Köszönöm az értékelést!

Kedves István, örülök, hogy mégis leírtad a gondolataidat. Nyugodtan rabold légyszi az időmet, hiszen azért vagyok itt. Nem gondoltam, hogy bárki bántani akar, sőt számomra nagyon is fontos a véleménye. Sokat okulok belőlük. A leckék címét megnézve, először azt gondoltam, annyira nem vészes. Tolom fel a képeket. Aztán mikor neki álltam, hogy önportré arc nélkül, jöttem rá, hogy gőzöm nincs, mit is akarok. A családdal és a gyermekkorral is ez volt először. Most már tudom mit kéne, csak meg kell komponálni. Ehhez kapok Tőletek és Zsolttól segítséget és iránymutatást.
A kritikából meg csak tanulni tudok, az meg kevés, hogy de jó ez a kép. Na jó, pont ez nem biztos, de lesz olyan. :)
Köszönöm szépen!

Kicsit hosszabban szerettem volna hozzászólni másodjára, de aztán gondoltam, nem rabolom itt az időtöket, és kitöröltem, amit most részben mégis begépelek...

Szóval nekem azért vagyon ilyen egyoldalú egyetértésem Noémivel, mert először is nagyon kedvesen mondta el egy egészen más szempontból a sztorit. Csaba nagyon kedves viszont magyarázata pedig rámutatott nekem, hogy bizony a baba (majdhogynem) "el van dugva". És mert hogy a képen örömtáncot sem lejt a család, tehát akkor most éppen sír (de ne tessék most sem komolyan venni, ahogy fogalmazok!)))... Így akár ki is lehetne venni a babát nyugtatni :)) De elkanyarodtam. Értelmezésemben Noémi felvetése nem a babakocsi, és annak forgatásáról szólt (az csak egy végső, mondhatni extrém megoldásként értelmezhető a soraiban), hanem arról szólt, hogy "jaj de szívesen megnéztem volna a babát is!" Ez persze történhet úgy is a kocsi forgatáson kívül, ahogy gg írja, hogy kivesszük a babát, vagy még jobb talán, ha a család mögé megyünk a fényképezővel, és ők fordulnak be a kamerába, stb... persze ez a fotós dolga eldönteni, aki most így döntött :)

No és a hiányérzetem. Számomra a tárgyak a hozzá kapcsolható személyek látványa nélkül a hiányról szól. Ha a szék az udvaron Karcsi bácsié, és az a szék most üres, akkor ugyan Karcsi bácsi eszembe jut, de úgy mint aki hiányzik. Persze, lehet erre mondani, hogy a babkocsi viszont evidencia, mert a babakocsi sosem üres, ha más nem, akkor Bagaméri a kutyusát tologatja benne... :) Erről persze itt most szó sincs! De szerintem logikus a hiány melletti érvelés is.

Máskülönben még most is azt gondolom, amit először írtam, hogy klasszikus hazai felvételt látok annak minden bájával - egyedül hogy FF-be van konvertálva, talán az mozdítja el onnan. De annyiban kiegészül a mondandóm amit látok a Látszótéren, hogy pl. a család lecke az nem a családról készített gyors kis házi fotó.
((((Igaz, a leckére még nem tudtam beküldeni a pedellus által leckemegoldásnak minősített fotót, így minden amit mondok a témában, kétszeresen is megkérdőjelezhető :))))

Ja, és még annyit, hogy együttérzek a fotót készítő Csabával is, bizonyára nem könnyű megélni egy ilyen kis polémiát szeretteink fotója alatt, de abban biztos vagyok, és ez nagyon fontos, hogy senki nem akarja bántani, megbántani, még csak meg sem karcolni sem őt sem a fotót. Egyrészt mert alapvetően kedves emberek vannak itt, másrészt pedig ezek a viták szerintem sosem a személlyel kapcsolatosak, hanem egyfajta "ideológiai semlegességgel" zajlódnak (ahol a semlegesség a személytelenség pejoratívját hivatott kiváltani :))) Máskülönben pedig jó ürügy észrevenni és szóvá tenni másoknál is ugyanazt, amit ők vettek észre itt... ebbe magamat is beleértve :)))) Hajrá!

Köszi, írtam a mailre.

Fórumba kérlek. Vagy mailban a szakkor kukac latszoter hu címre

Zsolt, tudom, hogy nem ez a helye. Ezért bocs az OFF-ért, de az oldallal kapcsolatos technikai észrevételt hova írhatok?

Gábor, ez pont olyan, sétáltunk a parkban és egy hirtelen ötlettől vezérelve készítettünk egy képet magunkról.

Ha ez a kép arról akarna szólni, hogy mind felvettük az ünneplőt, elmentünk a fotográfushoz, arcot vágunk a száz év múlva esedékes dédunokák kedvéért, akkor ki köll venni, karra ültetni, mosolyogni.
Nekem ez inkább olyan, hogy együtt sétáltunk a parkban, csináljunk már egy közös képet. Pont jó helyt van a gyerek, ahol van.

Nálunk erre otthon azt mondják hogy: szájkarate. Bocsánat, tényleg ezt mondják! Ilyen alapon "kritika" lehetne, hogy miért nincs rajta Tóth Csaba apai nagybátyja. Hát azért nincs rajta, mert máshol van éppen! Zoltán, a zsiráf is máshol van: Afrikában! A gyerek meg alszik, ezért van a babakocsiban.
Elnézést kérek, ha cinikus voltam!

Zsolt, a babakocsi összetett jószág. A kilincs ahogy írod sokszor lehajtható stb. Szerintem elbeszélünk egymás mellett. :) Szerintem meg lehet úgy csinálni hogy erősítse a képet, de értem én a jelzést: leszálltam a témáról. :)

Jó, akkor segítek. Egy ilyen csoportképnél ha nem veszik ki a gyereket a kocsiból - oka van, ha nem - akkor ez a normális állapot. HA forgatod a babakocsit, akkor nem lesz értelmes miért felénk van a kocsi fogója, miért, ki tolta oda a gyereket, ráadásul a gyerekből se látsz semmit. Ha a cél az, hogy egy viszonylag természetes helyzetet machináció nélkül rögzítsünk, akkor ez egy elfogadható állapot. Ha a gyerek a központ, akkor maguk közé lehet venni a kocsit, körbeállni, ülni, és egy olyan kupacot létrehozni, ahol felső gépállásból ez összeállhat kocsistól. De hogy háttal van, ebből nem kell messzemenő következtetést levonni és forgatni a kocsit. Ha van probléma, akkor az nem a kocsival van.

Szerintem, ez olyan, mintha az egyik felnőtt háttal lenne a képen! ;)

Akkor újból megkérdezem. Látod a babakocsit. Mennyiben lenne természetes látvány kilinccsel felénk? Ki tolta oda a nő elé? Miért hagyta ott?

A kérdés azért merült fel, hogy mennyiben oldana meg bármit a fordított babakocsi? Ki lehetne exponálni? Belelátnál? Igen, legfeljebb a gyerek orrlukait látnád. Tehát létrejönne egy groteszk helyzet. Erősítené ez a képet?

Nem becsípődés, csak beszélgetünk. (Legalábbis remélem minden résztvevő így éli meg).

Zsolt annyiban igen, változna, hogy a csoportkép attól csoportkép hogy a csoport tagjai rajta vannak és láthatóak a csoportképen, és nem csak utalás szinten. A csoport tagjainak úm. egyenrangúként kezelése igényelhetné. Így válhatna a csoport, jelen esetben a család tagjává a képen. Ez egy csoportkép, így már eleve nem természetesek a gesztusok, mert mennyiben természetes kamerába, egyirányba nézni mindenkinek egy padra kuporodva? Miért épp csak a gyerek van utalás szinten jelen, míg mindenki más f2f?

Babakocsival meg így is úgy is megállhat az ember, habitustól, anpállástól, stb. függően.

Ilyen értelemben is igenlő a válaszom Zsolt a kérdésedre, változna a szerep, sőt megkockáztatom, hogy utlásból szereplővé válhatna.

Bocsánat, hogy közbeszólok, de látom, becsípődött a babakocsi. Elemzés jön, de erre hadd reagáljak. Ül egy család egy padon, gondolom sétáltak. Mennyiben lenne természetes gesztus fordítva mutatni a babakocsit? Változna-e érdemben a benne esetleg elhelyezkedő baba szerepe?

Szerintem ez a kép mutatja a család összetartozását. A jövőkép, a baba jelen van a képen. Egy csoportképen - én úgy érzem - teljesen rendben van ilyen formában. Benne van az óvás, ahogy a Nagyi markolja a babakocsit, benne van minden. Ha látszódna a Baba, mivel jelentene többet, a "hű de cukin" túl?

