Sétalovaglás

Sétalovaglás

Sevilla, Spanyolország, 2003.05.03.

Annak kifejezetten örülök, hogy itt most egy nagyon neutrális, nagyon természetes fotográfiát kapunk, értem ez alatt azt, hogy itt nincsen semmilyen térkorrekció, sem perspektívatorzítás, itt azt kapjuk, ami történik. Azt hadd tegyem hozzá, hogy nem értek egyet a vágással. Mintha az nem lett volna eldöntve, hogy engem most a két szereplőnek a tekintete és a kapcsolata érdekel, vagy pedig az, hogy ők lovagolnak. Ha csak egy kicsit szűkebbre vágjuk, ha a lány keze alatt valahol meghozzuk ezt a vágást, az egy érvényes dolog lehet, és akkor felül is vágunk valamennyit, és akkor kapunk egy kettős portrét. Most elindul egy forma, ez a ló nyerge, a nyaka, és izgalmas az a piros-sárga díszítés, ami a lónak a szőrébe bele van komponálva, ez abszolút rendben lenne, mint lovaglás és cselekvéssor, ha tágabbra hagyod ezt az egészet, és legalább a fiú térdéig meghagyod ezt a dolgot. Annál is inkább, mert most a kislánynál az, hogy ennyire kint van a dereka és furcsán folytatódik az ő formája, ez ott nem annyira szerencsés, mert egy picit félreérthető ott nekem. Úgyhogy a meglátás jó, de én ezt most kicsit bizonytalannak tartom, visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Buksi barlangképhez aszisztál

Buksi barlangképhez aszisztál

Matera, Basilicata, Olaszország, 2003.09.06.

Ez egy nagyon izgalmas kép, az egyik legerősebb munka, amit kaptam tőled. Ugyanabba a sorba kapcsolódik be, mint amikor az állatkertben fényképezted azt a kisfiút a létránál, ugyanaz az érzelmi töltet van ebben a képben is. Olyan ez, mintha valami előadás lenne, amit a kutya hallgat. Ez egy nagyon furcsa dolog, hogy ő figyeli ezt az egész dolgot, és ott neki valami történik, ő ott valamit lát, ami igencsak leköti a figyelmét, mert nem csak egy pillanatra kapta oda a fejét, hanem a testtartása azt mutatja, hogy ő viszonylag tartósan ebben a helyzetben van. Jó a környezet, jó a helyzet, szóval én ezt abszolút jó megoldásnak tartom a házi kedvenc leckére. Nagyon szép megoldás. (hegyi)
értékelés:    

Találkozás

Találkozás

Jerez de la Frontera, Spanyolország, 2003.05.03.

Olyan, mintha egy kis Rómeó és Júlia film lenne, vagy abból egy részlet, még ezek a narancsok is, ahogy lepotyogtak a fáról, egészen izgalmas dolog. A kép tényszerűségéből és a tárgyszerűségéből csökkentene az, ha az előtérből ez az út-szegélykő már nem szerepelne a képen. Valahogy, ha egy picit közelebb mész ehhez a szituációhoz, akkor lehet, hogy még nem zavarod meg a szereplőket, de egységesebb lenne a szerkezet, mert itt most elindul valami olyan dolog, ami a szoció felé viszi ezt el, miközben ennek lírája van. Tehát a megfigyelés rendben van, csak a kompozícióval van most nekem problémám. A megfigyelésért adom a kettő csillagot, de csak úgy, hogy még mindig visszaadom a Barátság leckét ismétlésre. (hegyi)
értékelés:

Köldök ismétlés, Köldök ismétlés

Köldök ismétlés

Köldök ismétlés

1.Egy későbbi fázis, szűkebb vágással.
2.Ugyanaz a fázis, tágabb vágással, hangsúlyosabban a tájba ágyazva.

Azért örülök annak, hogy Sándor elküldte ezt a két kockát, mert látjuk azt, hogy milyen ritmus jött létre ezekkel a képekkel. Kapunk egy leiratot is arról, hogy milyen ritmusok vannak itt, és mik az ismétlései ennek a képnek. Az első kép egy korábbi exponálás, a második pedig többet mutat a helyzetből, a tájból. Ha az előző képet is figyelembe veszem, amit küldtél erre a leckére, akkor azt mondom, hogy az első kép az, ami nekem ebben a játékban működik, tehát annak a leckének a javításaként az első képet tartom az erősebbnek. Külön örülök annak, hogy még közelebb hoztad ezt a dolgot, hogy a kerítés is lekerült róla, és a víztoronynak az ereje is így helyre került, mint tömegelhelyezés. Úgyhogy az első kép az, amire azt mondom, hogy igen. Itt a gesztus is rendben van, kijött a kislány ebből az alagútból, szóval mindenképpen azt gondolom, hogy ez egy jó ismétlés, és köszönöm, hogy ezt elküldted, és tudunk erről beszélni. Most erre kapsz még három csillagot, már csak azért is, mert én szeretném a többieket is arra bíztatni, hogy ha ismétlés van, akkor kezdjünk el tényleg ezzel dolgozni. (hegyi)
értékelés:

Könyvhét 1

Könyvhét 1

Budapest, 2010.06.05.

Finom humor van a képen, Gulliver kiadó, Lilliput kiadó, mesei az egész, és két ilyen figura ül a kis kosárnál, szóval abszolút értem a párhuzamot, tényleg örömteli, látszik a mosoly az arcukon, miközben mintha ők is ebből a meséből léptek volna ki. Szóval jó az üzenet. Azt egy picit sajnálom, hogy a kép jobb oldala kilyukad, ott kimegyünk ebből a meséből, figyeljük ezt a hármast, de azért ki-kisandítunk, és ez annak köszönhető, hogy lényegesen világosabb tónusú dolgok történnek a háttérben. Nyilván ott jobban sütött a nap, itt felhősebb helyzet, ahogy látom ott verőfény van, ez ennek köszönhető, de talán, ha azt a flekket a kép jobb fölső részénél tónusban picit visszább fogom, tehát maszkolok egy kicsit, akkor lehet, hogy jobban bent maradok a történetben, a nézőnek segítek ezzel. (hegyi)
értékelés:

Borzongás

Borzongás

Budapest, 2011.09.30.

Jók ezek a megfigyelések, ahogy a modern művészet különböző hajtásait és vadhajtásait figyeli Sándor, és mutatja nekünk, és azt, hogy hogyan veszi birtokba a közönség ezeket a tereket. Mint ahogy egy előző elemzésemben is mondtam, van ebben egy távolságtartás, ami tisztává, széppé, érthetővé teszi a kompozíciót, de mégis, ha a bennem lévő kisördögöt hagyom megszólalni, akkor az a kérdés merül föl bennem, hogy Sándor, neked nem volna jó odamenni ahhoz a kislányhoz, és valamilyen kapcsolatba kerülni vele, és akár együtt pocsálni vele a vizet? Ez most egy kisördögös kérdés, aztán nyilván majd jön erre válasz, de a megoldást értem, és azt is, hogy miért gyerekkor. Megvan a három csillag, mert korrekt, de szeretném most már lassan megismerni Sándor érzelmeit is, mert eddig, amit láttam, azok áttételesen üzennek az érzelmekről, szolidan, visszafogottan mesélnek, miközben azt gondolom, hogy Sándorban is dolgoznak érzelmek nem is kevéssé, de mintha ezeknek a terepének nem a fotográfiát tekintené, hogy megszólaltassa őket. Ha lehet, akkor beszélgessük erről, mit gondol erről Sándor, kíváncsi vagyok rá. (hegyi)
értékelés:

Szigor

Szigor

Budapest, 2010.06.08.

Nagyon szép megfigyelés, nagyon tiszta kompozíció, nagyon levegős, és jól érthető a térrendezése a képnek. Ez egy jó megoldás, kicsit hideg ez a tömb, de nyilvánvaló, hogy ez magának az építtetőnek volt a kérése. Van ebben azért egyfajta távolságtartás az alkotó részéről, ez természetesen véleményalkotás is, hogy meghagyom a korlátot a kép aljánál, és ez a korlát a távolságot jól szimbolizálja. Rácsodálkozunk erre a nagy blokkra, megörökítjük, de érzelmi viszonyunk a megfigyelés viszonya.    

Belstadti ebéd

Belstadti ebéd

Budapest 2010.06.05.

Megint a torzítás. Lehet, hogy velem van baj, ezt elfogadom, nekem, ami izgalmas a képnél, az nagyon kettéválik. Izgalmas lenne ez a társaság is ezzel a fickóval a napszemüvegben, és az a belső ritmus, ami itt létrejön, mint kommunikációs helyzet, hogy ülünk egy asztalnál, és mindegyik valahova máshová figyel, sem az étel nem fontos, sem a kapcsolat, és ez nagyon jól jellemezhet egy helyzetet. Ilyen szempontból, mint zsáner, jó irány lenne, de mindezt fölülírja egy másik ritmus, ami a háttérben létrejön ezekkel az épületekkel és a körívvel. Ha most döntenem kell, akkor én az épületet választom, ahhoz jól illik ez a torzítás, egyébként a szituációhoz nem. Nyilván, csak egy töredékét látom annak, amit Sándor, mint fotós munkásság létrehoz, hogy amit én ebből látok, abban soknak tartom egy picit ezt a torzításos játékot. Arányaiban nézve sok, és kicsit félek attól, hogy nehogy modorossá váljon ez a technikai bravúr. Nem tudom mit mondjak, mert, miközben ez egy nagyon izgalmas meglátás, de ha engem ez érdekelne, akkor a kép fölső részéből vágnék, körülbelül a hotel tetejénél, az eget biztos, hogy levágnám, ezzel feszessé tenném, így behívnám a nézőt ebbe a belső történetbe. Most az, hogy az ég felé nyitott, az építészeti játékot erősíti. Beszéljünk erről a képről, most erre én hadd ne csillagozzak. (hegyi)

Belstadt 1

Belstadt 1

Budapest, 2010.06.06.

Jó ez a világ, amit Sándor mutat ezzel a torzítással, de én azt mondom, hogy ez most nekem billeg attól, hogy bizonyos vonalak furcsán vágódnak és furcsán futnak ki a képből. Ha egy ilyen erős képi eszközt használok, mint ez a torzítás, ami itt az objektív miatt létrejön, akkor ennek az érvényessége felülír nagyon sok mindent, magát a történetmesélést is. Itt a történetmesélés része egyébként is olyan, hogy a szereplők tulajdonképpen csak kompozíciós formák, felcserélhetőek lehetnek bármi mással, nem egy személyes történetet látunk. Én a voksomat arra tenném, hogy pontosak legyenek ezek a formák, most én itt nem érzem, visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Kicsi világ - nagyvilág

Kicsi világ - nagyvilág

Budapest, 2011.09.07.

Az a technikai következetesség, amivel Sándor ezeket a helyzeteket megoldja, nevezetesen, hogy az objektív torzítása miatt érdekesen, furcsán széttartó vonalakkal ábrázolódik a perspektíva, ez ennél a képnél azért nagyon erős, mert annak a régies és vicces formának, ami ez a paraván, amin át tudjuk dugni a fejünket és családi fotókat készítünk, nagyon jó kontrasztját hozza ez az óriási árnyékoló tető ezekkel az őrületes csíkokkal. Az egész valami olyan szinten nehezedik rá erre a képre, hogy a szocio hatás nagyon erős lesz. Az megint egy külön, számomra kedves gesztus, hogy az egyetlen szereplő, aki a képen van, az nem ezt az álparaszt paravánt választotta, hanem a műanyag kisházikót, ami önmagában szintén egy létezhetetlen állapot, de még mindig inkább helyén van, mint ez a műmatyó urambátyám a kisgyerekkel meg a kismacskával. Szóval arra egy nagyon jó utalás, hogy ha a gyereknek hagyunk önálló, szuverén döntést, akkor neki van egy viszonya a tárgyi világhoz, és lehet, hogy az a viszony egészségesebb, mint a mienk, a felnőtteké. (hegyi)
értékelés:

Tamásnak

Tamásnak

Egészen ez év tavaszáig a Kerepesi (Fiumei) temető olyan volt, ahogy azt Tamás szép képe mutatja: nagyrészt embermagas bozótos borította, néhol áthatolhatatlan dzsungelt képezve. Ezt az állapotot óriási munkával megszüntették. A temető tiszta, rendezett. Az érem másik oldala, hogy, nekünk, fotósoknak nagy bánatára, ezzel egy olyan szépséget öltek meg, mely páratlan volt Európában. Akit az érintetlen temető érdekel, annak hadd reklámozzam itt saját honlapom „Kedvenc Temetőm” című portfólióját.

Késésben

Késésben

Budapest, 2011.09.27.

Megint egy olyan kép, amihez Sándor kell. Ha nem lenne ott a kis kalapja a kép alján, akkor is jó kép lenne, igen, de ez hozza vissza a ritmust. Létrejön egy háromszög a két sietős fickó és a nyugalmasan ácsingózó kalapos úriember, a fényképész között, és ezt az egész háromszöget fejeli meg a gombaforma középen, amire a háttérben lévő épület kupolája is nagyon jól rímel. Jó a megoldás, és jó a leckemegoldás is az idővel kapcsolatban. Köszönöm szépen, megvan a három csillag. (hegyi)
értékelés:    

Komfort, esztétika

Komfort, esztétika

Budapest, 2011.09.30.

Sándor, ez így, ahogy van, valami olyan dolog megtalálása, amire kevesen vagyunk képesek, hogy ezt a ritmust valahol így fölfedezzük, ami itt a háttérben létrejövő nonfiguratív trafóház, és az előtte lévő csíkos pokróc. Ehhez te kellesz, ezt kevesen vettük volna észre. Nagyon tetszik a kép. Itt a „tetszik”-et furcsa használni, mert amiről beszél, nagyon is drámai, de pont az az izgalmas ebben a képben, hogy nem akar érzelgős lenni, tényszerű marad, tulajdonképpen nem egy harcos kép, nem egy eleve predesztináló kép, ami valami felé az embert direkt módon akarná terelni, hanem hagyja azt, hogy a nézőben essen le a tantusz, hogy mit is lát itt. Nagyon köszönöm ezt a képet, Sándor. (hegyi)
értékelés:    

Halottak napjára

Halottak napjára

Fiumei úti temető, Budapest, 2011.10.31.

Dinamikában, kompozícióban nagyon érdekes kép, nagyon izgalmas, tessék megfigyelni, hogy ez a szobor hogyan ritmizál az árnyékalakkal, és a belógó fa árnyékokkal is. Nagyon fontos, hogy olyan időpontot választott Sándor, amikor jelentéssel bírnak az árnyékok, és ezt egy nagyon jó iránynak tartom. Az, hogy ez mennyiben érvényes, mint Évszakok lecke, az nekem egy picit kérdéses. Ha ez egy első lecke lenne, egy önportré arc nélkül, akkor azt mondom, hogy kérdésem se merül föl. Itt most az évszakok azért kérdés, mert igen, a fák fontosak, az árnyékok megnyúlnak, fontos, kiégett a gyep, fontos, készülünk a télre, igen, minden itt van, de nem ez az igazi jelentése ennek a képnek szerintem. Megkapjuk leiratban, hogy hol készült a kép, de tulajdonképpen ez is leltár szinten fontos, hogy tudjuk, hogy melyik fiókba tesszük ezt a képet, de egyébként jelen pillanatban ez a kép nekem személyes üzenetként érdekes, azzal együtt, hogy nem tisztem értelmezni ezt a szobrot, hogy ez most mit akar jelenteni, vagy mit nem, de a forma nagyon izgalmas. Én megadom a három csillagot, csak a leckebesorolással hadilábon állok most. Azt hiszem, hogy az Évszakok leckébe, ahogy ismerem a munkáidat, nagyon erős képeket tudnál küldeni, ez most nekem, mint megoldás, nem igazán tökéletes. (hegyi)
értékelés: