Nos, ez nem a javítás, hanem a kivágás a nagy képből, ha jól értem, ráadásul nem is teljesen abban a formában, amit én mondtam. Nézd vissza az elemzést, hogy én hol és hogy mondtam a vágások megoldását. Nyilvánvaló, hogy a helyzet az, hogy ez a vonat már elment, mert ez az esemény akkor és ott történt meg, és valószínű, hogy nehezen ismételhető, tehát el kell fogadnunk, hogy ez így most, ebben a formában lett megoldva, de azért azt tegyük hozzá, hogy a javítás, vagy az ismétlés, főleg egy ekkora képkivágási differenciánál inkább a valódi helyzet megismétlésére kellene, hogy törekedjen. Ha megnézed ezt a képet, azt láthatod, hogy teljesen más a hangulat, amiről beszél. Azért mondom azt, hogy a képkivágás nem tökéletesen az, amire én gondoltam, mert a festmény résznél a figurák feje felett nem sokkal én már vágtam volna, míg a szőnyegnél is, ahogy a sötétebb tónushoz áttér a fényviszony, ott már vágtam volna, és a két oldal résznél, ahol a korlátok vannak, abból viszont többet adtam volna. Tehát egy négyzetesebb kompozíció felé el lehetne ezt vinni. Ami feltűnő lehet számodra is, hogy a gesztusok ebben a formában már működnek. Abban a nagy kivágatban, amit te mutattál először, elvesztek a szereplők a nagy tömegben, a nagy térben, most pedig azt gondolom, hogy lényeges dolgok jöttek a felszínre, a virágok ott hátul, a gyertyatartók, a képek, a képekben tükröződő momentumok. Ezt azért tartom fontosnak, mert ezek mind hozzájárulnak a személyességhez, az edzőcipő, a kis farmer, az az esetlen kézfogó, a mindent tudó atyaként szereplő férfi ebben a fehér ruhában, tehát mind afelé mutat, hogy itt egy valós bensőséges esemény történik meg. Ez az előző képnél nem érvényesült. 1 csillagot mindenféleképpen adok rá, hogy foglalkoztál a dologgal, a későbbiekben pedig az ismétléseket amikor tudjuk, akkor oldjuk meg. (hegyi)
értékelés: