Miközben a hercegnőből császárnő lett című Törökösenemhez ennek a sorozatodnak a 8. fotóját választottam ajánlóképnek, köszönettel.

Az úgy egy piros és két zöld lenne. Szerintem az sánta úgy. Hiába a mese, ha feldől.

Zsolt, elmondtam a 2. hszmben, hogy mit mesél nekem az a három kép.
Nem írtam felül az alkotói szándékot, csak elmondtam, hogy mit gondolok róla.
A többit te tetted bele szerintem.
És már nem érdekel, nem akarok többet írni róla.

István, még nem elemeztem a képet, ha majd fogom, elmondom, amit konkrétan erről gondolok, leckebesorolásról és miegyébről. Akkor, majd.

Téged egy dolog kéne kössön, amit látsz. Egy képsort. 9 képből. Mindegy, mi a lecke, mindegy mi a címe, mindegy minden, csak a képek lényegesek. 9-en vannak. Nem 13-an, nem 4-en, hanem kilencen. Persze, lehet mondani, hogy neked elég lenne 7, hogy képsor maradjon. De 3 képpel nem lenne képsor. Tehát ennyi. Azzal nem tudok azonosulni, ha valaki bead egy leckét, hogy elkezdjük úgy szétszedni, hogy a szülője se ismer rá, ezek azok a dolgok, amik szerintem inkább arról szólnak, hogy nem veszünk tudomást arról, ami az alkotói szándék, hanem a magunk szándékát próbáljuk érvényesíteni, azt akarnánk viszontlátni. Hogy mondjam el érthetően?

Az oké, ha valami koncepciótlan és erre figyelemmel vagyunk és kérdőre vonjuk az alkotót, miért nem volt összeszedett. Az is oké, ha a kép technikáját bizergáljuk. Kompozíciót, világítást, megvalósítást. De ha én például a Dalai láma lúdtaplbetétjét szeretném megörökíteni, az nem valid elemzés, ha azt mondja valaki, hogy ez mind szép és nemes, de miért a dalai, miért a lába, miért nem teréz anya melltartója. Mert ha van felfedezhető alkotói szándék, azt nem kell felülírni akarni.

Értem, hogy neked 3 kép, az első három valamiért fontosabb a többinél. Azt viszont nem értem, mert nem mondtad el eddig, miért az a három és miért csak annyi, és mit mesél. Így nem tudok mit kezdeni vele.

Nekem is nagyon tetszik a sorozat, örülök végre, hogy láthatom GG fotóit is. Mondjuk az utolsó előtti képet nem értem, gondolom ott a felbukást láthatjuk éppen, vagy ilyesmit. A kedvencem a második kép és a néni a ház előtt.

Zsolt, nem tudok igazat adni, bocsánat. Egyrészt engem nem köt a feladat számonkérése, én csak megnézem, böngészem itt a fotókat. Téged köt majd az értékelésnél. És persze, elmondhatod mindazt, amit elmondtál, és figyelek is rá, sőt, igazat is adok neked... értékeld, a leckénél mondd el, húzd alá.

De ha már leckézel... itt van egy Utazás megérkezés lecke, nem riport, nem képsorozat. (Van amúgy Riport lecke, pont ez a célja, ami itt történik) Nekem az utazás, megérkezéshez viszont így egy dokumentált képsor ez, és én ezt mondtam el. De ha jobban tetszik, hajlandó vagyok átfogalmazni, nem okoz gondot, nem ahhoz ragaszkodom szó szerint amit írtam eredetileg:
"Ez egy riport egy légballonos kirándulásról. És ebben a riportban nekem, Mészáros Istvánnak az első három kép mesél egy különleges utazásról..."

Ebben a véleményben kiegyezhetünk?

István, elmondom. Gábor készített egy képsort, egy etűdöt. Nem hármat, nem egyet, hanem egy sort. Ami történet, felszállástól a leszállásig. Eleddig az volt a baj, és nem csak nála, hogy a sztoriknak nincs eleje és/vagy vége, csak úgy lógnak a szeren. Ennek van eleje, van vége. Induljunk ki ebből, amit feltöltött. Ennyit mondok, nem mást, ez a lényeg. Itt van egy képsor, lehet mondani, hogy valami didaktikusabb vagy sorrend, mindent, de hogy három kép az elejéről a mese, a többi már csak dokumentálás, hát az úgy azért erős. Ettől még nem vitatom el azt, hogy neked ez a három kép az elejéről a mese. Oké. De azt meg kérlek fogadd el, hogy ha állandóan megkerüljük a szabályokat, ahelyett, hogy megtanulnánk azokat alkalmazni, soha nem fogunk jutni sehova. Előbb a szabályok, aztán ha az megy álmomból felkeltve éjjel kettőkor is félkézzel, akkor lehet a dolgot bizergálni, hogy hogyan lehet dekomponálni, vagy hogy miképp lehet mesélni máshogy esetleg.

Az meg, hogy egy kép is mesélhet-e, mondjuk úgy elengedem a fülem mellett, mert az már megint egy új irány, még messzebb a valóságtól és attól, amit látunk, és persze lehet egy képpel is mesélni, általában azt szoktunk, de ha a képsor a feladat, akkor se egy se három nem mesél. Ennyi. Hmm?

Ej Zsolt, nem beszéltem sztorizásról, haikuról, nem elmélkedtem a képriportokhoz szükséges képek számáról. Saját magad felvetését cáfolod... :)) De akkor ismét: arról meséltem, hogy mit láttam és gondoltam akkor, mégpedig hogy nekem az első három képből van egy mesém, a többivel képi dokumentáltság nekem (Értsd, bánatomra nem az a mese lesz a főszereplő. De ezt nem minősítettem, csak elmondtam a magam amatőr viszonyát pár képről... Mi ezzel a baj?) Egy szóval sem mondtam, hogy 3 képből álljon egy sorozat vagy képi sztori... De ha már... mégis, magyarázd már el, hogy miért ne mesélhetne nekem egyetlen egy kép is...? :)

Gábor, azt a színrendet nem értem, de lehet, hogy a monitoron nem látom át.

Ez nagyon jó sorozat Gábor, le a kalappal! Az első már eleve telitalálat, de mindegyikben van erő, hogy önállóan is élményt adjon -- ettől lesz jó!
Nem mondom, hogy nem lehetne rövidíteni (nem könnyen), de ez a sztori mindenképpen több mint három kép!

Nekem nagyon tetszik, ahogy összeraktad, és titokban én is irigykedek.

Három képpel borulna a színrend

Aha, felemelkedtünk és maradunk az égben, ugye? Na. Maradjunk abban István, kérlek gondold végig, 3 képpel nem mesélsz történetet. Még egy haiku is hosszabb.

Szerintem meg érted :) hogy mi egy mese és mi egy dokumentált történet közti különbség. Az első három nekem egy felemelkedés meséje, nézd meg a perspektívamozgást - egészében pedig egy léghőballonos kirándulás végigfotózása. Van amit még nem értesz? :)

István, az utolsó mondatod nem csak nem értem, mármint a kerek mese és a dokumentum viszonylatát, de azt is gondolom, hogy ahhoz, hogy képileg sztorit tudj mesélni, 3 kép nem elég. Akármilyen az a három.

Az első kép nagyon izgalmas lehetőségek helyszíne. A bal oldalon az a kék csík gyengíti az alak jelenlétét szerintem. Az első három kép elég nekem egy kerek meséhez, a többivel most dokumentummá duzzad.

Nem mondom, hogy nem irigyellek, mert de.
Az első a legjobb szerintem, meg a pagoda karfiol a harmadikon.