Értem, köszönöm szépen!
Azt nem tudom, hogy ez hol készült, hasonló helyzet van a Szigetnek a bejáratánál is, érdekes, mert kicsit kényelmetlen nekem ez a kép, nem rossz értelemben, attól, hogy tök üres ez a sáv előttünk, ami a messzi távolba visz, és a másik oldalon jön valaki. Ennek van egy furcsa feszültsége, hogy gyere már át, én itt vagyok, itt várok rád, nem a másik oldalon. És, hogy átjön, vagy nem jön át, megismer vagy nem ismer, szóba áll velem, vagy nem, elmegyünk egymás mellett, vagy biccentünk egymás felé, ez a dinamizmus az, ami ebben a képben izgalmas. Persze a ritmusok, a fények, a formák, ez mind együtt is, de nekem ez a történet az, ami visszavisz a 70-es évek Német Demokratikus Köztársaságába, és olyan, mintha ott a keleti és nyugati oldal közti hídon mennék. Meg ne kérdezd azt, hogy most ez hogy jutott eszembe, de valami ilyesmi asszociációm lett. (hegyi)
Kicsit változtak a dolgok igen. Egyrészt lett a 365 napos projekt, nézz bele, napi egy kép. Aztán az is változás, hogy már nem csak a leckékre küldött képeket elemzem, hanem a szabadgyakorlatot is (szorgalmi). A leckék maradtak, de nincs csillag meg lecke teljesítés, mert inkább az egyéni útra koncentrálunk, mintsem a versenygésre. :) Ettől még ha egy lecke megvan, azt az elemzés úgyis tartalmazza, hogy keressünk másikat, mert ez már oké.
Igen, ez valóban hasonlít a K-hídra. Nincs is messze tőle. Ő az Újpesti vasúti híd. Még amikor felújítás miatt nem használták a vonatok.