A háttér, a szoros egymásmellé rendeltség és hogy magad szemvonala fölé emelted őket.
Olyan ez az egész, mintha valahol a világ tetején állnátok így, ti hárman, és nagyon tetszik, hogy felemeled ezt a két szereplőt, és nagy tisztelet és szeretet sugárzik a képből. Nem is az, amit ők egymás felé mutatnak, mert az is rendben van, hanem a részedről érzek egy nagy érzelmi töltést ebben az egészben. Kicsit szűk az egész, főképp az alsó régiókat hiányolom, és nyilvánvaló, hogy ők nem egészen erre készültek. A babakocsis képhez viszonyítva is ugyanazt mondom el, hogy több időt kell erre hagyni, sőt, több időt kell kikövetelni magunknak a fényképezéshez. Hidd el, hogy a környezeted megértő lesz veled szemben. Ha megfigyeled, akkor például az idősebb hölgy arcán van egy olyan árnyék, ami nem egészen jó, hogy ott van. A másik modell is fordulhatna még egy picit a fény felé, csak egy nagyon picit, hogy ne ebben a homogén szürkében legyen az arcának a fele. Volna ezen még mit dolgozni, viszont az őszintesége és a szeretete abszolút megvan a képnek. Nehéz helyzetben vagyok, mert nem tudom nem látni a hibáit, és nem tudom nem észrevenni az erényeit ennek a képnek. És ilyenkor mit csináljak? De mivel a jövő előttünk áll, és van mód az ismétlésre, és a munkára, azt gondolom, hogy ezt most 2 csillagra tudom értékelni, és várnék folytatásokat. (hegyi)
értékelés:
Köszönöm szépen az elemzést! Örülök! :) Örülök, mert ezt az érzelmi töltést a kép alá akartam írni, de nem tettem, mert gondoltam, duma. De ezek szerint átjön. De jó! Zsolt, mitől érzed ezt a töltést?
Nagyon szép a gesztusrendszer a fotódban, kiegészül a Te visszanézéseddel, ami a miénk is, és benne vagyunk a körben. A vágás kapcsán van valami hiányérzetem, de nem tudom megmondani mi, mert végül is így zárt, és közeli, csak mintha mégis...És érdekes lehetőségek vannak ebben az oldalfényes játékban is.
Értem, köszi!