Mediterrán szendvics (2002-2003, 2011)

Azért érdekes számomra ez a négy kép, mert nagyon emlékeztet egy régi élményre, amikor a Katica presszóban Fehér Verával ültünk és beszélgettünk, és előkerült Verának egy füzete. Ebben a füzetben grafikai helyzetek voltak, tulajdonképpen történetek, mint egy napló képekben, rajzokban elmesélve. Színes filccel, festékkel, kollázzsal, versekkel megtűzdelt dolgok voltak, én titkon reménykedem abban, hogy ebből majd Verától esetleg kapunk ízelítőt, de a lényeg az, hogy nagyon hasonló az élmény. Főképp az első képre igaz ez, olyan, mint amikor az ember elkezd akár unalmában rajzolgatni. Nekem volt ilyen négyszínű tollam, és azzal a kockás füzetbe rajzolgattam mindenféle formákat, és ez az irány erre rezonál. A következő kép már inkább a kollázs technika felé mozdul el, de itt is átrajzolt felületeket kapunk. Arról, amit a leiratban megkaptunk, hogy mi is ez a helyzet a valóságban, nekem leginkább a harmadik kép beszél, viszonylag jól érthető, jól értelmezhető az a helyzet, amit, mint egy szoborpark, élményként átérezhetünk. Ennek egy líraibb megközelítése a negyedik kép. Amivel kicsit zavarban vagyok, az, hogy ennél a képnél jelen pillanatban nem tudom megállapítani azt, hogy mi a valóság, és mi a Sándor hozzáadott értéke, magyarán lehet, hogy érdemes lenne valami olyan képnek is bekerülnie ebbe a sorba, akár zárásként, ami tárgyszerűbb. Azért, mert itt valaki másnak az alkotásainak az átértelmezésével jön létre egy új minőség, de talán érdemes lenne ezt a maga tárgyszerűségében ábrázolni ahhoz, hogy a nézőnek ez az egész közös gondolkodás értelmezhetőbb legyen. Egyébként rendben van a rezonancia, én értem is, hogy miről van szó, de nem mindenkinek adatik meg, hogy elmenjen oda a valóságban. Talán az utolsó kép erre valamilyen kísérletet tesz, ezt most Sándornak bemondásra kell elhiggyük, hogy ez a világ milyen. Lehet, hogy érdemes lenne ehhez még valamit hozzátenni, de a három csillag megvan. (hegyi)
értékelés: