Főtettem oda a képet ollózva. Mellesleg most se állsz középen eléggé, kilógnak az oszlopok picit egymás mögül.

És a képen belül, ott hogy ollózol?

Én nem beszéltem clone stampról, én ollóról beszélek. :)

Köszönöm, akkor a jobb szélen még fogok igazítani. Igazából éreztem én hogy ott még kellene belenyúlni, de általában nem visz rá a lélek, hogy clone-stamp-vel igazítsam, stb.... És ez a mai T27/4-re is lehet, hogy igaz, a jobb felső szélen. Mert hogy simán kiigazítható lenne, de nem merek ennyire belenyúlni. Kellene?

Na, így valahogy. Érdemes első körben a már elkészült kép esetében megnézni a képszéleket, hogy hogyan vágódik a kép, mibe vágunk bele, mi marad belül, az a forma értékes, fontos-e, azaz hozzáad, vagy kivisz a belső ritmusból, elvonja a figyelmet, aztán vágni, ha nem kell. Még a jobb szélen egy hangyafasznyi van, ami vágandó lenne, az oszlop középszürke részéig, mégpedig azért, mert a vízszintes majdnem fehér sáv ott újrakezdődve ad egy lezáratlan formát. Nüansz, de jót lesz - erre szokta az ilyen nüansznyi ügyekre mondani Demeter a retusnál, hogy "lenyugtatom a képet" azaz ez nem csak a képhatárra igaz, hanem bárhol belül is, hogy az izgágaságát, a nyugtalanságát lehet csökkenteni, ha a felesleges képelemek, képhibák eltűnnek. Aztán persze a következő lépés, hogy az ember igyekszik a komponálásnál már ott helyben is csökkenteni ezek számát, de nyilván határvonal ebben az, hogy a keresők java 95-98%-os képnél nem mutat többet, tehát vágnivaló bőven lehet a széleken, amit ott nem is lehetett a technikai akadály miatt látni.

A kép ismétlése, fenti vágással.

János, megnéztem, kell a fekete rá, csak fenn azt a szürke baszt kell lehagyni.

Köszönöm és igen a felső részen sokat agyaltam, minden esetre feltöltöttem az ismétlést, így talán még filmesebb de stabilabb is lett.