HÁROM VÁLTOZAT EGY MASSAFRAI TÉMÁRA

HÁROM VÁLTOZAT EGY MASSAFRAI TÉMÁRA
HÁROM VÁLTOZAT EGY MASSAFRAI TÉMÁRA
HÁROM VÁLTOZAT EGY MASSAFRAI TÉMÁRA

Mediterrán szendvics (2003-2012)

Szépek ezek a nyomatok, nekem olyan az egésznek a hatása ezzel a sok-sok szürkével, mintha egy nagyon furcsa inverz képet látnék, mintha egy filmnek a negatívját kapnám, miközben olyan is az egész, mint azok a szobák, amik a 70-es években az olcsóbb díszítési formákat jelentették, ezek a hengerezett szobafalak. Ilyen hatása van. Tudni kell ezekről a festészeti eljárásokról, hogy ez azért készült, mert anno a boldog békeidőkben a különböző textil tapétákkal, bársonnyal és brokáttal vonták be a falakat, aztán az anyagi szűkösség keretei miatt ezek kivesztek, eltűntek, néhol múzeumokban, nagypolgári házakban még most látható. Ez után jött az az időszak, amikor papírtapétákban vettük meg ezeket a mintákat, és azokat tettük a falra, és a kettő közötti időszak volt az, ami kreatív módon gumihengerrel hordta fel ezeket a mintákat, azt a hatást keltve, mintha textil lenne. Ilyen nyomat hatása van ennek a három képnek, olyan, mintha át lenne meszelve ezzel. Nagyon érdekes az a hatás, hogy közben a fő kompozíciós irány, a fő motívum megmarad, és mindig egy más felülnyomat kerül a képre. Olyan viszonyrendszert alakít ki, ami attól izgalmas, hogy tulajdonképpen a mozgás, a lendület kerül bele egy olyan képbe, ami egyébként egy nagyon statikus helyzet. Ha ezt megfigyeljük, akkor ez egy véleményalkotás is abban a tekintetben, hogy miképp szervülnek, épülnek be régi korok díszítései, művészete a mai világa, hogyan jönnek létre esetleg párhuzamok. A bicikli a biciklitárolóval egy nagyon is mai eszköz, legalábbis ebben a formában, miközben ez az ikon, amit a háttérben látunk lényegesen régebbi korból való. Aztán van egy keretjátéka ennek az egésznek, ami az ablak és az ablak rácsozata és a zsalugáterek. Ez megint egy olyan irány, ami a két kor közötti időszakot öleli föl. Érdekes a párhuzam a technikával, ami ez a tapétázós technika, azzal, hogy az is egy ilyen köztes helyzetet ábrázol. Ez a köztes állapot az, ami erősen jelen van ezen a képen. Nagyon érdekesek a színek, ezek a fáradt pasztellszínek nagyon furcsán kenik át ezt az egész szövetet. Egy másik hatás a szita technika. Nem tudom, hogy ki látott már ilyet, amikor a pólókra, és mindenféle tárgyakra, papírra is különböző nyomatokat visznek föl, akkor több szitalemez készül a színeknek megfelelően. Aki már látott ilyet, az pontosan el tudja maga elé képzelni, hogy ha ezek elmozdulnak, akkor érdekes játék jön létre. Ugyanezt tudom mondani a nyomdatechnikánál, hogy amikor a nyomólemezek elmozdulnak, próbanyomatoknál lehet ilyet látni, vagy amikor a nyomdász spórolni akar a papírral, és elkezd egymásra nyomatni rétegeket, és különböző színekkel megterheli a papírokat, utána már az egész átalakul, és egy új struktúrával egy új képzőművészeti alkotás is létrejön, még akkor is, ha ezek javarészt a szemeteskukában végzik. Érdemes gyárlátogatást tenni ilyen nyomdában, mert fantasztikus kavalkádban lesz része a rontott nyomatoknál. Nekem ezek a párhuzamok jutottak eszembe, tetszik a megoldás, megvan a három csillag. Én most szívesen megadnám a leckemegoldást is, nem azért, hogy erre már többet ne küldjön Sándor, de el kell ismernünk, hogy ha kreatív fotográfia, akkor ennek egyik iránya pontosan az, amit Sándor itt nagyon szépen bemutat nekünk. Az, amikor több képből, rétegekből összemásolódik bennünk egy emlék-lenyomat, és ebből utána egy új minőség áll elő, amikor az 1+1 nem 2-t eredményez, hanem 3-at, 4-et, vagy 5-öt is akár. Ezért fontos ez nekem. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

23
Értékelem!

Tudom, ez nem a beszavazósó, de nekem a zárókép a leginkább bejövős.
Reklámfotó is lehetne az eljövendő (?) BuBinak (persze ahhoz még rá kéne szendvicselni legalább egy sólymot vagy egy jégermájszteres szarvancsot).

24
Értékelem!

Az egészen elképesztő, Zsolt, hogy milyen nagy hatásfokkal működik az asszociációkért felelős lebenyed! Mindig izgalommal várom az elemzéseket, hogy miket fogsz megint asszociálni a képeinkhez? Most, ez a hengerelt faltól az elcsúszott nyomatokig terjedő asszociációs etap – hát ez óriási. És találó is, még akkor is, ha az „alkotó” még álmában sem gondolt erre. De a (mezei) néző is bizony ilyeneket asszociál, csak persze nem ilyen bőségben. Köszönöm szépen.

Egyébként ezek a halvány, sok szürkét tartalmazó képek egy külön, népes alcsoportját képezik a szendvicseimnek, tekintettel arra, hogy Marika és Anna nagyon kedveli őket.

22
Értékelem!

Felkaptam a fejem a magázódásos témára. Játékos, incselkedős kommunikációs forma, garantáltan unalom mentes és élvezetes társalgást eredményez. Hogy a sorozatról is mondjak valamit: a színek tetszenek igazán, s nekem elég lenne a középső kép önmagában is.

23
Értékelem!

Kedves Viki, mókás ez a komoly „Maga”, itt a Látszótéren, ahol mindenki „te”. Persze, megvan ennek is a maga bája, én hosszú életem során mindig nagyon szerettem hölgyekkel magázódni – Freud a megmondhatója, hogy miért?

Nagyon köszönöm, amit írtál. Nagyon eltaláltad, hogy szeretek kicsit a valóság felett lebegni, és ha ez át-át jön a képeimen, akkor ez boldoggá tesz. Nem tiltakozom az „álom” ellen sem, sőt. Titkos vágyam pedig – még dokumentarista képek készítésekor is – az lenne, hogy mesét mondjak.

23
Értékelem!

Kedves Sándor! Én a Maga munkáit nagyon szeretem, számomra nagyon érdekesek azok a megoldások amikkel operál. Ami még érdekes szerintem, az az, hogy hiába vannak úgymond "valós" képei, amit úgy értek, hogy nem nyúlt hozzájuk a technika segítségével, szóval még azok a képek is belesimulnak ebbe a világba.
Nekem ez a kreatív fotó lecke kicsit olyan, mint az álom, és ez a rengeteg képsík/képréteg hozza is az álom hatását ebben a sorozatban. És valahogy ráadásul izgalmas marad a kompozíció annak ellenére, hogy úgymond "variációkat látunk egy témára". De mindenesetre jó, nekem tetszik.

Új hozzászólás