Utazás, megérkezés

Gime, azt kell mondjam neked, hogy az utóbbi egy év egyik legerősebb Gimesi képét kaptuk meg. Nagyon örülök annak, hogy itt az összes klisét levetkőzted, amit az utóbbi időben valami okból kifolyólag szükségesnek éreztél magadra aggatni. Egy fekete-fehér képet látunk, szép tónusban, megvannak a feketéi, a fehérjei, minden tónus szépen szerepel. Nagyon érdekes ez a ritmus, az alagút, a lépcsősor, az egész, ahogy ezzel a növényzettel be van futva, ahogy ez viszonylag le van takarítva, de mégis meg van hagyva a természet nyoma, nem egy steril környezet. Maga ez a háttérhelyzet nagyon jó. Ebbe, ahogy látom, Tündét beállítottad, mint modellt, és tökéletesen rendben van az, ahol ő van, az, ahogy figyeli ezt az egész helyzetet. Ez egy nagyon is erős üzenet, abszolút három csillagos. Amire magyarázatot várok, a jobb alsó sarokban a fekete bigyó, hogy az mi ott, mert az engem zavar. Nem fotosoppal, de ha az valami mozdítható, akkor el kellett volna mozdítani onnan. Nagyon szép az az árnyékritmus is, ami létrejön, azt jó lett volna, ha ez nem zavarja össze. De nagyon szeretem ezt a képet. Gime, ha legalább egy százalék voksot rátehetnék, akkor én erre az irányra teszem a te fotós utadon. (hegyi)
értékelés:

...a kő marad, a kő marad...

Az egész egy kísérteties helyzet, nagyon izgalmas, nincs befejezve, de a befejezetlenségével is hordoz feszültséget. Minden egyéb esetben azt mondanám, hogy de hát ez hiba, és mégis ennél a képsornál érdekes az az ív, amit bejárunk, érdekes az a törés, ahogy ez véget ér a közeli képpel, és az, hogy a „kő marad, a kő marad”, és nem tudjuk, hogy mi történt, hogy kijutottak-e élve ebből a barlangból, hogy mindenki száraz lábbal megúszta-e, voltak-e ott találkozások, milyen helyzet jött létre. Ha megfigyeljük, ebben a ritmusban is halad Anita: van egy tárgyias megközelítés abban, hogy ez egy tavas barlang, tehát látjuk, hogy ez tó is, meg barlang is. Aztán látjuk a vízfelületet, ami akár egy medence is lehetne, nagyon érdekes, de a fény és a szín játéka az, ami visszautal arra, hogy hol járunk. A harmadik képnél elindul egy történet, ami nagyon személyes. Az ember belefeledkezne ebbe, várná a folytatást, majd kapunk egy közelit erről a kőről, és itt vége. Érdemes ezen elgondolkodni, én ezt az ívet most abszolút el tudom fogadni, ezzel a töröttséggel együtt, hogy ha ez így volt szándékolt, és nem a fényképezőgépből fogyott ki az elem. Érdekes kirándulás lehetett, az biztos. (hegyi)
értékelés:

javítás.

Erről a képről beszélt Polgárfi Gabi egy műsorában, lényegesen jobb megoldás, mint amit az előző gondolás képnél kaptunk. Némi problémám van még mindig a dolog koncentráltságával. Jó a meglátás, jó, ahogy ezt Gergő elhelyezte. Az előtérben lévő murva kövei között megbújó levéldarabok, és egyéb formák zavarnak engem, másrészt valami faágacska belóg a kép bal fölső részén, ami megint kérdéses, és valahogy a világításban, az exponálás pillanatának megtalálásában fontos lenne, hogy ne legyen ennyire tárgyias. Mit értek ez alatt? Ami most ebben a képben nekem izgalmas, az az a játék, ami létrejön a kishajó fényei, meg a háttérben lévő hullám csillanása között. Ez az irány tökéletesen rendben van. Minden, ami ezen kívül van, ez ellen az erő ellen dolgozik. Itt találtál valami párhuzamot, és ez jól működik, de ennek ellene dolgozik most a parton lévő kavicsok csillanása, és a háttérben lévő nyugodt víztükör, meg az ég pluszban. Ez így lebuktatja az egészet, olyan, mintha egy werkfotót látnánk valamiből. Te vagy a balatoni csávó, neked kell tudni azt, hogy a Balaton mikor milyen, haragos, nem haragos, és ehhez a fényviszonyhoz tudod ezt az egész dolgot berendezni, hogy maga a hajó is úgy tudjon itt szerepelni. Megint van egy kérdés: a makett és a valóság párhuzamba állítása. Kérdés számomra az, ami itt még mindig nincs eldöntve, hogy ez a makett azért jó, mert makett, és ezzel valamit, mint emlék, elindít benned, amiben közben nem kis adag irónia is van? Vagy el akarjuk játszani, hogy ez a makett maga a valóság, és csak az utolsó pillanatban bukjon le, hogy ez nem az? Vagy egy távolságtartó megközelítést keresünk, mint talált tárgy, mint talált emlék próbáljuk ezt eladni? Ez egyikhez sem érzem, hogy letetted volna a voksodat. Ha ez egy talált tárgy, akkor lényegesen tárgyilagosabban kell megfogalmazni az egészet, leltárszerűen, akkor nem kell líra, és akkor valami szürrealitást bele kell vinni, hogy hol meg hogyan találtad. Ha a makett és a valóság közötti párhuzamot akarom hozni, akkor ez az irány, amiben most mész, nem rossz, de akkor ez a kavicsos megoldás, amit itt látunk, mivel ez is olyan, mintha nagy sziklák lennének, közben tudjuk, hogy ezek kis darabok, ez nincs jól megtalálva. Ha azt mondod, hogy ezt abszolút hitelesen szeretnéd megmutatni, és csak az utolsó percben derüljön ki a nézőnek, hogy ez nem egy valódi gondola, akkor nem kell belelátást adni a belső műanyag szerelékbe, és akkor van az, hogy olyan fénytani helyzetet kell keresni, amiben a sejtelmessége, a titokzatossága a dolognak felerősödik, és elhiszem utána, hogy ez a gondolás valóban a lagúnákon evez. Nem tudom, hogy mennyire érthető, örülök ennek az elmozdulásnak, még várnám Gergőtől ezt a döntést, hogy meghozza. Kérlek szépen, mivel ez neked egy fontos helyzet, ne dobd el, mint játékot, hanem próbálj ezzel dolgozni, mert amint ebben megtalálod a kifejezésnek azt a formáját, ami célhoz fog téged segíteni, abban a pillanatban fogsz arra is rájönni, hogy bármi más helyzetre ez utána, mint tapasztalat, ráhúzható. Ezt a tapasztalatot ne vond el magadtól, csináld végig. Ismétlés. (hegyi)

Mert én filmre is szoktam fotózni. :)

Az elmúlt idő híradásaiban érdekes eseményekről kaptunk tudósításokat. Városokat elleptek a baglyok, varjak, meg mindenféle más madarak, és egészen Hitchcock-i filmes helyzetek adódtak. Ennek a magyarázatára ornitológus kellene, hogy vajon ilyenkor mi történik, és miért kerülnek egyszer csak egy kisvárosba baglyok. Ezt csak így zárójelesen jegyzem itt az elemzés előtt meg, hogy ennek van egy normális működése, ezek az állatkák csoportba verődve szoktak vonulni. Nem vagyok madarász, de ennek biztos van aerodinamikai oka is, hogy miért ez az ék alak az, amit fölvesznek. Biztos így segítik egymást a repülésben meg a tájékozódásban is, és ez viszonylag jól látszik ezen a képen. Egyetlen egy problémám van: minden mozog, és talán egy kicsit, ha nem is azt mondom, hogy befagyasztani kellett volna ezt, mert az sem igaz, de azért az jó lett volna, ha valamelyik madárka ennél picit élesebb. Ha egy egységnyivel rövidebbet exponálunk, akkor lehet, hogy még a mozgás érzékelhető, de többet kapunk a figurákból. De jól érthető az, hogy ez mi akar lenni, és az Utazás, megérkezéshez is egy fontos jegyzet, mert várjuk a madarakat. Még városi környezetben is, itt nálunk a kertben is van madáretetés, és ilyenkor télen lehet azt észrevenni, hogy mennyire elcsendesül a környék, csak a hajnali kakasokat lehet, mint madár, beazonosítani, de az a csivitelés, ami tavasztól őszig jelen van, ilyenkor hiányzik az embernek. Teljesen más érzés úgy kinyitni az ablakot és szellőztetni, hogy közben madárcsivitelés hallatszik. Tehát én jó gondolatnak tartom. Azért ennél a leckénél is azt mondom, hogy én a Vikinek az élményeire lennék kíváncsi, szerintem van a tarsolyban nem egy ilyen élmény, mert a rádióműsorokból tudjuk azt, hogy Bach Viki ő maga is sokat utazik, meg a családban is az utazás egy jelentős szempont. Ha erről tudna képileg mesélni, az még szuperebb lenne. De ezt is egy három csillagos megoldásnak tartom, köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:

Nagyon-nagyon szép a kép, gyönyörűek az ívek, egészen költői szépsége van annak a ritmusnak, amit itt látunk ezzel az S ívvel, ami itt ez a sáros út, és ami utána, érdekes módon, folytatódik a domboldalban is. Nagyon jó a kiválasztás, talán a képet én még szűkebbre vágtam volna a két oldalánál, de a kép maga gyönyörű. Az, hogy ez nem az Őszhöz került beküldésre, hanem az Utazás és hazatérés leckébe, az egy további lépés. Ha ez így van, akkor Tamásnak kellene magyarázatot adnia arra, hogy ez miből következik, hogy ez valakinek az útjának a kezdete vagy a vége. Hogy elindultam, vagy megérkeztem? Az út önmagában nem magyarázata ennek. A döntésnél a határozottságot az adja meg, ahova a fényképezőgépet elhelyezem. Ha az út és az utazás érdekes, akkor az úthoz és az utazáshoz közeli pontra helyezem a fényképezőgépet. Erről egy picit hiányzik Tamás, nem biztos, hogy szó szerint ő, bár ezt is el tudnám képzelni, hogy hosszabb expozícióval ő befut ide a képbe, és ezt az egész költői szépségű nyugalmat fölrobbantja. Valami mindenféleképpen hiányérzetet ad, amiért én nem tudom ezt a 17-es leckéhez olyan könnyedén értelmezni. Tehát egyrészt várom Tamás segítségét, másrészt pedig én erre most adok kettő csillagot, de nem érzem megoldva a leckét. (hegyi)
értékelés: