Apúliai motívumok 1-4Apúliai motívumok 1-4Apúliai motívumok 1-7 Apúliai motívumok 1-7

Apúliai motívumok 1-7
Apúliai motívumok 1-7
Apúliai motívumok 1-7
Apúliai motívumok 1-7

Mediterrán szendvics (2002-2003).

Itt van négy kép, mind a négy önmagában izgalmas és érdekes, mind a négyről lehetne sokat mesélni, én most mégis próbálok szubjektív maradni, mert nyilán Sándor nem arra kíváncsi, hogy nagy általánosságban milyen irányt képvisel az ő munkája, mert ezzel ő szerintem tökéletesen tisztában van, hanem gondolom az érdekli, hogy Hegyi mit gondol erről az egészről, hogyan tud ehhez csatlakozni. Abban nincsen vita, hogy Sándor nagyon magas szinten űzi a kompozíció műfaját, nagyon jól érzi a színritmusokat, és a színdinamikát. Én nem azért nem akarok erről beszélni, mert ez nem fontos, mert ez az egyik legfontosabb dolog, hanem azért, mert szinte, mint egy bemutató mintadarab ezeken a most beküldött munkákon ez mind nagyon jól érezhető, tehát akár tankönyvi ábrázolás is lehetne, hogy a vörös és a kék milyen hatást, milyen hangulatot kelt. Ha jártok antikváriumban, akkor Johannes Itten A színek művészete című könyvét jó lenne, ha minél többen meg tudnátok szerezni. Lehet, hogy az interneten is elérhető, de az biztos, hogy egy fontos munkáról van szó. Ebben a munkában nagyon sok mindent megtanulhattok arról, hogy érzelmileg hogyan tudunk a színekhez kötődni. Az első kép is nagyon izgalmas ezekkel a rózsaszínekkel, magentákkal, kékekkel, miközben hasonlatosan izgalmas a második kép is, de már formájában nekem egy izgalmasabb helyzet, és a negyedik kép is érdekes struktúrákat használ, nagyon finom az a tömegelhelyezés, ami megjelenik, de nekem ebből a négy képből a harmadik az, ami a fő mű. Olyan, mintha újságkivágásokból ragasztgattuk volna össze, és ez egy nagyon fontos technika, miközben egyben olyan is, mint egy napló, mintha Sándor egy képben összesűrítette volna azokat a történéseket, élményeket, amik őt érték az utazásai alatt. Vannak itt pineák, szobrok, nevek, tulajdonképpen az egészet átlengi egy, az olasz világra nagyon is jellemző építészeti struktúra és archaizálás, és mindez egy olyan esztétikai minőségben kerül elénk, annyira sűrű közlésben, hogy tulajdonképpen órákig lehet nézegetni. Fejér Ernő a neve annak a fotósnak, akinek a munkásságára szeretném felhívni a figyelmet, ő grafikákkal is foglalkozik, festészettel is, és minden egyes megszólalása egy filozófiai utazás is. Ennél a képnél én ugyanezt az élményt érzem. A többi három kép olyan, mintha rákészülés lenne erre, mint amikor a távolugró hármas ugrásban elrugaszkodik, és utána ugrik egy nagyot. Nekem a hármas kép, én erre teszem a voksomat, egyébként megvan a három csillag és a leckemegoldás is. Sándor, ez nehogy azt hozza, hogy erre nem kapunk több megoldást tőled. (hegyi)
értékelés:    

Hozzászólások

15
Értékelem!

Ezek, még inkább! A harmadik egészen gyönyörűséges. Az első és a negyedik színvilága nekem nem annyira fekszik, de ettől még mind jó!

Új hozzászólás