, a magasra emelt haj miatt a haj tetejébe is vágunk, talán ez lenne egyébként a legkevésbé problémás, sőt, azt mondom, hogy még egy ujjnyit szükséges lenne vágni ahhoz, hogy ez az egész tömeg feljebb kerüljön. Nem véletlen az első három lecke, és ezt most elég határozottan mondom, hogy mielőtt elkezdünk portrézni, és idegeneket bevonni ebbe a munkába, jó, ha magunkon gyakorlunk, mert kevesebb kérdést vet fel az elemzés. Ne értsetek félre, itt nem az a kérdés, hogy nekem segítetek-e ezzel, mert én szívesen leelemzem a portrét is, de kevesebbet tudok róla mondani a modell iránti tiszteletből, mint ami egyébként talán szükséges lenne. Tehát, ha oktatási szempontból vesszük ezt a dolgot, akkor meg kell szerezni azt a biztonságot, hogy azt a pillanatot úgy rögzítem, ahogy szeretném, és ehhez jó, ha magunk vagyunk a modellek. Ezt a portrét nem tartom szerencsésnek. Nagyon korrekt a dolog, vagy az szeretne lenni, de mindezzel együtt a személyiségből semmit nem tudok meg, és azt kell, hogy mondjam, hogy egy közhelyes pillanatot látunk. Ha bemegyünk bármelyik fotószalonba, kb. hasonló képet fognak csinálni, enyhén profilból, hogy meglegyen a füle, kicsit biccentett fejjel, hogy a toka ne látszódjon, tehát ez egy teljesen klasszikus beállítás, ami nem baj, de ez a beállítás nem azok közé tartozik, amiket egy tizenéves lánynál alkalmazni kell. Benne sokkal több a vitalitás ennél, ez látszik a szemén, de ezt a helyzetet most belefagyasztottad egy ilyen cukormázas dologba. (hegyi)