A KUTYA MAGÁNYOSSÁGA (A KIS MARRONCINO) 1-3 A KUTYA MAGÁNYOSSÁGA (A KIS MARRONCINO) 1-3 A KUTYA MAGÁNYOSSÁGA (A KIS MARRONCINO) 1-3

A KUTYA MAGÁNYOSSÁGA (A KIS MARRONCINO) 1-3
A KUTYA MAGÁNYOSSÁGA (A KIS MARRONCINO) 1-3
A KUTYA MAGÁNYOSSÁGA (A KIS MARRONCINO) 1-3

Mediterrán szendvics (2002-2003).

Az előző képekből az ember már azt gondolná, hogy ez is valamilyen számítógépes kutya, de aztán kiderül, hogy nem, ő egy valós szereplő, csak ettől a montázs megoldástól, főképp a középső képen, furcsán jelenik meg. Hozzám a harmadik kép áll a legközelebb, egészen Csontváry hatású üzenet, nagyon-nagyon furcsa fényviszonyokkal, nagyon érdekes az, amit ott látok. Nagyon tetszik ez a kubista megközelítés. A második kép azért idegen nekem, miközben a helyszín, a helyzet nagyon érdekes, mert itt a kutya elhelyezése fura. Az látszik, hogy fényviszonyban ő valahonnan máshonnan került ide, és ha már ezt ide raktuk, akkor miért pont oda a csatornafedélhez? Lenne a képen más olyan hely, ahol tömegelhelyezésben jobbat mutatna. Az első kép pedig nagyon finom ezekkel a rétegekkel, nagyon izgalmas, ahogy terek nyílnak a tűzfalnál, ez is rendben van, de ez nekem egy kicsit zaklatottabb, zavarosabb formavilág, mint a harmadik kép. Azon összeállt a ritmus. Érdekes, hogy ez nem először van a képeknél, amikor több képet kapunk ugyanarra a ritmusra felfűzve, hogy a harmadik-negyedik kép körül kezd valahogy összeállni a dolog. Nekem a harmadik kép önmagában megáll. Nekem megvan a három csillag erre a mesére a házi kedvenccel, és megvan a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

Köszönöm, Ágnes, meghallgatom.

Nekem ez a sorozat lett volna a decemberi hónap képe, ha én választottam volna. Beszélek erről is a hétfő este (2012. jan. 9.) 20,30-kor kezdődő rádióműsoromban. Itt tudjátok hallgatni: http://stream.tilos.hu/latszoterradio.m3u

Amit leírsz, mind érződik a képsorozatból. Az, hogy mennyire szeretted, az öröm, hogy veled volt, de a fájdalom is. Csak nézem és nézem.

Köaszönöm, Ágnes. Ó, ez a kutya (Marroncino=Gesztenyécske, én hívtam így), ez egy nagy, hirtelen fellobbanó szerelem volt. Négy testvérével együtt egy Tarantó melletti kempingben voltak, amolyan gazdátlan, csontsovány kölykök, rettentően bizalmatlanok, féltek mindentől. Kivéve Marroncsinót. Ő odajött hozzám, kezemből evett, mindenhová követett. A zsebemben elfért, vittem magammal abban a két hétben, míg Tarantóban voltam. Aztán ott kellett hagynom. Utolsó napon találtam neki gazdát, de így is fájdalmas volt nagyon.

Lehet, hogy tévedtem, és ez a sorozat a kedvencem. Nagyon megható ennek a kis kutyának a bemutatása. Bármelyik képet nézem, bármilyen a háttér és a környezet, rögtön a kutyára fókuszál a szemem, és ez nagyon érdekes, mert akár el is veszhet ebben a nagy térben.

Új hozzászólás