Bocsánat, nem magyarázkodom. Próbálok az észrevételekre reagálni. Nekem a készítéskor a babakocsi volt a gyerek. Eszembe sem jutott megfordítani, hogy látsszon a bébi. Úgy elég béna is lenne szerintem. De nekem a kisbaba egyenlő a babakocsival. Megértem a hölgyek észrevételét, de én ezt újra ugyanígy lőném meg.

Csaba lehetne üres is persze. De akkor ugye éppen az lenne a hangsúlyos a képen, hogy van egy üres babakocsi, és máris neutroncsillagnyi súlyú mondanivalóval bírna a kép, pl. hiány , megemlékezés-gyász, stb. leckékben. (Nem tudom ismerős-e neked az a statisztika, hogy hány gyerek nem jut el a babakocsiig sem...) Node az üresség megmutatásához is szembe kellene fordulni azzal a kocsival!

Ez így most olyan kvantumfizikás, olyan Schrödinger-macskája: eldönthetetlen van-e gyerek vagy nincs. Sőt lehet macska van benne, vagy törpezsiráf. De mehetünk Heisenberg felé is, a képeden a gyerek státusza határozatlan, bizonytalan. :) Egy képnél a bizonytalan lebegés nagy ritkán lehet jó, de lássuk be ez nem az az eset. Sorozatban találod ki a magyarázatokat, de szerintem annyi van, hogy Noémi és Ramóna a maguk érzékeny lelkével rámutattak egy lényegi pontra.

És ha üres a babakocsi?

Én Noémivel egyetértek. Eddig fel sem tűnt, de már nem tudom nem látni a hiányt. Így lehetne akár azt is mondani, hogy Blöki is a fotón van, csak a fák között :))

No majd megnézem azt a tónust monitoron is, mert biztos a laptop megmajmol.

Itt a hasfájás azért volt érdekes, mert ha elaludt, rá se mertünk nézni, nemhogy felemelni.

Tekernék még egyet a kedves hölgyek gondolatmenetén: ha látszana a gyerek látszana a hasfájóssága? Valószínűleg nem. :) Az idő meg úgy elfelejteti az emberrel a kezdeti nehéz időket hogy ihaj, még a képről sem jutna eszetekbe többet. De ha mégis akkor sincs baj, lehetne mutogatni a párévesnek, hogy igen, az a hasfájósan kiabáló baba te voltál, de látod így is örültünk neked. :) Szóval én is odaszavaznám a gyereket, a magam dokumentalista énjével.

A GG féle tónusrend-problémát nem érzem, nem mellékesen egy vörösérzékeny film is éppen ezt tette volna, hogy picit bebuktatja a zöldet és kiemeli az alakokat, főleg ha épp senki nincs zöldbe öltözve. :) Absz. nem tűnik irreálisnak a tónusrend, olyan 70-es 80-as évek fordulója hangulat szerintem. :D

Ok, az is jó ötlet! ;)

Ne, ne, ne , ne írd le! :) Próbáld meg a képeddel elmondani! :)
(Mindannyian ezzel szenvedünk itt a környéken! )
:)

Megnézném azt a nagymamát, aki megfordítja a babakocsit, hogy ő nézze a hátát.

Noémi, köszönöm szépen! Megnyugodtam. Igazad van, le írom legközelebb az infókat. Bár ez nem biztos, hogy férfi aggyal eszembe jutott volna. :)

@Csaba: megbocsátok. :) Látod, te tudod, mi miért van úgy a képen, de ha nem írod le, nekem nincs ami megfejtse a talányt, csak a képet nézve. Kívülállóként hiányérzetem támad, hogy egy ilyen rendes családból miért nem jut eszébe senkinek, hogy a baba nem fog látszódni a képen? :)
Egyébként érdemes más témáknál is kihasználni, amikor a családtagok ennyire hasonlítanak egymásra! Jó lehetőség!

GG: nem a gyerekmajmolásra gondoltam, csak arra, hogy nem hiszem, hogy képen levők közül bárki is úgy gondolná, a baba nem olyan fontos most, pedig kicsit olyan íze van - számomra, ha nem ismerem a konkrét szituációt, de ezt már megbeszéltük Csabával.

Én is azt gondolom, hogy hiányzik a baba, biztosan ez egy ilyen női dolog! :) Csak meg kellett volna fordítani a babakocsit és ha még nem is látszódott volna úgy sem teljesen, azért mégiscsak felsejlett volna, hogy ő is ott van, elvégre a babakocsi nem számít családtagnak! :) Jó, persze, nyilván nem tologat senki egy babakocsit üresen, na de na, értitek. És attól, hogy látszana, még nem körülötte forogna a világ, hisz ez egy családi fotó! És hogy mivel segítené az a kép időtlenségét, hogy nincs rajta a baba képen, azt meg végképp nem értem!

Gábor, szerintem nem veszélyes a tónus. Vakus derítés is így néz ki

Hát szerintem meg pont rendben van, hogy a gyerek a kocsiban maradt. Számtalan régi képet láttam, ahol a gyerek a kocsi mélyén rejtőzik (amíg nem tud ülni), ez csak mostanság van ennyire, hogy minden a bébi körül forog. Szóval szerintem ez pont segíti a kép időtlenségét.
Ami engem inkább megakaszt, hogy mennyire más tónusban a család, mint a háttér. A család egyértelműen a histogram felső kétharmadában van, a háttér meg az alső felében. Ami teljesen rendben is lenne, ha nyoma lenne valami extra fénynek, napsütésnek, ami ezt előidézi, de ilyet nem látok. Sőt, a vállakon úgy tűnik, hogy hátulról kapják a napfényt. Kicsit olyan, mintha a szürkeárnyalatosításnál a zöldek elnyomás áldozataivá váltak, de annyira, hogy már úgy kiemelkedik a család, mintha ollóval lenne körbevágva és odaillesztve.
De lehet, hogy csak halucinálok, mert nincs kalibrálva a laptopom.

Köszi és bocsánat a bébi nevében is. :)
Sajnos ebből a sorozatból nincs aktív babás képem is. Ő egy ilyen visszahúzódó típus. :)) De itt fel sem merült, hogy rajta legyen a képen, mert a kép készítésének idején 5 hónapos volt és hasfájós. Ami azt jelenti, hogy vagy üvöltött vagy aludt. Ha pedig aludt, mi imádkoztunk és örömtáncot lejtettünk. De komolyra fordítva a szót, tényleg megszenvedte szegény az első hat hónapját. Így ebben az időszakban ő egyenlő volt a babakocsival a képeken.

Nem bírom tovább magamban tartani....szóval számomra elfogadhatatlan, hogy egy klasszikus családi képen a baba benne legyen a babkocsiban, és semmi ne látszódjon belőle. Ha alszik, mert csakis ez indokolhatja , hogy a babkocsi hátulját láthatjuk, akkor legalább meg kellett volna fordítani a kocsit, hogy látszódjon a pici, legalább picit. Lehet, hogy ez csak a női-férfi gondolkodás különbözőségéből fakad, hogy ez nekem ennyire zavaró, mert hiszen egy férfi hozzászóló sem tette szóvá, de én fel vagyok háborodva ezen! :))) Hiszen az apróságok mindig központi szerepet kapnak egy család életében, főleg, ha ilyen nagy tesók után születnek. Szóval nekem nagyon hiányzik a baba! Nincs olyan kockád, ahol érdemben is jelen van? :)

Nagyon jó hangulata van. Számomra az arcok tükrözik a családi összetartozást: öröm, biztonság. Nyílt, őszinte arcok. Az ff kidolgozás nekem nagyon tetszik, egy kicsit időtlen lesz tőle a dolog. Időtlen és hétköznapi, nekem ez a két kulcsszó. A babakocsi egy pozitív jövőképet sugall, nekem tetszik, hogy ilyen hangsúlyos helyre került. A vágáson én is gondolkodtam, az jutott eszembe, hogy valamelyik képszélre is lehetett volna komponálni a csoportot. De ha a Nagyi szélére kerül, akkor hello van a desszertnek!!!

Köszönöm István!

Egy kedves családról egy kedves fotót látok, amilyen családi fotót szerintem mindenki készít magának vagy a családnak, aki kicsit is szeret fotózni. Számomra értelmeződik egy viszonyrendszer is, hogy ki kinek a kije lehet, legalábbis felépült bennem egy elképzelés. Olyan értelemben is nagyon klasszikus a fotó, hogy mindenki kedvesen és egyenesen a kamerába mosolyog. Picit számomra sok a tér jobbra és balra, és/vagy kevés fenn (és lenn is talán) ennek arányában.