Utazás, megérkezés

Csodálatos nyaralásunk nem múlhatott el anélkül, hogy ne gondoltunk volna Rátok, látszótériekre. Fogadjátok szeretettel tóparti képeslapunkat.

Ez a film egy olyan szituációt mutat, ami sokunkkal előfordul: vagy a fényképezőgépről a sapkát felejtjük el levenni, vagy elemet nem töltünk föl, szóval valami bénázás mindig van. Ettől is stresszes minden utazás, minden kirándulás, hogy vajon elzártam-e a gázt, a vasalót elraktam-e, a macskáknak adtam-e enni, viszek-e elég akkumulátort meg memóriakártyát. Szóval van baj elég. Nyilván a legrosszabb helyzet akkor van, amikor az ember végigcsinál egy ilyen procedúrát, és viszonylag egy hosszabb projekt végén derül ki az, hogy nem volt rögzítve az anyag. Én ilyet akkor csináltam legutóbb, amikor a vörösiszap katasztrófa volt, és Polyák Lacival bementünk Kolontárra, tiltott helyen jártunk, kilógattam a kamerát a kocsiból, és ahogy mentünk forgattam – gondoltam én. Aztán kiderült, hogy miközben kilógattam a kocsiból a kamerát, valószínűleg megnyomhattam a stop gombot, de akkor még ezt nem látod, és utána megvolt végig a beszélgetésünk az autóban, amikor visszavettem a kamerát, mert akkor hittem azt, hogy elzárom, de akkor indítottam el, úgyhogy volt egy nagyon szép felvételünk arról, hogy milyen ügyesen megbeszéljük Lacival ezt az egész történetet, amit nem vettem föl. Biztos életem legjobb filmje volt. Szóval a ritmus megvan, egy jó geg, és örülök annak, hogy újból látom Zsu nicknevét, remélem Csaba is csatlakozik hamarosan hozzánk, és újra a fedélzeten, teljes erőből nem csak rádióműsorokban, hanem képekben is köszönthetjük a Bobák családot. Nekem erre megvan a három csillag, a leckemegoldást azért még tegyük félre, de a három csillag megvan. (hegyi) értékelés:

Alagút

Nagyon izgalmas és érdekes az, amit ebben az ablakban megláttál és jól is komponált a kép, hiszen nem zavaróan, nem tolakodóan vagy benne. Robogunk a semmiből, a semmibe, az egész labilitása ezt erősíti, a bizonytalanságot, a kanyart, a sebességet, a megérkezés kiszámíthatatlanságát és félelmeit. (hegyi)
értékelés:

Zsibrik, drogrehabilitáció

Mind a két kép jó, az első inkább tényszerű, feltáró jellegű, de erős és jó beállítás. A második a kedvencem, a székek mint valami performansz elemei, mintha drótokon lógnának, közben a száradó gatyák profanitását is feloldja a faágak vonala, szóval azt kell mondjam, hogy ez a második az egyik legerősebb, mégis legkönnyedebb üzeneted régóta. De merre jársz Tamás, hahó! Folytasd! Hiszen ha utazás, megérkezés, akkor élmények is vannak. (hegyi)
értékelés:

Megérkeztem

Kaptunk két képet, és ha egyet kaptunk volna, megállna bármelyik egyedül is a lábán, de így, hogy kettő van, egyértelmű, hogy az első kép az, ami viszi a pálmát. A második is jó, szó se róla, de ha a kettőt összehasonlítom, akkor a második olyan megoldás, ami valami nézői elvárást szolgál, hogy így lesz szép, meg így lesz érzékletes, így kell annak lennie, és emiatt aztán mindez úgy jön át, hogy közben elveszik a határozottsága. Az első kép viszont konkrét, erős és határozott. Itt vagyok, állok, két lábbal, megjöttem, ezt akartam, erre vártam, és akár fájdalmon túl is nézem a napot, ahogy lemegy, amíg le nem megy, hogy szívjam az élményt magamba, hogy magamévá tegyem, minden porcikám, minden rezgésem átitathassa. Ez az igazi Camilla. A másodikat felejtsd el. (hegyi)
értékelés:

Befejezetlen múlt

...mikor az út nem ér véget a megérkezéssel.

Nagyon jók a formai meglátásaid, a ritmusok a képen, a fenék gömbölydedsége és a láb-kar zaklatott átlói, kiváló kontraszt. De ez csak a forma. A hosszútávfutó magányos hiszen a lovakat lelövik, ugye, meséli Brigitta, sebeket szerzünk, és kérdés, hogy fel tudunk-e állni újra, mindez a formával együtt hozza a sérülés fájdalmát és a dühöt, dacot is. Úton vagyunk, egy kis dombra lecsücsülünk... Köszönet érte! (hegyi)
értékelés:

nincs címe

Lehet, hogy unásig mondom, de nekem ez az új világ kifejezetten tetszik, amit Márti felfedez magának. Finoman szürreális, ahogy az álom és valóság, a vágy, a képzelet és a realitás lehetőségei találkoznak, ahogy az ember eszelős energiákat mozgósítva próbálja a saját képére és vágyai szerint módosítani a környezetét, tipikus városi dzsungelharc, amiben az a legszebb, hogy Márti igen jó érzékkel áll meg azon a határon, ahol ítélkezés nélkül közöl számára izgalmas, érdekes történeteket, amit aztán a nézőjére bíz, hogy fejben maga fejezze be magának. A kép találtsága erény, hiszen ha ezt kivasaljuk szabályosra, elvész a fűszere, elvész az atmoszférája. Utazás a kert végéig, köszönöm, Márti, hajrá! (hegyi)
értékelés:

Gyalog

Jó ez a kísérlet, bár hamar lebukik, hogy megforgattad a képet a perspektíva által - hallottam azt a mondást, hogy egy jó fotósnak mindegy, hogy fejjel lefelé teszed-e elé a képed, ha jó, akkor is megmondja, hogy jó, a tömegelhelyezés és a kompozíció 180 fokkal elforgatva is kell, hogy működjön, és itt a bajom, hogy ez a tömeg így most fordul egy picit, valahogy három külön történet marad a fűsáv, az út és a bokrok árnyéka, nem áll össze egésszé. Ehhez szerencse is kell, hiszen a bácsit nem instruálhattad, hogy picivel menjen közelebb a felezővonalhoz, hogy a tömege és az árnyéka kiadhassa azt, ami már összerántja a képet. De mint tanulmány, fontos. (hegyi)
értékelés:

Mi bajunk lehet?

Balázs, ez vicces, mint egy lakótelepi kifakult poszter, olyan a sziklafal, és valóban, van az egésznek egy játékossága azáltal, hogy a tónusjátékkal megbolondítottad a teret. A Truman show jut eszembe, ha jól emlékszem, ott van az, hogy a főszereplő egy valóságshow része, de ő erről nem tud, és néhol lebukik a díszlet hatása, na, ez is ilyesmi. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:

utazás, megérkezés

Éjfélkor Harstadban.

Egy repülőutat látunk, már fent vagyunk az égben, mindegy, hogy hogyan kerültünk oda, és repülünk, repülünk a végtelenbe, le se kell szállnunk, ez nekem egy kicsit érdekes, talán jobban lekerekíthetőek ennél a történetek, hogy fölszállás, leszállás is benne legyen. Ha már a repüléssel foglalkozunk, ahogy a rossz vicc mondja „gép még nem maradt fönt”, úgyhogy nekem ez itt nincs befejezve, miközben gyönyörűek ezek a tájképek. Nekem ez a havas hegycsúcsos dolog az, ami leginkább érdekes, ezek ilyen japán metszetekhez hasonló világok. Talán Hokusai-nak a munkájára tudnék utalni, ezek a színek miatt ilyen furák, jót tesz ez az egész most ennek a képsornak, hogy valószínűleg mobiltelefonnal készülhettek a felvételek. Ha választanom kell, akkor az első kettő közül választanám a másodikat, Viki, mert az elsővel túl sokat nem tudok kezdeni, ha már van egy második, ami lényegesen izgalmasabb struktúra. Ha ezt így elfogadod, akkor most van három képünk, nem nagyon értem, hogy hogy került oda az a motorcsónak, még akkor sem, ha ez éjfélkor történik. Amit írsz, az a fotós irányt mutatná, hogy „húha, éjfél van, és mekkora fény”, de valahogy ezt jó lett volna ábrázolni a képen, hadd ne én mondjak erre ötletet, hogy hogyan. (hegyi)
értékelés:

Fordított világ

Az angolszász világ tud meglepetéseket okozni a turistának, ha jól emlékszem, a kereszteződéseknél még az is ki van írva, hogy merre kell fordítsuk a fejünket, hogy nehogy elcsapjon minket valami, és ebben a beállításban, ebben a szögben ez a kép egy jó ritmus. Amit le is sötétítettél a kép bal oldalán, ott én valamennyit vágnék is belőle, ott a Ford mögött még feszesebb lenne az egész. Valljuk be, ezt a képet a kis mélységélesség viszi el a vállán, és a kevéssé jellemző látószög, vagyis a technika, ami nagyon fontos, hogy pontos legyen, de tartalomban is kell keresni az egyedit, az egyszerit, hogy a kép több lehessen, mint egy vizitáció professzionális eszközökkel történő dokumentálása. (hegyi)
értékelés:

AZ ÉN BUDAPESTEM

Budapest, 2012.05.25.

Nagyon jó ez a geg, amit itt Sándor mutat, én nagyon kedvelem Sándor humorát. Annyira érdekes ez az egész, olyan fanyar, olyan mint a pont jóra érett egres, hogy az ember nehezen harap bele, és aztán olyan jó érzés elszopogatni a szájában. Tudom, hogy távolinak tűnik ez a dolog, amit most mondok, de mégis valahogy nekem ez a világ az, ami most eszembe jut Sándorral kapcsolatban. Egyetlen dolog, amit nézek, és nem vagyok biztos benne, hogy most itt száz százalékos: az a kép teteje. Ott elindulnak olyan formák ezzel a kerítésoszlop tetővel, amiket én már nem biztos, hogy rajta hagytam volna a képen. Lehet, hogy meghoznék egy döntést, és egy kicsit vágnék a fölső részből, még feszesebbre hozva ezzel a belső dinamikát. De jó a geg, nagyon fontosnak tartom, hogy az embernek legyen humora, legyen kellő távolságtartása a saját megszállottságát illetően is, tehát ne vegyük magunkat mindig, teljesen komolyan, mert aztán a végén besavanyodunk. Ez a kép erre tökéletesen jó illusztráció, miközben az összes olyan képi elem rajta van, amitől még azt is mondhatnánk, hogy drámai ez az egész, mert ott van a kerekesszék, abban egy férfi, ott van ez a lakókocsi, ami festve van csak, tehát maga az egész geg csak egy illúzió, miközben azok a korlátok, amik létrejönnek, nagyon is valósak. Mégis ez az egész, a színekkel, a ritmizálással, összességében egy vidám kép. Én ennek örülök, hogy Sándor képes ezt az egész helyzetet, ami körülvesz minket általánosságban meg személyesen is, képes vidáman kezelni. Köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:

Kitérő

Kevés eszközzel dolgozik Béla, klasszikus fotográfiai megoldást látunk, Korniss Péter: Hadirokkant (1976) című képe jut róla eszembe, amikor a havas tájban egy figura távolodik, a hóban kijönnek mindenféle növénymaradványok, közben szembesülünk azzal, hogy az a figura egy falábú ember. Ez az élmény jut eszembe, és jó a ritmus, szépen felrajzolt ív, nagyon tetszik. Az is tetszik, hogy nem dőltünk be annak a nagyon kézenfekvő ötletnek, hogy azt is ábrázoljuk valahol a távolban, aki ezt a nyomot létrehozta, pontosan elég a lenyomat. A leckemegoldás is megvan, ez egy nagyon finom kép, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Keleti fény

Keleti pályaudvar, instagram lelet.

Ingázók

Az az érzésem, hogy szerettél volna korrekt lenni és könnyíteni a néző helyzetét azzal, hogy mindent jól megmutatsz, a drótokat, a vonat tetejét, az utasokat, az utat, mindent, de ettől bátortalan lett a kép. Ha meghozod azt a döntést, hogy téged ebből mi érdekel, akkor a mennyi az már magától fog adódni, azaz a forma behívódik és kézenfekvően adja majd magát. Nem ötletelnék, mert ezt neked kell kitalálni, hogy mi az a ritmika és mi az a dolog, ami számodra ebből fontos, az biztos, hogy minden együtt ilyen tömegben nem működik, mert egymástól viszi el a levegőt. Kérlek ismételd! (hegyi)

Utazás

Én ezt képként nem tudom értelmezni, vaku, vágás, dőlés, témaválasztás, kompozíció... bocsánat, lehet hogy az én hibám, de nem érzem az indokot, miért így és ekkor történt az exponálás, azt is mondhatnám, hogy ha véletlenül kapaszkodás közben elsül a gép, akkor is ilyesmit kapunk eredménynek. Ha ez volt a cél, ezt elérted, de az indokot nem értem. (hegyi)