Munkák | Page 7 | Látszótér

Szűrés

TENGERÉSZ LESZEK, HA NAGY LESZEK

Friss szendvics – Budapest, Közlekedési Múzeum, 2011.12.18.

Nagyon jó a ritmus, nagyon jók a képek, ez megint érdekes, hogy négy képet kapunk, és hozzám a harmadik áll a legközelebb, megint a hármas szám, a varázslatos hármas. Az első kép érdekes és izgalmas, legfőképp annak örülök, hogy ha jól látom, Sándor bátyámat is felfedezhetem ezen a képen, ez egy izgalmas felvezetése ennek a témának. A második kép nekem kilóg ebből a sorból, fontos tárgyi eszközöket ábrázol, de attól függetlenül, hogy van egy bemozdulás, én ezt még primérnek tartom. A harmadik kép az, ahol ténylegesen elindul az a mese, hogy Hahó Öcsi, ússzunk a tengeren a mi hajónkkal, és különböző viszontagságok érnek minket, viharba kerülünk és jön az ellenséges garmada. Ennek egy jó lezárása, mint egy győzelmi kép, hogy azért mégiscsak a vihart átélve partra fogunk tudni sodródni. Ebből a meséből a második kép nekem abszolút kiesik. Az első kép jó ritmus, mint felvezetés, de talán, ha a második kép nincs, akkor a három jobban összeállana. Én erre most azért adok kettő csillagot, mert valahogy ez a mese nekem most nagyon beindul a harmadik és negyedik képnél, és nem tudom, hogy ha kihagyjuk a második képet, akkor az első összerántja-e a sorozatot. (hegyi)
értékelés:

HÁROM VÁLTOZAT EGY MASSAFRAI TÉMÁRA

Mediterrán szendvics (2003-2012)

Szépek ezek a nyomatok, nekem olyan az egésznek a hatása ezzel a sok-sok szürkével, mintha egy nagyon furcsa inverz képet látnék, mintha egy filmnek a negatívját kapnám, miközben olyan is az egész, mint azok a szobák, amik a 70-es években az olcsóbb díszítési formákat jelentették, ezek a hengerezett szobafalak. Ilyen hatása van. Tudni kell ezekről a festészeti eljárásokról, hogy ez azért készült, mert anno a boldog békeidőkben a különböző textil tapétákkal, bársonnyal és brokáttal vonták be a falakat, aztán az anyagi szűkösség keretei miatt ezek kivesztek, eltűntek, néhol múzeumokban, nagypolgári házakban még most látható. Ez után jött az az időszak, amikor papírtapétákban vettük meg ezeket a mintákat, és azokat tettük a falra, és a kettő közötti időszak volt az, ami kreatív módon gumihengerrel hordta fel ezeket a mintákat, azt a hatást keltve, mintha textil lenne. Ilyen nyomat hatása van ennek a három képnek, olyan, mintha át lenne meszelve ezzel. Nagyon érdekes az a hatás, hogy közben a fő kompozíciós irány, a fő motívum megmarad, és mindig egy más felülnyomat kerül a képre. Olyan viszonyrendszert alakít ki, ami attól izgalmas, hogy tulajdonképpen a mozgás, a lendület kerül bele egy olyan képbe, ami egyébként egy nagyon statikus helyzet. Ha ezt megfigyeljük, akkor ez egy véleményalkotás is abban a tekintetben, hogy miképp szervülnek, épülnek be régi korok díszítései, művészete a mai világa, hogyan jönnek létre esetleg párhuzamok. A bicikli a biciklitárolóval egy nagyon is mai eszköz, legalábbis ebben a formában, miközben ez az ikon, amit a háttérben látunk lényegesen régebbi korból való. Aztán van egy keretjátéka ennek az egésznek, ami az ablak és az ablak rácsozata és a zsalugáterek. Ez megint egy olyan irány, ami a két kor közötti időszakot öleli föl. Érdekes a párhuzam a technikával, ami ez a tapétázós technika, azzal, hogy az is egy ilyen köztes helyzetet ábrázol. Ez a köztes állapot az, ami erősen jelen van ezen a képen. Nagyon érdekesek a színek, ezek a fáradt pasztellszínek nagyon furcsán kenik át ezt az egész szövetet. Egy másik hatás a szita technika. Nem tudom, hogy ki látott már ilyet, amikor a pólókra, és mindenféle tárgyakra, papírra is különböző nyomatokat visznek föl, akkor több szitalemez készül a színeknek megfelelően. Aki már látott ilyet, az pontosan el tudja maga elé képzelni, hogy ha ezek elmozdulnak, akkor érdekes játék jön létre. Ugyanezt tudom mondani a nyomdatechnikánál, hogy amikor a nyomólemezek elmozdulnak, próbanyomatoknál lehet ilyet látni, vagy amikor a nyomdász spórolni akar a papírral, és elkezd egymásra nyomatni rétegeket, és különböző színekkel megterheli a papírokat, utána már az egész átalakul, és egy új struktúrával egy új képzőművészeti alkotás is létrejön, még akkor is, ha ezek javarészt a szemeteskukában végzik. Érdemes gyárlátogatást tenni ilyen nyomdában, mert fantasztikus kavalkádban lesz része a rontott nyomatoknál. Nekem ezek a párhuzamok jutottak eszembe, tetszik a megoldás, megvan a három csillag. Én most szívesen megadnám a leckemegoldást is, nem azért, hogy erre már többet ne küldjön Sándor, de el kell ismernünk, hogy ha kreatív fotográfia, akkor ennek egyik iránya pontosan az, amit Sándor itt nagyon szépen bemutat nekünk. Az, amikor több képből, rétegekből összemásolódik bennünk egy emlék-lenyomat, és ebből utána egy új minőség áll elő, amikor az 1+1 nem 2-t eredményez, hanem 3-at, 4-et, vagy 5-öt is akár. Ezért fontos ez nekem. (hegyi)
értékelés:

KIRILLA ANITÁNAK BARÁTSÁGGAL

Orfű, 2011.09.24.

Gyönyörű képeket kaptunk. Nagyon izgalmas, Sándor mesteri szinten érzi a térelosztást. Tessék megnézni az első képet, hogy mennyire izgalmasak ezek a benyúló mólók, ezek a trapéz formák, a hajó. Az egész olyan, mintha egy absztrakt képet látnánk, de azért fölismerjük a valóságot. Nagyon szépek a színek, gyönyörű ez a deszkázat a kép elején, nagyon mesteri megfogalmazás. A következő kép is ilyen a két paddal, a hajóval és a stéggel. Pont annyi eget kapunk, pont annyi tükröződést, amennyi ehhez kell. Kicsit keserédes az egész, van egy magányossága ennek az egész ábrázolásnak. Ezt a dolgot feloldja a következő kép, ami a két pecásról szól, ők akár haverok is lehetnének, de egy szomszéd viszonyt is jól jellemez ez az egész. Jól mutatja azt, hogy mindenki a saját ügyével van elfoglalva: a Penny-s zacskóval, a kis csónakkal, ez olyan, mintha azt mondanám, hogy nincs barátság a pecában. A kép alján nekem van egy kis pontatlanság: ezt a háromszöget én lehet, hogy vágnám, nekem az ott billenti ezt a dolgot. Nagyon érdekes a következő kép, ebből az absztrakt formából kirajzolódó valósággal. Hogy ez micsoda, hajókikötő, ezt nem nagyon tudom, de jó pillanatban ábrázolt, nagyon szép fényekkel, nagyon szép textúrával megrajzolt kép. Az utolsó kép egészen őrületes. Ahogy átsüt a stégen a fény az egész olyan, mint egy elhagyott mozivászon. A valóság ábrázolása mellett a kompozíció annyira a helyén van, annyira rendben van, hogy az egésznek van egy absztrakt formai plusz hatása is. Nem csak arról szól a dolog, hogy engem megragad az a pillanat, hogy a naplementében mit mutat a stég, hanem ezt utána van türelmem rendberakni, kompozícióba helyezni, nem elégszem meg azzal, hogy egy dokumentarista megközelítéssel csak a tényhelyzetet közöljem. Sok napfelkeltés képet látunk, és pont azzal, hogy ezt a takarást létrehozza Sándor, hogy kitakarja a napod, az aranyhidat is, ettől az egész a giccs jellegét veszti el. Nagyon fontos dolog, miközben maga a hangulat abszolút ebbe az irányba borítaná az egészet, és itt visszahozta ezt, visszasimította. Nagyon köszönöm. (hegyi)
értékelés:

NIKI DE SAINT PHALLE SZOBRAI

Capalbio, Toscana (2004.04.15)

Andalúz témák

Mediterrán szendvics (2002-2003)

Nagyon érdekes: négy kép, négy különböző irány. Olyan, mintha a tűz, a víz, a levegő, a föld, vagy az észak, dél, kelet, nyugat irányába indulnánk el. Az első kép ebben a formában egy nagyon izgalmas szendvics, ugyanis valami olyan képi világot gondol tovább, ami önmagában is izgalmas lenne, de azzal, hogy hozzá kerül még néhány réteg, tulajdonképpen az egésznek egy más hangulatot, egy más ritmust ad, korban mintha áthelyezné ennek a valóságát, miközben maga a kép nagyon is a 90-es évekről szól hangulatában. Ez az egész most visszakerült a 70-es évekbe. A következő kép számomra szintén izgalmas, nagyon feszes és nagyon jól rendezett kompozíció, nagyon szépek ezek a struktúrák, amik itt létrejönnek, olyan, mintha egy másik történetnek lenne egyfajta folytatása abban a tekintetben, hogy mint egy színházi bejárót kapjuk ezt az egészet, mintha valami Hundertwasserhez hasonlatos hangulat lenne, ahol várunk valamire. Ezt a várakozást erősíti a zebraszerű csíkozás a kép alján. A harmadik kép egészen grafikaszerű hatás. Ez egy nyugalmasabb kompozíció, nekem ezért tetszik, de nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy minden helyén van tömegben. A következő kép ezekkel az elfolyó formákkal olyan hatás nekem, mint egy misztériumjáték. Izgalmasak ezek az irányok, hozzám most az első kép áll a legközelebb. Nem csak azért, mert figurálisan felidézhető egy valós közlés, hanem mert ez az átértelmezés egy új minőséget hozott létre. A többinél is izgalmas az ami történik, főképp az utolsó képnél, de ennél az útnál én még valamit hiányolok, hogy ott egy kordély, vagy valami, elmozduljon. Jó lenne, ha valaki megjelenne ott, mint egy szereplő, bár a várakozás is ott van, mint egy színházi előadásnál. Ha akarom, akkor a színház lehet egy összekötő kapocs, de nekem ebből a ritmusból a harmadik kép kilóg. (hegyi)
értékelés:

Hommage a Niki de Saint Phalle

Mediterrán szendvics (2002-2003, 2011)

Azért érdekes számomra ez a négy kép, mert nagyon emlékeztet egy régi élményre, amikor a Katica presszóban Fehér Verával ültünk és beszélgettünk, és előkerült Verának egy füzete. Ebben a füzetben grafikai helyzetek voltak, tulajdonképpen történetek, mint egy napló képekben, rajzokban elmesélve. Színes filccel, festékkel, kollázzsal, versekkel megtűzdelt dolgok voltak, én titkon reménykedem abban, hogy ebből majd Verától esetleg kapunk ízelítőt, de a lényeg az, hogy nagyon hasonló az élmény. Főképp az első képre igaz ez, olyan, mint amikor az ember elkezd akár unalmában rajzolgatni. Nekem volt ilyen négyszínű tollam, és azzal a kockás füzetbe rajzolgattam mindenféle formákat, és ez az irány erre rezonál. A következő kép már inkább a kollázs technika felé mozdul el, de itt is átrajzolt felületeket kapunk. Arról, amit a leiratban megkaptunk, hogy mi is ez a helyzet a valóságban, nekem leginkább a harmadik kép beszél, viszonylag jól érthető, jól értelmezhető az a helyzet, amit, mint egy szoborpark, élményként átérezhetünk. Ennek egy líraibb megközelítése a negyedik kép. Amivel kicsit zavarban vagyok, az, hogy ennél a képnél jelen pillanatban nem tudom megállapítani azt, hogy mi a valóság, és mi a Sándor hozzáadott értéke, magyarán lehet, hogy érdemes lenne valami olyan képnek is bekerülnie ebbe a sorba, akár zárásként, ami tárgyszerűbb. Azért, mert itt valaki másnak az alkotásainak az átértelmezésével jön létre egy új minőség, de talán érdemes lenne ezt a maga tárgyszerűségében ábrázolni ahhoz, hogy a nézőnek ez az egész közös gondolkodás értelmezhetőbb legyen. Egyébként rendben van a rezonancia, én értem is, hogy miről van szó, de nem mindenkinek adatik meg, hogy elmenjen oda a valóságban. Talán az utolsó kép erre valamilyen kísérletet tesz, ezt most Sándornak bemondásra kell elhiggyük, hogy ez a világ milyen. Lehet, hogy érdemes lenne ehhez még valamit hozzátenni, de a három csillag megvan. (hegyi)
értékelés:

APÚLIAI CSENDÉLETEK 1-3

Mediterrán szendvics (2002-2003)

Az első kép olyan, mint az ember bemenne egy zsibvásárra, mintha kicsit napszúrásos állapotban az embernek összemosódnak a helyzetek, de azért ez még a realitáshoz elég közel áll. Olyan, mintha egy kis üzlet lenne, ahova benézek a kirakaton keresztül, és ott látom, hogy ott van a kis komód, a kis asztal, meg a kis váza. Látom én, hogy ez is egy szendvics, de azért nekem ez itt egy elég konkrét üzenet. A második kép ezzel az edénnyel és a kis giccses galambvirágokkal nagyon izgalmas, és ez már egy nagyon szép, lírai megközelítés, olyan, mint egy haiku, mint egy nagyon rövid vers. Annak kifejezetten örülök a kompozíció szempontjából, hogy az a fenyőág oda bekerült, mert az az ellenpontja ennek a virágos edénynek. Gyönyörű, finom. A következő kép már egészen tárgyiasan kirakat, szerintem izgalmas, nyilvánvaló, hogy ez a gazdag, organikus és növényi formákat használó ábrázolás nagyon is jellemző a mediterránumra, mint ahogy jellemzőek ezek az edényformák is, de ezt a képet nagyon szétvágják azok a szögletes polcok. A három képből, érdekes módon most a középső az, ami számomra izgalmas, és ami mellett én letenném a voksomat. Három csillag megvan, de azt is hozzáteszem, hogy jó lenne valahogy majd ezekből egy koncentrált sort is látni egyszer. (hegyi)
értékelés:

A KUTYA MAGÁNYOSSÁGA (A KIS MARRONCINO) 1-3

A KUTYA MAGÁNYOSSÁGA (A KIS MARRONCINO) 1-3

Mediterrán szendvics (2002-2003).

Az előző képekből az ember már azt gondolná, hogy ez is valamilyen számítógépes kutya, de aztán kiderül, hogy nem, ő egy valós szereplő, csak ettől a montázs megoldástól, főképp a középső képen, furcsán jelenik meg. Hozzám a harmadik kép áll a legközelebb, egészen Csontváry hatású üzenet, nagyon-nagyon furcsa fényviszonyokkal, nagyon érdekes az, amit ott látok. Nagyon tetszik ez a kubista megközelítés. A második kép azért idegen nekem, miközben a helyszín, a helyzet nagyon érdekes, mert itt a kutya elhelyezése fura. Az látszik, hogy fényviszonyban ő valahonnan máshonnan került ide, és ha már ezt ide raktuk, akkor miért pont oda a csatornafedélhez? Lenne a képen más olyan hely, ahol tömegelhelyezésben jobbat mutatna. Az első kép pedig nagyon finom ezekkel a rétegekkel, nagyon izgalmas, ahogy terek nyílnak a tűzfalnál, ez is rendben van, de ez nekem egy kicsit zaklatottabb, zavarosabb formavilág, mint a harmadik kép. Azon összeállt a ritmus. Érdekes, hogy ez nem először van a képeknél, amikor több képet kapunk ugyanarra a ritmusra felfűzve, hogy a harmadik-negyedik kép körül kezd valahogy összeállni a dolog. Nekem a harmadik kép önmagában megáll. Nekem megvan a három csillag erre a mesére a házi kedvenccel, és megvan a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:

ÁRTATLANSÁG 1-2

Mediterrán szendvics (2002-2003)

Igen, itt megint egy computergrafikás megoldást kapunk, szemben az akttal, itt most ez számomra kevésbé idegen, kicsit furcsa, de mégiscsak, ebben az aspektusban, pontosan attól, hogy ezek a kis puttók viszonylag extrém dolgokat csinálnak: fegyvert fognak meg gitároznak, halat esznek, azáltal, hogy ez egy imitáció, elveszti a tárgyiasságát, azt az utalási réteget, ami tulajdonképpen kétségeket von a kisgyermekek fotózása köré, amikor őket aktban ábrázoljuk. Itt most ez nem okoz zavart, kicsit olyanok inkább ezek a szereplők, mintha valamilyen kaucsuk babák lennének, ettől kevésbé idegen számomra, mint az előző akt képpárnál. Jó ez a játékhelyzet, ami az első képen van a lóval, jó a domborművön az az utalás a puttókra, mintha az a puttó kelt volna életre a pisztollyal. A következő képen szintén egy vidámparki helyzetet látunk, a vurstliban vannak ezek a figurák. Ez az egész a gyermekkornak nem a pozitív élményét hozza, van ebben egy lázas állapot is, amikor az ember az álmaiban és a rémálmaiban, a meséiben bolyong, amik összekuszálódnak és a pozitív élmények közben rávicsorog egy-egy ilyen mesefigura. Nekem ez a szín- és formavilág inkább erre utal, kicsit apokaliptikus helyzetet hoz. Izgalmas, érdekes megközelítés. Azért tetszik, mert ezt az anti-mese helyzetet hozza, ezt a rém-mese történetet, sok emléket felszakít, ahogy féltem a farkastól, vagy nem voltam biztos a Jancsi és Juliska történetben sem, és a csúcs a szellemvasút volt, de érdekes módon a klasszikus lovas-hintós bólogatós körhintára nem mertem felülni soha. Lehet, hogy azért, amit itt látunk a képen megvalósulni? (hegyi)
értékelés:

GENOVA CRIME 1-2

Mediterrán szendvics (2002-2003)

Nem érkezett hozzászólás a képhez, nagyjából értem is, hogy miért. Zavarba ejtő az a helyzet, amit eddig Sándornál nem fedeztem föl, hogy számítógépes trükkel hoz létre alakokat. Tanulmánynak ezt tökéletesen el tudom fogadni, de én idegenkedem ettől az iránytól. Az aktnál fontos szerepe van az anatómiának. Akkor is fontos szerepe van, ha megtartjuk, és akkor is, ha az anatómiával játszunk, torzítunk rajta, akár Kertészt, akár Pécsit hozom példának. Itt most ezek a figurák elnagyolt figurák, miközben maga a térábrázolás, és azok a helyzetek, amiket itt látunk nagyon is konkrétak. Nyilván, az ember azzal főz, amije van, és ha nincs modellem, és nem tudok odahívni a múzeumablakhoz egy modellt, hogy álljál itt nekem, és ezt a történetet meséld el a tested formáival, akkor ezt nem tudom megcsinálni. Ezért mondom, hogy tanulmánynak kitűnő, de zavarba ejtő maga az a kollázs technika, ami itt létrejön a technikai ügye miatt. Ha már ezt használom, akkor jelezzem ezt erősebb gesztusokkal. Lehet papírból kivágni ilyen figurákat, és ráragasztani a kópiára, vagy bele lehet rajzolni kézzel, vagy bele lehet festeni. Ezek a formák, amiket itt látunk, megérnék azt, hogy ez megtörténjen. Lehet, hogy én vagyok most itt csak az, aki ezzel nem tud mit kezdeni, de jelen pillanatban egy kicsit megakadtam. Kérlek, Sándor, segíts abban, hogy hogyan tudnám ezt jól értelmezni. Ami a kompozíciót illeti, az ablakos kép egy tökéletesen érthető dolog, hogy ezek a szörnyfigurának felfogható kezek, lábak, talpak, fejek rendszere olyan párhuzamot hozott létre, amivel ez a púpos, gnóm pózba beállított modell olyan, mintha kimenekült volna ebből a börtönből, mintha elmenekült volna ebből a szoborból és önálló életre kelne. A másik képnél a postakocsi és a szobor találkozása a fekvő hölggyel inkább egy formai játék, egy formai ritmus, és nyilvánvaló, hogy azért tette oda Sándor ezt a kocsit, mert az is izgalmas, ahogy a szögletes formák az organikus formákkal találkoznak. Itt is értem magát a formai kapcsolódást, amit itt nem teljesen értek, az, hogy miért van a hölgy fejének a formája ilyen erősen vágva, egy nagyon picit érdemes lett volna följebb emelni. Tehát az utalásokat értem, de ez a számítógépes grafika tőlem idegen. (hegyi)

Erről a párocskáról 5 képet csináltam. Talán ez itt egy LEHELETTEL kevésbé szűk lefelé és jobbra, PICIVEL többet mutatva a lóból is. A helyszínt is javítanom kell, helyesen: El Puerto de Santa Maria, 2003.05.03.

Kedves Sándor, készítettem egy kis filmes magyarázkodást, hogy hol szorít a cipő. Igen, egy picivel tágabb a dolog itt, de nem oldotta meg a problematikát. (hegyi)

Apúliai motívumok 5-8

Mediterrán szendvics (2002-2003)

Megint négy kép, hasonlóan az előzőhöz, a saját élményeimet próbálom elmondani. Az első kép olyan, mintha egy színházi hátteret látnék egy kicsit modernebb darabhoz, vagy egy antik darab modern feldolgozásához. Izgalmas, de nekem olyan, mint egy háttér, itt még nincs sztori. A negyedik kép is olyan, mintha akár Madách Ember tragédiájához lenne egy háttér valamelyik színhez. Érdekes és nagyon izgalmas, de megint csak háttér. A második és harmadik képnél indul el a sztori, egyébként gyönyörű a harmadik kép. Az a struktúra, ami a háttérben létrejön a korlátokkal, és az a meszelődés, ami az egészen rajta van, ez valami fantasztikusan szép ügy. Mégis nekem ebből a négyből a második kép az, ami a legerősebb. Azért, mert itt van egy olyan helyzet, ami ebbe a nagyon finom ritmusjátékba, amit Sándor zseniálisan meglát, komponál és transzponál a maga formanyelvére, bekapcsolódik ez a korlát, és olyan, mintha egy algériai Rómeó és Júlia sztori lenne. Egészen izgalmas hatása van annak, hogy ebbe a nagyon finom pasztellszínű dologba ilyen harsányan bejön az a korlát. Egészen őrületes, és az is feszültséget hordoz, hogy be lehetett volna ezt tenni aranymetszésbe is, vagy középre is, és mégsem oda tette Sándor, pontosan azért nem, hogy ezt a feszültséget a nézőben fönntartsa. Egy új, és nagyon izgalmas arcát ismerjük meg Sándornak, ez megint egy olyan dolog, amiből akár egy teljes kiállítási sorozatot is el tudnék képzelni, úgyhogy nagyon örülök annak, hogy ezt is megmutatja nekünk. (hegyi)
értékelés:

Apúliai motívumok 1-7

Mediterrán szendvics (2002-2003).

Itt van négy kép, mind a négy önmagában izgalmas és érdekes, mind a négyről lehetne sokat mesélni, én most mégis próbálok szubjektív maradni, mert nyilán Sándor nem arra kíváncsi, hogy nagy általánosságban milyen irányt képvisel az ő munkája, mert ezzel ő szerintem tökéletesen tisztában van, hanem gondolom az érdekli, hogy Hegyi mit gondol erről az egészről, hogyan tud ehhez csatlakozni. Abban nincsen vita, hogy Sándor nagyon magas szinten űzi a kompozíció műfaját, nagyon jól érzi a színritmusokat, és a színdinamikát. Én nem azért nem akarok erről beszélni, mert ez nem fontos, mert ez az egyik legfontosabb dolog, hanem azért, mert szinte, mint egy bemutató mintadarab ezeken a most beküldött munkákon ez mind nagyon jól érezhető, tehát akár tankönyvi ábrázolás is lehetne, hogy a vörös és a kék milyen hatást, milyen hangulatot kelt. Ha jártok antikváriumban, akkor Johannes Itten A színek művészete című könyvét jó lenne, ha minél többen meg tudnátok szerezni. Lehet, hogy az interneten is elérhető, de az biztos, hogy egy fontos munkáról van szó. Ebben a munkában nagyon sok mindent megtanulhattok arról, hogy érzelmileg hogyan tudunk a színekhez kötődni. Az első kép is nagyon izgalmas ezekkel a rózsaszínekkel, magentákkal, kékekkel, miközben hasonlatosan izgalmas a második kép is, de már formájában nekem egy izgalmasabb helyzet, és a negyedik kép is érdekes struktúrákat használ, nagyon finom az a tömegelhelyezés, ami megjelenik, de nekem ebből a négy képből a harmadik az, ami a fő mű. Olyan, mintha újságkivágásokból ragasztgattuk volna össze, és ez egy nagyon fontos technika, miközben egyben olyan is, mint egy napló, mintha Sándor egy képben összesűrítette volna azokat a történéseket, élményeket, amik őt érték az utazásai alatt. Vannak itt pineák, szobrok, nevek, tulajdonképpen az egészet átlengi egy, az olasz világra nagyon is jellemző építészeti struktúra és archaizálás, és mindez egy olyan esztétikai minőségben kerül elénk, annyira sűrű közlésben, hogy tulajdonképpen órákig lehet nézegetni. Fejér Ernő a neve annak a fotósnak, akinek a munkásságára szeretném felhívni a figyelmet, ő grafikákkal is foglalkozik, festészettel is, és minden egyes megszólalása egy filozófiai utazás is. Ennél a képnél én ugyanezt az élményt érzem. A többi három kép olyan, mintha rákészülés lenne erre, mint amikor a távolugró hármas ugrásban elrugaszkodik, és utána ugrik egy nagyot. Nekem a hármas kép, én erre teszem a voksomat, egyébként megvan a három csillag és a leckemegoldás is. Sándor, ez nehogy azt hozza, hogy erre nem kapunk több megoldást tőled. (hegyi)
értékelés:

Kilátás

Locorotondo, Puglia, Olaszország, 2003.09.17

Sándor, igen, ez az a kép, ami olyan érzelmi pluszt hordoz, amit én mindig is keresek a te munkáidban. A tényszerű, dokumentarista megközelítés, és a távolságtartás mögött azért ott van Sándor, ott van az a fotós, aki ezeken a túrákon részt vesz, nem csak hazahozza ezeket az emlékeket, és azt meg akarja mutatni a nagyközönségnek, és ezzel szeretne megosztani valami érzést, hanem bátran rábízza magát a saját belső világára, és azt mondja, hogy lehet, hogy kevésbé lesz ez a köznépnek érthető, hogy miért fontos nekem ez a kép, de akkor is megcsinálom. Tessék megnézni, hogy mennyire izgalmas ez a formai játék, olyan, mint egy szobor. Az is egy külön érdekes dolog, hogy nincsenek lezárva a formák, miközben ezek nagyon is nyugalmas és kicsit melankolikus formák, amihez vegyük hozzá a hátteret is, mindezzel együtt ez a kép mégis hordoz egy fajta feszültséget. Ez az, ami mozgat minket. Elegáns, könnyed "ecsetkezelés", mert most jobb szót nem tudok rá, finom. Nagyon örülök ennek a képnek, és annak is, hogy ezt megmutattad, megvan a három csillag, megvan a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:

Kihágás

Cordoba, Spanyolország, 2003.04.18.

Sándor, igen, ez egy jó helyzet, nagyon érdekes a két rendőrnek a kommunikációja, hogy az egyik elfoglalja magát azzal, hogy felírja ennek a bácsinak az adatait - nem tudom, mit követhetett ő el, látszik az, hogy kinél van a hatalom, hogy ki az, aki szembesíti a maga vétkével ezt az öreget - és közben ott egy másik szereplő, aki nagyon érdekes, hogy nézi ezt a srácot az előtérben. Nagyon érdekes mese, én ennek nagyon örülök. Talán kicsit kevésbé szűkre vágva, ha esetleg még kapnánk valamennyit legalább a jobb oldalon lévő fiúnak a csuklójából, akkor lehet, hogy ez még jobban összehozza a formákat. Itt most a kép aljánál érzek egy kis szűkösséget, de megvan a három csillag, és megvan a leckemegoldás is, szerintem ez egy jó életkép. (hegyi)
értékelés: