A fotó az maga, mint alapötlet jó lenne, de két eset van megint, amit érdemes lenne végiggondolni. Az egyik az, hogy akkor lenne hatása egy üres villamosnak, emberek nélkül az utcán, hogy ha környezete még kevésbé lenne képelemmel teli. A másik irány az pedig az, hogy egy olyan helyzetet keressünk, amikor azért valami gyalogos, kiskutya vagy bármilyen személy még rákerül erre a képre. Ugyanis ez így most nekem annyira nem izgalmas beállítás, hogy elvigye a vállán a nagy üresség, mert ahhoz túl sok a képelem. Annyira viszont nem érdekes, hogy ember nélkül is megálljon a lábán maga ez a villamos. Sokan fényképezik ezt a villamost, amikor a BKV ezt útnak indítja. Nem érzem azt, hogy ez mitől lenne egyedi, azon kívül, hogy van egy villamos képünk. Ezt érdemes végiggondolni, azért mert az egyediség sokszor számonkérésre kerül a képeknél és joggal, a néző szempontjából. Visszaadnám ismétlésre. (hegyi)

Közelítünk a megoldáshoz, és nagyon örülök annak, hogy újabb és újabb ritmusokat kapunk. Maga a tárgy most jó helyen van, és az üzenet tökéletesen érthető. Ha van még türelmed ezzel játszani, hogy abszolút a végállomásig jussunk, akkor két dologra hívnám fel a figyelmet. A háttérben valami nem teljesen elrendezett, és a kisfiúnak a vállánál a pólója sem, ezek most – főképp a póló – elviszik a figyelmemet, mert ugyanaz a fehér tónusrend, mint maga a tárgy. Erre talán érdemes lenne figyelni. Akár a saját kezével is ki tudja ezt takarni, vagy azzal, hogy te egy kicsit elmozdulsz, és ezzel az alkar egy takarást hoz létre. Még egy dolog, ami magára a tárgyra vonatkozik: a gyerekek nagyon érdekes szerkezeteket tudnak létrehozni, és a fantáziájuk határtalan. Most akkor vagy ebben az irányban mozdulunk el, és valami teljesen szokatlan objektumot mutatunk fel, vagy pedig a felnőttek ízlésvilágát kiszolgálva olyan irányt mutatunk, amiben nagyobb szerepe van annak, hogy felismerhető legyen, hogy ez mi akar lenni, milyen autó. Ez a meglátásom. Balról nem ártott volna némi derítés, most nagyon erősek az árnyékok a baloldalon. Tehát ezek azok a nagyon finom dolgok, amiken még lehet egy kicsit javítani, de ettől függetlenül megvan a 3 csillag, és megvan a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:    

Olyan ez az egész, mintha valahol a világ tetején állnátok így, ti hárman, és nagyon tetszik, hogy felemeled ezt a két szereplőt, és nagy tisztelet és szeretet sugárzik a képből. Nem is az, amit ők egymás felé mutatnak, mert az is rendben van, hanem a részedről érzek egy nagy érzelmi töltést ebben az egészben. Kicsit szűk az egész, főképp az alsó régiókat hiányolom, és nyilvánvaló, hogy ők nem egészen erre készültek. A babakocsis képhez viszonyítva is ugyanazt mondom el, hogy több időt kell erre hagyni, sőt, több időt kell kikövetelni magunknak a fényképezéshez. Hidd el, hogy a környezeted megértő lesz veled szemben. Ha megfigyeled, akkor például az idősebb hölgy arcán van egy olyan árnyék, ami nem egészen jó, hogy ott van. A másik modell is fordulhatna még egy picit a fény felé, csak egy nagyon picit, hogy ne ebben a homogén szürkében legyen az arcának a fele. Volna ezen még mit dolgozni, viszont az őszintesége és a szeretete abszolút megvan a képnek. Nehéz helyzetben vagyok, mert nem tudom nem látni a hibáit, és nem tudom nem észrevenni az erényeit ennek a képnek. És ilyenkor mit csináljak? De mivel a jövő előttünk áll, és van mód az ismétlésre, és a munkára, azt gondolom, hogy ezt most 2 csillagra tudom értékelni, és várnék folytatásokat. (hegyi)
értékelés:

Ez a kép egy jó tanulmány, és ezért nagyon fontos, és szeretném ezt az elején leszögezni, hogy az ember a hibáiból tanul. Lehet, hogy akkor, amikor exponáltad, pont attól, hogy ott voltál térben, és időben, tehát láttad, ahogy a kislány odaguggol, és utána láttad elmenni, neked ez egy logikus döntés, hogy ez a kép elkészült. De ebben a formában kimerevítve ez a kocka – nem is tudom, hogy hogy fogalmazzam ezt meg úgy, hogy ne legyen pejoratív a megfogalmazás – olyan cselekvéssort mutat, amit az ember nem szokott nyílt színen csinálni, és akkor most, ha lehet, értelmezze mindenki maga, hogy mit akarok mondani. Hogy nem a hasát hűti a vízzel, az biztos. Ebből a képből nem ez jön ki. Persze, mondhatod azt, hogy ez humor, és én azt gondolom, hogy igen, sajnos ilyen humorokat látunk az internet nagy részén, ilyen primer közléseket, amiben pont ez a félreértés, és a félreérthetőség az, ami a humor forrása, és én nem gondolnám, hogy ezek jó irányok lennének. Azt is megmondom, hogy miért. Van egy szereplőd, és őt tisztelned kell. Tehát a szereplővel szemben nem teheti meg az ember azt, hogy a kétértelmű fogalmazás irányában az ő kárára humorizál. Én nem gondolnám, hogy ez lenne a humor útja. Jó, hogy ezt feltöltötted, mert tudunk erről beszélni, és fontos, hogy beszéljünk erről, mert másképp hogy a fenébe mondanám azt el, hogy NE! csináljuk, ha nincsen kép. Nagyon jó illusztrációja annak, hogy miért ne. Azért ne, mert van itt egy kislány, és én nem azt akarom róla gondolni, amit te most mutatsz. Attól, hogy odaírod a leiratba, hogy a hasát hűti vízzel, ez a kép még az marad, ami. (hegyi)

Nem tudom, hogy milyen helyzet lehet ez azon kívül, hogy azt látom, hogy egy parkavató, de hogy az mit is takar, azt nem tudom, és nem is biztos, hogy kell. A lényeg az, hogy egy jó megfigyelői pontot talált magának Csaba. Hogy itt a szél fújt-e, és attól mozdult meg minden egy kicsit, azt nem tudom, de valószínű, hogy így van. Mindenesetre egy gusztusosan megoldott kép. Annyit tegyünk hozzá, hogy nyilvánvalóan az adott helyzettől is függ, hogy honnan és mit tudunk ábrázolni. A kép szélénél, a bal oldalon belóg valami, az asztalterítő pedig valamennyire kilóg a képből, de ez legyen a legnagyobb problémánk. El tudom fogadni a képet az ünnep leckére azzal együtt, hogy valami nekem még ebből a dinamikából hiányzik, talán egy kis vörös. De ez nem elsősorban a fotós kérdése, vagy nem csak az övé, hisz az ember nem hord ilyenkor piros-pöttyös labdát a zsebében, hanem a dizájneré, aki összerakta ezt az ünnepi helyszínt. Valamilyen dinamikát érdemes ilyenkor visszahozni. A zöld és a fehér, és ezek az ágról lógó nájlonok jó ötletek. Talán valami virágot tettem volna az asztalra, de még egyszer mondom, ez nem a fotós kérdése. Úgyhogy a 3 csillag megvan erre a képre, a leckemegoldással viszont egy kicsit várnék még. Kérni szeretnék még erre a leckére képeket. (hegyi)
értékelés:

Abszolút működik ez a dolog, ez egy tökéletesen rendben lévő meglátás. Talán annyit hozzátennék, hogy a kép baloldaláról azt az egyujjnyit, nagyjából, ami ez a koszosnak tűnő házfalrész, azt én levágnám. Magyarán az ablakmélyedés után rögtön vágnék. Akkor egy sokkal feszesebb ritmust kapnánk. Ettől függetlenül a kép az tökéletesen rendben van és az üzenet is. Megvan a három csillag és megvan a leckemegoldás is. Azzal együtt, hogy a kompozíció nem árt, hogy ha feszesebb. (hegyi)
értékelés:    

Az előző elemzésnél elmondtam, hogy jó lenne, hogy ha valami köze lenne egymáshoz a szereplőnek és ennek a tárgynak és nem tolakodna előre ez a tárgy ilyen erősen. Javult a helyzet azt elismerem, erősebb ez a kompozíció és a két autó is jó helyen van, ezzel a dologgal nincsen probléma, de még mindig nem érzem a kapcsolatot. Tehát, hogy ha szereplőnk megfogja a két tenyerébe ezt a legót és mutatja akár a kamerának, hogy nézd apa, ezt építettem, vagy játszik vele akkor az oké, de most nem nagyon érzem, hogy ebben az érzelem, hol jelenik meg. Olyan szinten távolságtartó a dolog, hogy ettől ez nekem problematikus. Még mindig azt mondom, hogy keressük az érzelmeket. Hol a gyerekkor? Megint azt kérdem, hogy miért pont egy gyerekkel ábrázoljuk a gyerekkort, nekem ez primér dolog. Ettől függetlenül el tudom fogadni, de akkor legyen köze egymáshoz a tárgynak és a szereplőnek. Fantasztikusan nagy élményanyagokat tudnak a gyerekek feldolgozni játék közben és ezt érdemes megfigyelni, lehetőség szerint nem föntről lefelé kommunikálva, tehát nem a szülő szerepéből, hanem tessék odafeküdni a szőnyegre vagy odaülni az asztalhoz és onnan dolgozni. Ezt most visszaadom ismétlésre és várom a folytatást. (hegyi)