Utazás, megérkezés

Az van, hogy ez egy jó hangulati meglátás, de én szigorúbb lennék, mert azok a részek, amik fenn, lenn és tulajdonképpen jobbra a két székkel látszódnak, nem adnak a történethez hozzá, viszont a világos flekkek el tudják vinni a figyelmet a belső mozgásokról, hangulatokról, arról, ami ennek az egésznek a lényege. Nyilván ez nehezen kigyakorolható ott a helyszínen, én nem mondom, hogy ezt ott is kellett volna eleve korrigálni, de törekedni kell arra, hogy a tónusok és színek harmóniája meg tudjon maradni és minél kevesebb dolog zavarjon bele. Például a miniperec az jó, hogy ott van, mert Ágnes foltjának jó ellenpontja, ez bemozgatja a kompozíciót. (hegyi)

Ágnes, ez a kép szinte tökéletes, de bosszantó, hogy azt a keveset, ami a tökéleteshez hiányzik, nem vetted észre, nevezetesen a bal szélen belógó táblát. Ha azt levágod, minden oké. De nem vágtad le. As is - mondja a művelt angol, ahogy találtam, úgy kapod. Nos, ezen kell változtatni Ágnes, mert ez a lépcső a következő, hogy ne talált kép szülessen, hanem tudatos munkafolyamat végterméke. (hegyi)
értékelés:

Még mielőtt nagyon mélyen belemennék, azt mondom, hogy ez egy képsornak lehet majd maximum, jobb híján egy átvezető képe, önmagában nekem ez kevés. Nagyon remélem, hogy kapni fogok tőled sorozatokat akkor, amikor aktívan nekiállsz az utadnak. Most én azt gondolom erről az egészről, hogy egyrészt ez a dőlő horizont nekem még akkor sem nagyon érthető, ha a cipő az, ami most ezt visszahúzza. Az a helyzet, hogy ezt a cipőt valaki megalkotta, mint szobor, és ennek van egy jelentése, egy valós és egy átvitt üzenete, nyilvánvaló, hogy érzelmileg is sokan kötődnek hozzá, kultikus hellyé vált tőle ez a pont, és ehhez ez egy nagyon jó helyzet. Tegyük hozzá azt, hogy ezekben van egy pici... majdnem azt mondtam, hogy giccs, de nem igazán jó kifejezés, és most nem is találok ennél jobb szót, ezért inkább körülírom. Arra gondolok, hogy ezeket az élményeket az ember persze belül viszi el, meg belül éli meg, és én olyan kedvesen, elnézően tudok mosolyogni ezeken a főképp a turistáknak szóló üzeneteken, hogy az ember végigcsinál egy ilyen utat, megéli, amit keres, amiért megy, mire odaér ehhez, már árkon bokron túl van, nincs szüksége az ilyen fajta manifesztációra. Vagy nem így. Ha meg nem csináltam végig az utat, akkor meg ez a cipő sem fog nekem túl sokat mondani, maximum közhelyet. Ezt gondolom magáról erről az egészről. Ez nem jelenti azt, hogy nem megfotózható, de ahhoz, hogy ez megfotózható legyen, ahhoz ez így önmagában kevés. Az, hogy ott van ez a műtárgy, és azt lefotózzuk egy nagyon kemény fényben, ami a tengernek is köszönhető, hát, én azt gondolom, hogy kevés a boldogsághoz. Ezt szituációba kell helyezni, másképp nem érdekes. Ezt minden turista lefotózza, és ez most annál nem sikerült jobbra. Keresd azt, amitől a tiéd lesz a kép. Keresd azt, amitől ez a te megoldásoddá válik. (hegyi)

Ennek azért egy kicsit ferde a horizontja, függetlenül attól, hogy a sziklák teteje is az, de úgy az egész ferde. Nem ártana visszaforgatni, ez egy fél fok lehet, de ez azért számít. A kompozíciót el tudom fogadni. A tónusok nekem túl nagy különbséget mutatnak az ég és a víz viszonylatában, és ettől az egész dinamikája megfordul. Erről beszéltünk már, hogy általában, ami a legvilágosabb egy képen, az közelebbinek érződik, mint ami sötétebb tónusú, és ennél a képnél ez a két kék sávnál jelentkezik, tehát a víz most túlságosan a sötét tónus felé mozdul el, miközben az ég semmilyen, nem hordozza azt a drámát, vagy struktúrát, ami szerintem ehhez kellene. Nyilvánvaló, hogy az időjárás megválasztása fontos, tehát, hogy mikor tudjuk ezt jól lefényképezni, ez most nem volt annyira jellegzetes ez az ég. Lehet ezen egy kicsit sötétíteni, és akkor egy kicsit drámaibb lesz, és lehet visszább hozni a vizet, és akkor máris helyreáll a térhelyzet a képen. (hegyi)

Az a helyzet, hogy nekem ez kevés. Azért kevés, mert határozatlan. Azért ahhoz nem kell túl nagy truváj, hogy az ember kifotózzon egy mozgó autó ablakán, viszont az, ami egyedivé tehetné, az nagyon gyengén van jelen. Ezek az ablakok lennének ugye, amivel értelmezhetővé válna egyrészt az utazás eszköze, másrészt talán még a hangulata is, de most ebből nem sokat kapunk. Olyan, mintha mindenféle bonyodalmat el akarnánk kerülni, nem érdekes, hogy mi van belül, hogy mi az a belső világ, és itt most nem csak magára az utazási térre gondolok, amiben te elhelyezkedtél, hanem a saját belső világunkra. Dacosan kifelé nézünk, és nem foglalkozunk semmivel. Nem tudok ehhez most mást mondani, csak azt, hogy hozzám ez a kép most nem jut el. Vagyis a kép igen, de az üzenete nem. Az nekem kevés, hogy valamit egy ilyen laza kézmozdulattal odadobunk, hogy na, akkor itt van egy ilyen, hát, még mozgástanulmánynak sem mondhatnám dolog. Ahhoz viszont nem eléggé erőteljes az egész, hogy úgy fogjam fel, mint egy pointilista festményt, nekem az ahhoz kevés. János, jó lenne, ha rákapcsolnál, tudom, hogy sok a munka, de mégiscsak lenne értelme annak, hogy koncentráltabban kezdj el dolgozni. (hegyi)

Az a baj, hogy én már láttam rólad sok tükörben készült önportrét, most ez nincs végiggondolva, hogy mire akar kifutni. Valahogy határozottabban kellene eljárnod a képalkotó eszközzel ahhoz, hogy számomra is, és a néző számára is egyértelmű legyen, hogy itt most arról akarok beszélni, hogy erőszak áldozata vagyok, vagy arról, hogy melankolikus vagyok, vagy arról akarok beszélni, hogy egy érzelmi játszmában alul maradtam. Ez mind benne van a képben, ugyanakkor egyik sem pontosan. Azt még hadd tegyem hozzá, hogy én simán vágtam volna a bal oldalból egy kicsit ahhoz, hogy a füled már ne legyen rajta, mert inkább vágjuk le, mintsem, hogy ilyen részleteket elkezdjünk újból behozni a képbe, mint a hajad, meg a fülnek egy darabkája, mivel úgysem megy végig, mert nem hagytad meg a formákat. Ez nem baj, de akkor tessék határozott lenni ebben is, hogy levágom. Az őszinteséggel nincs bajom. Azzal van bajom, hogy egy olyan emberről beszélünk, aki pontosan szokta az érzelmi helyzeteit ábrázolni, és ezt a fajta pontosságot én most is elvárom. Már bocsánatot kérek, nem látom, hogy miért kellene bizonytalankodnunk, maga ez a kép ezt nem indokolja. Most a technikáról nem nagyon beszélnék, majd egyszer lehet, hogy az Évát a térdemre fektetem, és elfenekelem az utómunka hiánya miatt, mert ezen a szinten tartó alkotónál azért kezd elvárás lenni az, hogy az utómunkát is elsajátítsa és végigcsinálja. Éva, ha azt a hosszú filmet, amit leforgattam érted, és azt is érted, hogy é r t e d haragszom, akkor én most azt mondom, hogy ezt tessék megismételni, gondolom, megvan ez az álarc. Gondold végig azt, hogy mit akarsz üzenni vele, és arra feküdj rá, és üzend azt. A fotó igényli egy kicsit az elrajzolt, erősebb hatásokat, így ha nagyon finomkodunk, lehet, hogy elcsúszunk. Ezt vedd figyelembe! (hegyi)

Nem nagyon tudok mit kezdeni az előtérrel, hogy ezek az oszlopok mit akarnak jelezni. Valahogy ott a belső tér még érthető, talán valamilyen vasútállomás lehet, a külső tér is megjelenik a tükörben. Na, itt van az a dolog, aminél azt gondolom, hogy a mobiltelefon már kevés, mert ezt a tónusjátékot már nem tudja rendesen ábrázolni, és most a zajossága, az egésznek a pixeles szétesése ellene dolgozik a formáknak. De megint azt mondom, hogy az, amit megláttál, amibe talán egy kicsit többet láttál bele, mint amit a készülék képes átvinni, az jó. Úgyhogy a 2 csillag megvan, itt most a forma az, ami nem egyértelműen adja önmagát. (hegyi)
értékelés: