Budapest, 2010.06.06.

Jó ez a világ, amit Sándor mutat ezzel a torzítással, de én azt mondom, hogy ez most nekem billeg attól, hogy bizonyos vonalak furcsán vágódnak és furcsán futnak ki a képből. Ha egy ilyen erős képi eszközt használok, mint ez a torzítás, ami itt az objektív miatt létrejön, akkor ennek az érvényessége felülír nagyon sok mindent, magát a történetmesélést is. Itt a történetmesélés része egyébként is olyan, hogy a szereplők tulajdonképpen csak kompozíciós formák, felcserélhetőek lehetnek bármi mással, nem egy személyes történetet látunk. Én a voksomat arra tenném, hogy pontosak legyenek ezek a formák, most én itt nem érzem, visszaadom ismétlésre. (hegyi)