Borzongás

Borzongás

Budapest, 2011.09.30.

Jók ezek a megfigyelések, ahogy a modern művészet különböző hajtásait és vadhajtásait figyeli Sándor, és mutatja nekünk, és azt, hogy hogyan veszi birtokba a közönség ezeket a tereket. Mint ahogy egy előző elemzésemben is mondtam, van ebben egy távolságtartás, ami tisztává, széppé, érthetővé teszi a kompozíciót, de mégis, ha a bennem lévő kisördögöt hagyom megszólalni, akkor az a kérdés merül föl bennem, hogy Sándor, neked nem volna jó odamenni ahhoz a kislányhoz, és valamilyen kapcsolatba kerülni vele, és akár együtt pocsálni vele a vizet? Ez most egy kisördögös kérdés, aztán nyilván majd jön erre válasz, de a megoldást értem, és azt is, hogy miért gyerekkor. Megvan a három csillag, mert korrekt, de szeretném most már lassan megismerni Sándor érzelmeit is, mert eddig, amit láttam, azok áttételesen üzennek az érzelmekről, szolidan, visszafogottan mesélnek, miközben azt gondolom, hogy Sándorban is dolgoznak érzelmek nem is kevéssé, de mintha ezeknek a terepének nem a fotográfiát tekintené, hogy megszólaltassa őket. Ha lehet, akkor beszélgessük erről, mit gondol erről Sándor, kíváncsi vagyok rá. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Ó, a kisördögöt szívélyesen üdvözlöm!

Sándor, egyrészt mire ez a múlt idő?

Másrészt: azt gondolom, hogy a kor állapot, nem kötelezően determinál, és hát az érzelem nem csak lelkesülő, rakoncátlan, áradó és heves lehet.

Harmadrészt új ajtót nyitnak a képeid, épp azzal a távolságtartással, amit mutatsz, hiszen ez egy abszolút érvényes irány és attitűd. De hadd bújkáljon már bennem a kisördög, hogy csiklandozzam azokat az érzelmeket. :)

Kedves Zsolt!

Köszönöm az elemzéseket. Távolságtartásom a világ dolgaitól, érzelmektől alkatom és korom által meghatározott. Idézem, amit első beküldésemhez írtam:

„Egy éve bukkantam rá az Estiskolára, azóta rendszeresen látogatom és nagy szimpátiával, nosztalgiával (boldog, lelkesült ifjúkor!) és némi irigységgel figyelem. A leckék nagyon határozott profilt írnak elő: köldöknéző, szubjektív, lelkiző fotográfiát. Szerettem volna én is része lenni ennek a játéknak, de … dokumentarizáló, távolságtartó alkatom talán nem illik ebbe a profilba.”

Hogy az utolsó megállapításom helytálló, azt az idő csak megerősítette. Ennek ellenére a köztetek eltöltött hónapok nagyon kellemesek és hasznosak voltak. El sem tudod képzelni, Zsolt, hogy elemzéseidből milyen sokat tanultam. Szívből köszönöm!

Új hozzászólás