Sevilla, Spanyolország, 2003.05.03.

Annak kifejezetten örülök, hogy itt most egy nagyon neutrális, nagyon természetes fotográfiát kapunk, értem ez alatt azt, hogy itt nincsen semmilyen térkorrekció, sem perspektívatorzítás, itt azt kapjuk, ami történik. Azt hadd tegyem hozzá, hogy nem értek egyet a vágással. Mintha az nem lett volna eldöntve, hogy engem most a két szereplőnek a tekintete és a kapcsolata érdekel, vagy pedig az, hogy ők lovagolnak. Ha csak egy kicsit szűkebbre vágjuk, ha a lány keze alatt valahol meghozzuk ezt a vágást, az egy érvényes dolog lehet, és akkor felül is vágunk valamennyit, és akkor kapunk egy kettős portrét. Most elindul egy forma, ez a ló nyerge, a nyaka, és izgalmas az a piros-sárga díszítés, ami a lónak a szőrébe bele van komponálva, ez abszolút rendben lenne, mint lovaglás és cselekvéssor, ha tágabbra hagyod ezt az egészet, és legalább a fiú térdéig meghagyod ezt a dolgot. Annál is inkább, mert most a kislánynál az, hogy ennyire kint van a dereka és furcsán folytatódik az ő formája, ez ott nem annyira szerencsés, mert egy picit félreérthető ott nekem. Úgyhogy a meglátás jó, de én ezt most kicsit bizonytalannak tartom, visszaadom ismétlésre. (hegyi)